2014. szeptember 26., péntek

Mérgező mindennapok

Szerző: Fakirma

Amikor apám megmérgezte anyámat, úgy éreztem, homokszem csúszott mindennapjaink gördülékenyen működő fogaskerekei közé. Pedig remekül alakult minden, az esti ágybadugós rituálék közben szentül hittem, hogy ma minden tartósan és ideiglenesen nálunk állomásozó gyerek optimális időben szívódik fel az esténkben. Öregapa halk csoszogásával egy pillanat alatt tiporta szét édes álmaimat,

Megmérgeztem anyádat. Az altatójából véletlenül ötszörös adagot adtam be neki.

Évek óta tudjuk, hogy édesanyám betegsége gyógyíthatatlan, szemtanúi vagyunk leépülésének, és tényleg nem tréfás végignézni, ahogy napról napra veszíti el utolsó kapcsolódásait a külvilággal. Ezen az estén azonban felmerült bennem, hogy talán mégsem ő a legidiótább a családban.

2014. szeptember 4., csütörtök

Nyárzárta: Minden jó, ha jó a vége

Szerző: Fakirma

Ember szerint a szürreális álomvilág, amiben élek, lehetetlenné teszi, hogy a hétköznapok minimumkövetelményeinek eleget tegyek. Rágalom az egész, ezt a nyarat is simán túlélte az egész család, és vasárnap majdnem délig minden esély megvolt rá, hogy a hétfői iskolakezdést könnyű szívvel, tiszta lelkiismerettel pipálhassam ki. Kötelességtudatomnak engedelmeskedve azonban a nyári szünet utolsó délelőttjén megnyitottam mindenféle iskolai honlapot, benéztem az e-mail fiókomba, és szóba álltam a gyerekeimmel. Hiba volt. A rám zúduló információtömegből nyilvánvalóvá vált, hogy szupermami minőségemben elvéreztem. A tények  húsz órával a tanévnyitó ünnepély előtt magukért beszéltek:


2014. augusztus 20., szerda

Hogyan fussunk (majdnem) félmaratont, avagy bízzunk-e az álompalikban?

Szerző: Fakirma

Azt hittem, nagy cucc. Mármint (majdnem) félmaratont futni. Nem az. Sokkal egyszerűbb, mint Szofi bármelyik csodareceptjét megfőzni, megsütni vagy mittudomén mit csinálni vele. Elég hozzá egy többnapos ovis tábor és egy  hőn szeretett férj, akinek minden szavát elhiszed. Például azt, hogy a tábor kapujától pontosan 5 km-re található az erdei kisvasút végállomása, és nincs más dolgod, mint a betonúton elfutni addig, amíg a sínek el nem fogynak, onnan visszakocogni a táborig, s máris a lábaidban tudhatsz egy laza tízest. Egyszerű, még a hülye is képes rá, a lényeg mindössze a pontos koreográfia:

2014. augusztus 6., szerda

A pszichológus kérdez: Passzol-e a piros a kékhez?

Szerző: Fakirma

(Mert itthoni túlélőtáborunkban pörög ám az élet, s jelentem, edzésben vagyunk!)

Mire gondol a másnapos pszichológus, amikor a hajnali létszámellenőrzés során 16 éves fia szobájában ezzel a két lábbal találja szembe magát?




2014. július 11., péntek

Zárva, de miért?

Szerző: Lotte

Ezt a kedves gyöngyszemet ma délelőtt találtam, mikor be akartam ugrani egy virágboltba a nyár elmaradhatatlan kellékéért, egy csokor kardvirágért:


Mennyivel vidámabb lenne a világ, ha mindenki hasonlóan, kellő szerénységgel, de mégis egyenesen megosztaná az ajtón hiába zörgetőkkel az önmagában hűvös és elutasító ZÁRVA tábla okát!
Ismeretlenül is jó edzést, eredményes felkészülést az illetőnek! (Tuti, hogy egyszer még visszamegyek megkérdezni, hogy milyen sportágban utazik ez a derék, testet edző virágárus.)

2014. július 3., csütörtök

Van nálad gumi?

Szerző: FiloSzofi

"Lakótelepen lakik a csaj...az nyomja" Igen, a nyolcvanas éveket én is panelban nyomtam le, amiről úgy tíz éves koromig egész szép emlékeim vannak. Ilyen például a gumizás.
Alsós kispisis korunkban minden kislány zsebében lapult pár méter összecsomózott gatyagumi, és ez elég is volt a boldogsághoz. Gumiztunk a szünetekben, gumiztunk iskola után, gumiztunk novemberben az utcai lámpa fényénél.

forrás: pinterest


Most egy webáruházban böngészve akadtam rá az újdonságok között az "ugrálógumira". Szép, szivárványszínű, úri darab. Francia. Gyorsan megrendeltem, lélekben egy csepp lenézéssel az ostblock bugyigumik nevében, de vilámgyorsan felmérve, hogy a közeljövőben biztosan nem megyek rövidáru kereskedésbe.

2014. június 18., szerda

A pszichológus kérdez: Mi az élet értelme?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor reggel hét órakor kamasz fia szobájának ganajozása közben a hajnalig tartó házibuliból hazaérkező szobatulajdonos a parti lényegét így összegzi:
Egyszer Mama neked is el kell jönnöd a Balázsékhoz megnézni milyen szép rend és tisztaság van náluk. És akkor elgondolkozhatsz az életedről.



2014. május 16., péntek

Heti Muníció: Anti(k)ikea

Szerző: Fakirma

Gyerekkorom óta tudom, hogy a Jóisten nem mindennapi tehetséggel áldott meg. Sajnos azt elfelejtette körvonalazni, miben rejlik e különleges adomány. Az évek során lelkiismeretesen pipáltam ki kudarclistámon a lehetséges területeket: zongorát, táncot, rajzot, írást, sportokat. Kitartásom azonban nem maradt jutalom nélkül, sok évtized után végre rátaláltam tehetségemre.
Az egész azzal kezdődött, hogy betelt a pohár a szüleimmel lakott közös konyhában: elegem lett a zsúfoltságból, a kutyakaja szagból, és abból, hogy mire elkészül a vacsora és a kölykök kiterelődnek a konyhába, már csak a hatfőnyi kaja utolsó morzsái és apám kajánul vigyorgó arca marad nekik,
jaj, kislányom, azt hittem, ez már csak a maradék volt!
Ha a vacsora nem is, de Öregapa minden bizonnyal remek humora megfeküdte a gyomromat, s döntöttem, elvágom a köldökzsinórt, külön konyhába költözünk.

2014. április 28., hétfő

Szent A Pápa!

Szerző: FiloSzofi

Az én korosztályomnak A Pápa egyértelműen II. János Pál. Gyerek-univerzumomban állócsillag volt Ő: a Jó Ember, akit mindenki tisztel, még az elnökök is, csak sajnos néha elfeledkeznek róla, ahogy mi a szüleink igazságairól. Később kezdtem megérteni, még később megtapasztalni, hogy rendkívüli ember ő, és rendkívüli pápa.

Amikor meghalt, a keresztények összenéztek, és minden pillantásból az volt olvasható:  szent volt. Ezért cseppet sem meglepő, sőt, evidens, hogy előbb boldoggá, tegnap pedig szentté avatták. A boldoggá avatás során az egyház elismeri az életszentséget, a szentté avatás után pedig az egész egyházban engedélyezett, pontosabban a neki rendelt emléknappal kötelező kultusza lesz. Közbenjárását lehet kérni.

Tudjuk, hogy a szentté avatás nem egyszerű procedúra, nem közfelkiáltásra történik. Vagy a vértanúság, vagy csodajel kell ahhoz, hogy az életszentség istentől "visszaigazoltnak" legyen tekinthető.

II. János Pál nagy csodája a gyógyulások mellett szerintem mégis az, hogy itt, ebben a megosztott, békétlen, önző, magányos világban tudott egy jó középpont lenni. Radikális és újító pápa volt, mégsem a megosztás, hanem az összegyűjtés jellemezte. Olyan forradalmár, akinek a nyomában béke jár, radikalizmusa úgy tisztít, hogy nem éget. Szembe ment ez a jelenség a kor trendjével, ahol -nézzük csak a művészeteket, vagy a polgári mozgalmakat- a provokáció, a kíméletlenség lett általános kifejezőeszköz.
Kimondta az egyértelmű igeneket és nemeket, kitépte, ami gaznak bizonyult,  mégis a béke és a szeretet apostolává vált. A legnagyobb, legerősebb üzenete, a lábnyoma, amit itthagyott, hogy mindenki szerette. Ateistákat és hívőket, tradicionalistákat és lázadókat, közönyösöket és egoistákat kötött össze anélkül, hogy elkótyavetyélt volna valamit az igazságból. Közösséget teremtett, ahol ő volt a békés középpont, de nem ő állt ott, hanem Jézus. Betegségében, gyengeségében sem halványult el az ereje, és halála után sem kezdték relativizálni, amit képviselt. Ez egy csoda, ez a szentség egyértelmű jele.

2014. április 25., péntek

Toalett Gender: Városi uszodás

Szerző: Fakirma

Üdvözletemet küldöm Cesky Krumlov sportuszodájából:



2014. április 21., hétfő

Napfényes hétköznapok

Szerző: Fakirma

Kipipáltuk a családi futóversenyt, hétkönapjainkat szabadtéri gyerekprogramoknak álcázott spontán ivászatok tarkítják, a tél során lepukkant kertet minden igényességet nélkülözve vettük birtokunkba. Szemérmetlenül élvezzük a tavaszt, szinte örökös önsajnálatomról is megfeledkezem, csak néha, egy-egy tiszta pillanatomban zökkenek vissza a régi kerékvágásba. Mert mi tagadás, az új szezonban is akad sóhajtoznivaló dögivel. Heroikus küzdelmeim listája hosszú, de a legjobb az egészben az, hogy mindez tetszés szerint bővíthető. Íme, egy csokorra való azokból a kihívásokból, melyek elvonják libidómat a blogírástól, válogassatok kedvetekre, ha van még jó ötlet, örömmel kipróbálom!

1. Az ünnepi kreatív projekt keretei között megtaláljam a megfelelő motivációt, ahhoz, hogy a húsvét vasárnap reggel hétkor betoppanó építőmester parancsára felszámoljam a húsz négyzetméteres felújítandó szobát fedő többgenerációs szemetet, megtanuljam a tojáskifújás repedésmentes technikáját, kivakarjam a vadiúj konyhánkat a tojásfestékből, pizsamában fogadjam az ünnepi ebédre érkező 16 fős rokonságot plusz azt a hat kamaszfiút, akit Bendő meghívott, mert elfelejtette, hogy húsvét van.


2014. április 18., péntek

Nagypénteki kevés

Szerző: FiloSzofi

Nem illik ehhez a naphoz a sok szó.

Csak annyit suttognék bele az éterbe, amit eddig megértettem a világból:

Az a dolgunk a földön, hogy megtanuljunk szeretni.

Isten gyermekeiként ugyan már eleve szeretetből jövünk, és mégis: ki kell törni a tojásból, végigjárni az életet kétlábon. Kinek-kinek a maga tanösvényén. Azt akarta az Atya, hogy Jézus is végigmenjen a maga útján, úgy mutatta meg a szeretet teljességét.

Töredékes munkánkat reményünk szerint Isten majd kiteljesíti, ahogy szüleink régen hozzátették a hiányzó összeget rollerre gyűjtött pénzünkhöz..

Áldott Húsvétot Nektek!

2014. április 10., csütörtök

Három kívánság

Szerző: Lotte       

Nullkilométeres csöppségem és az újrázó FIDESZ-KDNP pártszövetség lehetősége a kormányzati munka folytatására különös párhuzamokat ébresztett bennem, ami a jövővel kapcsolatos szívbéli kívánságaimat illeti. A kezdődő kis emberélet és országunk életének új szakaszba fodulása kapcsán mit is kívánhatna egy felfokozott érzelmi állapotban lévő, anyai és (h)onleányi érzelmekben tobzódó szív?

Íme az én három kívánságom, amit felsorolnék annak a bizonyos mesebeli aranyhalnak:

2014. március 29., szombat

A pszichológus kérdez: Neurotikus tünet-e az iskolatáska használata?

Szerző: Fakirma

Milyen megküzdési stratégiát mobilizál a pszichológus, amikor rájön, hogy fia három napja a bátyja tornazsákjával jár iskolába?  A tornazsák az iskolatáska szerepét tölti be, ami rejtélyes körülmények között tűnt el feltételezhetően a hét elején. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a  mindezért kilátásba helyezett seggbe rúgás a SEMMIÉRT lenne büntetés, hiszen a táska már ócska volt, és csak olyan taneszközöket tartalmazott, melyek tök feleslegesek a hetedik osztályos követelmények sikeres abszolválásához. 



2014. március 13., csütörtök

A pszichológus kérdez: Érdemes-e hánykolódni?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor iskolás fiára reggelenként menetrendszerűen rátör a hányinger? Ha esetleg kétség merül fel a család részéről a betegség komolyságát illetően, a hitelesség kedvéért bármikor rókázik egyet.. A rejtélyes kór kizárólag  hétköznap reggelenként támad, hétvégén a kis beteg már hajnali hét órakor  vehemens életerővel cseszteti szundikálásról álmodozó rokonságát.
a) Vesz a fiának egy terhességi tesztet.
b) Saját hipochondriáját vetíti ki a fiára, és aggódni kezd:  a legjobb esetben is minimum gyógyíthatatlan agydaganatról lehet szó. Amikor este hazaérkezve azzal szembesül, hogy a kímélő üzemmódra kapcsolt gyerek a vergődés közepette húga fejét kék színű körömlakkal szövegezte fel (Hülye vagyok, buta vagyok...), az irreverzibilis agykárosodást biztosra veszi.

2014. március 12., szerda

Megfejtés: Kukorelly Endre

Szerző: FiloSzofi

A tegnapelőtti feladvány, a dünnyögésem szerzője, derűm megihletője: Kukorelly Endre. Marcsi olvasónk részéről, akinek itt is gratulálok, megfejtés már érkezett, de ígértem a teljes a költeményt, és a kötetet is illene megmutatni, mi több ajánlani!


A vers egy gyerekvers kötetből származik, a címe: Samunadrág, komolyabb dolgok hat és háromnegyed éveseknek.

A kötet Tettamanti Béla rajzaival teljes, miatta lett a könyv másfél évesen Bú kedvence, a humoruk, azt hiszem, nem áll távol egymástól. Minden kültőnek ilyen grafikust kívánok, sőt, mindannyiunk mellé egy saját karikaturistát!

A versek a hat és háromnegyed éves kor létállapotában fogantak, amit majdnem bármennyi évesen felvehetünk.

Apropó, kinek van zöld szandálja? Kérem írjon!
(És küldjön képet!)
És akkor, íme a vers:

2014. március 10., hétfő

Kiscsikó a taposómalomban - hétfő reggel

Szerző: FiloSzofi

Hétfő reggel. Bú nehezen mozdul, pedig nagyon komolyan veszi, hogy az iskolába muszáj beérni.

- Nem bírok, nem akarok felkelni! Az iskolában csupa unalmas dolgot tanulunk.

(Kezd begerjedni, egyre mérgesebb.)

- Unalmas, mint a fehér tej!

APigeonNamedFrankie


"Mi kék
 az ég,

 Mi  zöld a szandálom"

Mondogatom az iskolából visszafelé jövet. (Köszönet a költőnek, akinek a neve a feladvány.)

2014. március 9., vasárnap

Toalett Gender:(Pszicho)drámai

Szerző: Fakirma

Azért járok pszichodrámára, hogy a hétköznapi nehézségeket megtanuljam feldolgozni, illetve a gyerekeimtől és a velük együtt járó tárgyi és szellemi környezettől havonta egyszer egy napra megszabaduljak. A terápiás szerződésben arról szó sem volt, hogy a lazulás napjain olyan traumával fogok szembenézni, amelyekkel egyáltalán nem akarok. Bartoserika fóbiámmal derekasan  birkózom otthon, szerintem egészen jó úton haladok, ahhoz azonban még nem elég érett a személyiségem, hogy a terápiás térben is szembesüljek az ízeltlábúakkal, és a csigafiúval:




2014. március 6., csütörtök

Egyedül újjászületni is nehéz

Szerző: FiloSzofi

Jó nekem, mert törekszem a megújulásra.
Rossz nekem, mert a bajaim késztetnek erre.
Jó nekem, mert van hova fordulnom, az évszázadok keresztény bölcsessége az útmutatás kiapadhatatlan turkálója.
Rossz nekem, mert korom és környezetem tipikus bajaival küzdök, ugyanott van a vakfoltom, mint a mellettem állóknak.


Csapjunk a lecsóba!

 Tételmondat:
Korunk csapdája, avagy az individualizmus túlpörgése, hogy a bűnt beletoljuk a személyiségbe.

Hallottam lelkipásztori tapasztalatról, miszerint azért is nehéz a gyónókkal, mert valójában nincs bűntudatuk, ezért vezekelni sem tudnak. Ezért felszabadulni sem.

Azt hiszem, ez a megállapítás rám is vonatkozik. Inkább hibásnak érzem magam, mint bűnösnek.
Egy dologban tudom, hogy a bűn táborozik bennem: a szeretetlenségben. Mert ez annyira nyilvánvaló ellentetje, tagadása az isteni parancsnak. Ám ez is alig több, mint intellektuális belátás.

Erősebb az "I'm sorry!", mint a "Bocsánat!". Sajnáljuk, pusztán csak sajnáljuk. Igyekszünk fejlődni.

2014. február 13., csütörtök

Slam poetry, szereted?

Szerző: FiloSzofi

Először idén nyáron, Kapolcson hallgattam slamet, legutóbb tegnap éjjel a youtubon. Aztán valamelyik fürdőben kallódó újságban olvastam egy rém komoly, és rém korrekt írást arról, milyen fejcsóválva fogadja a "szakma" ezt az új, műfajt. Van, aki félti tőle a nagy szent költészetet, valaki nem, valaki atyáskodva nézi a "fiatalok" új hóbortját, ami majd az igazi költészethez is elvezeti őket, és van, aki lelkesedik.

 
_________
A slam poetry egy olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket előadják pár percben, és ezek után értékelik egymást. Általában numerikus értékelést használnak, mint például a nullától tízig terjedő skála. Célja egymás szórakoztatása, kisebb hírnév szerzése, elgondolkodtatás.
A slam poetry története 1984-ben indult, amikor is egy építőipari munkás, Marc Smith, önjelölt költő, és barátai a kedvenc klubjukban felolvasó esteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már egy komolyabb versennyé nőtte ki magát, ami kezdetben csak hobbiként indult. A hangsúly itt már nem a versek hangulatáról szólt, hanem sokkal inkább egy performansz lett. Nagyobb esteken, amikor több csapat illetve egyén indult, akkor az egész egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. (Wikipédia)

Tény, hogy a slam poetry felkavarta az irodalmi életet, így én is nagy várakozással, ám kevés előzetes információval hallgattam először. És óriásit csalódtam. Azt hittem ugyanis, hogy az egész inkább zene, improvizatív jazz beszélgetése a költővel. Látszik, hogy abban a korszakban szocializálódtam intellektuálisan, mikor az "interdiszciplináris" meg "műfajok keveredése", a posztmodern gesamtkunstwerk volt a nagy szám. Egy időben mindenáron vetíteni akartuk a zenét, és festeni a költészetet, ami egyébként jó dolog.

Aztán azon is kiakadtam, hogy a szövegek nem annyira jók, mert ha valami érdekel, akkor mindig sokat várok. Meg voltam sértődve, hogy nem mindenki zseniális. Ahogy azon is, hogy politikailag csak szabadszájú, de ugyanolyan közhelyes, mint a vaskalapos zsargon, és ez mélységesen lehangolt. Persze, akiket hallottam. Tudod, amikor már 50mp-nél tudod, hogy a 3. perc slusszpoénja Orbán Viktor lesz. Ez olyan, mint ha önfeledten kidobósoznál, aztán rájössz, hogy úgyis csak a rajztagozatosokat dobják ki.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...