2011. november 17., csütörtök

Riposzt: Misi Mókus kalandjai, avagy mi legyen a Kossuth-díjjal?

Szerző: Fakirma

Nem elég, hogy tombol az ősz, taknyosak a gyerekek, de most még a jó öreg Kossuth-díj sorsa miatt is kerülgethet minket a frász. Női agyam a privát szférámba beragadva magához képest lázasan kattog: mi lesz velem, ha visszavonhatóvá válik ez a tekintélyes állami elismerés? Már magam előtt látom Misi Mókus kalandjainak sorsát, amit általános iskola harmadik osztályában kaptam példamutató magatartásomért és a közösségért végzett kiemelkedő munkámért. Mi lesz, ha Ember analogikus gondolkodása meglódul, s miközben tekintete megpihen a vasalatlan ing kupacon, a kakaófoltos szőnyegen és a novemberi zimankóba sál nélkül útjukra bocsátott gyerekeken, úgy dönt, hogy a közösségért végzett munkám csapnivaló, így hát Misi Mókus kalandjaira érdemtelenné váltam.
  Az ítéletet nyilván toporzékolva fogadnám, és valami olyasmit visítoznék, hogy senkinek sincs joga elvenni tőlem egykori hőstettem dicső mementóját, mert annak semmi köze nincs a jelenlegi gyalázatos magatartásomhoz, ráadásul a díj átadásakor az iskola KISZ titkára egy szóval sem említette, hogy innentől kezdve egész életemben rendesen kell viselnem magamat. Mellesleg tök igazam lenne.

 Moroghattok persze, hogy ne vonjak párhuzamot az én kis piti életem és egy nemzetet érintő esemény között, de akkor sem látok nagy különbséget. Úgy gondolom, az én szutykos lakásom és elhanyagolt családom az én szegénységi bizonyítványom, Kertész Ákos ronda kifakadása pedig az övé. És nem a magyarságot feketíti be, hanem saját magát. Épp ezért inkább elhatárolódni kellene, nem belefolyni ebbe a mocsokba. Ráadásul ez a kérj szépen bocsánatot, mert különben elveszem a kismackódat típusú büntetés tudomásom szerint már az óvodapedagógiában is túlhaladott módszer, hatékonysága egyenlő a nullával, és csak az alkalmazója tehetetlenségéről tanúskodik.

És most kedves külföldi Onleány-rajongók, kérlek benneteket, hogy a következő bekezdést ne olvassátok el, mert egy magyaroknak szóló dörgedelem következik, semmi közötök a mi kis nemzeti imidzs-rontó gyengeségeinkhez! Most hogy csak magunk maradtunk, megsúgom nektek, mit gondolok: nincs nekünk szükségünk erre a személyes indulatoktól fűtött Kertész Ákosra, saját magunk is ügyesen tudjuk besározni a magyarságunkat – országos és egyéni szinten egyaránt. Elég leugranunk ide Horvátba, bizonyára mindenki maga elé tudja képzelni a kilométerekről azonosítható maga sztereotip magyarját, aki mellett elhaladva megnémul, nehogy a rokonságra fény derüljön (az én kognitív sémáim közül egy sörszagú pocakos honfitársunk képe rajzolódik ki, virágmintás fürdőnadrágban oldalán affektáló tupírhajú feleséggel). Én a magyarság hírnevét féltve sokkal előbb koboznám el a szintén az átkosból ránk maradt, időnként még fel-felbukkanó, csuklón fityegtethető műbőr autóstáskát, mint a Kossuth-díjat.

Végül megosztom veletek korszakalkotó ötletemet (remélem, senki másnak nem jutott még eszébe, úgyhogy engem tesz ez a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad megoldás a közeljövőben zsírgazdaggá). Miért nem vezetünk be, mondjuk egy Batu kán-díjat (amolyan anti-Kossuth-díjként), annak is lehetnének fokozatai az aktuális gaztett mértéke szerint. Megspórolhatnánk magunknak a  Kossuth-díj megvonásával járó összes macerát, az egyszerűség kedvéért csak kioszthatnánk egy magasabb fokozatú anti-elismerést, így az illető kapásból mínuszba kerülne. Szerintem lehetne azzal kezdeni, hogy az 1990 előtti összes Kossuth-díjasnak adományoznánk egy ilyet, akár poszt humusz is, így a jelenlegi magasabb szintű erkölcsi világrend diadalmaskodhatna a gonosz felett. Sőt, azt hiszem, még maga a Jóisten is hálás lenne nekünk, hogy hosszas mérlegelés helyett egy egyszerű matematikai képlettel eldönthetné, kinek van helye a mennyekben és kinek a pokolban.


14 megjegyzés:

józsika írta... [Válasz erre...]

Abszolút ,de abszolúte rajongója vagyok az ant- díj ötletednek. De szerintem nem kéne várni, hogy valaki véleményt nyilvánítson, vagy nem a megfelelően viselkedjen,esetleg nem igaz magyarhoz mélton nyilatkozon, egyszerűen a Kossuth-díj mellé rögtön adnám a Batu-kán díjat.

Amúgy nem értetem ezt a felháborodást a Kertész Ákos körül, magyarozott egyet. És?! Ha negyed enyit foglalkoznak vele már rég mindenki el felejti, az amúgy a többség számára ismeretlen arcot. A Tarlós pajtásos viselkedés nem igazán célra vezető.

ms.diszlexia írta... [Válasz erre...]

Ki ez a tofúúú?

ms.diszlexia írta... [Válasz erre...]

Megnéztem a goole-ban!
Most már nem vagyok annyira tájékozatlan.
Már megérte!

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Mármint mit néztél meg: a tofut, a Kossuth-díjat, Kertész Ákost, vagy Misi Mókust? Végül is mindegy, az a lényeg, hogy ma is tanultál valamit!
Józsika egyet értek, azt hiszem ez a Kertész-ügy egy kicsit túl lett lihegve (huh, ez a szenvedő szerkezet nem túl magyaros, de mindegy)

Szofi írta... [Válasz erre...]

Batu-kán díj- ez jó. Azon töprengek, hogy lehetne azt "méltóképpen" átadni.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

A projekt még nagyon gyerekcipőben jár, lelkes munkatársak jelentkezését várom, egy művészeti vezetőre mindenképp szükségem van, én rád gondoltam, Szofi. Valahogy össze lehetne kötni az Onleány promoval, meg a mézeskalácsszívekkel...

frajdkakas írta... [Válasz erre...]

Én..én.. ehhez nem tudok hozzászólni. Inkább nézegetem itt két poszttal lejjebb a jó kis harisnyás lábakat, aztán vagy legózom egyet, vagy lemegyek a teszkóba és lefejelek két műbőr autóstáskás tagot, kizárólag az országimázs nevében...

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Isten hozott az érzékeny lelkű, széles látókörű, világra nyitott családanyák körében kedves Frajdkakas! Csak azt sajnálom, hogy Hovorka Tünde kismamatornájának nem te vagy a boldog győztese, de ne csüggedj, ha itt maradsz velünk a virtuális homokozóban, még sok szép meglepetés vár rád!

a Közeli Rokon írta... [Válasz erre...]

Irma néném, az írás zseniális! Engem kifejezetten frusztrál, hogy manapság divatba jött visszamenőlegesen elvenni dolgokat - főleg pénzt a Zemberektől.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (1810)
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajúl?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorúlt hazádon?

Nyolcz századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.

Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora,
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze:
A szent rokonvérbe füresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:

Mert régi erkölcs, spartai férfikar
Küzdött s vezérelt fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Érczbuzogány rezegett kezedben.

Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökereit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Igy minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész:
Róma ledül, s rabigába görbed.

Mi a magyar most? ─ Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének.

Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.

Óh! más magyar kar mennyköve villogott
Attila véres harczai közt, midőn
A félvilággal szembe szállott
Nemzeteket tapodó haragja.

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője Árpád a Duna partjain.
Óh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk.
Tündér szerencsénk kénye hány vet,
Játszva emel s mosolyogva ver le.

Felforgat a nagy századok érczkeze
Mindent: ledűlt már a nemes Ilion,
A büszke Karthago hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.

FÚÚÚJ, KÖPKÖDJÜK MEG BERZSENYIT

a Közeli Rokon írta... [Válasz erre...]

Kérlek, ne vegyétek el a diplomámat, vagy a családi pótlékot, vagy a gyermekneveléshez való jogomat (mert nem vagyok méltó és képes arra, hogy tisztességes magyar embereket neveljek), de Kertész Ákosnak nincs igaza?

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Kedves Rokon, nem tudom, olvastad-e a Kertész Ákos irományát, tényleg nagyon ocsmány a stílusa, és áthatja a személyes keserűség és gyűlölet.Te bármennyire is haragszol a tieidre, nem fecseged ki az ocsmányságaikat a világ színe előtt. Otthon utálhatod a férjedet, meg is verheted, de ha a szomszédasszonynak kezded el mondogatni a férjed hálószobatitkait, az nagyon visszataszító.

a Közeli Rokon írta... [Válasz erre...]

Kertész Ákos magyarul írta, alapvetően magyaroknak a nyílt levelét, és valóban sarkosan fogalmaz, de szerintem ezzel épp, hogy fel akarta rázni az olvasókat (sikerült neki). Hahó magyarok, gáz van!

Na jó, lehet, hogy jobban teszem, ha visszatérek a fakanál mellé. Amúgy szerinted közeli rokonoknak sem illik kibeszélni a férjem hálószobatitkait??? Ajjaj...

zsb creations írta... [Válasz erre...]

Kedves Rokon, szerintem nem volt igaza. Lehet, hogy a sarki hentesre vagy a szomszéd Józsira áll a jellemzése, de ugye közel sem mindenkire.
Csak az öncélú gyűlölet sugárzik a leveléből, más nem igazán.
Ha igazán csak az lett volna a cél, hogy felrázza a magyarokat, nem egy Amerikában megjelenő lapban teszi ezt, hanem mondjuk a magyar Népszavában.

Fakirma, (a kibeszéled-e a saját dolgaidatra) éppen ez az érdekes, hogy úgy beszél a magyarokról, mint egy olyan népcsoportról, amelynek tagjaival ugyan ő (kényszerből) együtt él, de ő még véletlenül sem akar velük azonosulni. Tehát olyan, mint ha te (a példáddal élve) a szomszédasszonyod hálószobatitkait mesélnéd el a közértben.
A legnagyobb kárt szerintem pont azoknak okozta ezzel, akiket a sajátjainak tart...

Nagyon sajnálatos az a cikk, de az is, hogy ekkora balhé lett belőle.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...