Riposzt: Vérvád ellen filozófia

Szerző:  FiloSzofi

1882. április 1-jén szombaton Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter cselédlány. Eltűnésének körülményei máig ismeretlenek, és eddig a történet egy lehetne a sok ezer hasonlóból. Azt is bevallom, hogy nekem, aki nem ismertem ezt a történetet, első olvasáskor egy elég sablonos kép jelent meg lelki szemeim előtt arról, mi történhetett szegény kislánnyal.

Miért kivétel Tiszaeszlár? A kislány eltűnésével a helyi zsidó közösséget vádolták. Miért a zsidókat?

"Mivel a helyi zsinagóga közelében látták utoljára, az édesanya, özv. Solymosi Józsefné és Scharf József hitközségi alkalmazott között pedig zajlott egy később szándékkal félremagyarázott párbeszéd, elterjedt, hogy a kislányt zsidók gyilkolhatták meg rituálisan. A helyzetet bonyolította, hogy a zsidó húsvétot megelőző szombat, ráadásul kántor- és metszőválasztás lévén több idegen vendég is a faluban tartózkodott." (Heti Válasz - Heccmesterek Tiszaeszláron)

 A pert felkapta a sajtó, és a történet túlnőtt önmagán, lett belőle politika, sőt tudomány. A zsidókat végül felmentették, és (állítólag) a faluba gyorsan visszatért a béke. Ha ez igaz, akkor azt sejtem, hogy a helyiek közül a vérvádat senki nem gondolta komolyan. Azt is meg merném kockáztatni, hogy nem is igen tudták, hogy mi az, de kinek az ismeretlennel szembeni félelemre válaszul, kinek politikai érdekből, az esetleges valódi bűnösnek pedig elterelésből éppen kapóra jött egy ilyen magyarázat. (Mi a vérvád?)

Engem a továbbiakban ez utóbbi kettő nem érdekel, sokkal inkább az ember viszonya a számára ismert világ határaihoz.

Riposzt: Makovecz, újragombolva

Szerző: Lotte

Az idei Gombold újra! győztese Fakas Anett, huszonöt éves győri építészhallgató lett, aki a magyar organikus építészet kincseiből merítve készítette el "Zsindely" névre hallgató kollekcióját. Az apró, 0,4 mm vastagságú falapocskákkal díszített ruhák Makovecz Imre épületeinek stílusát idézték meg a kifutón.  

Valahogy így:

A Heti Válasz interjúban a győztes alkotó elmesélte, a nyereményből hétköznapi viseletté szeretné fejleszteni a fapikkelyes látványkollekciót. Te hordanál ilyesmit?

Riposzt: Késésben - Miért szülünk egyre később?

Szerző: Lotte  

A friss Válaszban Élő Anita tollából olvasni egy összeállítást Öreg anyáink címmel a bosszantóan lassacskán beérkező 2011-es népszámlálási adatok eredményeiről. A cikkben Vukovich Gabriella, a KSH elnöke kommentálja az adatokból felsejlő tendenciákat, melyben  az el- és bevándorlás; a népességfogyás regionális eltérései; a drámaian alacsony, ostromállapotokat idéző születésszám kérdései mellett szó esik arról a jelenségről is, hogy mára olyannyira kitolódott a gyermekvállalás átlagos ideje, hogy a biológiailag optimális húszas "évjárat" helyett sokkal inkább a késő-harmincas, kora-negyvenes éveikben járó nők szülnek.
Ezt a kérdéskört járjuk egy kicsit körbe mi is a mai Riposztban.

Riposzt: Szakrális felkiáltójel a város közepén: tízéves a Terror Háza

Szerző: Lotte 

A terror latin szó, ijedtséget, rémületet jelent, tágabb értelemben pedig a nyílt erőszak alkalmazását mindezek kiváltása céljából. Ez az erőszak akár a teljes fizikai megsemmisítésig is terjedhet.

Az államilag szervezett, intézményes terrort a XX. századi Európában a kommunista és a nyilas ideológián alapuló diktatúrák alkalmazták üzemszerűen. 

Magyarországnak mindkettőből kijutott. Nem véletlen, hogy a terrornak Budapesten tizedik éve "háza" van: egy szakrális hely az Andrássy úton, Budapest szívében.

A Terror Háza Múzeum több mint múzeum.  Ezért is lép ki az épület síkjából, mint egy megtestesült felkiáltójel, hogy minden látogatónak vagy a sugárúton épp csak átsuhanó autósoknak mintegy odakiálthasson: "Soha ne felejtsétek a terrort! Soha ne felejtsétek az áldozatokat - és a tetteseket!"

Riposzt: Csoda a Zsolnay Gyárban

Szerző: Fakirma

Nem tehetek róla, de élek-halok a presztizs-beruházásokért. Ha rajtam múlna, hagynám a fenébe az autópályákat és a négyes metrót, az ország pénzét gyönyörű parkokra, felújított épületekre és kandeláberes hidakra herdálnám el. A lepukkant gyártelepek helyrepofozása pedig igazán a szívem csücske. Meg is dobbant a szívem, amikor a pécsi  Zsolnay Gyár kikupálódásáról olvastam. Úgy tűnik, megbocsájtom Pécsnek a ferde főterét az ott szerzett funkciótlan diplomámmal együtt, és újragondolom fogadalmamat, miszerint soha, semmilyen körülmények között nem teszem be a lábamat a városba.

Szívet melengető látvány az igényesen felújított egykori gyárépület

A "legtökösebb" angol nő: a Vaslady élete

Szerző: Lotte  

"Egy európai közös pénz tönkretenné a kontinens kevésbé versenyképes államait, mint Portugália vagy Görögország, ezzel pedig végveszélybe sodorná magát az egységes valutát is."- mondta Margaret Thatcher 1990 novemberében.

A nemrég a mozikba került, Meryl Streep Oscar-gyanús alakításában bemutatott Vaslady című filmben (rendezte: Phyllida Lloyd) a személyes vonatkozás, a magánéleti szál dominál, a nagy formátumú, történelemalakító politikai személyiség bemutatása elmarad. (A filmről bővebben az  eheti Válaszban lehet olvasni, Lukácsy György Micsoda nő! c. cikkében.)

De ki is volt az imádott és gyűlölt miniszterelnök, aki elsőként (s azóta utolsóként) vezette a sok öltönyös, nyakkendős férfi között elegáns kosztümben és kalapban, nőként a szigetország kormányát?

Riposzt: A tolerancia kétarcú utcai kódexe

Szerző: Lotte  

Hollandia élen jár a toleranciában és nem tűri a kirekesztést. Hollandia szabad ország, ahol senkinek sem kell attól tartania, hogy neme, szexuális beállítottsága vagy vallása miatt diszkrimináció érné.

Eközben Hollandia sajátos utcai kódexet kezd kialakítani: egyes dolgokat támogat, másokat tilt.

Szőnyi Szilárd jegyzete a friss Válaszban Hollandiával foglalkozik egy hír kapcsán, miszerint "Európa egykori bevándorlási mintaállamának kormánya a múlt héten döntött a burka betiltásáról. Vagyis azon ruhadarab nyilvános viseléséről, mely tetőtől talpig beburkolja a hitüket radikálisan megélő muszlim nőket."

Riposzt: Bayer ihlette (majdnem) politika-mentes gondolatok

Szerző: Fakirma

 Nem rajongok se a politikáért, se a riport műfajáért, de le a kalappal Stumpf András előtt, Bayer Zsolttal készített jó kedélyű beszélgetését az első betűtől az utolsóig elolvastam. A legjobban azért annak örültem volna, ha eltitkolja riportalanya nevét, áldott tudatlanságomban most (h)onleányi lelkesedéssel tapsolnék: végre egy laza, nyitott, önkritikus fideszes arc, pont abból a fajtából, akire a hazának manapság égető szüksége van. Persze Bayer Zsoltnak miden oka megvan a vidám és nagyvonalú vélemény-nyilvánításra például a Klubrádió ügyében, a hétvégére összedobott pipec szimpátiatüntetés után nem csoda, ha túlteng benne a mámor. A riportban a békemenetről visszafogott szerénységgel nyilatkozik, továbbá az is kiderül, szerinte megbukott-e Schmitt Pál a doktoriján. Megboldogult Rockenbauer Pál pedig örvendhet a mennyekben, úgy tűnik, előkerült a lóvé és a méltó utód a Másfélmillió lépés  felturbózott változatához. Ha kíváncsi vagy, mit hallgat liberális Bayer Zsolt délután az autójában, feltétlenül szaladj le az újságoshoz egy Heti Válaszért, ha pedig érdekel egy családi társasjáték és a békemenet kapcsolata, bátran kattints a tovább gombra  (a világra különlegesen nyitott olvasók választhatják mindkét opciót)!

Riposzt - Hány diplomás marad talpon?

Szerző: Lotte

A mai Válaszban Zsuppán András ír arról a "kíméletlen fogyókúráról", amelyre a kormányzat kárhoztatta  a felsőoktatást. Az új szabályozás szerint valóban radikálisan, 53 ezerről 34 ezerre csökkent az államilag támogatott férőhelyek száma, további 15.500 hallgató pedig részösztöndíjasként tanulhat, azaz az állam fele részben fedezi tanulmányaik költségeit. A többieknek pedig fizetni kell. Nem is keveset.

Tudom, nem elegáns két megszerzett diplomával a zsebemben (igaz, az egyikért kőkeményen fizetnem kellett, dolgoztam is érte) az újabb generációk esélyeinek csökkenését helyeselni, mégis van néhány megfontolás, ami vitatkozásra késztet a cikk írójával, aki "elvesző, záródó kapuk előtt álló nemzedékről" ír.

Riposzt: Okkuljatok!

Szerző: Fakirma

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én teljesen megcsömörlöttem a politikai perpatvaroktól, így aztán elkezdett érdekelni minden, ami nem politika. Talán ez magyarázza azt a mohóságot, amivel a Heti Válasz riportjára vetettem magam. Alapjáraton nem gerjedek a telejósokra, de Szőnyi Szilárdnak sikerült becserkésznie  egy igazán szórakoztató figurát (pontosabban saját bevallása szerint a jós cserkészte be őt). Fráter Azmona hithű okkultista, hivatalosan garantált sültbolond, pályaelhagyó telejós beszél a kulisszatitkokról, kellő sértettséggel, de minden orbán-gyurcsányozás nélkül, ami már önmagában véve is dicséretre méltó teljesítmény. Örömmel közlöm, hogy a politikai eliten kívül vannak mások is, akik kizsigerelik érzelmileg kiszolgáltatott és síkhülye embertársainkat!

Riposzt: Szűzanya a Főnix Csarnokban

Szerző: Fakirma

A Heti Válasz Mária című musical bemutatójáról szóló cikkének olvasgatása közben jött az ötlet, hogy ha már annyi bőrt lehúztak erről a szegény Szűz Máriáról, akkor miért ne tehetném meg én is, s írhatnék egy olyan bejegyzést, ami a Riposzt, a Lelki Zöldségek és a Heti Muníció tartalmi követelményeinek egyaránt megfelel. (Talán még a KitűNő rovatot is be lehetne suvasztani, hiszen Máriánál csodálatosabb asszonyt nehéz lenne találni, de ennek a műfajnak Lotte a mestere, így hát rábízom, él-e ezzel a kihívással).

A Mária ősbemutatója a debreceni Főnix Csarnokban önmagában véve nem egy olyan hír, amitől a magamfajta otthon punnyadós anyuka izgalomba jön, gondolom, volt még néhány színházi bemutató az elmúlt napokban, amire nem jutottam el, és várhatóan nem is fogok soha. A Mária előadás azonban több okból is kilóg a soha-meg-nem-nézett művek sorából.

Riposzt: Rákos sejtések

Szerző: Lotte

A Kékgolyó utcai kórház egyik vezető onkológusa mondta egyszer, hogy mindannyiunk szervezetében zajlanak, sokszor teljesen észrevétlenül is rákos folyamatok, amik csak bizonyos szerencsétlen együttállás esetén válnak -akár halálos kimenetelű- kórrá. Kétségtelen, hogy a betegségek talán legsötétebbike a rák, vele kapcsolatban szinte mindenkiben szorongás él, hisz alig akad olyan család, ahol ne ütötte volna fel a fejét valamely változata. S alig akad felnőtt ember, aki ne állt volna rákban meghalt szerette ravatalozója mellett.

(Mikor e sorokat írom, épp a szokásos méhnyak rák-szűrés eredményét várom, tagadhatatlan és megszokhatatlan szorongással.) A félelem nagy úr. És még nagyobb üzlet. A Heti Válasz friss számában a félelemre épülő rákbizniszről olvashatunk Élő Anita tollából.

Riposzt: (Nép)táncolhatunk örömünkben!

Szerző: Fakirma

Aki még nem tudja, az a Heti Válasz e heti számának nyálazgatása közben értesülhet róla, hogy az UNESCO döntése alapján a magyar táncház módszer a szellemi kulturális örökség része lett. Végre egy igazán jó hír, aminek mi magyarok tiszta szívből örülhetünk!

Jellemző módon a táncházzal is úgy vagyok, mint mondjuk a számítógéppel: használom, de valójában fogalmam sincs róla, milyen elvek alapján működik. Informatikából még nem okosítottam ki magamat, de a táncház-témában most már penge vagyok.

Riposzt: Misi Mókus kalandjai, avagy mi legyen a Kossuth-díjjal?

Szerző: Fakirma

Nem elég, hogy tombol az ősz, taknyosak a gyerekek, de most még a jó öreg Kossuth-díj sorsa miatt is kerülgethet minket a frász. Női agyam a privát szférámba beragadva magához képest lázasan kattog: mi lesz velem, ha visszavonhatóvá válik ez a tekintélyes állami elismerés? Már magam előtt látom Misi Mókus kalandjainak sorsát, amit általános iskola harmadik osztályában kaptam példamutató magatartásomért és a közösségért végzett kiemelkedő munkámért. Mi lesz, ha Ember analogikus gondolkodása meglódul, s miközben tekintete megpihen a vasalatlan ing kupacon, a kakaófoltos szőnyegen és a novemberi zimankóba sál nélkül útjukra bocsátott gyerekeken, úgy dönt, hogy a közösségért végzett munkám csapnivaló, így hát Misi Mókus kalandjaira érdemtelenné váltam.

Riposzt: Szcientológia, avagy egy Isten nélküli vallás?

Szerző: Lotte

"Ha milliomos akarsz lenni, alapíts egyházat!"- ez a cinikus mondás Laffayette Ron Hubbard szájából hangzott el egykor, akinek neve a múlt vasárnapi  Mire semmi sem marad! című megdöbbentő és felkavaró film vetítése óta bizonyára többek számára ismerősen cseng. A száz éve született amerikai sci-fi író 1950-es Dienetika (A szellemi egészség modern tudománya) című könyvével többszörös legeket tudhat magáénak. A műre alapozva a megjelenést követő négy évvel Los Angelesben gyorsan terjeszkedő vallást alapítottak, 2005-ben Guinness rekorder lett, mint a világ legtöbb nyelvre lefordított kötetének szerzője, és posztumusz IgNobel-díjat (Nobel paródia) is kapott, a következő indoklással: "Rendkívül hasznos mű az egész emberiség számára, de neki mindenképpen."

Szőnyi Szilárd a mai Válaszban a közép-európai szcientológiai egyház második emberével, a magyar szervezet egyik vezetőjével beszélgetett. Bonyai Péter tíz év után szakított Hubbard követőivel, s most kötetet jelentetett meg Szcientológus voltam címmel. A Becsengetünk és elfutunk munkatársai  Szcientológia: Elnyomók és elnyomottak címmel többek között vele is beszélgettek.

Riposzt: Romosítás miatt zárva

szerző: Lotte

Tíz éves születésnapjukat ünneplik a romkocsmák - derül ki a tegnapi Heti Válaszból, ahol Stumpf kolléga az elmúlt időszak legsikeresebb magyar kulturális brandjének történetét tekinti át, ha jól érzékelem, közvetlen és alaposan elmélyült tapasztalatok birtokában.

A romkocsmák számomra nem az innovatív vendéglátó- és szórakoztatóipari egységek megtestesítői, hanem más, személyes többlettartalommal bírnak. Kifejező jelképei egy generációváltásnak: az utánam következőktől való elszakadás és saját korosztályom nemcsaládos (gyerektelen) tagjaitól való eltávolodás szimbólumai. Azaz leegyszerűsítve: az elmúlt nyolc (ajaj, nem is, ezek szerint már tíz!) év kiesett.

Riposzt: Makovecz megér egy misét

Nem a kőkorszakban, de azért jó pár éve Belgiumban vendégeskedtem  egy barátságos, értelmiségi, világra nyitott házaspárnál. Az amúgy is izgalmas utazást még színesebbé varázsolták vendéglátóim érdeklődő kérdései Magyarországról. Így például megkérdezték, ettem-e már életemben kenyeret, és igaz-e, hogy mi magyarok még lovon közlekedünk.

Riposzt: Anyai igazságtétel Dörner-ügyben

Most, hogy már az egész homokozó elmondta a véleményét, és is elmondom, amit kezdettől fogva gondoltam erről az egészről. A Dörner-ügyről, vagyis az Új Színházról. A homokozó széléről efféle szülői instrukciót várnék: Fiam, ilyen pályázattal nem lehet az emberből színházigazgató. Ez a mondat kell az önazonosság megőrzéséhez.

A focit gólra játsszák. Talán egyetérthetünk abban, hogy ha ezt a szabályt egyszer felfüggesztenénk, az minden elképzelhető bizalmat és tekintélyt, hitet és értelmet, nem mellékesen élvezeti értéket lerombolna, ami ehhez a sporthoz köthető. Hiába tudunk akármennyi bíró által elcsalt meccsről, összehasonlíthatatlan felkészülési körülményekről, ez tabu. Nyilvánvaló igazságtalanságok ellenére ettől működik a dolog.

Riposzt: Ki kicsoda?

Jász Annamária a mai Válaszban Demet Gül, 29 éves Németországban született, török származású színésznőt faggatja a bevándorlók helyzetéről és a kettős identitásról. Tanulságos olvasmány. Az interjúból egy manapság "nyitott gondolkodásúnak" nevezett, valójában identitásválságban lévő lány arcéle rajzolódik ki, akinek egyetlen igazodási pontja a világban édesanyja, így hazájának is azt az országot tekinti, ahol anyukája épp tartózkodik. Most történetesen Németországot. A kulturális nemzethez való tartozás azért ennél jóval többet jelent nekünk, klasszikus európai nemzetállamok polgárainak. Ma még legalábbis talán kimondhatjuk ezt. De vajon meddig? 

Demet Gül van nap, hogy úgy  kel fel, hogy töröknek érzi magát, más reggeleken meg nagyon is németnek. De vajon mi is dönt a napi identitás-változásban? "A vasárnapi pihenést nagyon igénylem, ez pedig német szokás. Törökországban pedig úgy érzem, családom nagyon zajos, folyton együtt kell lenni, és egy hét után szeretnék kicsit visszavonulni"- meséli.

Mit keres a tyúk az asztalon? (Még mindig Mága)

Aszobában-lakikittbenn


Ezt nem tudom szó nélkül hagyni, mert nekem is van egy erős hullámokat verő Mága-élményem, nevezetesen amikor elöntötte a Szent István teret a meleg takony.

Augusztus 20. körüli napokban lehetett, gyanútlanul sétáltam este a gyerekekkel a városban, amikor belebotlottunk a "szuperkoncertbe". A bazilika előtti teret színültig telt széksorok foglalták el. Mindenfelé a jobb ruhájukat felvett emberek, mint egy régi vasárnapon talán. A drága kávézók teraszán külföldiek tanulmányoztak valami műsor félét.Bőszen pisszegtem a gyerekeket, hogy ne zavarjuk az áhítatot, akkor még nem tudtam, mire várnak. Mi fagyizni mentünk.