A piacon járva nem tudtam ellenállni a most idényét élő aprószemű, hamvaskék besztercei szilvának. A különleges zamatú szilvafajta néhány éve tökéletesen közömbös lett volna számomra, de ahogy fokozatosan megszerettem a görög- mellett a sárgadinnyét és felfedeztem az őszibarack mellett a kajszit, úgy nyíltak meg előttem néhány éve a szilva távlatai is.
2011. augusztus 31., szerda
A számolókorongtól a tornacipőig: azaz mibe is van az iskolakezdés?
Az előző, iskolakezdéssel kapcsolatos, nem kevéssé szenzitív megközelítés után következzenek a rideg számok. Ez minden augusztus végi női lap kötelező kelléke, mi se maradjunk ki belőle! Vizsgáljuk meg, mennyibe is kerül egy első osztályos nebuló iskolakezdése? Nálunk egy hagyományos, községi általános iskola szabta az anyagbeszerzés kereteit, s zömében egy nagy áruházlánc üzletében zajlott a vásárlás. Kerültük a pókemberes és villám mcqueen-es, drágább és rondább kiadványokat, egyedül az iskolatáskában voltunk igényesebbek, abból egy középkategóriás Budmil-t vettünk. (Ez kicsit kompenzálás is, az én iskolatáskáim ugyanis mindig nagyon bénák és cikik voltak.)
Lássuk tehát tételről-tételre:
Ez a nap is elérkezett
Holnap Busafej megkezdi az iskolát. Cérnaszálon lógó felső metszőfogával be kell ülnie az iskolapadba, s hosszú-hosszú évekre betagozódni az iskolarendszerbe. Egy lesz a sok közül, akinek meg kell próbálni megfelelni és helyt állni. Még nem tudja, mi vár rá, de ösztönösen elkezdte számolgatni, hogy ha csütörtökön lesz az évnyitó, akkor már csak egy nap van hétvégéig és máris nem kell menni iskolába. Alapvető ritmus, hogy iskolásként egyre javul a kedély a péntek felé haladva.
Címkék:
család. testi/lelki,
iskola,
Lotte
2011. augusztus 30., kedd
Fogadalom, nem először
Hazafelé a munkából, a vonaton zötyögve tegnap megfogadtam, hogy otthon nem ejtek ki hangos szót és derűs leszek, viselkedjenek bár a gyerekek ugyanúgy, ahogy mindig, mikor hazaérve meglátnak. (Hátha sikerül békességben eltöltenünk a várva-várt otthoni estét.)
Ilyenkor ugyanis általában pár perc örömködés után eleresztik fülüket-farkukat, kiengedik az oviban felgyülemlett fáradt gőzt és kezdik idegtépő szülő-gyötrésüket. Az oviban semmi gond velük (mondják az ovónénik), itthon ellenben úgy viselkednek, mint akiknek a fenekébe puskaport tettek: eszetlenül rohangálnak, percek alatt szétpakolják a lakást, no és persze veszekednek non stop. Ember (és anya) legyen a talpán, aki hazaérve a munkából nap mint nap mosolyogva és derűsen állja a három zsivány ostromát mondjuk 10 percnél tovább.
Címkék:
család. testi/lelki,
Lotte
2011. augusztus 29., hétfő
Mi nyelünk, ő minket nyel le (Még egyszer a szendvicsgyerekről)
Mély együttérzéssel csatlakozom az előttem szólóhoz. A szendvicsgyereknél furmányosabb kis jószág tényleg nem létezik! Nálunk klasszikus hambi a képlet: husiként ül középen. Illetve ülne, ha lenne rajta husi. Ő ugyanis csak kedvtelésből eszik, ha épp olyanja van.
Címkék:
család,
család. testi/lelki,
Lotte
Tejfog
Busafej tejfogvesztését éli. Kettő meglazult alsó metszőfogát egy barázdazárás során (ilyen sem volt a mi időnkben!) kihúzta a fogorvos, oda se mertem nézni. Most viszont egyik felső metszőfoga lóg, szerintem egy tizedmilliméter vékonyka cérnaszálon. Néha meglóbálja, a hideg futkos tőle a hátamon. Nem értem, hogy mer még kenyérbe harapni egyáltalán. (Meg van még az érzés, mikor veled történt?)
(...) Piszkozatban hagytam ezt a bejegyzést, azóta eltelt két nap és kiesett! Egy kalácsharapásnál adta meg magát. Vérzett picit, most egy nagy kráter tátong a helyén. Kisfiam mosolya pedig egyenesen szívdöglesztő. Folyt. köv.
2011. augusztus 23., kedd
Heti zene+ Bőrönd Ödön Kiss Tibivel
avagy anti-gender kutatás, ahol a megfigyeltet nem befolyásolta a megfigyelés ténye.
Buliztunk a gyerekekkel, azaz YouTube-ról kevert műsorra ugráltunk a számítógép előtt. Úgy került elő ez a szám, hogy Kaláka interpretációkat néztünk a 40 éves születésnapi koncertről. Bú, egyszercsak félretette, amivel épp foglalatoskodott, odaszögeződött a képernyőhöz, majd félénken megjegyezte: - Nagyon szép ez a fiú.
A Kiss Tibi volt az.
Tőlem nem látta, nem szoktam olvadozni énekesektől, Quimbyt meg szerintem még sosem néztem. A Kiss Tibi ráadásul nem is szép, nem szőke, hosszú hajú, mint Luke Skywalker, vagy Diego Forlan, akik még kivívták Bú tetszését.
Mi van a Kiss Tibiben, amire a szubkultúra ismerete nélkül is rezonál egy öt éves? Na, ezt nem fogom megválaszolni, mert valami olyan finoman összehangolt szerkezet egy ilyen vonzzerő, hogy a dekonstrukció szinte lehetetlen.
Az biztos, hogy a csírából a nő válaszolt egy másik rezgésre, ami a férfi.
És aki tovább akar romantikázni az alterlovaggal:
2011. augusztus 22., hétfő
2011. augusztus 18., csütörtök
2011. augusztus 14., vasárnap
A mi kis "tour"-unk
Szabadságot kaptunk a szüleimtől: unokás hétvégét csaptak, esti erkélyi pattogatott kukoricázással, Természetrajzi Múzeummal, játszóterezéssel. Nincs is ennél nagyobb ajándék: tudni, hogy kedvenc nagymamájukkal és nagypapájukkal együtt bandáznak a gyerekek, s mi végre szusszanhatunk egyet, cezúrát szúrva a véget nem érő hajtásba. (Ilyenkor tele vagyunk nagy tervekkel, hogy most aztán tényleg kiélvezzük a szabadság minden percét, aztán úgy futnak el az órák, hogy ez is, az is, amaz is elmarad.)
Címkék:
család,
család. testi/lelki,
Lotte
2011. augusztus 10., szerda
Hungarikummogás
Szia Szofi! Beszállok hungarikum ügyben, ha nem bánod. A definíción túl vagyunk, én szeretem az Unicumot, de például bármennyire szép és különleges bor is a tokaji, érdemei elismerése mellett kihagyom, és nem érzem hazaárulásnak. Paprika ügyben viszont védeném a nagy magyar érzékelőképességet. Ha import paprikát veszel, vakteszten is felismerni a különbséget a szabadföldi magyar lecsópaprika és idegenben termett formás társai között, ahogy a piros őrlemény is illatáról, színéről felismerhetően minőségi vagy vacak.
Címkék:
ajánló,
hungarikum,
Lotte,
magyar
Hungarikum
Nektek mond valamit? A hungarikum hivatalosan valami olyasmi, ami a helyi hagyományokból nőtt ki, a közösség értékként tartja számon, és nemzetközileg is ismert, elismert. Talán kishitűség, de úgy képzelem egy olaszt tudatosabb és szenvedélyesebb viszony fűzi az olivaolajhoz, mint egy magyart mondjuk a paprikához. Magam részéről nem tudom elképzelni, hogy két ujjam között morzsolva az olajos őrleményt, magyarázom, hogy ez igen, ez az igazi, ne ugorjanak be a kunsági utánzatoknak, bár állítólag az is jó leveshez, talán abban is van valami.
Címkék:
FiloSzofi,
hungarikum,
magyar,
paprika
2011. augusztus 5., péntek
Ki vagy-vagy? 3.
Északi vagy déli part?A gyerekkorom Balatonvilágoson és Szabadiban telt, így "született déli" vagyok, sokáig nem is ismertem a túlpartot. Aztán persze szerelemre gyulladtam a szépséges északi part iránt is. De ma sem dúl bennem észak-dél háború: jövőre szeretném az enyéimmel körbebiciklizni a tavat. (Lotte)
Déli a kicsiknek, az északi a nagyoknak tuti, az Embernek mindegy, csak megfelelő mennyiségű sör legyen, rajtam meg mindkét oldalon kitör és pillanatok alatt elhatalmasodik a mártír-anya szindróma (míg-mások-a-parton-henyélnek-és-élvezik-az-ÉLETet-addig-én-mariskázom-orrszívóporszívózom-gyerekeket-felügyelek…) Szóval mindenütt jó, de legjobb otthon. (Zafirma)
Mindkettő és duplán, de északi. Megírhatták volna ott magyar Fecskék és fruskákat, de a Titkos kertet is, vagy lehetett volna egy magyar Gasperinink. Tényleg, miért nem születtek meg?A déli part egyszerű és jó, mint a lángos. Szeretem. Egyébként inkább kelet-nyugati felosztást javasolnék, és akkor egyértelműen tudnék szavazni nyugatra. (Szofi)
Koktél vagy fröccs?
Érdekes, nálunk Ő a koktélista, én vagyok a fröccsista. A koktél nem izgat, ahogy nem tudok mit kezdeni a gyümölcsös sörökkel sem. Egyedül a gin-tonickal kötöttem barátságot. (Lotte)Fröccs. Nekem olcsó udvarolni! (Szofi)
Röhejesen néznék ki, amint kifakult bikiniben, lógó hassal, cumisüvegekkel és popsitörlőkkel tömött strandtáskával és egy gumicsónaknyi óbégató kölyökkel az aurámban önfeledten koktélt szopogatnék. A fröccs sokkal hitelesebb. Ráadásul olcsóbb, kevésbé hizlal, s átgondolt stratégiával reggeltől késő estig fenntartható a szalonspicces állapot. (Zafirma)
Koktél vagy fröccs?
Érdekes, nálunk Ő a koktélista, én vagyok a fröccsista. A koktél nem izgat, ahogy nem tudok mit kezdeni a gyümölcsös sörökkel sem. Egyedül a gin-tonickal kötöttem barátságot. (Lotte)Fröccs. Nekem olcsó udvarolni! (Szofi)
Röhejesen néznék ki, amint kifakult bikiniben, lógó hassal, cumisüvegekkel és popsitörlőkkel tömött strandtáskával és egy gumicsónaknyi óbégató kölyökkel az aurámban önfeledten koktélt szopogatnék. A fröccs sokkal hitelesebb. Ráadásul olcsóbb, kevésbé hizlal, s átgondolt stratégiával reggeltől késő estig fenntartható a szalonspicces állapot. (Zafirma)
Ponyva vagy magazin?
Még minőségi lejtmenetben is a hosszabb történeteket szeretem. Ponyva. (Ebben a műfajban leginkább a nevetést keresném, de az nem terem minden bokorban.)(Lotte)
Magazin. egy-két olvasható akad. Én épp a ponyvára sajnálom a kapacitást. (Szofi)
Főzöcske vagy vendéglátás?Mármint nyaraláskor? Hisz azért (is) nyaralás a nyaralás, mert végre dominál a vendéglátás. Ja, és hűséges, otthonosságot kereső típusok vagyunk. Idén is Földváron az első választott étteremben ettünk az első naptól az utolsóig. (Persze azért a bevásárlást és főzőcskét itt sem lehet megúszni teljesen. De papucsban csattogni a boltba és naptej illatú bőrrel kavargatni mégis egészen más minőség). (Lotte)
A vendéglőzés túlságosan kimozdítana abból a szemlélődő létmódból, amibe ilyenkor süppedek. Pincérek, meg hasonló komoly dolgok. Büfézés, piac, és néha főzni, bográcsozni jó! (Szofi)
Nem főzök, és fasírtos szendvicset sem cipelek hűtőtáskában a strandra. Nyaraláson az egész család rendszertelenül, egészségtelenül és drágán étkezik. Bármilyen vendéglátóipari egység szóba jöhet, ami megfelel a fenti elvárásoknak. (Zafirma)
Címkék:
Ki vagy-vagy?,
rólunk
A jó élet formái
Olvastam egy cikket egy asszonyról, aki a már híres káptalantóti piacot megálmodta és létre is hozta, biztos sokan hallottatok róla. Ha más nem a kis magyar abszurdok példatárából, hiszen a mai napig nincs engedélye, pedig a dolog él, mintha ott nőtt volna ki, az emberi munka virága.
Ezt olvassuk a gyerekekkel 1.
Még a könyvhéten találtam egy könyvet, ami nagyon is Búnak valónak tűnt. Bibliai történetek belülről, méghozzá az állatszereplő szemszögéből. Galamb, féreg, oroszlán disznó, és még néhány, összesen kilenc mese.(Klein-Varga Noémi – Nádori Gergely: Nagy az Isten állatkertje. Kispál Éva rajzaival. Koinónia. Kolozsvár,2011.)
Amit nem mondanék a gyerekemnek…2.
Ismered azt, amikor tökig benne állsz a fájdalomban, mert talán sosem látod többet a balatoni szerelmedet? Vagy azt hiszed, elárult a legjobb barátod? Volt-e olyan, hogy szüleid bejelentik, elköltöztök, és nem tudod elképzelni, hogy lehetne kilépni abból az univerzumból, ahol te adtál nevet a dolgoknak, mint Ádám és Éva a paradicsomban - vajon a kiűzetés után hallgatnak-e másik dolgok ugyanarra a névre? És te, nem válsz-e saját magad árulójává, ha nem siratod meg életed egy darabját mint kedves halottat?
Időskandi
Nyaralunk. Ilyenkor rendszerint összevásárolunk mindenféle újságot, folyóiratot, mint a nyomtatott (és elektronikus)betű függői, családi hagyományok folytatói, és a Nyaralás ősi játékszabályainak tisztelői, miszerint valami könnyű olvasmány előírt, és kalandozás ismeretlen területekre, biztonságosan kombinálva a jól beválttal.
A Blikk pillantása
A Blikk online bombasztikus hírt közöl: "borzalmasan néz ki Geri Halliwell". A bulvárban kevéssé járatosként fogalmam nem volt, ki ő, de az írásból kiderült: egy ex-Spice Girl-ről van szó. Tudom, ez nem pont olyasmi, mint a gidák Szikora Robi mellett, akik jönnek, mennek, kiöregednek, de mintha tőlük is a lehetetlen várná a kommersz világ.
Címkék:
család,
család. testi/lelki,
Lotte
2011. augusztus 3., szerda
A test költészete
Tegnap este balettelőadáson jártunk az újlipótvárosi RaM Colosseumban. Régi vágyam volt, hogy eljussak egy táncos darabra, ami általában lemarad kulturális élménypalettánkról, pedig van bennem valami ősi vonzódás ehhez a műfajhoz, a legelementárisabb, legfelszabadítóbb kifejezésmódnak tartom a táncot.
2011. augusztus 2., kedd
Kis összehasonlító kiflikutatás
"Óh, azok a régi kiflik, stanglik, ti olyat nem is ettetek!"- hallgattuk gyerekkorunkban anyukánk vissza-visszatérő sóhajait. (Néha egészen lelombozó volt, jóízű falatozás közben azt hallgatni, hogy ma már a pékek nem tudják, hogy kell igazi kiflit sütni.) De mit is mondhatnék a gyerekeimnek 2011-ben?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)