Megjelenés: ünneplőben

Szerző: Lotte   

Fónay Márta és Rajz János a Paripa utca 4. udvarán

Nem érdemes tovább fejünket a homokba dugni: hétfőn tényleg itt az iskolakezdés, amiről nehéz megmagyaráznom immár két, padba ülő fiacskámnak (te jó ég, hogy lettek ekkorák??), hogy higgyék el, tulajdonképp tök jó móka. Mert legyünk őszinték, kevés hervasztóbb dolog van, mint egy tanévnyitó - talán még a január végi, februári nyirkos sötétség mérhető hozzá. Igen, anya is utálta mindig... Szülőként viszont mégsem nyavalyoghatok együtt a gyerekeimmel, ám művi lelkesedésem hitelességét alaposan megkérdőjelezem.
Tetszik, nem tetszik, hétfőn háromnegyed nyolcra ünneplőben várja kisfiaimat a 3.b és az 1.a osztály. Igen, ünneplőben, aminek összehozása már önmagában sem könnyű feladvány.
Az ovis ballagáson és a tavalyi tanévzárón hordott fekete-fehér ancúgot nyáron természetesen kinőtték. Megpróbáltuk belepréselni őket a gatyókba és a fekete, idétlen mód lekicsinyített férficipő modellekbe, de sehogysem ment. Olyan szerencsétlenül álltak a tükör előtt, mint szegény jó Poldi bácsi annak idején az Égig érő fűben: "Biztos, hogy ez az én ünneplő nadrágom?!"

Oké, hogy nőnek, de esznek is!

Szerző: FiloSzofi

A szeptemberi sokkot úgy próbálom túléli, hogy lelkesedem a problémákért. Ez egyébként nem túl jó stratégia, mert magasról fájdalmasabb pofára esni, és még egy kudarcot felvésni a kapufélfára.  Ezért már nem is mondom, hogy "elhatároztam", inkább csak a diszkrét "jobban odafigyelek" formulával élek.

Az egyik aktuális, odafigyelést igénylő téma, hogy mit együnk. Régi, szép idők, amikor még csak az egy férjet kellett jóllakatni - csak ő panaszkodott! Most viszont  már két gyerek is elérte azt a kort, hogy valódi mennyiséget fogyaszt, ráadásul rendszeresen. Felejthetetlen Fí reggeli, állhatatos ébresztgetése: "Mama, éhes vagyok!"

Lisauntitled grafika

 Szeptemberrel pedig véget ér a lusta déli reggelik ideje is, most jön az, hogy mindig és azonnal kell legyen itthon kaja. Mert ebben a kontextusban az étel mindig kaja, ami egyébként rettentő undorító kifejezés.

Szeretlek

Szerző: Lotte    

...valahol egy amerikai kisvárosban belép a konyhába a nett, feltűzött hajú negyvenes anya, aki a műzlijére unottan tejet öntő, babaarcú kamaszlányhoz fordul. A korábbi "kivel is menjek és mit vegyek föl az iskolai bálba?" természetű konfliktus feloldásaként az "összezavarodott" anya lányához fordul, és könnyes szemmel kimondja a varázsszót: "szeretlek, Kicsim".  Konfliktus feloldva, minden mehet tovább.
Ez volt a fordulat, ahol annak idején, mikor még odahaza, a szüleimmel néztünk tévét (ezt az úri passziót rég feladtuk már), kis fintor futott át az arcunkon a ránk mért, rózsaszínre sminkelt enyelgés láttán.

Mifelénk, gyerekkoromban egyáltalán nem volt szokás az érzelmi túláradás, az említett csöpögős változat pedig egyenesen elképzelhetetlen volt.

Bendő Csodaországban

Szerző: Fakirma

A lelkem mélyén mindig tudtam, hogy ez az én csodaországom. Álszent maszlag lenne azzal ámítani magam, hogy az ősi vér, esetleg a magyarságtudat szólongat évtizedek óta, mondjuk a kollektív tudatalattimból. Csakis valami adminisztrációs hiba tehet arról, hogy nekem pont itt jó. Jobban örülnék, ha személyes meseországom az Antillákon lenne, vagy legalább egy nyüves autópálya elvezetne a Rám Szabott Birodalom szívébe. Ez jutott nekem. Szívás. 

Az utazás előtt Ember gonoszan röhögött:

Ne izélj már Cucó, nincs ott pláza, bicikliút, Pina Colada, bejárónő, bébiszitter, kozmetikus és internet... Mit keresnél éppen te Erdélyben?!

Ember egy cinikus állat.  Még a magamfajta elkényeztetett városi luvnyának is lehetnek fennkölt érzései.

Egyébként is villámgyorsan kiderült, hogy

bevásárlóközpont hiányában sem okoz nekem gondot a pénz gyors és hatékony elverése,

fergetegesen érzem magam bicikliút nélkül, ha egy kéttonás dög van a fenekem alatt,

kozmetikus nem kell, amíg a fényképezőgépen működik a delete gomb,

én is képes vagyok mély anyai érzelmekre még az erdő közepén is, ahol a gyerekeim minden göcsörtnél egymás torkának esnek,

ez az enyém fám, nem a tiéd!

(persze csak miután kiderült, hogy Ember hazudott: Erdélyben VAN Pina Colada!),

és képes vagyok napokon keresztül tisztán tartani egy házat. A család szerint azért, mert internetmegvonás esetén hajlamos vagyok kínomban takarítani,

de ez marhaság. Valójában a tündérek tartottak rendet, akiket sajnos csak én láttam (a transzilvániai koktélvidék felfedezése után). Mellesleg teljesen kizárt, hogy létezik olyan ép értelmű meselény, aki egy magamfajta nőszemélyre bízná birodalmi székhelyének rendben tartását:

Bulizni gyerekekkel

Szerző: FiloSzofi

kép innen

Kedves Olvasóink, rútul magatokra hagytunk benneteket itt a nyár végi napokon, ami belátom, nem volt szép. Mentségeink viszont vannak, legalábbis egy: nyár volt. Ha jól követem a csapatunk mozgását - ez egyáltalán nem biztos - Irma kotlós végre szárnyai alá gyűjtötte az egész csapatot, és kelet felé távozott (de mi lett végül a lázadó edzőtáborossal, Irma?), Lotte zenekari turné üzemmódban szeli keresztül kasul az országot nyaralásnak álcázott munka és munkának álcázott nyaralás ürügyén, míg össze nem találkoztunk az Alpokalján, ahonnan - mire föleszméltem - már tovább is vonult mint forgószél, emlék és szómorzsákat hagyva maga után.

Én meg, mélázósabb tempóban működvén, elfröccsözgettem ugyanott néhány napot, néhány gyerekkel. Visszatérve, Kedves Olvasók, a cserbenhagyásra, ahogy az éjjeli vadak portyázása előtt elcsendesül az erdő, és a csata előtt tábortűzbe bámul a borozó katona, így szeptember előtt mindent feledve kapaszkodtam én is abba műanyag pohárba, meg a gyerekeim kezébe. Megjegyzem, nem túl biztató, hogy egy-két pohár után minden gyakorlottabb szülő arca megrándul az iskola szóra, és többnyire egyetlen szó préselődik át a grimaszon: "Szívás."

Most, hogy nálunk is ott figyel az iskolatáska a sarokban, és egy halk, szorongó kis hang kérdezi "Mikor veszünk tornacipőt?", a nyár vége is más nyomatékot kapott: mintegy leánybúcsú - mondhatni. Az utolsó nyaralás is ennek fényében, most vagy soha hangulatban telt. Három gyerekkel, - köztük egy szopósmalac - ez persze nem nagy ivászatot, és veszélyes extrémsportokat jelent, inkább egy kis önzést, és a belső horgonyok felhúzását, hadd ússzon az a hajó! Örömmel tapasztaltam, hogy az utóbbi majd hét év során igen jól kifejlesztettem a kívülről nem látható bulizás technikáját, aminek segítségével már egyre kevesebb élményt kell nélkülöznöm. Egy-egy deci bortól esténként simán jönnek a részegült érzések, és gondolatok (rosszullét és kínos viselkedés nélkül). Az igazsághoz tartozik, hogy védett és nívós társaságban,  minőségi környezetben és programok közt töltöttük ezt a pár napot, így a gyerekek közösségileg is védve voltak, nem csak általam, kicsit kikapcsolhattuk a sugárpajzsot a kis űrhajónk körül.

Rendelésfelvétel

Szerző: Lotte

A nyár egyik komoly pozitív hozadéka háziasszonyok számára, hogy jóval kevesebbet kell főzni, mint máskor - végtére is ha úton vagyunk, a konyhát nem cipelhetjük magunkkal... Ez nagy könnyebbséget jelent a mindennapokban, igaz, hogy a bankkártya egyenlege is sebesen karcsúsodik vele.
A hűvösebb évszakokhoz képest mindenesetre ezen a nyáron volt bőven alkalmunk tapasztalatokat gyűjteni a hazai vendéglátóipar állásáról. Amit a nagy jövés-menésben biztonsággal leszögezhetünk az az, hogy komoly gondok mutatkoznak a rendelésfelvétel terén.
A megállapítás érvényes a legpuruttyább McDrive-tól a balatoni kult gasztronómiai helyekig, s területileg sem szegmentálható, az ország keleti sarkától a nyugati határszélig jellemzőnek láttuk. A pincér hölgyek és urak többsége ugyanis (tisztelet az üdítő kivételnek!) képtelen a megrendelt étel- és italkontingenst szervírozni. Nem kekeckedésnek szánom, tudom én, hogy aki dolgozik, téved is, de a gyakori ismétlődés mégis azt sugallja: valami általánosságban is hibádzik!

Terek, helyek

Szerző: Lotte  

Nem tudom, más is így van-e ezzel, de nekünk egy új város "bekebelezése" mindig egy kiválasztott hellyel válik élő valósággá. Valami irracionális kötődés vagy a vak véletlen rendre elénk hoz egy helyet, ahol - ha néhány napra is - törzsvendégek lehetünk. Így esett ez most is, a tömegtől hullámzó Piazza Bra-n, a veronai Aréna tőszomszédságában.
Az első este ide, a teret övező etetőhelyek egyikébe, az Emanuel étterembe vetett minket a jósors, s a kedves és fanyar humorú moldáv felszolgálónő harmadik este már kérdés nélkül hozta nekünk a kis üveg Proseccot és a jéghideg fehérbort.

Anyanapló - A sötét oldal

Szerző: FiloSzofi

Ebben a fejezetben említésre kerülnek olyan dolgok, amikről nem akarok megemlékezni, meg olyanok is, amiről mindenképpen. Amíg tombolt a nyár nem is volt kedvem elővenni a zűrösebb fejezeteket, de most, hogy Lőrinc már belepisilt a dinnyébe, mindjárt kezdődik az iskola, és vége a kánikulának is, nekem már úgyis mindegy, más meg hátha tanul belőle. 

Szóval depressziós lettem. Az idővel mindig bajban vagyok, de nagyjából májusra esett a sötét tombolás, és az igazi nyárral ért véget. Lehet, hogy innen nincs is kedvetek tovább olvasni, mert most jön a nyavalygás. Már meglebegtettem, hogy a fent után jön majd a lent. Valóban oldalakat tudnék nyavalyogni, de sokkal fontosabb az a tapasztalat, hogy a depresszió más mint más szenvelgés, amivel egyáltalán nem nézem lenne az egyéb szenvelgéseket, és legkevésbé sem vagyok büszke a depressziómra. Fúj, bár ne láttam volna meg soha az arcát. Utólag, hangsúlyozom: utólag teljesen egyértelmű, hogy a hormonjaim játszottak velem, de a körülmények is igencsak rásegítettek: a sötét, a költözés, a magány.

Heti Muníció: Modern kincsvadászat

Szerző: Fakirma

Az óvodánkban is tartottunk fesztivált, majdnem olyan nagyszabásút, mint amilyet a Szigeten rendeztek. Attól eltekintve, hogy nem léptek fel együttesek és nem forgott az óriáskerék, a két buli közötti hasonlóság kísérteties volt: a  mi Glettfesztiválunk is több napig tartott, koszban fetrengtünk, sört ittunk, nagyon szerettük egymást és olyan irracionális tevékenységeket folytattunk, ami civil életünkben eszünkbe se jutna. Például falat gletteltünk.

A mi bulink mellesleg túlmutatott a Sziget kínálta lehetőségeken: saját bőrünkön tapasztalhattuk meg az együttes szívás közösségformáló erejét, az elmélyülő nagycsaládos barátságok pedig új perspektívát nyitottak a gyermeklepasszoló hálózatom modernizálásában. Az összeröffenés legnagyobb hozadéka azonban kétségtelenül az volt, hogy olyan ismeretekkel bővült tudásom, ami rajtam kívül nagyjából az egész emberiség számára evidencia 5 és 99 éves kor között. Én csak most tudtam meg, hogy mindenki, aki él, mozog és ad magára valamicskét, kikapcsolódni leginkább a geoládák utáni hajsza közben tud. Ez a felismerés új fejezetet nyitott családunk életében. Most már mi is tagjai vagyunk a geoláda-keresők elhivatott csapatának.

ABLAKadabra - játék indul!

Szerző: Lotte       

Veronában jártam, sok ablakot láttam... Le is fényképeztem párat, mert egyik szebb, mint a másik. Hogy nagyobb kedvvel böngésszétek, miként néznek házfalaik mögül olasz barátaink a világra, egy kis rejtvényre hívlak benneteket.
Kérdés: az alábbi nyolc ablak közül vajon melyik a legősibb, s az milyen célra készült épületen látható?
Nyeremény: egy stílusos csipkelegyező Rómeó és Júlia városából (az esetleges Made in China felirattól tekintsetek el!).




Jó lehet reggelente kitárni a két zsalugátert, és beengedni a napsugarat!

Bizalom és cirkusz

Szerző: FiloSzofi

Volt egyszer egy fiatal lány, és egy fiatal fiú: Petra és Stefan. Összeházasodtak és gyermekük is született, akit Tillynek neveztek el. A gyermek születése után úgy határoztak, hogy...

Dougal Glendower blogjáról a fotó

...vándorcirkuszosként élik tovább az életüket. Ez több mint húsz évvel ezelőtt történt.  A Circo Soluna most Magyarországon vándorol, de nagyvárosban ne keressétek őket, hiszen a lovaknak legelni kell, és tüzet is kell rakni a vacsorához. Ők egy családi cirkusz, varieté, komédiások, mutatványosok akik echós szekérrel járják a világot, és közben Petrának és Stefánnak összesen hat gyereke született.

Mindenkinek kívánom, hogy egyszer üljön le hozzájuk egy műsor erejéig, és engedjen bohócorrot rajzolni magának. Petra körbejár a piros festékével, és egyberajzolja a társaságot. Mivel ők tényleg így élnek, és tényleg egy család, amit látunk az is életteli és családias. Nekem rögtön olyan hangulatom lett, mintha tizenöt évvel ezelőtt a  műtermünket felpakoltuk volna egy szekérre, különösen, mikor a gyúkok is előkerültek. Nekünk is volt ott egy tyúkunk, bár az iskola falai nem sokáig bírták.

Isten hozott!

Szerző: Lotte    

A szülészeteken az anyukák jó ideje egy csinos kis dobozt kapnak ajándékba. A PromoBox csomagja több, mint egyszerű termékminta-kollekció: a születés kitüntetetett pillanatában egy kicsit a lélekhez is szól.
A kisbaba érkezésével kapcsolatos tudnavalók összefoglalója mellett ugyanis egy - a magyar zeneirodalom legszebb részleteit tartalmazó - cd és egy kedves ajtódísz is található benne.
Ezzel a bejárati ajtókra, kertkapukra akasztható, "Isten hozott" feliratú ajtódísszel az új kis jövevény érkezésének örömét adhatják tudtul a szomszédságnak a családok.
Ma Veronában, a hotelünk bejáratán megtaláltam e kedves szokás olasz alteregóját. Errefelé kék és
rózsaszín ajtódísszel köszöntik a fedélzeten a kisbabákat. A szálloda egyik alkalmazotjának kisfia született az éjjel, ezért a szalagos dísz (az üvegfelület miatt nehézkesen fényképezhető) fotocellás  ajtón.
Olaszország hasonló demográfiai problémákkal küzd, mint hazánk, itt is egyre inkább érzik, hogy fontos ilyen apró, de szívet melengető gesztusokkal is üzenni a szomszédoknak, az "utca népének", hogy az új élet születése felett érzett öröm nemcsak a családoké, de egy kicsit mindannyiunké is. (Szemléletbeli változást is sugall: ne csak a veszteséget és a gyászt tudassuk másokkal, osszuk meg a "jókedvet, bőséget" is.)  Jó volt ma délben belépni a San Pietro Hotel kapuján. Isten hozott, kis Mario! 

"Korosodó" gyerekek

Szerző: Lotte

Ezen a nyáron famíliánk látványos lendülettel átfordult a kisgyerekes családok rózsaszín-világoskék kasztjából a gyerekes családok kategóriájába. Nem tudom, érzékelhető-e a kettő közötti finom különbség? Elkoptak körülöttünk a kedvesen udvarló öreg nénik, s a csodálkozó emberek sem a régi, elismerő-bájos hangon szegezik már nekünk a kérdést: "Mind a három a maguké?". (A körülöttünk kavargó és egyéniségüket egyre látványosabban kibontó csemetéink inkább a tisztes távolságtartás, vagy a szent borzalom vonásait tükrözik vissza a kívülállók arcáról.)
"Csöppségeink" kétséget kizáróan elhagyták a bababhájakat, s felöltötték a nagyobbacska gyermekek külső jegyeit: megnyúltak, testük arányai felnőttesebbé váltak, nem gügyögnek, selypegnek immár (még az "r"-t is tisztán ejtik), csak ritkán (akkor is főképp zsaroló célzattal!) babáskodnak.

Szanaszét a nagyvilágban

Szerző: Lotte

Úgy esett, hogy a nyáron sok külföldre szakadt rokonnal, kedves baráttal találkoztam, akiket hazahúzott a szívük egy rövidebb-hosszabb nyári kiruccanás erejéig. Örömteli együttlétek voltak, hisz mindőjük közel áll a szívemhez, mégis maradt a nyomukban valami nyomasztó szomorúság.
Ha ez így folytatódik, lassacskán elfogyunk...
Távol áll tőlem, hogy ítélkezzek azok fölött, akik ezért vagy azért: nyomasztó hitelrészletek, vagy egyszerűen csak a több pénz, a gyerekeknek megszerezhető nyelvtudás miatt elhagyják ezt a hazát. Mégis a tény tény marad: a kényelmesebb élet oltárán elvész a sorsközösség, a "mi"-t felváltja az "én".

A pszichológus kérdez: Kötelességtudat vagy hálátlanság?

Szerző: Fakirma

Mit teszel, amikor 13 éves fiad beint a Nagy Családi Nyaralás előtt néhány nappal, hogy esze ágában sincs veletek tartani, hanem inkább edzőtáborba megy?

Hupihüpi

Szerző: Fakirma

Krónikus konzumkényszerem ellenére kéjes gyönyörrel nézem le a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb parasztvakítását, az akciókat. Nincs törzsvásárlói kártyám, nem gyűjtök pontokat, szemétbe hajítom a kuponokat a reklámújságokkal együtt, és nem veszek nyolc flakon mosóport csak azért, hogy a kilencedikhez fél áron jussak hozzá. Nem kétlem, hogy a leárazások gondos pásztázásával tényleg sok pénzt lehet megtakarítani, engem sajnos nem hagy spórolni a paranoiám: aki pénzért rám próbál tukmálni valamit,  biztosan nem akar nekem jót. Én persze megveszem azt a valamit szíves-örömest, de bosszant, ha közben még vállon is veregetnek. Ezért aztán, ha véletlenségből leárazott terméket vásárolok, mindig dacosan nézek a pénztáros szemébe, legyen vele tisztában, hogy nem azért vettem meg az elszabott szoknyát vagy a fenekemnél egy számmal kisebb színhibás nadrágot, mert olcsó volt, hanem túltengő szabad akaratom miatt. Ettől persze neki nem lesz rosszabb napja, ellenben nekem jobb lesz.

Elemi erők

Szerző: Lotte    

Kifogytunk a szuflából így nyár derekára, alaposan elsodorta a blogot a napsütés, a vízparti vagy keresetten szárazföldi hedonizálás. Most - nyaralásunk vége felé közeledve - itt ülök a Balaton-parti bérelt ház ablaka előtt, és csak bámulom a tajtékzó vizet, a széllökésektől hajladozó öreg platánokat.
Micsoda fenséges látvány, s micsoda közvetlen tapasztalás kicsinységünkről! A villámok csapkodnak szerteszét, ameddig csak a szem ellát.
Közben azon morfondírozom, vajon miképp marad meg három apróságunkban az itt eltöltött két hét?

PARAdicsom

Szerző: Fakirma

Vargosz

Apám bébikorom óta nem győzi bizonygatni, hogy a világ egy veszélyes hely. Sosem tudhatjuk, milyen mumus csap le ránk, ezért aztán jobb behúzott nyakkal rettegni. Bármennyire is szeretném, hogy ne így legyen, ha jobbkezes utcákban furikázom, mindig eszembe jut az egyik életbölcsessége:
Kislányom, ne feledd, sosem az autónak, hanem az életnek van van elsőbbsége.

Ehhez hasonló aranyköpésekből őrzök még néhány százat a lelkem mélyén.
Ezeknek megfelelően élek. S ezeknek megfelelően szorongom végig életem egyik felét. Életem másik felében kitartóan küzdök a gyomorszorító érzés ellen. Nincs könnyű dolgom. Nem csak azért, mert egy fedél alatt élek apámmal. A világ sem bánik velem kesztyűs kézzel.

Házi színház

Szerző: Lotte    

Emlékszem, mikor gyerekként debütáltam balatoni nyaralásunk utolsó napján a búcsúest műsorában mint amerikai szabadságszobor. Mézzel alapozva, aztán belisztezve, fehér lepedőbe burkolva magasodtam összetolt székek tetején a közönség soraiban ülő anyukák és apukák felé. Nem rémlik már, mi volt az előadás veleje, s miért éppen a Szabadságszobrot formáztam (ne feledjük, akkor még javában Kádár-rezsim volt!), csak az érzés maradt meg, hogy nagyon-nagyon készültünk. Napokra lekötötte a kéthetes nyaralás során verbuválódott gyerekbandát a készülő Nagy Fellépés.
Most saját gyerekeim arcán láttam ugyanezt a feszült várakozást.

Heti Muníció: Vízparti mulatás víz nélkül

Szerző: Fakirma

A vízparti nyaralással az a baj, hogy a megérkezésünk után nagyjából egy órával rádöbbenek, hogy utálom a vízparti nyaralást. Nem lenne ezzel semmi gond, ha a gyerekeim is így éreznének, vagy legalább Ember nem lenne víziszonyos. Férjem azonban következetesen megtagadja a vízben való tartózkodás legprimitívebb formáit is. Mert fél a cápáktól. Hiába magyarázom neki, hogy a Balatonban nincsenek cápák, ő csak hajtogatja, hogy azt sohasem lehet tudni, s jobb félni, mint megijedni. Így aztán én áztatom magam rongyossá a vízben fogócskázás, cicázás, ugrálás, gyerekhuzingálás és kézből fejesugrás címszó alatt, miközben neurotikusan számolom gyermekeim fejeit,

egy, kettő, három, négy, egy kettő, három, négy, egy, kettő, három, basszus, hol a negyedik?!

A vízparti nyaralások alkalmával kimerítem a tökéletes anyaság összes kritériumát, ennek keretei között jobbnál jobb vízmentes programokkal  kényeztetem gyerekeimet, csak azért, hogy minél több időt tölthessek a szárazföldön: naponta ötször fagyizunk, társasjátékozunk és játszótérre járunk. Néhány nap után sajnos dugig vagyunk az édességekkel, rájövök, hogy a társasjáték csak arra való, hogy a gyerekeim egymás haját tépjék, a játszótér pedig pont annyira lehangoló, mint a strand, csak kevésbé vizes.

 Következő kétségbeesett lépésként körbetelefonálom a gyerekekkel rendelkező ismerőseimet, véletlenül nem tartózkodnak-e a Balaton környékén, hogy összefussunk néhány órácskára. Egy részük épp most ment haza, esetleg a jövő héten jön, a henyélős maradék pedig udvariasan adja tudtomra, hogy náluk a nyaralás fogalmába nem tartozik bele a velünk való találkozás sokkoló élménye.
Ha utolsó reményem is szertefoszlott, olyan programmal vesztegetem meg a kölyköket, ami messze van a víztől. Ez azt jelenti, hogy autót kell vezetnem, vagyis nem kezdhetem el vedelni a hosszúlépést délelőtt 10 órakor, ami tovább rontja a nap ép ésszel való túlélésének esélyeit (Ember ilyenkor már éppen robog a hajnali gyorssal Budapest felé egy hirtelen közbejött életbevágóan fontos és előreláthatóan több napig elhúzódó tárgyalás miatt).