Tíz esztendős főbérlőnk, a Heti Válasz. A lap indulásától fogva az újság körül kialakult szellemi műhely egyik vezéregyénisége Osztovits Ágnes. Ági az alapítástól együtt élt a lappal: vigyázó szemét mindig rajta tartotta, és finoman irányította, nevelgette a Heti Válasz köré gyűlt fiatalokat. Kevés embert ismerek, akiről mindenki elismerően, tisztelettel, ráadásul szeretettel is beszél. Ági ilyen. Igazi mértékadó ember. A kerek születésnap apropóján vele beszélgettünk.
A Heti Válasz 2001-es alapítása óta meghatározó szereplője vagy a lap életének. A kiadóigazgató- és tulajdonosváltások sora mellett Te jelentetted az állandóságot és biztonságot az újság életében, hétről hétre. Saját gyerekedként tekintesz a Heti Válaszra?
Bevallom, nem nagyon akartam otthagyni a Magyar Nemzet hétvégi Magazinját, ahol 2001-ben dolgoztam, de két-három beszélgetés után úgy láttam, nagyobb szükség van rám az induló Heti Válasznál.





















Tegnap este forralt bort szopogatva egy Pest közeli kisváros főterén lézengtünk. A gyerekek futkostak, majd eltűntek egy bokor mögött, és néhány perc múlva egy helyes kislánnyal tértek vissza. A neve Bori volt, amit a kinézete egyáltalán nem támasztott alá: ugyanis hamisítatlan kínai arcocskája volt. Hét éves múlt, elmesélte, hogy szüleié a szemközti kínai étterem, ő pedig Budapesten tanul a kínai iskolában. Bori legrettegettebb tantárgya a kínai nyelv, „a tanító néni borzalmasan szigorú, utálom a kínait!"- háborgott morcosan. Elmesélte azt is, hogy szerelmes. Választottja Bence, egy szőke magyar fiúcska. A rántott húst nem ismeri, inkább "kínait" esznek. Életében már többször járt Kínában, nemrég Sanghajban a nagymamájával is találkozott. Ömlött belőle a szó, s csak néha keresgélte a magyar kifejezéseket. Elmondott egy kínai versikét, elénekelt egy magyar éneket.








