2011. november 22., kedd

Ablak

Szerző: Lotte

Biztos bámultál már te is álmatlan éjszakán homlokodat a hűvös ablaküvegre tapasztva kifele, a sejtelmes éjszakába. Bejárhatók ilyenkor távoli galaxisok és fényévek telnek-múlnak, újraélhetők a megtörtént és meg nem történt történetek. 
A konyhaablakunkból kilátni a ház előtti földes utcára. Éjjel egy szemközti lámpa világítja meg az utcaszakaszt. Épp hét éve lehetett, hogy a lámpa fénye mellett, a kerítés túloldaláról nézegettük a homlokzatot. Akkor már eldőlt, megvesszük az öreg, szerkezetére szétszedett házat és itt leszünk családdá a hasamban egyre nagyobbakat rugdosó és a földi világ felé nagy tempókkal igyekvő kisfiúnkkal. 
Nem volt másunk, csak az űzött szerelem, ami megnyugvást és menedéket keresett végre, meg egy ócska zongora a mai konyha helyén. Értéktelen darab volt, reménytelenül rozoga, el is tüzelték a télvíz idején dolgozó munkások. A csonttá fagyott, ablaktalan házban mégis érezni lehetett a kalács illatát, ami egyszer majd kisül idebenn. Mai eszemmel vakmerőség volt minden, ami akkortájt történt: ráhagyatkozni egy idegenre, elhagyni a várost, ahonnan sose merészkedtem messze és fel sem ocsúdva a nagy vágtában anyává lenni... Azóta három szinten berendezett életünk középpontjában három kis orr szuszogása szítja a házi tűzhely melegét. Ezen az álmatlan éjjelen, ebben a dermedt megtorpanásban biztos vagyok benne, hogy életem legszebb szakasza van mögöttem.

4 megjegyzés:

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Lotte, miért vagy te Lotte? Lehetnél ablak-zsiráf is... Én úgy vagyok ezzel, hogyha nagy nehezen hazaérkezem egy nagyon hasonló öreg házba, a gyermekszuszogást korholásnak hallom, a lámpa fényét fájdalomnak látom. És csak abban vagyok biztos, hogy életem legszebb ébredős percei állnak előttem... Három kisjószág fut majd a derekam köré, és egy álmosan csóváló fej bocsát meg a későn érkezőnek. Aztán ő is megölel majd. Mert szeret és bízik is. Hát hogyne volna előttünk az élet?!

Lotte írta... [Válasz erre...]

Talán félreérthető voltam, mert nem szomorkodni akartam, végképp nem arra gondolni, hogy valami rossz következnék.
Ablak zsiráf

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Ablakzsiráf. Ez nagyon vicces! Esz a fene, hogy nem nekem jutott eszembe, hanem Névtelennek!

Szofi írta... [Válasz erre...]

Nekem simán csak gombóc lett a torkomban.
Látlak, Lotte ott a lámpafénynél!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...