Pisinindzsa és összebújás

Szerző: FiloSzofi

A gyerekeim mindig elhalmoztak ajándékokkal, nem panaszkodhatom. Bú, ahogy ki tudta mondani, hogy "tessék", meg hogy "neked" egész nap hordta nekem a lakásban talált bigyókból készült kreációkat. Manapság is folyamatosan alkot, fest, barkácsol, ragaszt, és a produktumok még mindig elég tekintélyes hányada lesz az enyém. Fínek az volt a szokása, hogy ha eszébe jutottam, felszedett egy kavicsot, és elhozta nekem. Vagy ha együtt voltunk, azonmód a kezembe nyomta. Mióta ő is rajzol, a legszebb rajzait nagylelkűen nekem ajánlja. Tankok, hullák, lovagok, hopliták, tininindzsák, jedik, törökök szoktak rajta lenni.

Ezt a napokban kaptam, és bár ez nem is ajándék, hanem kérés, nekem mégis az egyik legkedvesebb. Ott várt a konyhaszekrényen:

Persze, az anyák napja sem múlt el ajándék nélkül.

Nagypénteki kevés

Szerző: FiloSzofi

Nem illik ehhez a naphoz a sok szó.

Csak annyit suttognék bele az éterbe, amit eddig megértettem a világból:

Az a dolgunk a földön, hogy megtanuljunk szeretni.

Isten gyermekeiként ugyan már eleve szeretetből jövünk, és mégis: ki kell törni a tojásból, végigjárni az életet kétlábon. Kinek-kinek a maga tanösvényén. Azt akarta az Atya, hogy Jézus is végigmenjen a maga útján, úgy mutatta meg a szeretet teljességét.

Töredékes munkánkat reményünk szerint Isten majd kiteljesíti, ahogy szüleink régen hozzátették a hiányzó összeget rollerre gyűjtött pénzünkhöz..

Áldott Húsvétot Nektek!

"Arany szava, Rippli színe, Bartók vad szelleme"

Szerző: Onleány 

József Attila születésnapján, a magyar költészet napján egy másik nagy születésnapos, Márai Sándor versét idézzük, mert aktuális ma is. Üzenet mindazoknak, akik önként vagy kényszerűségből elhagyják e hazát, s szavakból font gyökereiket tépdesi az idő.

Márai Sándor: Halotti beszéd
 

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.

Ünnepeljetek!

Szerző: Onleány 

Ünnepeljetek, mert ünnepelni jó: vésd a szívedbe március 15-ét!

 

Ellopott színek

Szerző: Onleány 

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára a Magyar Állami Operaház megbízásából készített M. Tóth Géza filmmel emlékezünk:

 

A csönd válasza

Szerző: Onleány

Karl Rahner elmélkedésével kívánunk életünkben válaszokat hozó, kegyelemteljes Karácsonyt minden kedves olvasónknak!

Levél barátomnak

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Gott ist Mensch geworden. Das Geheimnis von Weihnachten. Herder, Freiburg im Breisgau, 1992, 117–124.

Karácsony… Szinte lemondóan mondjuk ki ezt a szót, mert kérdés, hogy egyáltalán meg tudjuk-e magyarázni a mai világban, mit is jelent a karácsony ünneplése. Egyértelmű, hogy ez az ünnep nem a karácsonyfáról, az ajándékokról, a meghitt otthonról és a többi megható hagyományról szól, amelyekre inkább kétkedve tekintünk. De mi lehet a valódi tartalma? Kedves barátom, próbálok ehhez némi útmutatást adni. Az élet nagy tapasztalatait a sors hozza, Isten és az ő kegyelme ajándékaként kapjuk, leginkább azonban csak azok részesülnek bennük, akik nyitottak a befogadásukra. Különben előfordulhat, hogy a csillag megjelenik életünk egén, de vakságunkban nem vesszük észre. A bölcsesség, a művészet és a szeretet legfontosabb pillanataira egész emberségünkkel, testünkkel, lelkünkkel kell felkészülnünk – hasonlóképp üdvösségünk ünnepének nagy napjaira is. Ne hagyd hát a véletlenre, ne kényszeredetten, egykedvűen sétálj bele. Készülj fel, akarj felkészülni! – ez az első lépés. A második: vedd a bátorságot, hogy egyedül légy. Csak ha ezt valóban megteszed, ha keresztényi odaadással teszed meg, akkor remélheted, hogy karácsonyi szívet: szelíd, türelmes, bátor, csendes, gyöngéd szívet ajándékozhatsz azoknak, akiket szeretni szeretnél. Ez a valódi ajándék a karácsonyfa alatt, e nélkül a többi csak mihaszna tárgy, amelyet máskor is megvehetünk. Mindenekelőtt tehát legyél egy kicsit magadban. Talán találsz egy szobát, ahol egyedül lehetsz. Vagy ismersz egy csöndes sétautat vagy egy magányos templomot.

Az ünneplésről

Szerző: Lotte

Nemrég véletlenül egy '56-ról szóló színdarab szereplőjével beszélgettem. A fiatal színésztől megkérdeztem, hogyan szokott ünnepelni? Röviden csak annyit válaszolt, hogy annak idején ilyenkor, 23-án nem ment iskolába. Pont. Megsajnáltam, bár ő ebből mit sem értett. Gyanítom, sokan vannak még, akik hasonlóan szomorú választ adtak volna a kérdésre.
Ilyen az ünnep tartalom nélkül: egy munkaszüneti nap, előtte a megszokottnál nagyobb bevásárlással, mert másnap zárva vannak az üzletek; a leckeírás halasztása egy nappal, hisz reggel nincs suli. Ez persze mind remek dolog, csak épp semmi köze az ünnephez.
Az ünnepekért - mint szinte mindenért - meg kell dolgozni, évről-évre meg kell küzdeni a valóságukért, akár karácsony van, akár egy nemzeti ünnepnap.

Ő és én, kilencszer

Szerző: Lotte

Kilenc éve ilyenkor még fogalmam sem volt arról, milyen is lesz saját családban élni: feleségnek, anyának lenni. Pedig egyetlen nap választott el attól, hogy kimondjam az igent egy teljesen új életre. Kétszeresen is új kezdődött, mert kecses szabású menyasszonyi ruhám varrásán a próbák során bizony engedni kellett, Picinke (Busafej munkaneve) ugyanis  gyorsan gyarapodott a pocakomban. (Cserébe viszont gusztusos dekoltázzsal örvendeztethettem meg Őt házasságkötésünk napján.)
Viharos gyorsaságú szerelmünk nem ismert lehetetlent, kapcsolataink hirtelen átrendezése haladt előre gyorsan, kérlelhetetlenül. A környezetünknek igazodnia kellett a fergeteghez. Az Unióhoz való csatlakozásunk előtti napon tudtam meg, hogy szerelmünknek immár gyümölcse is lesz. Kavarogtak bennem az érzések: öröm, ijedtség, nevetés, sírás váltották egymást. Emlékszem, a hűvös, sötét albérletben kezemben a két csíkot mutató teszttel először kétségbeesve fel-alá járkáltam, Ő csak ült egy széken és mosolygott. Aztán felpattantunk, kiléptünk a tavaszi napsütésbe és büszkén  - hisz új anya és apa született! -  ettünk egy sokgombócos fagyit a lezárt, gomolygó Andrássy úton. És egy könyvesboltban megvettük az Az a kilenc hónap című könyvet. Az első papás-mamás játék volt ez, élesben. (Az eseménysorhoz hozzátartozik, hogy annak rendje, s módja szerint a fejleményekről még  frissiben Szofit is értesítettem.)

Várakozás - Uram, irgalmazz!

Szerző: Onleány

Stabat mater dolorosa

Szerző: Lotte

Mikor a Vatikánban, tikkasztó sorban állás után beléptem a Szent Péter-bazilikába, rám zuhant a grandiózus alkotás szépsége és monumentalitása. Szédelegve jártam körbe a világ talán leglátogatottabb épületét.
Igazi katarzist - az Isten-dicséret református puritánságához szokott lelkemnek - azonban nem ez lenyűgöző nagyság, hanem a bejárattól jobb kézre elhelyezett Michelangelo-szobor okozott.
A Pietá előtt valósággal földbe gyökerezett a lábam.
A szobor önmagában is csodálatos, de a téma, amit márványba faragott a polihisztor mester, ott, még  abban a turistáktól zsúfolt térben is szíven ütött.

Kölcsönös szeretet - kölcsönös szenvedés

Szerző: Onleány 

Hamvazószerdai gondolatok Pilinszky János tollából:

"Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát.

A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.

Idétlen idők

Szerző: Lotte 

"Miért van idő? Miért mindig csak ez az idióta egymásután, s miért nincs pezsgő, laktató egyidejűség? (...) E röpke életen át élvezhet, alkothat az ember, de mindig csak dalt dal után dalol, s az egész, teljes szimfónia sosem csendül fel egyszerre összes hangjával és hangszerével együtt." (Hermann Hesse)

A mögöttünk hagyott ünnep újra rámutatott arra, milyen más a gyerekkori és a felnőtt időérzékelés. Emlékeztek a régi karácsonyokra? Bennem úgy élnek, hogy végtelenek voltak, mint egy kedves, kimerevített pillanat. Hosszú rokonlátogatások, véget nem érő, álmosító felnőtt-duruzsolás, az ajándékok tapogatása lassan csordogáló órákon át a szoba sarkában. 

Most pedig fel-alá futkosva, díszítve, főzve, ajtót nyitva és -csukva, kiszolgálva és újra melegítve röpült el úgy, hogy szinte fel sem ocsúdtunk. Nézem a szép karácsonyfát a közelgő Vízkereszt árnyékában, a kornyadozó Mikulás virágot az asztalon, s azon morfondírozom, ennyi volt csupán az egész? 

Mi változtunk, vagy a körülmények tették ilyen rohanóssá az életünket és vele az ünnepeinket? 

Jó volna lassítani, felvenni kicsit a gyerekórák ketyegésének ritmusát. De vajon hogyan?

Gyökössy Endre: Elkésett B.U.É.K.

Szerző: Lotte
   

Egy rövid történet a lélekápoló református lelkész tollából, útravalóul 2013-ra: hogy ne felejtsünk el visszaintegetni az új évben azoknak, akik majd intenek felénk. 

Boldog új évet minden kedves olvasónknak!

"Csöngettek. Riadtan néztem félig megírt igehirdetésemre, megválaszolatlan leveleimre, aztán átleselkedtem a függönyön. Törékeny, görnyedt női alak állt a kertajtó előtt. Feketében. Szőrmekalapocskája alól kifehérlő haja árulkodott a koráról. Temetés lesz, gondoltam és megnyomtam a kapunyitó zár gombját.

Az előszobában elébe mentem. Amikor rám nézett, ismerősnek tűnt. Hol láttam? A templomban? A városban? Csak meg ne kérdezze: Ugye, tudja ki vagyok? Ilyenkor mindig zavartan keresgélem a szavakat, mert tudnom kellene valamit, amit nem tudok. Bemutatkozom, hátha megmondja ő is a nevét, de csak bólintott. Lesegítettem a kabátját és bevezettem a dolgozószobámba. Olyan súlytalanul ereszkedett le az egyik karosszékbe, mintha ő maradt volna kint s kabátja jött volna be. És hirtelen kicsi lett. Pedig elég magasnak látszott az előbb. Leültem én is, vele szemben - és vártam. Hátha mégsem temetés?

Valóban nem az volt.

Ó és új között - Év végi beszélgetés Szujó Zoltánnal, Borsa Miklóssal és Gundel-Takács Gáborral

Szerző: Lotte  

A közmédia három népszerű műsorvezetőjét faggattuk ó és új küszöbén...

Megérint benneteket az időbeli „határátlépés”? Az éjféli Himnusz éneklésekor mi kavarog a lelketekben?

Szujó Zoltán

Szujó Zoltán: Az igazság az, hogy már olyan rég dolgozom a sport világában, hogy az év nálam nem a naptári évkezdettel indul, hanem igazodik a sportélethez, a bajnokságok ritmusához: az ausztrál nyílt teniszbajnokság indítja a szezont januárban, ami elég sok éjszakázással jár, ha az ember követni akarja az eseményeket. A naptári évforduló így nekem kevesebbet jelent, mint más szakmákbelieknek. Persze, Himnusz-éneklés közben én is nyelek kettőt-hármat, elérzékenyülök kicsit, de hamar túl vagyok ezen.

Borsa Miklós

Borsa Miklós: Nem tartom más napnak december 31-ét, mint a többit. Talán azért, mert a híradózásban nincsenek ünnepnapok, hétvégék és hétköznapok. Az elmúlt hat évben majd' minden ünnepen - így szilveszterkor is - dolgoztam. Az utóbbi időben pedig még Himnusz sem volt, mert az éjfélt a Lánc-hídon töltöttem. Hangulatos, sokan mennek ki egy-egy üveg pezsgővel, poharakkal. Éjfélkor látni a sok tűzijátékot, a kivilágított Budapest fényeit, szólnak a hajókürtök.

Gundel-Takács Gábor

 
Gundel-Takács Gábor: A Himnusz önmagában is nagy hatással van rám mindig, hisz az összetartozásunk szimbóluma. Nem csak egy nemzeté, hanem azoké a családtagoké is, akik együtt éneklik Ez az összetartozás különösen erős az óév végén és az újév elején, hisz együtt zárunk le egy évet és együtt lépünk a következőbe. Az idő múlása ilyenkor erősen megérinti az embert, de jó érzés, hogy együtt voltunk a múltban és együtt leszünk a jövőben is.



 

Profán: Karácsony Index-módra

Szerző: Lotte  

Umberto Eco olasz szemiotikaprofesszor zseniális regényében, a Rózsa nevében a bűnügyi szál középpontjában egy Arisztotelész szöveg eltüntetése áll.  A rejtélyes gyilkosságokat elkövető könyvtáros a filozófus nevetésről vallott gondolatainak kiradírozását tartja élete küldetésének. Hite szerint ugyanis a nevetés jelenti a legfőbb veszélyt az emberiségre, s ez egyúttal ez a legfőbb bűn is, mert aki nevet, az nem veszi komolyan a világot, így Istent sem.
Megnézve az Index szentesti videóját vagy rátekintve a Magyra Narancs ünnepi címlapjára, ahol a "Megkértem a Jézuskát, hozzon nekem géppuskát" poénnal kívánt a lap szerkesztősége boldog karácsonyt, eszembe jutott az öreg könyvtáros gondolatmenete - pedig nagyon szeretek nevetni.
Az indexes fiúk ezúttal egy katolikus templomban vertek tanyát, s ahogy a parlamenti összefoglalót kifigurázzák a hétköznapokon (tényleg vicces tud lenni), úgy most az ünnep alkalmából ugyanezt tették, csak épp templomi kulissza mellett.
Minden szentből profánt formálni, minden ünnepi pillanatot nevetségessé tenni: ez az Index diktálta korszakos világlátás. De a varázstalanított világban, félek, nagyon szegények leszünk.

A szeretet találékonysága - Pilinszky gondolatai a Karácsonyról

Szerző: Onleány

"A szórakozás természete, hogy kiapad, egyedül a szeretet találékonysága kifogyhatatlan."

Csak ezzel, a Pilinszky János szavaival leírt "találékonysággal" kerülhetjük el a megtestesülés titkát kibontó szeretetünnep nemegyszer zavaró kísérőit: azt, hogy a három nap pillanatra se váljék terhessé vagy unalmassá.

Mária és József alakja a bölcsőben fekvő gyermekkel: a család, minden család örök, bensőséges képe. Szenteljük hát magunkat ebben a három napban szeretteinknek, ezzel a találékony, kiapadhatatlan szeretettel.

Karácsonyra mi is elcsendesülünk, jelképesen bezárjuk oldalunkat, hogy telepeinket az ünnep varázsával újratölthessük.

Minden kedves olvasónknak áldott, szép Karácsonyt kívánunk! 

December 27-én újra találkozunk!

Adventi szomorú

Szerző: Fakirma 

Más rendes családokhoz hasonlóan mi is készülünk az ünnepekre. Nem csak a titkos csomagok gyűlnek a szekrények tetején, hanem lélekben is igyekszünk a toppon tartani magunkat. A küzdelem  távolról sem zökkenőmentes, de hülyén is érezném magam, ha az lenne. Mellesleg így is elég hülyén érzem magam. Mifelénk az adventi koszorúval kezdődik az ünnepi cívódás sorozat:

Pirosak, lilák avagy zöldek legyenek a gyertyák?

Giccsparádés vagy hithű waldorfos legyen a díszítés?

Ki nyomja a ragasztópisztolyt?

A gyertyák egymás mellett katonásan, vagy a koszorún szimmetrikusan elosztva álldogáljanak?
A lányok születése előtt az egyik évben az egyik, a másik évben a másik fiú menedzselte a koszorúnkat, így általában egészséges mennyiségű balhéval úsztuk meg a kreatív hadműveletet. Négy gyerekkel a vetésforgó idióta ötlet lenne, az egyszerűség kedvéért idén én vettem meg az ikeás gyetyákat, ragasztópisztolyozás helyett egy cserépedényt szórtam tele fenyőgallyakkal, a gyerekek pedig kedvükre ganajkodhattak a karácsonyi díszek között. A végeredmény esztétikailag hagy némi kívánni valót maga után, viszont koszorúnk gyorsan, olcsón és feszültségmentesen nyerte el végső formáját:

Piros betűs töprengések

Szerző: Fakirma

Többek között az a bajom az ünnepekkel, hogy mindig elfelejtem, mit hazudtam a gyerekeknek az előző évben. Ráadásul hajlamos vagyok összekeverni, hogy éppen melyik kölyköm világképe mitikus, és melyik fejében oszlik már a homály. Az adventi ünnepkör különösen nagy kihívás. Még alig készítettük el az adventi koszorút, és azt a nyüves nyitogatós kalendáriumot (az idén nem voltam lelkileg annyira frankón, hogy képes legyek kilencvenhat csokival megtömött zoknit kiaggatni az ajtóra, vettem inkább négy kommersz bolti vackot), s máris itt a nyakunkon a december hatodika. Nem elég, hogy előjáték gyanánt meleg családias légkörben ki kell pucolni a mocskos bakancsokat, utójátékként pedig minimum egy gyerek összevissza rókázza a lakást (meleg, családias légkörben természetesen), a kettő között még meg kell küzdeni az aktuális Pirosruhás mítosszal is.

Télapó vagy Mikulás?

Eddig mi a Mikulás-hívők táborát gyarapítottuk. Krampuszmentes változatban. (A rénszarvas rendben van, de a vállalati ünnepeket idéző fekete kis dögöknél még az ablakokról fityegő világító műmikulások is pozitívabb életérzést hordoznak).

Fénylik sötétlik

Szerző: Lotte   

Halottak Napján egy nagyszerű kortárs költemény Kiss Dénes tollából, a füredi Vaszary Villa kertjében akadtam rá:

Fénylik sötétlik

Nem én haladok az utcán

Szélben lebegő porom száll

Áttetsző emberalak úszik

vagy talán poroszkál

Átlátszik rajtam kiskert ház

az egész gyerekkorom

Nem én bandukolok itt

Por sétálgat poron

Nem a távoli jövő ez

de az eltüntető jelen

Nem is hallható nesz

ahol e test megjelen

Átlátszik rajtam az ég is

holdak és csillagok

Sötétlik meg fénylik

amíg még vagyok

Szabadságra hangolva

Szerző: Lotte

Tegnap autóval mentünk el a Széna tér mellett, ahol egy épület oldalába kifeszített fekete-fehér óriásmolinóról lelkes fiatalok néztek le ránk. Meséltük a gyerekeknek, hogy ezen a helyen, 1956-ban nagy harcok dúltak a szabadságért küzdők és gyűlölt kommunista rendszer képviselői között. A vérbe fojtott küzdelem azóta is egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. 

Jó és rossz örök harca ismerős minden gyereknek: e dialektikára épülnek a népmesék, ez ad kapaszkodókat az életben való eligazodáshoz. A szabadság - nem is olyan könnyen elmagyarázható - fogalmát megértetni velük leginkább e kettősségen keresztül lehet. Ebben pedig a beszélgetések mellett szülőként nagy segítséget jelent, ha élmények szegélyezik a megértés útját.  Minden korosztálynak a maga szintjén. A mai napon például érdemes felkerekedni és ellátogatni a Magyar Állami Operaházba, ha a gyerekeket szeretnétek ti is "szabadságra hangolni", hátha tényleg sikerült az ottani programokat finoman, nem szájbarágósan átitatni a szabadsággal.