Hétvégi kérdés - Mi legyen az adventi naptárban?

Szerző: FiloSzofi  

Sokszor, sok helyen volt már téma, de mindig újra kérdés: mi legyen az adventi naptárban? Hiába, egy anyának mindig meg kell újulni, de hát ezért vagyunk ilyen jó karban, ugye, szellemileg és fizikailag egyaránt.

Azt már be kellett látni, hogy egy mai átlag-gyerek számára az édesség nem olyan ritkán elérhető valami, mint a mi időnkben, ezért egy kocka csoki nem jelenti ugyanazt, mint régen. Sőt, nekem kifejezetten kihívás, hogy az advent ne cukormérgezéssel torkolljon a karácsonyba. Van egy olyan illúzióm, hogy a karácsonyi sütemény még mindig lehet várva várt édes varázs.
De addig még a vásárban sétáló MIkulástól az iskolai, templomi, munkahelyi Mikulás-karácsonyozás-adventinaptárazásból befolyó édességeket is be kell nyelni. A gyerekek egyébként határozottan nem unják, csak én aggódom ezen!

NEM skatulya

Szerző: Lotte  

Vannak fiús lányok és lányos fiúk, mindig is voltak. Magamat az inkább lányos lány kategóriába sorolnám: kamasz koromtól zömében hosszú volt a hajam, mindig is szívesen hordtam  rövid szoknyát, csinosnak tartom a magassarkú cipőt, s bár sosem voltam tornász bajnok, de inkább mentem aerobik órára, minthogy beálltam volna focizni. Ugyanakkor örömmel vettem részt olyan beszélgetésekben, amelyek "férfias" témák körül forogtak: a politika vagy a történelem alakulása sokkalta jobban izgatott, mint az aktuális divat.
Gyerekként babákkal játszottam, de megtaláltam a helyem bátyám háborús játékaiban is: én voltam a harcszíntéren megsebesült fiúk doktornénije, s a kekszosztásért felelős hadtápos. (Élveztem is a helyzetet, egy-egy darab terefere kekszért versengve tették a szépet a kamasz fiúk.)

"A nemi erőszak nemcsak a fizikai erőszak vagy a zaklatás. Az egész ott kezdődik, hogy megbántjuk egymást. A nőiességhez vagy férfiassághoz kapcsolódó előítéleteink értelmetlenül korlátozzák a lehetőségeinket és hozzájárulnak az egyenlőtlenségek fenntartásához és újatermelődéséhez." - írja egy blogger a Feminfo oldalán.

Toalett Gender: Heti muníciós

Szerző: Fakirma   

Gyerekjáték kitalálni, hol jártunk a lányokkal a hétvégén:

A családi szennyes

Szerző: Lotte   

Ha van valami, ami lelomboz a házimunkák közül, na, az az ötünk koszosodó ruhaneműinek végtelen körforgása: nem elég hogy mosni, teregetni, vasalni, válogatni és helyére pakolni kell minden egyes használatba került darabot, de reggelente tuszkolhatom is rá a gyerekekre saját kezűleg a ruháikat – ha nem akarunk nagyon elkésni. De este sem jobb a helyzet, mert rángathatom le róluk ugyanezeket  -  ha szeretném, hogy végre fürdőkádba (és az alagút végén fényt villantva ágyba) kerüljenek, és legyen egy icipici csend körülöttünk.

A családi szennyest teregetni nem elegáns dolog, de mégiscsak idegesítő, hogy egy gatyát kétszer nem tudok ráadni egy gyerekre, mert mindig saras, festékes, füves, kakaós, agyagos vagy akármilyen lesz. (A felsőkkel már nem is bosszantom magam, azokat – főképp, hogy szépen növöget a hasam – magam is szinte mindig összekoszítom. Tényleg, ti is folyton leettétek magatokat terhesen, vagy csak én vagyok ilyen béna?)

Hogy kell öregedni?

Szerző: Lotte   

Legnagyobb fiúnk idén lesz elsőáldozó, plébániánk pedig komolyan veszi a felkészülést, a gyerekek családjait is intenzíven bevonja a szentséggel való találkozásra való készületbe.
Szombaton családi napot tartottak egy környékbeli idősebb házaspár vezetésével, akik saját sorsuk - hol drámai, hol nevetős - fordulópontjainak feltárásán keresztül mutatták be hitük alakulását. Elmesélték, miképp indították őket annak idején szüleik az életre, milyen tanácsok, milyen életszemlélet volt abban a batyuban, amit induláskor kaptak. Ennek végiggondolására kértek bennünket is, érdekes volt a tapasztalás, hogy a szülőktől legtöbbször az elvárásoknak való megfelelés, a kötelességteljesítés, míg egy generációval későbbről, a nagyszülők irányából már sokkalta inkább az elfogadó, feltétel nélküli szeretet, a bizalomra, hitre való elhívás volt a gyerekeknek átadott muníció. A szembesítésből ki-ki levonhatta következtetéseit saját gyerekeinek nevelésével kapcsolatban: mi az, amit szívesen megtart ősei hagyatékából, s mi az, amit épp ellenkezőleg, gyökeresen másképp szeretne csinálni.
Néhány gondolat erejéig aztán szó esett arról is, hogy minden életkornak megvan a maga szépsége és értelme, amit egy Weöres Sándor idézettel érzékeltetett a hatvanas éveiben járó házaspár.
A Parainesis című veresében ezt írja a költő:

"Isten vendége vagy e világon!
mért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?"

A pszichológus kérdez: A szeretet gyereket mozgat?

Szerző: Fakirma   

Mit tesz a pszichológus, amikor a rajztanár közli vele, hogy a fia öntörvényű, neveletlen, pszichológiai eset, akinek ráadásul az értelmi képességei is igen gyengék? A pedagógus rajzokkal illusztrálja véleményét, ami semmiféle kétséget nem hagy afelől, hogy  a diagnózis minden pontja igaz.

Mi van a Jézuska postaládájában?

Szerző: Lotte

Meglepő kérdést tett fel nagyfiam (9 év) tegnap. Busafej a Jézuska e-mail címe után érdeklődött, ugyan, adjam már meg, hisz itt az idő, hogy levelet írjon neki a közelgő karácsony miatt. Hiába, nem csak hittanra jár a lelkem, harmadiktól van informatika is...
Hirtelen zavaromban csak annyit tudtam kinyögni, hogy inkább papírra írjon, mert úgy kedvesebb, én is jobban szeretek igazi levelet kapni, mint elektronikusat. Ebbe belenyugodva neki is állt róni a sorokat, kistesói pedig egymást túllicitáló hangerővel diktálásba kezdtek, én meg csak körmöltem vágyott kis álmaikat. A levelek elkészültével a hasamban lévő legkisebbikünk iránt érdeklődtek - ő vajon kap-e ajándékot Szenteste, hisz nem írt, nem is üzent semmit? Fogas kérdés. Mondtam, hogy biztos lesz majd neki is valami a fa alatt, ne izguljanak, ő még közvetlenül tud beszélgetni a Jézuskával.

Természetesen jó

Szerző: FiloSzofi


Bú nagy komolyan a szemembe nézett, és azt mondta: "Én nem szeretnék semmit karácsonyra, nekem mindenem megvan. Inkább adni szeretnék a Jézuskának, meg rajzolni az angyaloknak." Az öccse úgy nézett rá, mint egy komplett őrültre, de már hozzá van szokva a nővére dilijeihez, így ezt is egy fejcsóválással elintézte. Ő még csak ötéves, az efféle önmagunk fölé emelkedés még távol áll tőle. Az ő horizontján a jóság a nap (kis platonista), és ami abból részesül, az jó. Az árnyékos oldal pedig a rossz.

Vasárnap ovis misén voltunk, ahol az atya igazi jezsuita lelkülettel, úgy jött a kicsik közé, mint hittérítő a bennszülöttekhez. Nem akart mást átadni, mint Jézus üzenetét, a köré épült kultúrát egyelőre mint saját személyében civilizált képviselte, a kicsiket békén hagyta vele. Így az ovisok is megfogható üzenettel, és jóra való elszánással indultak haza. (A szülők kissé lestrapálva az általános zsongástól, de majdnem olyan elszántan.) Szent Erzsébet rózsacsodáját játszották el, és a végén, az oltárra tett kenyerekből valamennyien ettünk egy törésnyit. Ezek voltak a jóság-kenyerek, amik garantáltan megjavítanak mindenkit, aki eszik belőle. Legalábbis egy időre. Fí ugyan, időről időre rákérdezett, hogy mikor megyünk már haza, de azért a jóság-kenyérből nagy gondosan megőrzött egy darabkát a papájának.

Relativizálható-e a szenvedés?

Szerző: Lotte  

Samuel Pisar holokauszt túlélő 1979-ben írott, több nyelvre lefordított könyve, a Vér és remény idén magyar nyelven is megjelent a Corvina Kiadó gondozásában. Az olvasmányosan megírt kötet szerzője fiatal fiúként, tizenhárom évesen élte át a megsemmisítőtáborok borzalmait, s veszítette el egész családját. A könyvben megrendítő módon tárja elénk a náci terror sötét rémtetteit, s túlélésének kalandos történetét.
A mű nagyobbik része aztán későbbi életének eseményeit meséli el, melynek során a legnagyobb mélységekből a legnagyobb magasságokig jutott: Kennedy elnök tanácsadójaként vált nemzetközi szintű véleményvezérré, sikeres ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok befolyásos tanácsadója lett, igazi világpolgárként él, akinek identitását - érthető módon - alapvetően a gyermekként átélt holokauszt határozza meg.
A mindenáron való túlélés ösztöne, és a zsidókat ért üldöztetés élménye képezik tetteinek mozgatórugóját. A kötetben leírt, Pisar által személyesen átélt borzalmakból fakadó következtetéseit olvasva mégis kérdések fogalmazódtak meg bennem a szenvedés természetét és annak összehasonlíthatóságát illetően.

Ki a család barátja?

Szerző: Lotte  

 

Divatos kifejezés manapság a családbarát jelző. Elegánsan oda lehet biggyeszteni a munkahely, az étterem, a közgondolkodás, a hivatal, a média, vagy épp a szálloda szavak elé, s tudatunkban máris megjelenik egy, a gyerektelenek számára nagy ívben elkerülendő, nekünk gyerekeseknek viszont némi túlélési eséllyel kecsegtető helyszín vagy hangulat.

Bár nem minden családbarát, ami annak hívja magát (mit mondjunk teszem azt egy szállodáról, ahol három feletti gyerekszám esetén már nem tudja álomra hajtani a fejét a család?), mégis az utóbbi időben örvendetes szemléletmódbeli változások indultak el e téren, s kevésbé nézik zombinak a több gyerekkel túlélő apukát és anyukát.

 

Jobban elviselik azt a szeleburdi család hangulatot, amit egy seregnyi hangoskodó gyerek, és az őket kocsányon lógó idegekkel üldöző, s a környezetnek megfelelni próbáló szülő gomolygása áraszt.

Sok okos ember: kerekasztalok szakértői, konferenciák előadói, a társadalom működésének tudós elemzői beszéltek az elmúlt évtizedekben arról, hogy a népességfogyás erőteljes ütemének lassítása (mely mostanság, a hetvenes évek derekán született Ratkó unokák szülőképes korból való fokozatos kiesése után válik majd igazán drámaivá!) anyagi ösztönzők beépítésével és szemléletváltással együtt lehetséges csak.

S bár a népességfogyást elkerülni matematikailag lehetetlen (ütemének mérséklését feladni viszont több mint bűn, hiba lenne), de vegyük észre az ürömben az örömöt is: az elmúlt évek végre nem csak a szavak szintjén voltak "család-barátok"!

Lelki Zöldségek: A legnagyobb is számít

Szerző: Fakirma

Túl az első baciháborún, ép és egészséges lánykáimat elégedetten szállítottam haza az óvodából. Mint minden rendes, odafigyelő, némileg felszínes anya, mérsékelt érdeklődéssel nyögtem hátam mögé a kérdést,

No, kislányok, milyen volt ma az oviban?

A válasz nem hagyott kétségeket maga után:

Jó volt.

Rossz volt.

Az első mondat a frissen beszoktatott Ojótól jött, a második, tapasztalt, vén rókánktól, Királykisasszonytól. Pedig már azzal áltattam magam, hogy az utolsó verejték cseppett is letörölhetem a homlokomról, 16 év után az összes kölyköm társadalmilag emészthető lénnyé vált. Az önbecsapás nem ismer határokat, most azonban mazochista késztetéseimnek engedelmeskedve felszólítottam a lányokat,

No, meséljetek!

Ojó agyához el se jutottak az érdeklődő szavak, bárgyú boldogságban dúdolgatott,

Paula egy boci...

Királykisasszony készségesen válaszolt,

Ojó sírt, hogy a mamához akar menni, én meg nem tudtam rendesen játszani a barátaimmal, mert őt kellett vigasztalnom.

Nesze nekünk családias ovi, egy csoporttal működő vegyes banda!

Köztünk járó angyalok: aki halálával életet fakaszt

Szerző: Lotte

Az egész magyar médiát bejárta annak a harmincegy éves nőnek az esete, aki a beállott agyhalál diagnosztizálása mellett, mesterséges orvosi támogatással adott életet gyermekének a Debreceni Klinikán. A tavaly tavasszal, tizenöthetes terhesség mellett elszenvedett súlyos agyvérzés orvosi értelemben halálos kimenetelű volt, a testi működés csak gépekkel volt fenntartható.
Az orvosi team a családdal egyeztetve az anya méhében növekedő magzat életnek védelmében elkövetett mindent, ami emberileg és orvosilag lehetséges, s néhány napja világra is segítették a gyakorlatilag elhunyt édesanya egészséges kisbabáját.
A család nemcsak a gyermek életét óvta, ahhoz is hozzájárult, hogy a fiatalon elhunyt nő ép szerveit szervátültetésre váró beteg emberek kaphassák meg - az élet reményét adva nekik.

Szegény Van Gogh, csúnya Gaugin és a többiek

Szerző: FiloSzofi

A november 24-ig látható kiállítás félszáz francia és közel hetven magyar remekművet tár a látogatók elé. A Magyar Nemzeti Galéria történetében még soha nem volt ilyen széleskörű és átfogó tárlat, ahol együtt lettek volna láthatóak az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mestereinek alkotásai.

Elmentünk a gyerekekkel megnézni az impresszionistákat a Nemzeti Galériába. Ilyenkor mindig egy kicsit bajaban vagyok, mert egy rakás kulturális alapvetést kell instant eléjük vetnem, ami ilyen formában meglehetősen értelmetlennek látszik:
- Ez egy nagyon fontos, forradalmi korszak volt a festészet történetében.
- Ezek nagyon értékes képek.
- Ő egy nagyon híres festő.
- Elvárás, hogy képnézegetés közben csendben legyünk.



Persze, nem így vezettem fel a programot, gondolhatjátok, de azért előkerülnek ezek az állítások valahogy. Elég, ha csak az elnevezést próbáljuk meg lefordítani valami értelmes, ötévesnek is befogadható jelentésre. Tényleg furcsa, hogy mai napig hajlongunk egy olyan egyszerű gesztus előtt, hogy a kedves festők fogták a cókmókot, és kimentek festeni a szabadba. Az ötéves Fí nem tudott elképzelni más indokot, mint hogy addig nem engedték a rendőrök. Pedig nem, a művészeti forradalmak nem a rendőrség megnyerésével kezdődnek. Azt hiszem, az pont nem érdekelte volna Párizs őreit, ha valaki rajzolgat a parkban. Az, hogy profán meztelenséggel reggelizik egy alak az Akadémia éves Szalonján, még ha csak vászonra festve is, az már sokkal inkább.

Hogyha ugyanezt művelné, de beöltözve régi görög jelmezbe, akkor minden rendben volna, na, ezt aztán igazi kihívás megértetni! Ahogy azt is, mi köze van ennek az egész sztorinak azokhoz a rendkívül békés témákhoz, amelyek ezen a kiállításon láthatók, mint pipacsok, vízililiomok, szénaboglyák és kikötőben ringatózó hajók. Az a néhány alak, aki mégis feltűnik, a táj része, vagy állig fel van öltözve.

Gonolatfakasztó akasztó

Szerző: FiloSzofi

A minap ezzel a termékkel találkoztam egy internetes áruházban. 3825ft. Megdobbant a szívem, és frissítő szél kavarta fel agyamban az avart.
Nektek mi ugrik be egy palackszárítóról, avagy csészetartóról?


Termék részletei

• Méretek: magasság 30 cm
• Súly: 0.7 Kg
• Anyag: kovácsoltvas

Garantált minőség.

A hét kérdése

Szerző: Onleány

"Nem azért kellenek a nők a politikába vagy az üzleti életbe, mert ők ügyesek, érzékenyek, szorgalmasabbak vagy más témák iránt érdeklődnek; nem nők akarunk lenni bizonyos pozíciókban, hanem egyenlőségre vágyunk, kiváltságok, előfeltevések, sztereotípiák, nemünkre vonatkozó elvárások és megkülönböztetés nélkül" - hangzott el tegnap egy nagynak álmodott, belterjesre sikerült nőkongresszuson.

Azért citáltuk az egyik előadó szavait, mert érdekel bennünket: szerintetek vajon egyformák vagyunk-e a férfiakkal, azonosak-e a kompetenciáink, a látásmódunk vagy vannak köztünk alapvető, nemünkből fakadó különbségek?

Röviden: szerintetek nőként másképp látjuk a világot, mint a férfiak?

Az oldalsávban voksolhattok! Várjuk válaszaitokat!





 

Vágta

Szerző: Lotte

 

Vannak periódusok, mikor az élet a megszokottnál gyorsabban pörög, kelünk-fekszünk, s közben csak úgy szalad mellettünk a világ: impulzusokat, félig szőtt beszélgetések foszlányait, arcokat, eddig végig nem gondolt gondolatokat hagyva bennünk. A szokott ügetésből vágtára kapcsolunk.

A mindennapok álló (nem állott!!) vizének kavarodása frissítőleg hathat a szellemre. (Mondom ezt most, a második trimeszter elején, aztán ismerve magam és az egyre terhesebbé váló áldott állapotot, néhány hét és korántsem biztos, hogy ilyen hetykén fogalmazok majd.)

De ha már hason kívüli gyerek(ek) mellett gyorsulunk, az új élmények mellé ráadásként nemcsak a fáradtság, de egy jó adag lelkiismeretfurdalás is jár.

Heti muníció: Együnk undorzöldeket! Karfiol és kelbimbó finoman.

Szerző: FiloSzofi

Ha az embernek minden nap etetnie kell egy egyre nagyobb étvágyú családot, kénytelen elővenni az idevágó kreativitástartalékát, használni az internetet, és új vadászterületeket felhajtani. Eközben elvek szilárdulnak meg, mások pedig semmivé válnak, de hát Fermina Daza is megette idővel a padlizsánt*, én is felvehetem a kapcsolatot teszem azt a kelbimbóval.

Miért jó nekem, ha megpróbálkozom a kis büdösökkel? Mert a karfiol most épp egy százas, a kel csomagja (fél kiló) háromszáz körül van. Idényzöldségek, magyarországi termőhelyekről beszerezhetők. Ráadásul egészségesek, és diétásak. És különben is a változatosság gyönyörködtet.

Ideológiailag tehát rendben vagyunk, de az érzékeket nehezebb becsapni, nézzük, hogy a lesznek a nemszeretem zöldségek tényleg finomak. Egy két elkészítési trükk mellé két receptet is ajánlok, ami nálunk átment a rostán. (Ja, a gyerekek nem ették meg, de mi őszintén tudtuk mondani, hogy "kóstold meg, nagyon finom!" - és azért ez is számít.)

Égen földön nem találom a forráat, de ott motoszkált az agyamban, hogy olvastam egy szaklapban, hogy a karfiol főzési idejét lerövidítve megelőzhetünk egy nemkívánt kémiai reakciót, amikor az egyik kénes vegyület átalakul valami mássá, ami puffadást, és kesernyés (szerintem fingszerű), kénes ízt idézi elő. Aki megbízható, számszerű adatot tud az elkészítési időről és hőmérsékletről, az kérem, segítsen ki. Kipróbált tény, hogy a hirtelen sütött karfiol sokkal finomabb a főtt, vagy hosszasan párolt változatánál, és ez a kelbimbóra is igaz.

Ha egyszerű köretként szeretnénk tálalni, legjobb elkészítési mód a blansírozás. Ha kiadósabb, vagy egyszerűen szofisztikáltabb formában tálalnánk, arra majd következnek a receptek.

Köztünk járó angyalok: a virágárus

Szerző: Lotte  

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a mondás. Igaz ez a falucskánk "intézményesült" központjára, a mi kedves virágosunkra is, aki a helyi szépségszalon és a kínai ruhabolt között köti a csokrokat reggeltől estig, hosszú évek óta.
A település közös nevezője ő, akit mindenki szeret, de legalábbis kedvel. Mert hozzá (egyszerű, de takaros virágboltjába) betérni mindig feltöltődés: a virágok mellé ugyanis itt jó szó és kedvesség, figyelem és gondosság is jár.
Nem ismerek más olyan üzletet, ahol rendre kevesebbet kell fizetni, mint a szabott (a fővárosi árakhoz képest szembeszökően alacsony) ár. Így esett ma is, sokadszorra: "a rózsa tegnapi" - mondta bűnbánóan, amikor fizetni akartam. 400 Ft helyett 300-ért adta csak a hosszú szálú, nagy fejű rózsát, s nem volt apelláta, mikor jóhiszeműen érvelni próbáltam, hogy ugyan már, hisz igazán frissnek látszik!

A pszichológus kérdez: Etikus viselkedés-e a szemetes kosárban üldögélni?

Szerző: Fakirma

Tanul a gyerek

Amikor Kisszendvics rajztanárnője telefonált, hogy a jövő héten fáradjak be hozzá egy kis beszélgetésre, ijedtemben felhagytam szénhidrát diétámmal, és betoltam egy doboz bon-bont. Amikor megtaláltam fiam több hetes intőjét, az absztinens életmódnak is vége szakadt. Erős jellemem bizonyítéka, hogy az ellenőrzőben éktelenkedő, nagyjából egy tucat egyes, kettes és hármas osztályzat felfedezése után sem gyújtottam rá a cigarettára. Helyette üvöltöttem, csapkodtam, fenyegettem és penitenciákat köpködtem a levegőbe. Mély önismeretemnek hála, azt is beláttam, hogy

Elkeféltem a nevelésedet, te büdös kölyök!
Ügyesen a bűnbakot is villámgyorsan előráncigáltam,

Etikán nem tanultátok, hogy csak az ocsonda férgek lapítanak az anyjuk előtt, ha elkövetnek valami disznóságot?

Egy elmaradt Halloween-buli margójára

Szerző: FiloSzofi

Mindenszentek előestéjén (All Hallows' Eve) majdnem megtartottuk életünk első Halloween buliját, aztán mégsem. Hogy miért nem,annak voltan egészen prózai okai, de ami sokkal érdekesebb, ideológiai zavar is támadt a téma körül.

- Pogányság-e Halloweent ünnepelni?

 Nyilván ez a kérdés a hívők számára húsbavágó. (Attól most tekintsünk el, hogy fúj, angolszász hagyomány. A már meggyökeresedett hagyományink meg jobbára német eredetűek, mert akkor az volt innen nézve az uralkodó kultúra.)

Én azt gondolom, be lehet emelni azokat a formákat, amelyek valamely meglévő belső igényünket segítenek kifejezni, erősítik a közösséget, amelyhez tartozunk, és nem állnak ellentétben a hitünkkel, meglévő hagyományainkkal. Bennem megérett, hogy azonosulni tudnék egy felszabadító bolondozással mindenszentek előestéjén, de az sem mindegy, hogy mihez csatlakoznék ezzel, mások mit is ünnepelnek ilyenkor.

Babavárás, gyerekszemmel

Szerző: Lotte 

 

verabella.hu

A babavárás egészen más megvilágításba került azzal, hogy gyerekeink immár "eszüknél" vannak, nem csecsemőként vagy totyógóként érte őket a hír, hogy anyukájuk hasában kisbaba növekszik. Kisiskolásként, ovisként most aztán záporoznak a kérdések, megvidámítva a mindennapokat.

Sógornőm ráadásul nemrégiben szült császármetszéssel, a kis unokatesó érkezését így már egyszer nyomon követhették. Ekkor szedegette fel kislányom a háttéranyagot egyik kedvenc, nekem szegezett kérdéséhez:

"Anya, neked is a császár vágja majd fel a hasadat, vagy a fenekeden fog kiszületni a baba?" 

Immunharcosok klubja

Szerző: Fakirma

Csendélet kandallóval

A Gyerekmentes hétköznapok projekt nyitóbulija mifelénk kilenc napig tartott, s jelen pillanatban úgy tűnik, a reményteli nyitány után villámgyorsan regrediáltunk a végtelenített itthon-fötrős állapotba: a  gyerekeim több mint egy hónapja betegek, az egyhangú enyészetbe csak a dögrováson lévők száma, és a betegségek színes és egyénre szabott lefolyása hoz némi változatosságot. Az őszi szünet kedvéért egy szusszanásnyi időre összekapták magukat, épp csak annyira lábadoznak, hogy nem lehet velük unaloműző közösségi programot szervezni, illetve lehet, de tömény lelkiismeret-furdalás kíséretében. Négy különböző életkorú lusta, elkényeztetett gyereknek szociális izolációjában főszerepet vállalni embertpróbáló feladat, rég feladtam már a menetrendszerűen befuccsoló gyermekközpontú erőfeszítéseimet, inkább azon agyalok, miként lehetne őket jövő hétre egészségileg kikupálni annyira, hogy hétfőtől tunyulásukat intézményes keretek között folytathassák. A szeptemberi betegségáradat után elhatároztam: idén amatőr hebehurgyaságok helyett átgondolt stratégiával esek neki immunrendszerük megtáltosításának. Első lépésként átgondoltam a modern tudományok és a hagyományos orvoslás által kínálta lehetőségeket:

A legjobb viccek

Szerző: Lotte   

Reggel eszembe jutott Cseh Tamás november elsejei keserédes dala. Az avar illatú farkasréti temető egy csendes zúgára gondolok, ahol örökre megpihent. Mintha ez is csak egy fura vicc lenne, nem igaz?
Csak fanatikusoknak!