Ki vagy-vagy a sportban?

Szerző: Onleány

Hosszútáv vagy rövidtáv?

Hosszútáv. Időre van szükségem, hogy kiszellőzzön belőlem aminek ki kell. (Lotte)
Hosszútáv. Gyorsan kiderült, hogy egyetlen értékelhető tulajdonságom a sportban a kitartás. (Fakirma)
Rövid, de hát hogy is néznék ki, ha nagy komolyan sprintelgetnék a téren. És egyébként is, mindenben a hosszútáv a gyengém, hát ezt próbálom fejleszteni. Az más kérdés, hogy az én hosszú távjaim másnak talán rövidek. (Szofi)

Csapatjátékos vagy magányos farkas?

Megfelelési kényszerem miatt stresszel a csapatjáték, nem tudok elég felszabadult lenni benne. Inkább magányos farkas vagy egymás melletti, de nem csapat sport. (Lotte)
Az életben remek csapatjátékos, de sportolás közben harapok, ha valaki a közelembe merészkedik! (Fakirma)
Bipoláris. Ha ügyesebb lennék, nagyon bírnám a csapatsportokat, és koncentrálni is sajnos csak egyedül tudok. (Szofi)

Heti Zöldségek vagy Lelki Muníció: Te milyen anyós leszel?

Szerző: Fakirma

A Csokimama-féle túlélőcsomagból ennyi maradt

Állandósult időzavaromban próbálom a Lotte-féle egy fenékkel több lovat elméletet az élet különböző területein  megvalósítani, ez a bejegyzés is ennek a reménytelen küzdelemnek az ékes bizonyítéka: kicsit ajánló, kicsit lelkizés. Nesze Nektek, rágódjatok rajta, esetleg ha nem vagytok agyilag fitt formában, gondolkodás nélkül kövessétek a példámat!
Eredetileg egy filmajánlóval szerettem volna előállni, de sajnos még mindig nem jutottam el a moziba. Anyósomnál azonban jártam, úgyhogy jobb híján most Őt állítom az Onleány rivaldafényébe. Pontosabban nem a mi szeretett Csokimamánkat teszem nemzeti közkinccsé,  hanem saját anyósotokat ajánlom a figyelmetekbe. Persze csak akkor, ha intim szférátokban legalább egy darab fellelhető ebből az evolúciós szempontból oly sikeres konstrukcióból. Ha nem, akkor nyugodtan irigykedjetek!
Sokáig természetesnek vettem, hogy az aktuális férjjel együtt egy multifunkcionális anyós is jár. Mostanában  azonban ajtófélfa-méretű Bendő fiamat elnézve gyakran  hasít belém a felismerés, hogy basszus, ez a gyerek hamarosan nőket fog hazacipelni, és előbb-utóbb a kényelmes anyós-meny reláció másik oldalára kerülök. Ilyenkor Csokimama iránti empátiám az egekig szárnyal. Amikor már nyakig ülök a pozitív érzésekben, mindig arra jutok, hogy Anyósnak lenni szép, de küzdelmes küldetés. Ha más nem is, de legalább néhány szép szó megilleti őket.

A jellem gyenge, vagy a lélek hibás?

Szerző: FiloSzofi

Arisztotelész

Ismeritek a szlogent: "Keress fel szakembert!" Hozzátéve (bemondónő hangon): "Nem csak akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha már itt a baj, inkább még a krízishelyzet előtt, mert úgy sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni a problémán."

A pszichológia, de legalábbis a pszichologizálás aranykorát éljük. Kedvenc ovis-anyuka barátnőmmel röhögcséltünk ezen legutóbb a játszótéren, hogyan próbálunk két világ határán, apák és fiúk mellett, a bölcs középutat követve ellavírozni Szküllák és Karübdiszek között.

Szkülla lenne a "régi" hozzáállás, miszerint minden pszichológiai segítség a "hülye", "fogyi", "selejtes" bélyeget jelenti (még a nevelőre nézve is) ; a lelki sérüléseket, beállítódásokat feltáró megértés pedig nem más mint gyengeség, felelősséghárítás, a munka megkerülése.

És Karübdisz lenne a mindent elöntő pszichologizálás, a bűn tagadása, a relativizmus, a hibáink elidegenítése, az elbizakodottság, hogy uralhatjuk a lelket, akár egy gépet.

Posztok sorozatát tölthetné meg az utóbbi jellemzések magyarázata, én most a hermeneutikai méltányosságra kérlek benneteket, vagyis: ugye értitek, mire gondolok?

Az élet: ajándék

Szerző: Lotte

Az élet: ajándék címmel szervez nemzetközi konferenciát a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége pénteken a Parlamentben. Gerber Zsuzsával, a konferencia egyik főszervezőjével, a civil szervezet elnökével beszélgettünk.

Gerber Zsuzsa

Egy olyan országban, ahol óránként öt abortuszt végeznek, vajon mennyire mondható el, hogy a társadalom ajándékként tekint a megfogant életre?

Úgy véljük, hogy nem lehet általános választ adni, minden helyzet egyedi, egy gyermek olyan környezetbe is érkezhet, ahol nagyon várják, ám olyan környezetbe is, ahol nincsenek rá felkészülve. Ezek nagyon nehéz élethelyzetek, és valljuk, hogy a nőket kellő információhoz kell juttatni, hogy ebben a súlyos helyzetben tudatos, felelős döntést tudjanak hozni, valamint megfelelő támogatói hátteret kell ahhoz biztosítani, hogy választásuk miatt a lehető legkevésbé kerülhessenek kiszolgáltatott helyzetbe. Azt szeretnénk a konferencián megvizsgálni, hogyan lehet ezt számukra biztosítani.

A konferencia ugyanakkor nem az abortusz-témát feszegeti, hanem az azt megelőző krízishelyzetekre  keres megoldásokat civil szervezetek és szakértők bevonásával. Milyen szakmák találkoznak egy ilyen nagy összejövetelen?

A rendezvényen délelőtt a téma nemzetközi hírű szakértői tartanak előadást család- és életvédelemmel kapcsolatos egészségügyi, szociális és jogi kérdésekről, délután pedig a résztvevők kerekasztal-beszélgetéseken vitathatják meg, milyen lehetőségei vannak a krízisben lévő családoknak, milyen formái lehetnek a lelki segítségnyújtásnak, és milyen felelőssége van a társadalomnak ebben a témában.

Toalett gender - Gyuláról

Szerző: Lotte

Elegáns és kulturális értéket hordozó megoldások egy gyulai szállodából (a férfi véletlenül lett fakóbb, nem az állatvilágban megszokott díszes hím, jelentéktelen nőstény felállást akartam vele kompenzálni).
Egyébiránt, mi is kivonultunk a hétvégén a szokott világból, a dél-keleti végekre utaztunk, Gyulára. Mindenkinek jó szívvel ajánlom figyelmébe a csupa-virág, csupa-víz várost.
Gyula Erkel Ferenc szülőhelye, itt fedezték fel az egykori asztalos-inas, Munkácsy Mihály tehetségét, s innen származott el Albrecht Dürer, a német reneszánsz géniusza is. Gyula közelében, egy Ajtós nevű községben volt ötvösműves németajkú édesapja - innen a Türer-ből lett Dürer családnév. Végre megértettem, hogy miért hívják Ajtósi Dürer fasornak a városligeti utat. (Jobb később, mint soha!) Ha valakinek ennyi sem lenne elég, a kolbász és a pálinka mellett hívogatja a vár, a fürdő és az ország egyik legrégibb cukrászdája, a 162 évesen Százévesként szerénykedő cukrászat is. 

Csókos száj

Hetyke bajusz

Bogyótotó - Megfejtés

Szerző: FiloSzofi

Múlt heti játékunk remélem jól meggondolkodtatott benneteket, és kíváncsivá is tett. Mielőtt elárulnám a megfejtést, elmondom, hogy senki nem küldött mindkét feladványra helyes választ. A legközelebb Katica járt a megoldáshoz, akinek különdíjat kell kitalálnom, mert a nyereményt éppen az ő ajánlására választottam ehhez a játékhoz. Sebaj, ti megnyerhetitek másként, hamarosan, ő pedig kap valami mást.

Legtöbben a kék bogyóról a kökényre gondoltatok, de sokan észrevették, hogy annak bizony nem ilyen a levele. A piros bogyó pedig általánosan somnak lett keresztelve, igaz, csaltam a képpel, mert nem mutattam a fácska formáját.

És akkor íme a megfejtés:

Salamonpecsét

A képen látható példány valószínűleg egy soktérdű salamonpecsét (polygonatum multiflorum).

Árnyékos helyet szerető talajtakaró növény. Kertbe is ültetik, de gyakran találkozunk vele a természetben. Hasonlít a gyöngyvirághoz, és hasonlóan mérgező is. Fehér virágzata áprilisban nyílik. Termése valóban nagyon hasonlít a kökényhez, de ezt inkább ne egyétek meg.

 Azt nem tudom, festőnövénynek alkalmas-e, ha valaki tudja, írja meg!

Kapcsolata a jól ismert pentagrammal "titkos is, és misztikus, kicsit utópisztikus":

Szívküldi Lotténak

Szerző: FiloSzofi

Lotte írta nemrég, hogy lecsapott a családjukra a kütyük szívóereje. Hétvégén mi kivonultunk a civilizációból, térerőlakatlan szigeten töltöttünk két napot. Se telefon, se net, egyébként meg paradicsomi állapotok. Visszatérőben  beugrottunk Egerbe, ahol rögtön a kütyüvilágra adott laza, vicces reflexiókba botlottunk. Ez kérem a filozófiai problémamegoldás gyakorlatban: kilépés a körből, kivonulás, majd új nézőpontról visszatérve új válaszok születnek. Persze csalok, mert ezeket nem mi találtuk ki, hanem egy egri kreatív:

És a ráadás:

24 óra: egy fenékkel több lovat

Szerző: Lotte    

"8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás..." - állította fel a poszt-kádárista gyári munkás mindennapjainak képletét '91-es slágerében a Beatrice.
Felkeléstől-felkelésig valóban cirka 24 óra adatik a hasznos munkálkodásra, a robotból való kikapcsolódásra és a testi-lelki regenerálódásra. A hangzatos, három pilléres felsorolás azonban nem számol a családos élet fentiekkel korántsem kompatibilis voltával.
Amíg az ember alapvetően csak a maga ügyeiben jár el - és nem fűti valami különösen erős, sok időt elnyelő ambíció - tulajdonképpen kényelmesen beleférhet a napjába. Juthat idő dolgozni, tanulni, szerelmi életet élni, barátokkal találkozni, szellemi-, lelki élményeket gyűjtögetni, utazni, sőt még aludni is! (Ez még akkor is így van, ha adott pillanatban ezt senki sem értékeli.)
De még egy házaspár is zökkenőmentesen megteheti ugyanezt, egészen addig a pillanatig, amíg be nem toppan életükbe szerelmük első gyümölcse...

Lelki Zöldségek: Waldorfosnak lenni jó - harmadik rész

Szerző: Fakirma

Én csiszoltam, én festettem

Nyugi, ez itt már a befejező rész. És nem csak Ti, hanem én is nagyon unom már a témát. Ti ráadásul két perc alatt végeztek vele (vagy el sem olvassátok), én viszont ahelyett hogy az életközépi válságomat menedzselném, a tervek szerint még legalább négy évig birkózom a waldorf projektünkkel. Jó, nem panaszkodom, alapjában véve igazatok van: téptem, szagoljam...

Az árnyékos oldal
1. Mindig mindenben első a gyerek, mindenki más le van tojva. Különösen a szülő. A waldorf pedagógia alapvető feltételezése szerint a szülő egyetlen életfeladata az elkényeztetett kölykének pátyolgatása. Óvodába nem azért küldi őt, hogy ideig-óráig megszabaduljon vinnyogó hús-vér koloncától, hanem azért, hogy a szülő-gyerek köteléket még szorosabbra fűzze. Ebben a mi ovink különösen erős, és a minőségi munka garantált. Utoljára a gyermekágyas időszakban éltünk olyan szimbiózisban Királykisasszonnyal, mint amilyenben mostanában vagyunk. És érzésem szerint ez még nem a gödör alja.
2. Az óvodáért fizetni kell. Nagyjából harmad annyit, mint egy pronyó magánoviban. A ki nem fizetett kétharmadnyi tandíjat ledolgozzuk. Keményen és maradéktalanul.

Ki vagy-vagy a pénzügyekben?

Szerző: Onleány

Nálad van a kasszakulcs vagy más a családi pénzügyminiszter?
Nagyberuházásokban egyeztetési tárgyalásokat folytatunk és közös döntéssel határozunk, a folyó ügyeket én viszem. Inkább csak államtitkári rangban. (Lotte)

Aki kapja marja. A nagy döntéseket halogatjuk, mert a nagy pénzre várunk. Ez nem túl okos, mert  nagy döntések jobban vonzanák a nagy pénzt is, az a sejtésem. (Szofi)
Pénzügyileg csak egy apróságban különbözöm a gyerekeimtől: ők uzsonnapénzt kapnak, én bugyipénzt. Azt se tudom, hogy néz ki a bankkártyám, nem tudom, mennyi fizetést kapok, de nem is érdekel addig, amíg Ember nem ráncolja a homlokát reggelente a zsebpénzosztásnál. Mostanában néha azért ráncolja. (Fakirma)

Takarékos költségvetés vagy feléled a holnapot?

A szüleim takarékosságra neveltek. Ugyanakkor utálom a kisstílű zsugoriságot, azt hiszem nagyvonalúnak születtem. Igaz, mindig szerencsém is volt, nem kellett sosem szűkölködnöm. (Lotte)
Kicsiben utazom. Eladósodni nem mernék, de a nem megy a kuporgatás sem. Néha rám tör a realizmus, ami erősen a spórolás felé visz, aztán rájövök, hogy ha nem számolom, akkor valahogy jobban kijövünk ugyanabból, csak sokkal jobban érezzük magunkat. (Szofi)
Apám életfelfogása szerint a pénz értékét az határozza meg, hogy milyen boldogan tudjuk elkölteni. Ezek szerint én milliomos vagyok. Legnagyobb örömömet az utolsó fillérek elköltésében lelem. Ilyenkor veszem meg a hosszú idő óta vágyott Legfunkciótlanabb Baromságot, közben szárnyalok az örömtől.  Ember nem annyira. (Fakirma)

Terhesnapló 1/2 - Alíz Csodaországban

Szerző: FiloSzofi

16. hét

+ 1, 5 kg

 A többi adat az előzőekhez képest nem változott.

Alice in Wonderland

Az előző beszélgetésünk végére nem elhanyagolható következtetésekre jutottunk a szenvedés és jóllét egyidejűségét illetően. Azt mondtuk, a terhesség akár a hosszútávfutáshoz is hasonlítható. No, én sosem voltam maratonista alkat, hál'Istennek, ebben sem. Az én távom csak harmad olyan hosszú. Hogy pontosan mekkora, a poszt végére kiderül.

Lassan elérkezett a nyár vége, és az első komolyabb ultrahangvizsgálat ideje. Ekkor már nem csak a Te testi mivoltod, hanem a magzaté is előtérbe kerül. Eddig csupán a léte, és legfeljebb a holléte volt vizsgálat tárgya, most azonban az orvos, miként a szabó, méretet vesz róla. A legfontosabb méretek az ülőmagasság, és az a bizonyos nyaki redő. A nyaki redő normál érték (3mm) feletti vastagsága utalHAT fejlődési rendellenességre. Na, ez a bizonyos feltételes mód tudja családok tömegeit őrületbe kergetni . Nekem szerencsém van, ez a parahajó nem szokott felvenni, és szerencsém van, mert tényleg rendben is volt minden.

A vizsgálatra egyedül mentem, ráadásul trolival, amit amúgy sosem használok. Kétgyerekes anya ritkán mászkál ám csak úgy, egyedül, ismeretlen vonalakon. Különösen nyáron, amikor állandóan egy kupacban vagyunk. A busz átszelte a Vadpestet, mindenféle ember, babakocsis anyuka, nyugdíjas pár, dolgára igyekvő szállt le és fel. Akkor elképzeltem, hogy nincs is gyerekem, csak ülök ezen a buszon, valahova tartok én is. Biztos nem nem arra gondolnék, hogy nincs gyerekem. Valahova igyekeznék, valami egész más szövetbe tartozna ez a szál, ez a mai nap, ez az utazás. Néztem a testemet, a karomat a kapaszkodón. Még egész fiatal. A test még nem döntötte el, miről maradt le eddig, és mi vár még rá. Bizonyára a lelkem is valahogy hasonlóan érezne. Fura, hogy az is Én lennék....

És akkor végtelen hála és boldogság öntött el, hogy valami már mégiscsak eldőlt,és visszaúszhatok egy szilárd pontig a folyamban: van családom, két és háromnegyed gyerekem, mozdíthatatlan kövek a megtett út mentén.

Heti Muníció: Két kerékkel kevesebb

Szerző: Fakirma

Szeretlek Zöld Herceg, de inkább legyünk csak barátok

Már régóta nem ajánlottam Nektek semmit. Ez a rútság azért eshetett meg, mert  jó ideje semmi ajánlanivaló nem történt velem, összes libidómat felemészti az erőfeszítés, hogy szétzilálódott családomat úgy-ahogy összekaparjam. 

Ma reggel jutott az eszembe, hogy mégiscsak akad egy újdonság, ami sok vidám pillanatot varázsol a hétköznapjaimba. Képzeljétek, nagy nyomoromban megszállott biciklista lettem.

Sosem kedveltem ezt a műfajt, különösen mióta  Zöld Herceget megkaptam a fenekem alá: azonnal örök hűséget fogadtam neki, még a sarki boltba is vele jártam (azért nem tud együtt utazni a család, mert nem cserélem le őt egy közönséges hétszemélyes dögre).
Aztán nagyjából egy hónapja beköltözött az életembe az új szenvedély. Nem annak indult, inkább egy kötelező munkakapcsolatnak: mivel drága a benzin, ráadásul reggelente sokfelé indulunk, én mártír öntudattal vállaltam be a tekerést.

Segítsüti az Őrzőknek - gasztrobloggerek a daganatos és leukémiás gyermekek gyógyulásáért

Szerző: Lotte  



A Segítsüti és az Őrzők csapata a klinikán

„Segítsüti” online jótékonysági akcióval gyűjtenek gasztrobloggerek a Tűzoltó utcai Gyermekklinika alapítványának, az Őrzőknek. Az alapítvány célja, hogy a daganatos vagy leukémiás gyermekek gyógyításának és kezelési körülményeinek feltételeit segítse. Ez olyan cél, melyre mindenki jó szívvel adakozik, de sokszor nagy dilemma, hogy kinek, s vajon jó helyre kerül-e az adomány? 
Az alapítvány egyik önkéntesével, Borszékiné Cserháti Erikával, két kisgyermek édesanyjával beszélgettünk.

Te is segíted az alapítvány munkáját, mesélnél picit arról, miképp csatlakoztál az Őrzők csapatához?

Nagy örömömre szolgált, hogy önkéntesként én is csatlakozhattam az Őrzők fiatalos, lelkes, dinamikus csapatához. Mikor a kisfiam három hetes volt, rosszindulatú daganatos betegséget állapítottak meg nála, így a következő egy évet kórházban töltöttük. Ma a kisfiam több mint másfél éve tünetmentes, de öt évnek el kell eltelnie ahhoz, hogy gyógyulttá nyilvánítsák. A klinikán töltött idő alatt személyesen tapasztaltam meg az orvosok, nővérek, pszichológusok erőn felüli munkáját, kitartását, segítőkészségét. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ha egyszer mindenen túl leszünk, amiben csak tudom, megpróbálom én is segíteni a klinika kis hőseit.

Mi van a képen? Bogyótotó

Szerző: FiloSzofi

Legújabb "Mi van a képen?" játékunk ihletője a bogyószezon.

Segítséget is kaptok:  A fényképek után két ábrát láttok, és mindkettő kapcsolódik valamelyik növényhez. Hogy melyik melyikhez, azt persze nem árulom el.

Fontos!: A megfejtéseket ne kommenteljétek, hogy mások is gondolkodhassanak. A növényneveket tehát az onleanyblog@gmail.com címre várjuk, 21. péntek éjfélig!

A helyes megfejtők némi jutalomban reménykedhetnek.

Férfi és nő barátsága

Szerző: Lotte

Lázadóangyal

Létezik vajon?

Örök kérdés. Sok értelme talán nincs is, mégis jól esik néha eltipródni rajta.
A vasárnapi ebédet kavargatva kapcsoltam be tegnap a Kossuth Rádiót (tényleg, ti hallgattok főzés közben rádiót, én úgy két éve kaptam egy pöpec falra szerelhető készüléket, nagyon szeretem!), ahol ezt az örökzöld témát boncolgatták. 

Az összeállításból kiderült, olasz napilapok foglalkoztak az elmúlt hetekben a férfi és nő közötti barátság létezésének kérdésével. Az országos felmérésből és a körülötte fellángoló parázs vitából az a megállapítás vonható le, hogy az idősebb generáció, (45-50 fölött - bocs mindenkitől, de itt húzták meg a határt) alapvetően nem hisz benne, különösen a déli, hevesebb vérmérsékletű olasz férfiak; míg a fiatalabbak (férfiak és nők is) jóval optimistábbak az ellenkező neműek közötti barátság létezését illetően.

Ki vagy-vagy a mesében?

Szerző: Onleány 

Felfedeznéd az utolsó, sötét toronyszobát is, vagy melóznál a hét törpénél az erdőben?

A melózós szerep jobban illik hozzám. (Lotte)

Ronyózom én mindentől, nem kell hozzá sötét toronyszoba. Inkább jöjjön a hét törpe az összes mocskával együtt. (Fakirma)
Ha a hét törpéhez jutnék, annyira lehangolna, hogy "és mi van, ha most már mindig ez lesz?", hogy akkor inkább a felfedezés. Igaz, hogy nem vagyok túl bátor, de azért az mégiscsak az én palotám lenne, ahol én vagyok a királylány! (Szofi)

Tom Sawyer vagy Bornemissza Gergely?

Bornemissza Gergely! (Lotte) 
Tom Sawyer. ő viccesebb, s mellette nem fenyegetne a megözvegyülés veszélye. (Fakirma)
Hű, én sosem voltam annyira szabad, mint Tom. Igazából halálra stresszel a rosszalkodás, ha azzal konfrontálódni is kell. Lehet, hogy inkább a törökök, mint szívinfarktus a lebukásveszélytől. (Szofi)

Újragondolt tradíció - látványos show ma este az Andrássy úton

Szerző: Onleány

Díva(t)bemutató az Operánál

Egyedi (és ingyenes) audiovizuális élményt kínál ma este a Magyar Állami Operaház, Terézváros Önkormányzata, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, valamint a Forum Hungaricum. 

A szervezők látványos show keretében két öltözéktervezői csoport: a Pentatónia és a Gombold újra! kollekcióit operaénekesek, táncművészek, és a dalszínház tárainak munkatársaival mutatják be. 

Az Operaház neves művészei közül kifutóra lép többek közt Rálik Szilvia és Celeng Mária szopránénekesnők, valamint Felméry Lili és Apáti Bence balettművészek.

Pocakharang

Szerző: Fakirma

Asramék harmonizáló kismamája

Domborodók és kevésbé domborodók, hallottatok már a pocakharangról? Én életemben most először, pedig négy terhességet úgy-ahogy tisztességgel végigcsináltam. Váratlanul csapott le lelkiismeretemre a pocakharang, pedig már épp kezdtem magamnak megbocsájtani, hogy várandósságaim alatt nem énekeltem eleget, viszont annál többet üvöltöztem a kint tartózkodókkal (az aktuális magzattal csak különösen indokolt esetben). Pedig biztos nem újdonság a kismama-biznisz világában, az ilyen csodakütyükről mindig kiderül, hogy már az ókoriak is imádták, s nyilván Arisztotelész is azért vitte sokra, mert az anyukája nyakában egy ilyen himbálózott.
Aki nem olyan naprakész mint én, annak elmesélem, mi is ez a cucc: egy csörgő labdácska, amit a kismama a nyakába lógat egészen le a pocakjáig. Esztétikus és hasznos darab, ráadásul - mint mostanában minden baromság - multifunkcionális is (nehogy már csak egy dimenzióban hülyüljünk):

- Harmonizál a mama gömbölyded formájával (ezt nem én találtam ki, hanem az Asram jóga és meditációs központl honlapján olvastam. Itt lehet kapni a másik nagy kedvencemet, a nyelvkaparót is).

- Ahogy az anya fötör, úgy kolompol ez az izé a pocakján, a magzat az ingerszegény magzatvízben unatkozás helyett a kellemes hangra lazulhat. Az anyai szívhang ehhez képest kutyafüle.

- A magzat is üzenhet az anyának, csak meg kell rúgnia a csengettyűt. Különösen intelligens magzatok különösen intelligens édesanyával ellátva akár saját morze-abc-t is kidolgozhatnak maguknak (ezt nem a jógázóknál olvastam, saját innováció).

- Akkor sem kell bezsákolni a pocakharangot a Máltai szeretetszolgálatnak, ha a lurkó megszületett. A csilingelő fityfiritty ezentúl biztos pont lehet az életében, rugdoshatja, rázhatja kedvére idekint, ebben a számára egyébként idegen és kiszámíthatatlan világban.

- Régi alakját nehezen visszanyerő anyukák gömbölyded formáival továbbra is jól harmonizál a nyaklánc. A gebék meg pusztuljanak bele az irigységbe.
- Gyönyörű testékszer, ügyesen és olcsón (6000-8000 forint darabja) feldobhatjuk vele lepukkant kismama ruhatárunkat (a Dívány szerint legalábbis).
- A kispapáknak pedig külön öröm, hogy meghibbant és eltehenesedett feleségük a reggeli hányás és az esti sírógörcs között folyamatosan csilingel.

Terhesnapló 1/1 - Kiléptem a világból, beléptem a rendszerbe

Szerző: FiloSzofi

15. hét

3. terhesség

indulósúly: 62kg

gyarapodás: +1 kg

 a gyerek neme egyelőre ismeretlen

dannyphillipsart

A szerző, vagyis a terhes én, azaz FiloSzofi, 36 éves, két meglévő gyermek édesanyja. Ha valaki lemaradt volna: Bú (lány) 6 éves óvodás, Fí (fiú) 4 éves óvodás.

Miféle napló, ami szinte a közepén kezdi az események nyomon követését? Teljesen rendes napló, szerintem. Különben is, mindenki jobban járt, hogy az eddigi időszakot nem örökítettem meg teljes érzékletességgel az utókornak. A tanulságait viszont most megosztom minden jelenlegi és jövőbeni sorstársam hasznára. És azért közben, nem mellékesen, fülig ért a szám, legalábbis elméletben, mert amúgy nem volt mindig hozzá erőm. (Aki jól figyelt, az  olvashatott már egyfajta bevezetőt, ahol azért le van szögezve a kezdet.)



Az első hónap még az elégedett belső mosolyé. Nem történik semmi, de én, szemben a gyanútlan tömegekkel, már tudom, hogy fog. A lényeg már meg is történt.

Nekem úgy a 8. hét körül kezdődik a neheze. Ez nem mindenkinek olyan színpadiasan köszönt be, mint a filmeken, ezt jó tudni. Ha reggel összerókázod a fürdőszobát, látványosan megundorodsz a kedvenc ételeidtől és kovászos uborkát ropogtatsz a krémeshez, akkor jó, rajtad van terhes-kitűző, és mindenki tudja, hogy reagáljon, és te is tudod, hogy mi van.
Hát, velem egyáltalán nem így szokott történni, és gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Ahogy egy menő színes ruha észrevétlenül válik elnyűtt szürke ronggyá, valahogy így szoktam én is lepukkanni. Semmi nem fáj, de semmi se jó; nincs hányingerem, de mindig majdnem; nem vagyok rosszul, mégsincs erőm semmire; tudom, hogy unalmas vagyok, de mégiscsak inkább aludnék egyet. Máskor meg tényleg rosszul vagyok.

Az első terhességem egybeesett a házasságom kezdetével, ami egyáltalán nem volt könnyű. Ott álltam egy új életben, egy (nekem) új lakásban, és csak homályosodtam és fakultam, és szorongtam, hogy most mi van. Az ő szemében meg láttam a kérdést, hogy "hol a nőm, és ki ez a szürke asszonyka itten", és a szorongást, hogy most mi van.

Segítsüti az Őrzőknek

Szerző: FiloSzofi

Ismeritek a Segítsütit?

Persze minden süti egy kicsit segítsüti is, szinte különös, hogy ez a szóösszetétel csak pár éve született meg egyáltalán. Aki valaha egy piskótát is összeütött mások kedvéért, az tudja, hogy egy süteményben mindig egy adag, valamelyik edényből túlcsordult szeretet testesül meg. Szívdesszert, hogy plagizáljak. Mert adni szeretni ugyan szüntelenül kell, de van a szívben egy külön rekesz, honnan a desszertet tálaljuk fel.

A Segítsüti nagy S-sel azonban egy olyan jótékonysági süteménylicit, mely során gasztrobloggerek által sütött édességekre lehet internetes árverés keretében licitálni. 

A kép az ŐRZŐK facebook oldaláról származik

A jótékonysági árverés idei kedvezményezettje az ŐRZŐK Közhasznú Alapítvány,  Tűzoltó utcai Gyermekklinika hivatalos alapítványa. A befolyt összeg segítségével az Alapítvány segítségével  megújuló intenzív osztályra szeretnének egy speciális gyerekágyat vásárolni.

A felajánlók tegnap meglátogatták a kis betegeket, és mielőtt a licit elkezdődik, őket vendégelték meg a képen látható csodaszép házi sütikkel. 

Por-verés és női méltóság

Szerző: Lotte  

Az elmúlt napokban nagy port vert fel Dr. Varga István (Fidesz) parlamenti felszólalása, mely hétfőről keddre virradóan hangzott el a családon belüli erőszak önálló tényállási elemként való büntető törvénykönyvi szabályozása kapcsán benyújtott népi kezdeményezés tárgyalásakor.
Aki az internetes portálok címoldalairól tájékozódik, joggal háborodhatott fel a képviselőtől idézett mondattöredékek olvastán, mely szerint "azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak". Szerencsétlen, rossz logikájú mondat, melytől Varga István saját pártja is elhatárolódott. Ertsey Katalin segedelmével pedig már másnap össze is sereglett minden liberális női jogvédő szervezet, s egyként kiáltott fel az éhező Gyurcsány Ferenc szomszédságában: na, ne!!

Aki azonban vette a fáradságot és egészében megtekintette az idézett képviselő 4 perc 31 másodperces és az alig kétperces hajnali felszólalásait, rájöhetett, hogy a korábban jótékony homályban dolgozó (hat gyermeket nevelő) honatya nem egy, az éjjel átváltozott nőgyűlölő fenevad, középkori jogtipró földesúr.

Óh, a Balaton - száraz nyarakon

Szerző: Lotte  

 A  hétvégén ott sétáltunk, ahol júliusban még fürödtünk...
Így lopta el a vizet a szárazföld.

Mit főzzek?!

Szerző: Lotte

Kép: ettimese.blog.hu

A nagyfiam kissé korpulens. Ezzel a jólfésült kifejezéssel egy pulmonológus doktornő illette a tavalyi státuszvizsgálat során az én igen jó étvágyú, picit husis, másodikos korára 36-os (!) cipőket koptató Busafejemet. A mi szendvicsgyerek fiacskánk ehhez képest egy bordamutogató cinegemadár (meg is vagyunk lőve a ruháikkal, hiába az egy évvel idősebb bátyó, alig akad nadrág, amit tovább tudnánk örökíteni, mindegyik lóg rajta, mint tehénen a gatya). Egyedül kislányom képviseli az átlagot, ő teljesen normál testalkatú. 

A három kicsi étkezésének mennyiségét és minőségét optimalizálni nem kis kihívás! Ki mennyit és mit egyen? Az egyikük a tésztáért bolondul, pedig kerülnie kéne a szénhidrátot és utálja a gyümölcsöt, miközben a másik folyton csak gyümölcslevest enne, de kerül mindenféle zöld színű dolgot. Eközben a kislány elé szinte mindegy, mit teszek, olyan piciket harapdál, mint egy egér, nem is tudom miből szintetizálja a szükséges energiát.

Lelki Zöldségek: Waldorfosnak lenni jó! - Második rész

Szerző: Fakirma

A napos oldal

Máthé Kata képe a ballagásról

Lélektanilag helyesebb lenne a dicshimnusz előtt ócsárolni az óvodát, és nem fordítva. Azonban süt a Nap és jókedvem van. Rosszat mondani bármikor bármiről, bárkiről időjárástól függetlenül gond nélkül tudok. Most azonban kihasználom a szerencsés körülményeket,  és gyorsan nekilátok a pozitív gondolkodásnak.

1. Mindig mindenben első a gyerek, mindenki más le van tojva. Az óvoda nem gyerekmegőrző, hanem egy olyan közösség, ahol a gyerek próbálgathatja szárnyait - ez már nem a család, de hasonlóan biztonságos és szeretettel megtöltött tér. A kicsik az első évben - ha a szülők nem morognak túlságosan - hetente csak négyszer járnak óvodába, a szerda vagy a péntek a pihenésé (mármint a gyereknek).
2. .A szabályok egyértelműek és szigorúak: fél kilencig be kell érni az óvodába, mert bezárják az ajtót, nem lehet játékot bevinni, és nincs felmentés a közös munka alól. Jaj annak, aki ellenszegül!

3. A pedagógusok nem cseszegetik a gyerekeket, csak akkor avatkoznak közbe, ha már nagy a gáz. Az óvónő nem állatidomár, nem mondja meg a tutit, viszont a háttérben állandóan jelen van, figyel, segít, vigasztal és példát mutat, no meg egész nap énekelget (ezt mondjuk írhatnám a negatívumok közé is, mert idővel szörnyen idegesítővé válik). A gyerekek fenekét nem nyalják ki,  maguk oldják meg a konfliktusaikat, bizonyos értelemben farkastörvények uralkodnak. Ha tetszik, ha nem, önállóságra, önérvényesítésre és együttműködésre szocializálódnak. A szorongós, áldozat-típusú gyereknek rendszerint mázlija van, mert több hozzá hasonló természetű  sorstárs frusztrálódik a csoportban, s idővel megtalálják egymást (az óvodai felvételnél nem csak az számít, hogy a gyerek és a család ne legyen zombi, hanem az is, hogy milyen az alakuló csoport összetétele).

Hétfői adásszünet - Szöllősi Györgyivel

Szerző: Lotte

Gyerekkorától a politika bűvkörében él, mégsem akart soha politikus lenni. Az Este című politikai háttérműsor riportere, az M1 híradós műsorvezetője most új oldaláról mutatkozik be: lóra pattanva a hétvégi Nemzeti Vágta sztárfutamában szurkolhatunk neki. Szöllősi Györgyivel beszélgettünk.

Szöllősi Györgyi

Hogy telt a nyarad? Utolértek a televíziós elvonási tünetek?

Kicsit rázós volt ez a nyár. Költöztünk. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Azért jutott egy kevés idő a pihenésre is, mint minden évben most is voltunk Balatonlellén, kedvenc balatoni városomban. Elvonási tüneteim nem voltak, mert igaz, hogy az Este elment nyári szünetre július 17-től, de híradó volt. Így azért nem maradtam hírek nélkül.

Néhány nap és másodszor is megméreted magad a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán. Milyen volt a felkészülési időszak?

Időben ugyanannyi, mint egyébként, mert heti kétszer mindig elmegyek lovagolni. Az edzés viszont teljesen más! Egészen más felkészülést igényel a vágta, egyszerűen máshogy kell ülni a lovon. Persze a lónak is fontos ez, hogy bírja szusszal az 1200 métert, nem akármilyen gyorsaságban.

Ki vagy-vagy ha felkel a nap?

Szerző: Onleány

Keltenek vagy keltesz?

Utálom, ha felkeltenek, ez picit vigasztal azért, hogy nekem kell keltegetni. Az ilyenkor kapott rúgásokat nem szabad számontartani...Ha véletlenül a saját kedvemre/dolgom miatt kelek korán, akkor viszont egész biztos, hogy meghallok egy trappoló lábacskát...(Szofi)
Az ébresztési lánc köztes helyét birtokolom. Ember engem ébreszt ágybakávéval, a gyerekeket én drasztikusabb módszerekkel. (Fakirma)
Hét közben mindig beállítom a telefonon az ébresztést, de szinte kivétel nélkül a gyerekek hangjaira szédülünk bele az új napba. Ők a mi kis házi-kakasaink. (Lotte)

Kipattansz kakasszóra vagy lustálkodva húzod az időt?

Az nem lustálkodás, hanem elmélkedés! A fény sem egyszerre árasztja el a világot, hanem szép lassan felkel a nap. Az ingerek is ráérnek lassan  rátörni az éber tudatra. (Szofi)
Kipattanok, majdnem mindig boldog vagyok, hogy vége a sötétségnek (és az éjszakai kárikittyomozásnak)! (Fakirma)
Pattanok, hátha sikerül megelőzni a "hol a kakaóm?!" kérdést és sikerül nyugodtabban meginni a tejeskávémat - általában nem jön össze. (Lotte)

Ki korán kel...

Szerző: Fakirma

Még csak hétfőn rajtolt a tanév, s ha a gyerekeim nem is, én már rengeteget tanultam a röpke öt nap alatt. Ha ilyen tempóban folytatom, júniusra bölcs asszony válik belőlem, és nem győzöm majd osztani az észt.

Hétfő óta tudom, hogy el lehet kezdeni a napot reggel hat órakor is. És a következő napot is. Meg az azt követőt is...

Zöld Herceg legjobb esetben is csak egy irányba tud elindulni, három felé semmiféleképpen sem. Viszont biciklivel a leghajmeresztőbbnek tűnő távolság is leküzdhető. Bendő beszámolója szerint mindez BKV járatokkal is kivitelezhető, elszántság kérdése csak az egész.

A nyár nagy merénylet az emberiség ellen: nem elég hosszú a fáradalmak kipihenéséhez, a széthulláshoz viszont éppen elegendő. A szünidei jópofa lazaság őszre igazi káosszá növi ki magát.

Akad jó hírem is: ha reggel 8-ig kibírja az ember téboly nélkül, akkor megkönnyebbülten pipálhatja ki a nap legnehezebb időszakát, utána minden kihívás csacska gyerekjáték.

Elárulok egy titkot: Gergely pápa és a többiek valamit nagyon elszúrtak naptár fronton, az év valójában csak 350 napból áll. Biztos forrásból tudom.

Uniformizál vagy közösséget teremt? Fókuszban a köpeny-kérdés

Szerző: Lotte

A fiaink egy Pest közeli kis falu utánpótlás focicsapatában játszanak, hetente kétszer visszük edzésre őket. Sosem lesz belőlük nagy focista, sután kergetik a labdát, de a lényeg, hogy szeretik, mozognak, jó levegőn vannak. Tavaly, az első órán komoly, férfias kézfogás mellett adták át nekik zöld színű, feliratozott pólójukat, melyhez fekete rövid gatyát, sportszárat és hernyótalpas focicipőt viselnek. Azóta vagy százszor kimostam-vasaltam már, de egész jól tartja a színét és formáját.
Hihetetlen hangulata van már edzés előtt jó negyedórával, ahogy szállingóznak a Duna-parti pálya felé a földből alig kinőtt zöld-fekete fiúcskák! És milyen más ide öltöztetni őket, mint egyébként! Önként (ha nem is dalolva) veszik elő mezüket, ami ki nem mondott üzeneteket hordoz. Ha nem is tudatosul, de azt mondja nekik: igen, én ebben a faluban lakom, hisz Gödnek és Sződnek más a meze; ebben a csapatban focizom és nem a kajakosokkal sportolok; a társaimmal közösségben vagyok, ha zöldbe öltözött kis/nagyfiút látok, azonnal van miről beszélgetnünk! Ha nem hordanának egyenruhaszerűen zöld pólót, szegényebb lenne az edzésélmény nekik is, és nekünk - a pálya szélén zöldben pompázó csemetéinkben gyönyörködő - szülőknek is. Teszteltem is őket, megkérdeztem, akarnak-e egyszer másik pólóban menni, de kiakadva válaszolták "jaj, anya, hogy képzeled, mindenki ebben van, ez a mezünk!!!" Hát persze, még a nagy Petr Cech is mezben véd!

S hogy miért is írtam mindezt? Mostanában sokan vitatkoznak a köpeny bevezetéséről: kell-e, jó-e, hasznos-e? A friss Narancs például komplett történeti áttekintést ad két oldalon köpeny-témában. A legfrissebb hírek szerint az iskolai uniformis-viselés állóvizébe kavicsot hajító oktatási államtitkárság levette ugyan napirendjéről a kérdést, mi azért töprengjünk rajta még egy picit!

Csúzlizás újratöltve: dühös madarak és gonosz malacok

Szerző: Lotte  

Nem valami szép jószágok...

Az ember mindig tanul a gyerekeitől! Videojáték terén az X-generáció tagjaiként lemaradtunk valahol a videotenisz, a pasziánsz és a tetrisz bűvkörében, de gyerekeink intézményesülésével (ovis és iskolai közösségekben való intenzív mozgásával) újabb világok nyíltak meg e téren is. Úgy négy hónapja, még a nyári szünet kezdete előtt lehetett, mikor nem kis szemrehányás közepette szegezte nekünk elsős fiúcskánk a kérdést: hogy lehetséges az, hogy ők még SOHA, DE SOHA nem játszottak "Engribördzzel?!" Kis időbe telt, míg rájöttünk, hogy a Dühös madarak fantázianévre hallgató micsoda, egy népszerű játék. Hasonló korú gyerekek szüleivel beszélgetve a nyáron aztán úgy a második-harmadik hosszúlépés után sorra kiderült, ők is reménytelen küzdelmet folytatnak okostelefonjuk és ipad-jük dugdosásával, amikre rendre letöltették - rosszabb esetben önállóan letöltötték - a gyerekek az Angry Birds változatait.
A játék lényege az ősi gyerekjáték, a csúzlizás digitalizált változata: az érintőképernyőn kell modellezni a kilövést, s ha megfelelő szögben, megfelelő erőbedobással sikerül kilőni a madarakat, az ellenséges disznók elpusztíthatók. (Ha nem elég ügyes az ember gyereke, egy csapat állat rútul kiröhögi bénázását.) A konfliktus genezise az, hogy a malacok ellopták a madarak tojásait, és megették. Ez tehát a casus belli. Sok madár pedig disznót győzhet. És tudjátok, miért éppen disznót? A fejlesztés ideje ugyanis a H1N1 sertésinfluenza idejére esett, így a játék megalkotói nem átallották az amúgy is népszerűtlen állatokat tovább hentergetni a sárban.

Cukkinifasírt és krumplifőzelék

Szerző: FiloSzofi

Eddig háromszor fogtam neki a tervezett terhesnaplónak, és mindháromszor belealudtam...De ezzel már nagyjából meg is írtam a lényeget. Á, nem, nem, ennél azért egy hangyányival izgalmasabb az élet, szóval nem adom fel. Addig is, bemelegítésül, ajánlok nektek egy szezonális, finom, olcsó és elég gyors ételt, amit valamiért mindig hajlandó vagyok elkészíteni, pedig meglehetősen kerülöm a konyhát.

"- Cukkinifasírt? Fúúúj!"

Na, ezért úgy kell hozzákezdeni, hogy nem áruljuk el, és nem mutatjuk meg, miből készül. Nálunk mind a férj, mind a gyerekek átalános, kasztjukra jellemző ízléssel rendelkeznek, talán ebben az egy tekintetben nem egyéniségek. Az egyiknek hús kell, a másiknak kecsap, kifli, tészta, ilyenek.Az előítéleteik is ezen a területen a legdurvábbak. A nagycsoportos Bú azt például készséggel megengedi, hogy a kisfiú, aki ordibál , és dobálja a legóvárát, esetleg csak játszani szeretne vele, de azt már nem, hogy egy cukkini nevű növényből valami finom dolog készülhet. Pedig de, négyből hárman kapkodunk utána.

Minikérdőív párkapcsolatról, családról - eredménymorzsák

Szerző: Lotte   

A Tranzit augusztus végi kőszegi fesztiválján blogunk a közösség-hagyomány-szabadság alapelvein szerveződött fiatalok párkapcsolattal, családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos attitüdjei iránt kutakodott.
A mintegy nyolcszáz résztvevő közül 167-en töltöttétek ki kérdőívünket, külön köszönet a szervezőknek, hogy lehetővé tették a kutatást, s természetesen ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki időt szánt a kitöltésre.
A mintát az elemszámok alapján alkalmasnak tartjuk arra, hogy felrajzoljunk néhány megállapítást, melyek nagy vonalakban jelzik a kérdéskörrel kapcsolatos véleményeket. (Előre is elnézést kérünk minden szociológus és demográfus szakembertől, fogadják lelkes amatőrök munkájaként az eredményeket, hiszen felmérésünk készítésekor bevallottan nem a tudományos igényesség, sokkal inkább a kíváncsiság vezetett bennünket.)

56 pizsama - sok gyerekkel könnyebb?

Szerző: FiloSzofi

Picit gondolkodtam, hogy beállítsak-e a tavalyi pletykával, vagyis megosszak-e veletek egy több mint egyéves, ráadásul jelentős nézettséggel bíró sorozatot. Amint látjátok, győzött a közlésvágy, mert nekem akkora élmény volt, hogy ha néhányan akadnak köztetek, akik most, általam ismeritek meg, úgy érzem, már megérte.

Az 56 pizsama című kisfilm-sorozatról van szó, melyet Herner Dorka pszichológus, újságíró készített az origó számára. A tíz kisfilmben 10 család szerepel az egygyerekestől a tizenegygyerekesig, mindegyiküknél a nap visszatérő elemeiről, mint a reggeli vagy esti készülődés, készült a pár percesre vágott film. Szerintem a legjobb egyszerre megnézni az összeset, mert úgy jobban összeáll valami, amit nem tudnék megnevezni, mert tanulságnak nem mondható. Az összefűzött változatot (reklámszünetekkel) ITT nézhetitek meg. (friss: jelenleg az összefűzött verzió  nem elérhető, 9 kisfilmet részenként ITT láthattok)

Azt nem tartanám illendőnek, hogy értékeljem a családokat, nagy dolog, hogy ilyen őszintén bepillantást engedtek az életükbe. Talán annyi nem illetlenség, ha elárulom, hogy habitusra talán a 4 és 9 gyerekes anyuka állt legközelebb hozzám,  ezért ha már úgyis választani kell, őket hozom ide, de hangsúlyozom, nézzétek meg sorban az összeset, külön-külön a videán, illetve a blogon, ahol a készítő reflexióit is olvashatjátok hozzá vagy egyben a fenti linken.

Goldenblog szavazás...

Szerző: FiloSzofi 

Nagy meglepetésemre, felfedeztem magunkat a Goldenblog nevezett blogjainak listáján! Nem mi indultunk, egy kedves olvasónk, vagy talán a zsűri nevezett, nem tudom, mindenesetre nagyon köszönjük!

Nem tudom, Lotte és Irma hogy voltak vele, de nekem azért nem jutott eszembe a nevezés, mert úgy érzem, még újbor vagyunk, nem forrtuk ki magunkat. Ez még nem az igazi fellépőruhánk. Megfordítva a dolgot, jobban hangzik ez úgy, hogy nagyon sok van még bennünk, lelki szemeink előtt egy egész vár lebeg, azért nincs tető a falakon. Ez ugyanis még nem a tetőszint.

Azért írom mindezt, hogy éreztessem az örömömet és a meglepetést, hogy van, aki számol velünk, és tető ide vagy oda, azért itt kérem laknak! Nem is kevesen, és még jól is érezzük magunkat!

Nagy bíztatást és megerősítést jelent a nevezés, és a szavazatok még inkább, ezért, ha már verseny, kérlek benneteket, szavazzatok ránk!

Szavazni szeptember 6-án éjfélig lehet, és sajnos facebook profil is kell hozzá. Bennünket az életmód blogok kategóriában találtok.

Elő hát a bográcsot, töltsük meg a poharakat, aki szeret itt nálunk, csemetefáink és gondolkodó padjaink között elnézelődni, maradjon velünk! (Ez itt a vesztegető sör-virsli.) Köszönjük a támogató szavazatokat!

Ki vagy-vagy a táskádban?

Szerző: Onleány

Táska vagy tarisznya?

Táska. De nincs velük szerencsém, ahogy cipőből, úgy táskából is ritkán találom meg az igazit - valahogy mindig jellegtelen darabokat választok. De legalább nem fáj a szívem értük, ha nyúzom. Márpedig nyúzom őket rendesen. (Lotte)
Mi számít manapság tarisznyának? Nekem többnyire textil darabjaim vannak, én táskának hívom. Hamar lepusztulnak, az igaz, de könnyebb belőlük egyéniséghez, hangulathoz illőt választani.  Most a rózsás és a cseresznyés volt a nyár slágere. (Szofi)
Táska. Vászon, nagy, színes virágokkal. Legalább kívülről legyen mutatós. (Fakirma)

Csak a legszükségesebb vagy minden, ami csak belefér?

Egy mérsékelten agorafóbiás ember - mint én - viszi a táskájában az egész lakását, plusz van egy táska- és pénztárca nélkül közlekedő férjem és persze beköltöztek a gyerekek is. Fullon van a puttonyom, egyenes út a nyakfájáshoz. (Lotte)
Leginkább azok a maradványok, amikre semmi szükség. Volt egy építészettörténet tanárom, aki lenyűgöző előadást tartott egyszer a hordalékok-sodralékok esztétikájáról. Mikor egy sarkon halomba rendeződik a szélfútta szemét, vagy egy folyóöbölben megül a hordalék. Efféle kompozíciók alakulnak a táskámban is, egy-egy korszak maradéka, hordaléka. (Szofi) 
A táska életterem egyik leggusztustalanabb szférája. Elég a vállamon cipelni mindent, ami csak belefér, beszélni róla nem akarok. (Fakirma)

Viszlát nyár!

Szerző: Fakirma

 Lassan elfelejtjük, hogy a sötétben minden tenger fekete,