Mi van a képen?

Szerző: FiloSzofi

Ami arra késztetett, hogy megmutassam nektek a reggelimet, az az emlékekkel színezett ujjongás valahányszor az évben először látok ....-t.
Kicsit az hangulat, mint az M7-esen, hogy ki látja meg először a Balatont.Valahogy az embernek MUSZÁJ felkiáltania!

A tavasz vidéki toalettjének egy darabja...

Mi van a hal gyomrában?

Szerző: FiloSzofi  

 (Ez a poszt nem jöhetett volna létre agyrágóbogár nélkül, akinél a következő inspiráló receptet találtam, ezer köszönet neki!)

 Még nem láttam halat belülről, mert kifejezetten kerülöm ennek a lehetőségét, de azért elég jól tudom, mi van al belsejében: a belei. Meg Jónás, A Rendíthetetlen Ólomkatona, Pinokkió és Dzsepettó, na meg a Kisvakond, Némó apja, Pizsi és bizonyára egyéb hírességek is akadnak, ha tudtok még, ne habozzatok, írjátok meg!

De vajon miért-e vonzalom ehhez a nem túlságosan gusztusos helyhez, és micsoda hely ez egyáltalán? Valamiképpen világon kívüli,  az elvonulás, a kivonulás helye. Visszahúzódás a kaotikusba, ha magunk erejéből nem tudunk rendre vergődni - átcsapnak a fejünk felett a hullámok.

Riposzt: Késésben - Miért szülünk egyre később?

Szerző: Lotte  

A friss Válaszban Élő Anita tollából olvasni egy összeállítást Öreg anyáink címmel a bosszantóan lassacskán beérkező 2011-es népszámlálási adatok eredményeiről. A cikkben Vukovich Gabriella, a KSH elnöke kommentálja az adatokból felsejlő tendenciákat, melyben  az el- és bevándorlás; a népességfogyás regionális eltérései; a drámaian alacsony, ostromállapotokat idéző születésszám kérdései mellett szó esik arról a jelenségről is, hogy mára olyannyira kitolódott a gyermekvállalás átlagos ideje, hogy a biológiailag optimális húszas "évjárat" helyett sokkal inkább a késő-harmincas, kora-negyvenes éveikben járó nők szülnek.
Ezt a kérdéskört járjuk egy kicsit körbe mi is a mai Riposztban.

Fellebbenő fátyol - Milyenek a muzulmán nők?

Szerző: Lotte  


Szemérmetlenül messze utaztam pár napja, bele az arab világ közepibe, s most úgy nézek vissza a nem várt kiruccanásra, mint valami csodára!

Ez az égből-pottyant kiszakadás adta az inspirációt, hogy körbeszaglásszam, miként is élnek iszlám nőtársaink.

A velük kapcsolatos képzeteink ugyanis végletesen leegyszerűsítőek, mint általában azok a dolgok, melyeket távolról és közvetlen tapasztalatok híján szemlélünk: vagy a hárem-hölgyes egzotikum és fűszeres erotika, vagy épp ellenkezőleg: a jogaitól megfosztott, mindent elkendőző, burkában vagy csadorban szenvedő asszonyállat képe villódzik lelki szemeink előtt.

Pedig mindkettő - az iszlámról egyébként meglehetősen negatív képet festő szélsőérték - távol áll a valóságtól. A Korán tanítása szerint ugyanis "Az égbolt felét a nők tartják a vállukon". Igazságos, józan alapállás. A szent írás egyébként a legnagyobb tisztelettel szól a nekünk ismerős nőalakokról is: az Ádámmal együtt (és nem ellenében!) bűnbeeső Éváról vagy épp Jézus édesanyjáról, Máriáról.

Heti Muníció: Kirándulás a Zsolnay Negyedben

Szerző: Fakirma

Talán emlékeztek, nemrég írtam egy lelkendezős bejegyzést a pécsi felújított Zsolnay Gyártelepről. Azt is elhatároztam, hogy Embert addig nyaggatom, amíg el nem visz engem Pécsre házassági évfordulót ünnepelni. Akkor még nem sejtettem, hogy álmom minden nyaggatás nélkül valóra válik (no, nem az édes kettesben ünneplős része, hanem a pécsi kiruccanás).

 Kedden, ahogy a baleseti sebészeten üldögéltünk egy törés-gyanús mutatóujjal, Szendvicsgyerek benyögte, hogy pénteken Pécsen lesz vívóversenye, ami az ő részvétele nélkül talán megrendezésre sem kerül. A röntgen-leletre várakozva tulajdonképpen vágyakozva gondoltam arra, mennyivel egyszerűbb és olcsóbb lenne az élet egy alaposan eltört mutatóujjal. Az orvos azonban vigyorogva közölte, hogy csak egy kis rándulásról van szó, s ha pihenteti a kis élsportolónk, a pénteki meccsre már kutya baja sem lesz. A pihentetés lelkiismeretesen megtörtént, két napig Szendvicske bebugyolált kézzel és mártír arccal íratta a leckét az osztálytársakkal. S valóban, a kímélő életmódnak köszönhetően péntek reggel a család kocsiba vághatta magát, és elindulhattunk a pécsi kirándulásra (pontosabban Bendőt itthon hagytuk az osztálytársakkal társasjátékozni, ő nem fért be az autóba).

 Gondoltuk, ha már Pécsen vagyunk, nem szaladunk haza a verseny után, hanem eltöltünk egy családi hétvégét a városban. Így hát nekivágtunk a városnak  Hoppla nyuszi pécsi útikalauzával felszerelkezve (ez Bartos Erika egyetlen könyve, amit meg tudok bocsájtani neki).

 No, ne valami kulturális turnét képzeljetek el, elsősorban a játszótereket és fagyizókat céloztuk meg, és természetesen a kedvemért a kikupálódott Zsolnay Negyedet:

Hétfői adásszünet Süveges Gergővel

Szerző: Lotte

A Hétfői Adásszünetben Süveges Gergő, négygyermekes televíziós műsorvezetőt  kerestük meg, aki mesélt nekünk hivatásról és családról,  s arról, miképp  egyeztethető össze e kettő. 

„Szinte napra pontosan két év és 188 adás után elköszöntem a Ma reggel műsorától.” Egy 2011. október 2-i blog-bejegyzésedben olvasható ez a mondat. Fájdalmas búcsú volt?

Szerettem a műsort. Szerettem a mareggeles kollégákkal együtt dolgozni, szerettem a reggeli pörgést, a gyors váltásokat, a különféle témák közötti rövid átállásokat. Örültem annak, amikor a hétköznapi, közéleti, politikai műsorban teljesítettem szolgálatot, és annak is, amikor a hétvégi, elgondolkodóbb, maradandóbb értékekre figyelő adásokat készítettük. Egy valami nem hiányzik: a heti ötszöri négy harmincas kelés…

Azóta „háromlaki” életet élsz a közmédiában. A Megoldások Magazinjának egyik műsorvezetője vagy az m1-en, a Dunán pedig közéleti műsorokat vezetsz: a Közbeszédet és a Heti hírmondót. Eközben rádiózol is, a Kossuthon a Szombat délelőtt egyik házigazdája vagy. Ez a felállás kimerítőbb vagy a korábbi volt az?

Más. Akkor hajnaloztam; most többnyire délután, este, illetve hétvégén vagyok szolgálatban. Az fizikailag keményebb volt, ez kevésbé családbarát.

Ki vagy-vagy a nagy családban?

Szerző: Onleány

 
Olaszos nagycsalád vagy kevesen együtt?

Hál'Istennek sokan vagyunk. Folyamatos az átrendeződés, és ez jó. Nem tagcserére gondolok, hanem az erővonalakra, vonzásokra és taszításokra. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg mintázat áll még előttünk. (Szofi)

Nagy, hangos család - nagy, teli fazék mellett. Ezt szeretem! (Lotte)

Azt hiszem, abban a pillanatban bolondulnék meg véglegesen, amikor körbetekintve magam körül nem találnék minimum nyolc embert, akivel csacsoghatok. (Fakirma)

Házitűzhely a szűk családon túl is, vagy rezerváltság?

Nekem fontos a csigaházam, szeretem tudni, hogy hogy ott csak én, vagyis mi. Ezért nem bírnám a folyamatos átjáróházat. Talán ha egyszer megtapasztalom, milyen nagy lakásban, esetleg házban élni, ahol a látogató nem rögtön az ágyamban van... Egyébként meg szeretem a kommunát is egy darabig, csak mindig legyen egy egérút! (Szofi)

Miután mi vagyunk a családban "a kisgyerekesek", nálunk lüktet a család ütőere. Szerencsére nagy a ház és nagy a kert, elférnek benne vérszerinti és fogadott rokonok, keresztszülők és barátok. Én meg egyre nagyobb bográcsokat töltök meg, és egyre több poharat veszek. Hála Istennek! (Lotte)

Húsz évesen büszkén röpültem ki a családi fészekből, aztán néhány éve csendesen visszakullogtam - immár nagycsaládosként - a szülői házba. Ezzel együtt megörököltem a  házitűzhely-vigyázó posztot is, nagyon élvezem, éltető erő. (Fakirma)

Érdemes-e szépnek lenni? - irodalmi lábjegyzet

Szerző: Filoszofi 

fotó innen

Irma írásához fűznék egy rövid illusztrációt és lábjegyzetet, finoman szúrva egyet a pszichológusok felé. De ez csak mint afféle társasági évődés egymást tisztelő, és érdeklődő felek között.

Vagyis ha nincs kedvünk szakkönyveket átrágni, még mindig ott az irodalom. Ha meg akarsz tudni valamit a nőkről, olvasd el az Anna Kareninát, és majdnem mindent tudsz. Polcokat söpörhetnék le egy könyvesboltban a Férfiak a Marsról jöttek típusú könyvekből, és ez az egy mű bőven kitöltené a tartalmi teret.

Az idézet a korábbi rejtvényünk alapjául szolgáló műből került. Zárójelben a parafrázisban használt nevek olvashatók:

"Sztyepan Arkagyicsot (Isti) jó és vidám természete s kétségtelen becsületessége miatt az ismerősei nemcsak hogy szerették, de szép, ragyogó külsejében, csillogó szemében, fekete szemöldökében és hajában, arca fehérségében és pirosságában volt valami, ami azokra, akik az útjába kerültek, fizikailag is barátságkeltően és szívvidámítóan hatott. "Ahá, Sztyiva Oblonszkij, itt van ő!" - mondták örvendő mosollyal csaknem mindig, akik találkoztak vele. S ha a beszélgetés után néha az derült is ki, hogy semmi különösen örvendetes  dolog nem történt; másnap, harmadnap, ha találkoztak vele, éppúgy megörültek."

És így kamatozik ez az oktalan szeretetreméltóság a magánéletben: (Tudjuk, hogy volt ugye egy csúnya megcsalási ügy, amit Dolly erősen megszenvedett.)

"Annak ellenére, hogy Sztyepan Arkagyics bűnös volt a feleségével szemben s ezt maga is érezte, a házban majdnem mindenki, még a daduska, Darja Alexandrovna (Dolly) legkedvesebb barátnője is az ő pártján volt."

Sufnidizájn

Szerző: FiloSzofi 

Ideje egy kis friss levegőt ereszteni a fülledt dizájn világunkba, nem gondoljátok? Csak itt az interneten annyi a csicsa, mint a gasztroblogger. Lakberendezés, otthon, dizájn magazinok lapulnak a dolgozó nők táskájában, hódít a country meg a minimál, csupa idegen máz, bezzeg a fűrészt már restek vagyunk elővenni. Ha mégis, hát csak olyan úri módon, hogy a régi stílbútort drága kiegészítőkkel tuningoljuk, majd lefestjük pinkre - a dizájn miatt ugye. Úri huncutság, ami az egyszerű népnek elérhetetlen.

Pedig ha van az embernek egy jó PVC csöve, mindene van  - nekem elhihetitek.

De nem kell szégyenkeznetek, ezt én is csak azóta tudom, mióta kezembe került az Amit te megtehetsz...című kiadvány 1969-ből. A nagymamám konyhakredencéből került elő, mikor azokat a régi receptes füzeteket kerestem, amiket annyit nézegettem gyerekkoromban a hokedlin, míg Mami főzött. (Később azokat is megmutatom.) Azoknak ugyanis vicces grafikái voltak, amit nagyon szerettem. Ezt a barkácskisokost viszont csak most tudom értékelni, a PVC hőskora múltán, a dizájner újrahasznosító világ hajnalán.

Itt beszerezhetjük a szükséges PVC-t

Maga az újrahasznosítás nem újdonság, a "Dobd el, és végy másikat" szemlélet Magyarországon röpke közjátéknak mondható. (Feltéve, ha elhisszük, hogy a végéhez közeledik.)

És hogy lássátok, nincs új a nap alatt, a svéd praktika már ekkor megfertőzte a magyar asszonyok agyát, csak figyeljétek a szöveget!

Lakberendezési cserkésztábor indul!  Ez az igazi telek-stílus, avagy sufnidizájn!

A világ legfunkciótlanabb gyermekjátéka

Szerző: Fakirma

 Ha egy anya pihenni megy a családdal, hirtelen rengeteg idő szakad a nyakába. Álomszép, egyszersmind ijesztő elveszíteni a háziasszonyi mankókat, s egész nap minden kibúvó nélkül a gyerekekkel együtt lenni. Így jártam én is a négy napos síelésünk alatt. Napi több órát üldögéltem egy bababarát szálló gyerekszobájában, s miközben cukorfalatkáimban gyönyörködtem, bőven akadt időm értelmetlen dolgokon töprengeni. Meditációm fő nyertese a képen látható fejlesztő eszköz volt. Az évek során sokszor megfordult a fejemben, mire való ez az izé, most viszont akadt időm alaposan eltöprengeni a kérdésen. Ez az a játék, ami minden óvodában, játszóházban, fejlesztő központban és gyerekszobában megtalálható (általában több példányban is), viszont még soha az életben nem láttam gyereket ezzel játszani, foglalatoskodni, fejlesztődni. A negyedik napon megtört a jég, húsz év után szemtanúja lehettem, ahogy egy gyerek boldogan veti magát a játékra. A "gyerek" egy gimnazista volt, de ez csak szőrszálhasogatás a részemről. Szerinte tök jó játék. Felcsillant a szemem, ugyan már, magyarázza el, mire való. Szerinte egy nagy lendülettel át kell gurítani a kockákat a merev dróton. Nem hiszek neki. Valakinek van más ötlete?

Lelki Zöldségek: Érdemes-e szépnek lenni?

Szerző: Fakirma

A pszichológusok nem jósolnak nagy jövőt ennek a házasságnak

Lányaim megszületésével aggodalmaim listája is bővült: vajon szépekké serdülnek-e a lánykák, vagy ők lesznek a trampli, összenőtt szemöldökűek, akiken a fél osztály röhögni fog. Amilyen az én formám, szültem két álomszép fiúgyereket, aztán, hát hmmm...a lányokban még  anyai elfogult tekintetem sem tudod túl sok reklámbabás vonást felfedezni: Királykisasszony pislogó husigolyóként festett élete első hónapjaiban, szegény Farkaskánk pedig jó ideig leginkább a pincében áttelelt krumplira hasonlított. Azon soha nem agyaltam, vajon okosak lesznek-e, de a szépség kérdés mindig izgatott. Szerencsére most már kikupálódtak, s húgom szerint a négyévesből máris sikerült egy finnyás plázacicát nevelnem, ami persze gonosz túlzás, de tény, hogy sok időt töltünk a tükör előtt...

A magam megnyugtatása végett előkotortam poros tankönyveimet, és utánanéztem, mit gondol a pszichológia a szépségről. Íme, néhány érdekes megállapítás, ami alapján eldöntheti mindenki saját maga, érdemes-e a tükör előtt reggelente  bíbelődni:

Az élet kezdete

Szerző: Lotte  

Találtam egy kisfilmet az élet titokzatos kezdetéről, a National Geographic készítette. Szép.

Bicikli volt, most hűlt helye

Szerző: FiloSzofi 

hol gurulhat most

a nyolc éve ellopott

kempingbiciklim

 (Zsille Péter: Haiku)

Nem futunk már együtt közös utakon...

Ellopták a biciklimet. ( Hogy száradjon le a keze..)

Előbb-utóbb, ha lesz pénzem,  majd veszek másikat, de én SZERETTEM ezt a Biciklit, és most gyászolom. 

A Balatonnál jöttünk össze, elszöktem egy-két körre. Lombok közt szűrt napsugár, lobogó szoknya, hajnali vízpart, minden közhely megvolt, de az enyém volt. 

"Az áthevült kormányt markolja, a nyarat." (Louis Macneice)

Ő volt az, még a régi nyereggel, és villával

Aztán hazavittem, és együtt maradtunk. Városi életet éltünk. Hóban, fagyban, mindig együtt. Vele lettem nagylány, aki a forgalomba merészkedik, és szerelőket keres fel. Ő kísért munkába, hogy reggel, mielőtt mint evezőpadhoz, az asztalomhoz láncoltak volna egy egérrel, még szívjak egy slukkot a szabadság édes illatából. Mintha nem is kötött pályán mozognék a két pont között, csak mint aki épp arra repül.

"A világ csavargóinak való a két kerék, boldogok, ünnepet ülnek, ragyognak az esemény örömétől." (Tönköl József)

Cinizmus és boroshordó

Szerző: Lotte

Ha ki kéne fejeznem egyetlen szóban, mi az, ami legkevésbé tetszik ebben a világban, s amit legjobban sajnálok, hogy menthetetlenül belenőnek a gyerekeim, valahogy mindig ugyanoda lyukadok ki. Ez a "valami" az uralkodó korszellem szülötte, annak önkifejeződése: a mindenhol jelenlevő és mindent elsöprő cinizmus.
A cinizmus életforma, egyfajta lelki önvédelmi fegyver. A cinikus ember ahhoz a nyaralótárashoz hasonlít, aki az üdülő strandján, füllesztő melegben ping-pongozva mindig csak lecsapni akar. Ésszerű és eredményes hozzáállás a részéről, de megöli a játék örömét. A szellemi leütés legjobb eszköze pedig a kigúnyolás és kinevettetés. (Umberto Eco óta tudjuk, milyen veszélyes játék is ez.)

Észrevettétek, hogy milyen kínos és szabálytalan, ha valaki fehéren-feketén mond ki valamit, akár érzelmet, akár gondolatot? Egyáltalán, mintha eltűnt volna a színek közül a fehér és a fekete. Talán túl komolyak ehhez a világhoz?
Ha valaki nem kever egy csipet lazítóanyagot a mondandójába (és az életébe), ha nem tesz pár kanál "nekem minden mindegy-et" és  nem morzsol egy adag "egyébként minden relatív-ot" vagy épp "minden úgyis ugyanolyan-t" a közlendőjébe (és a tetteibe), az menthetetlenül fogyaszthatatlanná, émelyítően szirupossá, vagy egyszerűen csak unalmassá válik a külvilág szemében. Elfordulnak tőle mint rendszeridegen furcsaságtól, hiszen nem illeszkedik a deal-be, taszít. A korszellem pálcát tör fölötte, és süllyesztőbe küldi.

Paraházas parafrázis - irodalmi álinterjú

Szerző: FiloSzofi 

Irodalmi játékra hívlak benneteket. Egy ismert irodalmi mű alapján készített álinterjúból kell kitalálnotok az eredeti mű címét, és ha tudjátok, a szöveghelyet, ami alapján a parafrázis készült. Az álinterjúk minden esetben a házassághoz kapcsolódnak.

Figyelem, nem török írói babérokra, ez csak játék! 

A feladványban a riportalany nevét - Dolly - megtartottam, a többi álnév, de létező szereplőt takar.

A bevezető monológ teljesen a saját agyszüleményem, próbáltam belehelyezni a kérdező figuráját a történetbe. Az ezt követő beszélgetés már követi a regény tényeit. Az élethelyzet, az utazás valós (regénybeli), csak persze nélkülem. Hajrá, találgassatok!

Évente néhányszor elüldögélek Dollyéknál. Nem vagyunk közeli barátnék, valójában a férjét mondhatom jó barátomnak, ki tudja mióta. Istivel tulajdonképpen mindenki jó barátságban van. Nem olyan régen vettem észre, hogy Istiről éppen ugyanaz a kép él a fejemben, amilyen tíz,vagy tizenöt évvel ezelőtt volt. Hogy ez a portré mióta szellemképes, azt nem tudom, észrevétlen egészítette ki barátom nem is olyan éles sziluettjét a fejemben Dolly alakja.

Ma már tudom, hogy nem Istit várom, hanem egyszerűen Dollynál vagyok, mikor néha elüldögélek a nappalijukban. Nem tudom, boldog-e ez az asszony, és tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy milyen egyáltalán. Arckifejezése és a lassú mozdulatai mindig ideiglenesek, fél lábbal támaszkodik a jelenben. Ha el tudsz képzelni egy embert, aki kiálló köveken lépked át a patakon, akkor érted, mire gondolok. A fél láb már mindig a következő követ keresi, a siker pedig a jó ritmuson múlik.

Ez a ritmus engem mindig kellemesen elringatott: Egyik gyerektől a másikig, a zöldségesszámlától a teáig,  miközben ugyanazon a meleg hangon és azzal az itt-és-most figyelemmel válaszolgatott lusta kérdéseimre, mint valamelyik apróságnak. Arra gondoltam, jobb férjet érdemelne ez az asszony, és azonnal elszégyelltem magam: a barátommal szembeni árulásért, és a mérlegelő tekintetemért. Mi jogon sütkérezem egy nő emberségének melegében, miközben távolról szánom őt? Jóvátételül magamnak, elhatároztam, hogy adandó alkalommal megkérem Dollyt, meséljen magáról, árnyalja ő bennem élő képének vonásait.

Adjon az élet piros szánkót!

Szerző: FiloSzofi 

Kisnyuszi, mint minden gyerek, már nagyon várja a karácsonyt. Egyik nap, mikor a szüleivel sétál, az egyik kirakatban lát egy gyönyörű, piros szánkót. Onnantól kezdve alig várja, hogy a Karácsonyi Nyuszi elhozza neki a várva várt ajándékot.

Karácsony reggelén Kisnyuszi kipattant az ágyból:

 

Napsugaram

Szerző: Lotte

Épp olyan, mint ez a mai reggel. Napsugaras és derűs. Nézem őt, a spalettán átszűrődő napfényben, ahogy a párnán fekszik, borzos haja keretezi ennivalóan bájos, beteg arcocskáját. Szívet melengető öröm ránézni. Minden kulisszában más és más, és persze minden piszok jól áll neki. 

Most elmélyülten játszik. Eszköztelenül. Egyedül két kis meztelen lábacskája a kellék. Egyik a Kicsi, másik az Anyája. Állandó szereplői játékainak, amivel már most készül majdani hivatására. Örök, egyszerű kislány-játék: babázik. Kicsi és Anyája sürgölődnek a paplan hepehupás felszínén és halkan beszélgetnek. Csendben figyelem, s mint annyiszor, öröm jár át tetőtől-talpig. 

Ma négy éve, hogy először megláthattam őt a Szent István Kórház kihalt, éjjeli szülőszobáján. Azóta játsszuk mi ketten, Kicsi és Anyája örök játékát. Isten éltessen, Kicsim!

Lengyel, magyar két jóbarát

Szerző: Lotte     


Kisfilm egy misztikus barátságról...

Influenza oltással és oltás nélkül

Szerző: Lotte   

Bekaptunk egy vírust, így se ünnep, se tavasz. Másfél hete tette be hozzánk a lábát az influenza, először engem  vett  le a lábamról. Olyan gavallér, aki hatalmas lázrózsa-csokorral érkezett, s azóta sem hajlandó távozni, s minden családtaghoz van egy-két kedves szava". 

Tüskeböki hat napja lázas kisebb szünetekkel, ma kiderült: tüdőgyulladása van. Ahogy szegény anyukámnak is, aki szintén elballagott az ügyeletre, mert a mellkasából felhangzó sípok, dobok, nádi hegedűk elkergették az orvoshoz. De rajtuk kívül is mind betegen fetrengünk. Csupamosoly harmadik napja ég 39 fok felett, még Busafej tartja magát leginkább szolid lázzal és enyhébb köhögéssel. 

Azt  mondják, influenza. Csak Ő és én nem voltunk beoltva. Megbetegedtünk, száz százalékban. De a gyerekek és nagyszülők be voltak oltva. Ők is mind elkapták, ugyancsak száz százalékos találati aránnyal, s még csak a szövődményt sem úszták meg. Most akkor újra felteszem a kérdést: oltatni vagy nem oltatni?

Mindenesetre ideje lenne, hogy odébbálljon már!

Honleányok - szabadság női szemmel

Szerző: Lotte

Az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc eseményeinek fősodrában férfiak álltak: politikusként és katonaként az ő tetteik formálták a történéseket.
De a férfiakat anyák, feleségek, húgok és nővérek várták haza, akik a dicsőséges pillanatokban, a háborús időkben és a megtorlás alatt is mellettük álltak a szabadságért folytatott harc névtelen hőseiként. Hordozták az otthon maradottak, a gyerekek, az idősek terheit, mentették a sebesülteket, mint Kossuth Zsuzsanna sőt akadtak, akik egyenruhát öltve hadba vonultak, mint Lebstück Mária.
Álljon itt emlékezetül a korszak két emblematikus nőalakjának egy-egy feljegyzése, melyben igazi honleányok vallanak a szabadságról.

Heti Muníció: Varga Tamás féle bazsalikomos csirke

Szerző: Fakirma

Nem tudom, akad-e az olvasók között olyan oktondi, aki ne tudná, hogy ma van a Varga Tamás Matematika Verseny országos döntője. A világhírű (gondolom) matematikus nevével fémjelzett szellemi szpartakiád a matematika tagozatos osztályok életében olyan jelentőséggel bír, mint mondjuk a keresztényekében a Karácsony: ez mindennek az alfája és omegája. A különleges eseményhez különféle néphagyományok kötődnek: így például a döntő napján a Versenyzőnek nem kell iskolába mennie, egész délelőtt az ágyban hetrázhat, amíg anyu a számológépbe elemet vadászik, autóval érkezik a verseny helyszínére (még akkor is, ha ez a sarki iskola), illetve anyu (miután megtalálta a működő elemeket) a Versenyző által megjelölt főtt ételt tálalja ebédre.

Ki-vagy vagy? - Mikor kivagy a gyerekekre

Szerző: Onleány 

Ütni vagy nem ütni?

Ha ütök, az csak a saját frusztrációmról szól, nem a gyereknevelésről. (Fakirma)

Ez az egyik legaljasabb tünet, amivel a gyereknevelésben találkozni lehet. Mármint önismeretileg aljas. Egyébként van olyan eset, amikor nem tartom ördögtől valónak, és ez a veszélyhelyzet. Az "eddig és ne tovább" pánikja. Ilyenkor nem a másik ember fölé akarok nőni az erőmmel, hanem a világgal szembeni kicsinységem tesz tehetetlenné. Igen, leleplezi a tehetetlenséget, de nem a másikat bántja. Persze nem arra gondolok, hogy kékre-zöldre verem a gyereket, úgy féltem.(Szofi)

Igen, a tehetetlenség mozdulata. Ha ütök, végül mindig nekem fáj jobban. (Lotte)

Popócsapás vagy atyai/anyai pofon?
A pofon nagyon megalázó, popócsapás elmegy, bár egy 14 évesnél talán ciki lenne. (Fakirma)
A pofon mindig is párbajt indukált, nem? (Szofi)
Popócsapás, a mieinknél még nem gáz. Bár az életben egy-két "jólirányzott" nem ördögtől való. (Lotte)

Hétfői adásszünet - Műsorszerkesztés vagy műsorvezetés?

Szerző: Lotte

Hétfői adásszünet című sorozatunkban most egy olyan fiatal hölgyet kérdeztünk, akit műsorvezetőként ismerhetünk az MM-ből, ám televíziós élete ennél sokkalta színesebb.

A kulisszák előtti és mögötti világról Csabai Kingával beszélgettünk.

Miskolci lány vagy, 2010-ig ott is éltél. Nem hiányzik a város, a családod és a barátaid?

De hiányzik, hiányoznak! Bár sok barátom, kollégám már itt él Budapesten, sőt a családom nagyobb része is. A Miskolci Regionális Stúdió egy igazi kis család volt, szerencsére januártól sok ottani kollégám kapott itt, az MTVA Kunigunda útjai gyártóbázisán munkát, így én is „visszakaptam kicsit a családomat.”

Milyen gyakran jársz haza? Ott voltál például a Kocsonyafesztiválon?

Sajnos nem elég gyakran. Általában egy hónapban egyszer sikerül. Édesanyám ezt nem viseli könnyen, és nekem is nagyon hiányzik. Ahogy hiányzott ebben az évben a Kocsonyafesztivál is. Az első alkalom volt, hogy kimaradt. De ha már nem sikerült hazautazni, egy kicsit a fesztivál utazott ide, mert bemutattuk a műsorban is. Persze ez nem az igazi. De fontosnak tartom, hogy egyre többen tudják: nem csak nyáron, az Operafesztiválra érdemes Miskolcra jönni, hanem télen is a Kocsonyafesztiválra! Meg persze máskor is…

Továbbra is ízlik a magyar

Szerző: Lotte

A szervezők szerint sikeres volt a 3. Kézműves Magyar Ízek Vására a Millenárison. (Ide nem jutottam el a hétvégén a családunkba beköltöző influenza miatt. Sebaj, a március 19-én kezdődő Tavaszi Fesztivál ideje alatt újra találkozhatunk a kézműves finomságokkal.)

A rendezvény hozta a "megszokott" kiváló eredményeket: a 17 ezer látogató a harmadik vásáron is több tízmillió forinttal segítette a magyar termelőket és ezzel a magyar gazdaságot. Az eddigi sikerekből kiindulva a szervezők új boltokat nyitnak (legközelebb Szegeden), és új helyszíneken is népszerűsítik a magyar ízeket. A látogatók szavazatai alapján a mézkülönlegességeket készítő Mézmúzeum lett a vásár termelője. Második helyen a Békésszentandrási sörfőzde, míg a harmadik helyen a Sonka Mester végzett.

Tolerancia

Szerző: Lotte  

Beteg fetrengésemben a Nők Lapja szezonális magazinjának, az Évszakoknak a tavaszi számát olvasgattam.
Nyugatias küllem, kellemes interjúk, gusztusos képek, tökéletesre retusált nők, extravagáns ruhakollekciók (potom százezres táskákkal, ezt sosem értem, tényleg megveszi valaki?) és kozmetikumreklámok, bugyuta horoszkóp - amit egy ilyen laptól vár egy épp ráérő, lábát lógató nő.
Aztán elértem az újság 84. oldalára, s a lap komolyra fordult. És már nekem sem csak a lázpír égett az arcomon. Meleg kérdések címmel, Homoszexuálisok, gyerekkel alcímmel szerepel itt egy méretes írás Steiner Kristóf érzelmes és dühödt coming outjával kiegészítve.

A cikk egy meglehetősen otromba felmérés eredményeinek tálalásával indít, melyben arról faggattak 5000 magyar nőt, milyen genetikai rendellenesség estén végeztetne abortuszt? (Másoktól vajon azt kérdezik-e: idős rokonát milyen betegség fennállásakor küldené halálba?)

Mesés biztonság

Szerző: Fakirma

A napokban vendégségben jártam egy régi lepukkant házban, amit az újdonsült boldog tulajdonosok most próbálnak meg szerethető családi fészekké varázsolni. Sziszifuszi küzdelem, de ők derekasan helytállnak. Amikor beköltöztek, másfél éves kislányuk egyik első akciója az volt, hogy átesett a ronda, ám igen veszélyes üvegajtók egyikén (az üveg ripityára tört, a kislány nem).  Arra persze nincs pénz, hogy a rusnya nyílászárókat lecseréljék, viszont a háziasszonykának támadt egy - szerintem - zseniális ötlete. Egy ügyes kezű unokatestvérrel rota lemezre mesés házikókat festetett, és ezeket erősítette az üvegtáblákra.

Az unokatesó gyönyörűen fest, de nem erénye a precizitás.  Szerintem a kikandikáló üveg még bájosabbá teszi a csináld magad!-megoldást

Mi lesz, ha a gyerekek megnőnek? (Vagy ittasan jön haza apu?)

 Szinte bánom, hogy nekünk szép, nagy biztonságos faajtóink vannak, amelyeket mocskos gyerekkéz-lenyomatok díszítenek, nem pedig varázslatos házacskák!

Mindent a maga idejében

Szerző: Lotte 

Elkapott az influenza, hiba volt nem beoltatni magam, de így legalább most van időm egyik lázas állapotból a másikba fordulva az ágyban töprengeni: beírassuk-e Tüskebökit iskolába?
Bátyjánál fel sem merült a kérdés, egyértelmű volt, hogy érett az iskolai elvárásoknak megfelelni. Öccse azonban más: vékonyka, érzékeny fiú, aki egyébként okos, érdeklődő, kreatív, mégis nehezen tudom őt iskolapadban, nyugton ülve elképzelni. Ugyanakkor a kislegény hallani sem akar az oviskor meghosszabbításáról, s bár nem kötik igazi barátságok (nem túl jó összetételű) csoportjához, nem szeretne lemaradni tőlük, menni akar az iskolába.

Én pedig csak morzsolom az érveket, pro és kontra: februári születés, 20 kg alatti testsúly, érzékenység - ellenében; jó észbeli képességek, belső vágy az iskolába menetel iránt, a maradó vegyes csoporttal kapcsolatos kételyek - mellette. 
Rendre döntetlen az állás, de itt nem lehet ikszelni, határozni kell! Közben az idő telik, s már alig három hét van a beíratásig. Én meg csak billegek ide-oda. Szülőtársaim, szerintetek?

"Szósz teszi a kuszkuszt, szerelem a házasságot"

Szerző: Fakirma

Apuca és Mama (Királykisasszony műve)

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én megőrülök a tavasz illatától, s hiába a négy gyerek, a negyven év, az élettapasztalat, szeretnék csak úgy szerelmes szívvel, semmivel sem törődve rohanni bele a nagyvilágba... Vénségemre oda jutottam, hogy szerencsétlen Emberbe fülig beleszerettem (pedig elhihetitek, van neki gondja elég!). Elandalodva nézem, ahogy reggel megköti a nyakkendőjét, szomorkodom, ha az ebédszünetben nem hív fel "csak úgy", este remegve várom az ajtó nyikorgását, s tátott szájjal hallgatom monológját a lejárat nélküli alárendelt kölcsöntőke kötvény nettó vételi árfolyamáról. És nem azért mondom, hogy irigykedjetek, de az a tizenöt éves feslett macinaci is dögösen fest 96 kilós testén!

További ömlengés helyett mindenki jobban jár, ha kedvenc íróim gondolataival folytatom ezt a bejegyzést. Íme, egy csokorra való életbölcsesség szerelemről, házasságról (hátha köztük van a saját mottótok is):

Szabó Magda gyónása az ajtó küszöbén

Szerző: Lotte

Ha olvastátok Szabó Magda 1987-es önéletrajzi ihletésű regényét, Az ajtót, bizonyára mély nyomokat hagyott bennetek is. Különös, megrázó és helyenként abszurd mű, amely szinte fájdalmasan kínos őszinteségével akarva-akaratlanul belemarja magát olvasója lelkébe. Ha a pontos cselekmény emléke az idő múlásával halványul is, sokrétű üzenete éppoly parancsolóan marad meg, mint a regényt életre hívó Szeredás Emerenc ellentmondást nem tűrő, lázadó jósága.

A kötetben az írónő legtitkosabb kapcsolatát, házvezetőnőjéhez fűződő misztikus viszonyát és kettejük egymásnak feszülő, dacos igazságát tárja fel. A kényelmes jólétben élő, csak önmagáért és tehetségéért felelős írónő kipárnázott életének falát töri át a cselekvő, nyers szeretet fejszéje.

Hinni vagy nem hinni?

Szerző: Lotte

Biztos sokan olvastátok már, de olyan kedves, hátha valakinek kimaradt. Tamás napján, tamáskodóknak:

Két magzat beszélget az anya hasában :

- Te hiszel a születés utáni életben?

-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

Heti Muníció: A Napkirály árnyékában

Szerző: Fakirma

Ajánlok Nektek egy könyvet, ami nem is annyira szuper, viszont témáját tekintve remekül illeszkedik blogunk házasság-tematikájához. Egyébként is a tudomásotokra akarom hozni, hogy érzékenyen érint a téma, és nem csak saját nyavalyáimmal vagyok elfoglalva.

A regényt azoknak az anyáknak ajánlom, akik a bableves kevergetése közben örömmel merengenek irreleváns, ám annál súlyosabb erkölcsi kérdéseken. Én például napok óta rágódom azon, vajon lefeküdnék-e a királlyal, ha családom biztonsága múlna rajta. Vagy mennyi ideig várnék gályarabságra ítélt Emberemre, s mikor bújnék be nagy sóhajjal egy adrenalinhuszár ágyába, mondván, hogy az én uramnak már úgyis harangoztak, a gyerekeknek meg szerető apára van szükségük.

Végre tavasz, végre kert!

Szerző: Lotte                  

Hónapok óta csak a kocsibeállóig caplattam át az alvó kerten, a tél csúnyán ellustított és beszippantott a házba. De az első napsugarakkal újra megkezdődött a kerti idény.

Előkerült a "kinticipő", s végre kabát nélkül, pulcsiban vagdostam az elszáradt krizantémokat, gereblyéztem a diófalevelek maradékát és egy macska áldozatául esett gerle tollait, miközben a gyerekek sorra hordták ki a pincéből a pókhálós, ütött-kopott kerti játékokat. Összefutottunk az első bogarakkal és megcirógattuk a várva-várt, suttyomban már vagy négycentisre növekedett tulipán- és nárciszhajtásokat.

Hét éve élek vidéken, a kert is lassacskán "beáll", de még ma is mámoros állapotba kerülök a belőle áradó szabadság-élménytől. Olyasmi ez nekem, mint Szofinak a biciklizés, igazi flow-élmény, akkor is, ha olykor kidöglik bele az ember.

                                                  

Ebben a zsibongó jóérzésben a természetközelség mellett masszívan benne van a kétkezi munka öröme is. Mikor kézzelfogható látszatja van az elvégzett munkáknak: a visszametszett rózsatő hajtani kezd, a megtrágyázott fű napról-napra zöldül. Ismerem már a kert lakóit, tudom, melyik bokor a leglustább, s tetteti magát halottnak még április elején is, kiismertem a virágzások egymásutánját, a kertünkben megforduló állatok szokásait.

Egyszerű és nagyszerű örömök. De jó, hogy újra itt vannak!

(Múlt heti) Lelki Zöldségek: Fejlesszünk, vagy éljenek a vadvirágok?

Szerző: Fakirma

Nemrég értesültem a sokgyerekesek felsőbbrendű gőgjéről, és rögtön örömmel fedeztem fel magamban ezt az érzést: azt hiszem, ez késztet arra, hogy időnként elolvassak egy-egy olyan "tudományos" cikket, amiről már előre tudom, hogy jól fel fogok háborodni tőle. Ilyen vágyakkal vetettem rá magam a reklámos babamagazinra. Már az első cikk bevezetője nem mindennapi  csemegének ígérkezett:

"A szakemberek egyre gyakrabban tapasztalják, hogy normál terhesség után, komplikáció nélküli szülést követően, ortopédiai, vagy neurológiai betegségek megléte nélkül a babák mozgásfejlődése lassabb: mozgásfejlődési lépcsők... maradnak ki. A probléma hátterében sokszor a baba mozgása során kialakult, látszólag nem jelentős szokások, szemléletmód állhatnak, amelyek a mozgásfejlődés gátló tényezőjeként szerepel."

A házimunka ára

Szerző: Lotte

Egy múltheti írásunkban a Németországban nemrég felmerült gyermektelenségi adó ötletével foglalkoztunk, most is egy hasonlóan izgalmas kérdésről lesz szó: mennyit ér(ne) vajon a házimunka Magyarországon?

Ezzel a címmel jelent meg február 29-én egy írás a Pénzügyi Szemle Online blogon, most ebből mazsolázunk.

Miután munkahelyi félállásom mellett az időm fennmaradó részét magam is háztartásbeliként töltöm, kíváncsi lettem, hogy áraznák be ténykedésem egy virtuális piactéren, s miképp alakulna a magunkfajták bére?

Ki(k) vagy-vagy(tok) szülő-szerepben? 18.

Szerző: Onleány

Kis figurák bőrébe bújsz, vagy te magad leszel a gonosz kalóz?

Szívesen vagyok akár hétfejű sárkány, ha egész testtel benne lehetek, de utálok kis figurákat mozgatni! (Szofi)

Nem tudom, jól értem-e, de nem szoktam magam ürgebőrbe varrni. (Lotte) 
Jobb szeretek magam lenni a megtestesült Gonosz, de a gyerekek erről hallani sem akarnak (félnek, hogy úgy maradok), így hát marad a gumi-késfogú tologatás. (Fakirma)

Az évanénikkel és feribácsikkal szemben alázatos vagy tigrisanya?

Remélem, nem leszek soha áruló, de ciki sem a gyerekeim szemében! Magammal szemben voltam már mindkettő. (Szofi)

Egy ideig alázatos, de volt már, hogy túl messzire ment évanéni és kibújt a mélyben lapuló tigris. (Lotte) 
Rettegek tőlük, csak alázatos hümmögésre vagyok képes a jelenlétükben. Közben rettegve szorítom magamhoz a gyerekeimet. (Fakirma)

Elkezdős szombat

Szerző: Fakirma

Elkezdtem a lányokkal kimenni a játszótérre, de észrevettem, hogy Királykisasszony belázasodott.

Elkezdtem megmosni a hajamat, de elfogyott a sampon.

Elkezdtem kiteregetni a ruhákat, de ma kiderült, hogy  a nagy része belebüdösödött a mosógépbe.

Elkezdtem a kosztól cuppógós konyhát kitakarítani, de kiborult egy kiló kristálycukor is.

Elkezdtem ebédet főzni, de Ember meghozta a pizzát.

Elkezdtem felszámolni a dugig megtelt vasalós kosarat, de ma újravasalhattam azt a három inget, amit tegnap tárgyalóképes állapotúnak minősítettem.

Tavasz, szerelem, bicikli...hétvégi mozi

Szerző: FiloSzofi

Akik figyelik a biciklis blogokat, már találkozhattak az alábbi két kisfilmmel, de annyira a saját repertoárom részévé váltak, (különösen az első) hogy ide is el kell hoznom. Különben is itt a tavasz.
Sok magvas kommentet olvastam,de a legjobban az a vélemény fogott meg, mely szerint ez egy párkapcsolat allegória, és a túl sok kötés okozta másodszor a bajt. Szerintetek?



bike ♥ from Rick Darge on Vimeo.

Mi a trend(i)?

Szerző: Lotte 

Ha érdekel, mik a legújabb trendek és stílustippek a lakberendezés, a festés, a kertépítészet, a bútortervezés világában vagy épp mi a menő az ékszerdesign, a divattervezés, a fodrászat és a smink terén, most megtudhatod, hiszen a mai nappal elkezdődött a Tavaszi Trendfesztivál!

Ha szeretnél ötleteket meríteni élettered tavaszi megújításához vagy egyszerűen csak színekre és inspirációra vágysz, ne habozz, irány a Millenáris!

Mit szólnál mondjuk valami ilyesmi hangulathoz a kertben egy meleg májusi éjszakán, koktélt szopogatva?

 .

Szerelemcsütörtök - nyertes

Szerző: Onleány

Kedves Olvasóink!

Az Onleány Társasblog szerelemcsütörtöki nyertese:  cucka.  Gratulálunk!

Kérjük, hogy az onleanyblog@gmail.com címre küldd el nevedet és címedet, hogy eljuttathassuk a két belépőjegyet a Mozart darabra, az Operaházba.

Köszönjük, hogy velünk játszottatok!

Szerelemcsütörtök - nyereményjáték ma éjfélig!

Szerző: Onleány

Még mindig nem késő nyerni! Ha ehhez a bejegyzéshez kapcsolódva vagy itt rövid kommentben meséltek arról, hogy szerintetek jó-e a házasság; szeretnétek-e majdan férjhez menni/megnősülni vagy épp tartotok valamiért az elköteleződés e formájától, nyerhettek!

Kommentelőink között igazi párkapcsolat-építő ajándékot, két belépőjegyet sorsolunk ki az Operaház március 10-i előadására. Műsor: Mozart, W.A: Cosi fan tutte

Eredményhirdetés: ma éjfélkor.

....hogy Te se teregess némán!