Nyáresti finomságok - pirítós gorgonzolával

Szerző: Lotte  

A héten vettem egy darabka gorgonzola sajtot. Pizzát szerettem volna sütni, ahhoz vásároltam az olasz kéksajtot (ugyanis eszembe jutott a Batthyány tér egykori pizzériájának remek gorgonzolás pizzája).
Végül a tésztagyúrás elmaradt és az esti fehérbor mellé pirítóson landolt a penészes finomság. Derekas mennyiségű lila hagymával feldobva és petrezselyemmel meglágyítva fogyott el.
Remekül csúszott hozzá a hűvös fehérbor.
Ismeritek a találós kérdést: "Ki az a férfi, akiben nő még sosem csalódott?"
A megfejtés a borocska nevét rejti. Óra indul. Az első helyes megfejtő kaphat egy palackkal!

Tengerparti kakukktojás

Szerző: Fakirma

Az Onleány Társasblog (Fakirma szekció) nyereményjátékot hirdet: a képen látható tárgyak közül melyik az az egyetlen felesleges, amelyiket baromság volt magunkkal hurcolni a tengerparti családi nyaralásra? Figyelem, csak egyetlen helyes megfejtés létezik! A szerencsés megfejtőnek a nyárra kölcsönadom mind a négy gyerekemet.

Játékon kívül itt következhetne egy kép azokról a cuccokról, amelyeket nem árt magunkkal cipelni a vízparti nyaralásra a sörön, a szilikonos karkötőn  és a hangulatjavító gyógyszeren kívül.

Én nem megyek hozzád!

Szerző: FiloSzofi

Még réges rég egyszer a szüleim hálószobájánál támasztottam az ajtófélfát, és beszélgettünk. Ők már aludni készültek, én meg feldobottan estem haza abban az életkorban, amikor meghallgatjuk a hajléktalanok verseit, és minden lecsúszott egzisztenciában látja az ember a csiszolatlan gyémántot, de legalább azt a fene nagy szívet. (Azóta meg azt érzem borzasztó szívszorítónak, hogy mennyire vonzódtak ezek az alakok a legnaivabb hallgatósághoz. Később mattrészeg, önmaguktól éppen elborzadó harmincas félértelmiségiektől láttam ugyanezt, hogy rácuppannak a gyermeteg társaságra, mint a friss levegőre.)

Akkor apu azt magyarázta, hogy nem kell mindenkit megérteni, mert védtelen leszek. És a társadalomnak meg pláne nem lehet mindenkit elfogadni, mert szétesik. Árnyalatnyit ellenségesen hallgattam. De senki sem szereti, ha beleverik az orrát valamibe, amit semmi kedve szagolgatni.

Ezt a problémát egyébként máig sem oldottam meg. Nem szeretem az elutasítás, kirekesztés, megbélyegzés gesztusait, mert mindenkit aaaaannyira sajnálok, és mindenkit aaaannyira megértek, és különben is milyen pitiáner dolog az.

A legtöbb családi legendárium tele van olyan történetekkel, hogy Ferdinánd nagypapa nem jött el az esküvőre, mert...Vagy Ferdinánd nagypapa nem megy el hozzájuk karácsonyra, mert még csak össze sem házasodtak...De Margó nénihez menjetek, ő nagyon jófej, "nála meghúzhatjátok magatokat", ő majd beszél a családdal". Hozzám sokkal közelebb áll a Margó néni karakter, igaz, nem is születtem pátriárkának. Sajnálok mindenkit, aki szenved, és a legtöbb történetben ott látom a gyengeséget, és a szeretetéhséget.

Van egy barátnőm, aki nagyon szereti a nagy orosz szerzőket, kivált Dosztojevszkijt, ő biztos rámutatna, hogy túlságosan is elutasítom a kellemetlenségeket.  Pedig tényleg sok igazi szenvedéstől megmenekülnénk, ha hajlandók lennénk szembenézni a kellemetlenségekkel.

Ő és én, kilencszer

Szerző: Lotte

Kilenc éve ilyenkor még fogalmam sem volt arról, milyen is lesz saját családban élni: feleségnek, anyának lenni. Pedig egyetlen nap választott el attól, hogy kimondjam az igent egy teljesen új életre. Kétszeresen is új kezdődött, mert kecses szabású menyasszonyi ruhám varrásán a próbák során bizony engedni kellett, Picinke (Busafej munkaneve) ugyanis  gyorsan gyarapodott a pocakomban. (Cserébe viszont gusztusos dekoltázzsal örvendeztethettem meg Őt házasságkötésünk napján.)
Viharos gyorsaságú szerelmünk nem ismert lehetetlent, kapcsolataink hirtelen átrendezése haladt előre gyorsan, kérlelhetetlenül. A környezetünknek igazodnia kellett a fergeteghez. Az Unióhoz való csatlakozásunk előtti napon tudtam meg, hogy szerelmünknek immár gyümölcse is lesz. Kavarogtak bennem az érzések: öröm, ijedtség, nevetés, sírás váltották egymást. Emlékszem, a hűvös, sötét albérletben kezemben a két csíkot mutató teszttel először kétségbeesve fel-alá járkáltam, Ő csak ült egy széken és mosolygott. Aztán felpattantunk, kiléptünk a tavaszi napsütésbe és büszkén  - hisz új anya és apa született! -  ettünk egy sokgombócos fagyit a lezárt, gomolygó Andrássy úton. És egy könyvesboltban megvettük az Az a kilenc hónap című könyvet. Az első papás-mamás játék volt ez, élesben. (Az eseménysorhoz hozzátartozik, hogy annak rendje, s módja szerint a fejleményekről még  frissiben Szofit is értesítettem.)

Férjek városa

Szerző: Fakirma

Párizsban életemben először Első Férjjel jártam nagyjából száz éve, még ezekben az időkben:

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen nyanya, akinek emlékes ládikája mélyén ott lapul a megsárgult interrail jegy. A belevaló csávók hamisították, a ronyósok megvették nagyjából 25.000 forintért. Első Férjjel egész évben azért hordtuk az újságot, hogy a nyári egy hónapra szóló európai szopóturnénkra a vonatjegy árát összeszedjük.

Párizsban három napot töltöttünk: az első nap végigloholtunk a kötelező nevezetességeken (nem csak csórók voltunk, hanem a világ csodáira nyitottak is, ma már tudom, nem szerencsés kombináció), este hullafáradtan felültünk a vonatra, és egészen Amszterdamig aludtunk. A kirakatban üldögélő utcalányok megcsodálása után éjszaka visszazötyögtünk Párizsba, s hajnalban már a Champ Elysee-n törölgettük a csipát egymás szeméből. Estére már olyan büdösek voltunk, hogy leugrottunk az Atlanti óceánhoz pancsolni, így aztán két nap múlva tiszta popsival állhattunk Mona Lisa előtt. A Notre-Dame örökre beitta magát az ízlelőbimbóimba, határozottan Aranka puding íze van (mogyorós változat). No, nem tejjel habosra turmixolva, hanem vízzel pépesítve, amit boldogan nyeltünk a Quazimodó kecója mögötti park árnyas padjainak egyikén. Se kaja, se szállás, se pénz, csak szabadság, szerelem, fiatalság és nevetés. Egy Első Férj ennél többet nem is adhat az asszonyának.

Mi a jó a nyárban?

Szerző: Lotte  

Például az, hogy sokkal gyorsabban felöltöznek a gyerekek: egy rövid gatya, egy póló felhúzása, no és a tépőzáras szandál  felcsatolása még a legcsigább kölöknél is tizedannyi időbe telik, mint a téli hacuka felvétele. Aztán ilyenkor nyáron utálatos házimunkámat, a vasalást meglehetősen nagyvonalúan lehet intézni - végső soron nincs ovi és iskola, ahol "megszólhatnák" a gyerkőcök gyűröttebb cuccait. Egy rokontól tanultam a módszert: a napon száradt holmikat erőteljes mozdulatokkal szépen összehajtom, kissé megnyomkodom, tenyeremmel átsimítom, és már kész is a "vasalt" póló, kis szoknya, gatyó. A férfi ingek persze még ekkor sem adják magukat, de legalább egy pöttyöt rövidebb az ujjuk.
Szeretem a nyarat azért is, mert a nap minden szakában legálisnak érzem a fröccsözést, hisz az okosok is folyton azt mondják, sok folyadékot kell fogyasztani. De azért is jó ez az évszak, mert nem kell hajat szárítani, mert végre jóízű paradicsomot ehetünk és őszintén lehet örülni egy frissítő esőnek. Jó dolog a nyár, mert lelkiismeret-furdalás nélkül el lehet koculni egy nyugágyban, elvégre NYÁR van! Amúgy is sokkal inkább csinál az ember nyaranta szokatlan dolgokat, én például hirtelen felindulásból levágattam a hajamat. Egy dolog csüggeszt csak, így Szent Iván napján: rokonságom hamarosan rákezdi a szokásos mantrát, hogy "no, megint rövidülnek a nappalok, hamarosan vége a nyárnak..."

Nyáresti finomságok: avokádókrém

Szerző: Lotte  

Itt a hétvége, tombol a nyár, bizonyára sokatok vár vendéget a teraszra vagy a kertbe. Ideje, hogy számba vegyük (aztán szánkba vegyük) az ilyentájt kínálható egyszerű finomságokat. Nálunk nagy nyári kedvenc az avokádókrém (guacamole), melyet már be is tároztam a hűtőnkbe estére. (Szalmaözvegy vagyok, Ő elrepült, így
most barátnőkkel múlatom az időt).
Ennél egyszerűbb mártogatós nincs is, nem kell sütni, mint a padlizsánt a "vinetához", egyszerűen nyersen kell összemixelni a
néhány hozzávalót.
Két érett (!) avokádó, egy szép paradicsom, két gerezd (ha lehet új) fokhagyma, egy citrom leve, néhány csepp olívaolaj, só és őrölt tarka bors - mindössze ennyi alkotóelemmel és két-három perc turmixolással kész is a nyáresti könnyed vacsora egyik fénypontja. Ha tovább akarnátok cifrázni, egy kis hozzákevert sajtkrémmel vagy mellé kínált pirított bacon szalonnával lehet megtehetitek. Az avokádó finom és egészséges (a benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak jó hatással vannak a szívre, az erekre és csökkentik a koleszterinszintet, s tele van B vitaminnal), ráadásul érdekes magjával jól eljátszanak a gyerekek. (Csak arra figyeljetek, hogy minden otthonlévő csemetének jusson belőle egy, különben vége a világbékének...)

Nem vagyunk mi olyan szegények...

Szerző: FiloSzofi  

Csapnivaló a kép, mert elég kínos egy idegen nő hátát fényképezni nyilvános helyen, de a költészet aznap egy gyorsétteremben csapott le másodszor. A kép csak bizonyítékul szolgál, mint kép teljesen értéktelen, sajnos. De az első tetoválást láttam életemben, ahol értelmét látom a bőrbe égett tintának: "Már vénülő kezemmel/Fogom meg a kezedet,/Már vénülő szememmel/Őrizem a szemedet./Nem tudom, miért, meddig/Maradok meg még neked,/De a kezedet fogom/S őrizem a szemedet." (Ady Endre: Őrizem a szemed)

Kösz, hogy köszönsz!

Szerző: Lotte

Nem elejtve a megkezdett nyanyás vonalat, hadd "nyanyajogjak" most én is egy kicsit. Az okot pedig egy elemi dolog, a köszönés és annak fogadása körüli  kulturálatlanságunk  kultúránk szolgáltatja.
Egyre nagyobb találati arányban vallok ugyanis kudarcot a mindennapi élet e triviális frontján. Most nem az ikeás módin, a lépten-nyomon való tegeződés problematikáján akarok lamentálni, itt még legalább tetten érhető egymás létének tudomásulvétele. A kéretlen tegezés viszonylatában még nem nézik egymást levegőnek a a köszönésre "ítéltek", legfeljebb a nyelvi finomságok, az emberi viszonyok árnyalatai válnak kontúrtalanná és szegényessé.

Rossz jegyek ByAlex módra

Szerző: Lotte  

Egy szellemes tanévzárón készült kis videó járja keresztül-kasul a virtuális teret. ByAlex megosztó dalát gombolták újra a 3.C osztály tanulói a Városligeti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola ünnepségén.
Igazi évzáró-heti interpretáció. Az esetleges rossz jegyeket így is fel lehet dolgozni:

Anyaságból jól megfelelt?

Szerző: Fakirma

A lelkiismeretes szülő vért pisil, mire kiválasztja kedvence számára a tuti közoktatási intézményt. Hosszas vívódás után Bendőt azért hurcoltam el az utcánk sarkán álló általános iskolából a menő hatosztályos gimnáziumba, mert rájöttem, hogy a fiam zseni. Szendvicsgyereknél nem cicóztam ennyit, már negyedik után  átcuccolt egy nyolcosztályos gimibe, no nem kimagasló szellemi képességeire való tekintettel, hanem azért, mert egy lusta disznó, aki érzelmileg két vállra fekteti a jóhiszemű tanárokat. Megérzéseim ötven százalékban helyesnek bizonyultak. Bendőről villámgyorsan kiderült, hogy nem zseni. Az idén angolból is rontott,

A kettes miatt zárt le négyesre az a paraszt, amit azért kaptam, mert megdobáltak a többiek naranccsal.

No tessék, nem csak nem zseni, de még balfék is.

Ki vagy-vagy éjszaka?

Szerző: Onleány

tubidu

Magányosan vagy összebújva?
Jelenleg két-három gyerekkel szimbiózisban, de legjobban magányosan szeretek aludni, láb-összedugva  Emberrel. (Fakirma)
Ő és én, így kerek. Ha Ő  nincs, kucokósodunk a kicsikkel. Lehet, hogy ilyenkor én félek, nem is ők? (Lotte)
Mindannyian egy kupacban. Ezt a gyerekek előtt sosem hittem volna, de most így jó. (Szofi)

Bagoly vagy kakas?
Inkább kakas, de csak ha egyedül kukorékolhatok, utálom, hogy csendben kiosonok hajnalban és negyed órán belül nyakamon az egész pereputty. (Fakirma)
Kakas, aki szeretne egyszer végre mormota lenni. (Lotte)
Most mit mondjak, amikor én vagyok az első, aki belealszik az esti mesébe, és alig tud reggel feltápászkodni. No de ez a szoptatós üzemmód, szerintem vasat kéne szednem. Egyébként született bagoly vagyok. Sokszor áldoztam fel a másnapi fittséget egy-egy szépséges éjszakai merengésért. Egyszer-kétszer már megtapasztaltam a magányos hajnal szépségét is, de életvitelszerűen nem űzöm. (Szofi)

Könyvvel vagy televízióval?
Televíziót nem engedek  az életterembe, a könyvemet képes vagyok egész éjjel (a két-három gyerekkel együtt) a keblemen melengetni. (Fakirma)
Jó esetben könyvvel, ha nem alszom el addig, amíg kinyitom. Tévézés nincs. (Lotte)
Tévé nincs, gyűlölöm. A rádiót is. A fejem az enyém, a saját gondolataimat szeretem hallgatni. Néha persze nem szeretem, de akkor is. Aki bele akar szólni, az lesz szíves testileg is jelen lenni, avagy betűvé szublimálódni. (Szofi)

Jótékonysági sztárgála az Operában és a Bazilika előtt

Szerző: Onleány

Marton Éva operaénekesnő hetvenedik születésnapját ünnepli a Magyar Állami Operaház. A nagyszabású gálaesten a művésznő előtt tisztelegnek a pályatársak, napjaink operacsillagai és a tanítványok. Az eseményt kivetítőkön követhetik nyomon az érdeklődők a Bazilika előtt, az Opera 2000 db széket készít ki a Szent István térre. Ennél is fontosabb, hogy a dalszínház - összekapcsolva a magasművészet eszményét a társadalmi felelősségvállalással - az Ökumenikus Segélyszervezet bevonásával árvízi csónakokban, homokzsákok közt gyűjt is a károsultak javára: egy csónak az Opera főbejárata előtt, kettő pedig a bazilikai kivetítőknél várja az adakozókat. Akinek nincs még ma estére programja, érdemes kisétálnia a térre!

Egy kis ízelítőként pedig hallgassatok meg egy-egy áriát az ünnepelttől és napjaink ünnepelt tenorjától, Jonas Kaufmanntól:

Trükkös magozás és meggyes lepény

Szerző: FiloSzofi

Úgy rémlik, régen több családnak volt kiskertje, vagy ha megmaradtak is a kiskertek, lustábbak a családok. Vagy nem lustábbak a családok, csak kevesebb a szabadidejük. Vagy élesen csak a múltba látok, és nem veszem észre, mi zajlik körülöttem. Mindenesetre, a nagy ribizliszemező, meggymagozó délutánok nekem a múlt képei között fellelhetők. Középen a vájdling, körben a család, és sztahanovi magaslatokra törünk.

Egy ilyen régi magozós szeánszon az egyik unokatesó forradalmi újítással állt elő, mely újítás van vagy 20-25 éves: a legjobb meggymagozó. Persze cseresznyével is működik. Mint a modern császármetszés, olyan kis sebet ejt a gyümölcsön és a körmünk is tiszta marad. Ezen felül irtó gyors, és nem kerül semmibe. És olyan jófej vagyok, hogy meg is mutatom:

Kell hozzá, egy tisztességes fémből készült hústű, avagy darab drót, amit meghajlítunk úgy, hogy kis hurok maradjon a hajtásnál.

Olcsó hústű nem formázható, mert ruganyos. Alkalmatlan:

Kutyapisi

Szerző: FiloSzofi

Tudom, hogy nyanyásodik egy kicsit a blog, de Szerintetek ez így rendben van?

Hogy MINDEN össze van hugyozva, úgy kétéves gyermek-magasságig. És ha kisüt a nap, elkezd bűzleni a flaszter. Amúgy mindent kimar a sav. Az elegendő vizes tisztítás rengeteg vizet emészt fel, a fertőtlenítővel felszórás fehér, vaktérkép szerű nyomokat hagy ugyanott (ahol már amúgy is szétmarta a sav).

Nem mellesleg szegény gyerekek tényleg nem tudnak megfogni egy rácsot, egy tűzcsapot, egy akármit. Abba meg rossz is belegondolni, hogy sokuknak ez mellmagasságig pisis környezetet jelent.

Nem vagyok az olyan megoldások embere, hogy holnaptól lövünk a kutyákra, vagy gazdi és kutya sír egymás után a pályaudvaron, de azt hiszem, azt megszavaznám, hogy bizonyos lakókörzetekben ne lehessen új kutyát regisztrálni.

De tényleg, szerintetek ez így normális?

A házunk kapuja

Segítség, fodrászt játszik a fiam!

Szerző: Lotte

Busafej fáradhatatlanul felnőttet játszik, és az iskolai szünettel beálló lekötetlen vegyértékeit egyre kreatívabban hasznosítja. Az örvendetes, hogy maga indul bevásárolni, de egyre-másra adja elő odahaza Mekk mestert is: különféle szakmákban teszi próbára magát. Az még csak hagyján, hogy a felújítási munkálatok során maga is elkérte a festőtől a hengert, s a spaletták mázolásában is részt vett, de valamelyik nap különös nyomokra bukkantam.
Először is a szekrényem aljában megtaláltam a fültisztító pálcikákat és a gyerekek körmének vagdosásához használt kisollót. Kiderült, egymást tisztogatták, szépítgették egy csendes tízpercben a szekrény aljába kuporodva, igazi pedikür-manikür folyt a gardróbban. A fültisztítás is a nagy-generál részét képezte, szerencsére továbbra is csak részlegesen hallanak rosszul, a dobhártyájuk megúszta a beavatkozást. Ezt onnan tudjuk, hogy amit nem kéne meghallaniuk, arra most is azonnal reagálnak, amit pedig nekik címzünk, arra fülük botját sem mozgatják.
Tegnap aztán tovább folytatódott az önképzőkör, a mesterségbeli tudás autodidakta elsajátítása, ezúttal a fodrász szakmát célozva meg.

Házasságot mindenkinek - avagy búcsú a józan észtől?

Szerző: Lotte

A Kommentár új számában olvastam egy nagyon értelmes írást Faragó Béla tollából, aki a "Házasság mindenkinek? - A francia minta" címmel jelentetett meg egy tanulmányt. Ennek velejét szeretném itt a blogon is elérhetővé tenni, azzal, hogy érdemes a teljes írást is elolvasni a folyóirat 2013/2. számában.
A szerző a nyugati országok mintegy tíz éve tartó, a homoszexuális-, leszbikus és melegházasságot legalizáló gyakorlatát és annak várható következményeit veszi górcső alá, a legújabb franciaországi törvény, a "Házasságot mindenkinek" áprilisi elfogadása kapcsán. (Bár a jogszabály-tervezet ellen Párizs utcáin mintegy nyolcszázezren tiltakoztak, szembemenve a közakarattal, a baloldali többségű nemzetgyűlésben az mégis elfogadásra került.)
Faragó azt állítja, hogy a nyugati világ ezzel a folyamattal "megérkezett a posztmodern érába". Abból az alapvetésből indul ki, hogy a heteroszexuális házasságot az emberi társadalmak azért hozták létre, hogy ezzel intézményi keretet adjanak annak a férfi-női biológiai köteléknek, amely utódnemzéssel biztosítja a leszármazottak, s vele a társadalom, a nemzet, végső soron pedig az egész emberi faj fennmaradását. 

Vízállásjlentés - árvízi romantika

Szerző: Lotte

A tegnapi tetőzés után egy kis színes vízállásjelentő sorozatunkban. Nem tudom, mi látszik a telefonnal készült képen, de a gátőrség tegnapi, késő esti romantikáját akartam megörökíteni.
A homokzsákokon heverő katasztrófavédelmis fiúk halkan duruzsoltak a védelmi pontokon gyújtott fáklya fénye mellett, felettük a csillagos júniusi ég, körülöttük víz és tücsökciripelés.
A Dunától hazafelé beszélgető emberek csoportjai, biciklis különítmények és csókolózó párok mellett (őket nem fotóztuk) vezetett utunk.
A veszélyhelyzeteknek is megvan a maga romantikája...

Lépések az önállóság útján: az első bevársárlás

Szerző: Lotte

Egy nem titkosított lista

Busafej szombat reggel azzal állt elő, hogy szeretne EGYEDÜL elmenni a boltba. Szorongó gyermek lévén - akit nyolcévesen még hosszadalmasan altatni kell, s hiába van egy szobában öccsével, kis lámpa világítja be a szobájukat éjjel - sosem erőltettük, hogy maga induljon útra.
Most azonban, talán a napsütéses nyári reggel vagy a vártnál hamarabb kezdődő vakáció felszabadultsága miatt maga jelentkezett az expedícióra. Meglepetten, de támogatólag álltunk az újdonság elébe. Klasszikus bevásárlólista született, s szétszórt csemeténk ezúttal igazán gondosan járt el: nem felejtette itthon sem a szatyrot, sem a listát, de még a pénzt és a kulcsot sem veszítette el. Mondhatom, legény volt a gáton!
Leírhatatlan az a büszke, ragyogó arc, ahogy hazaért kis cekkerével. Kérés nélkül megterített a reggelihez, s falatozás közben sorra kommentálta az étkezést "na, milyen  a kifli?", "ugye, hogy milyen jó ez a párizsi?!"
Helyeseltünk, bólogattunk, elismerőleg csettintgettünk. Ilyen jó reggelink már tényleg rég volt!
Busafej kis listájával a zsebében legyőzte önmagát, félelmein átlépve ugrott egy nagyot az önállóság útján. Igazán megérdemelte azt a Túró Rudit, ami talán soha ilyen jól nem esett még neki!

Vízállásjelentés - onleány a gáton 4.

Szerző: Lotte   

Felpörögtek az események az elmúlt napokban, elúsztunk kicsit az árvízi jelentésekkel. Kiderült az is, hogy tökéletesen alkalmatlan tereptárgyat választottam a bánatos lámpaoszlop személyében, ugyanis az már napok óta megközelíthetetlen, a Dunába ömlő kis patak ugyanis tóvá duzzasztotta a lejárathoz vezető több focipályányi területet. Csónakkal beevezhetnék még fényképezni, de a katasztrófavédelem nem engedi.

A Trianon-emléknapon bejelentett veszélyhelyzetre emlékeztet az emlékművet körülölelő tenger:

Heti Muníció: Töltött medve

Szerző: Fakirma

 A baljós jövendölés dacára még élek, igaz hangos halálhörgések közepette: ahogy emelkedik a Duna vízszintje, kis családom úgy süllyed egyre mélyebbre a Maslow-piramis szükséglethierarchiáján. Fénykorunkban a Bizalom szintjét ostromoltuk, a jelenlegi zord időkben már a Fizikai szükségletek kielégítésének alapszintjén is rezeg a léc: fürdés, fogmosás, körömvágás frontján gyengén állunk, tegnap dél körül valahol a szelektív hulladékgyűjtő és dagadt lábú anyám orvoshoz hurcolása között jutott eszembe,

Bakker, ma 4 plusz három gyereket kell megebédeltetnem, mi a lótúrót főzzek nekik?!

Mázli, hogy valami adminisztrációs hiba folytán a Jóisten kedvel engem, s Barátnő által sugallat érkezett kaja-ügyben. A Barátnő azért hívott, súgjam meg neki a tuti töltött tök receptem titkát, állítólag a fiai tavaly tavasszal ettek valami csodát nálam, s azóta is emlegetik. Csodálkoztam, mert emlékeim szerint a tök ősszel terem, aztán arra jutottunk, hogy ez csak valami félreértés a részemről, mert a narancssárga gömbölyű halloween tökön kívül létezik a zöld hosszúkás is, amit most lehet kapni a sarki zöldségesnél. No és én ebből a zöld hosszúkásból állítólag remek eledelt tudok készíteni. Óvatosan kifaggattam  Barátnőt, mit is meséltek a fiúcskái a csodatökömről, s lassan derengeni kezdet...

A kis könyvszerző szörnyek ébredése

Szerző: FiloSzofi

Az idei Ünnepi Könyvhét megnyitóján stílszerűen a Katasztrófavédelem Központi Zenekara adott koncertet, de erről sajnos lemaradtam. A tervek szerint díszegyenruhában masíroztak végig a Váci utcán a Vörösmarty térig, de talán vissza kellett volna kanyarodniuk a Dunához, és egy esdeklő kürtszóló után könyveket dobálni a vízbe áldozatul, hátha megnyerik a folyó jóindulatát. (Dobálhatnának esetleg írókat is, de félek, nem sikerülne megegyezni a személyekről és a feltételekről. A Magyar Napló irodalmi hajóútja mindenesetre elmarad, ők nem vállalták be.)

Idén tök véletlenül sétáltam arra, tényleg, a Teve utcából (családtámogatási horror ügyek) igyekeztem az óvodába a gyerekekért. Vettem egy jó burekot, meg egy kávét, nyakamban Kistesó, és csak azért kanyarodtam a Vörösmarty tér felé, hogy megvegyem Búnak ballagásra azt a rózsaszín szalmakalapot, amire annyira vágyik. És ott voltak a könyvek. A kis könyvszerző szörnyek éledezni kezdtek a véremben. Már majdnem kipusztultak, de egy kis muníció láttán azonnal begerjedtek.  Még nem vettem semmit, de van már egy listám, meg egy lelkiismeretem, akikkel veszekszem.

Megvan az év gyerekkönyve!

Szerző: FiloSzofi

Látjátok, érdemes Szofira hallgatni, ajánlottam nektek egy könyvet, ami igazán tetszett a kortárs felhozatalból, és tessék: ma, a 84. Ünnepi Könyvhét első napján meg is ítélték neki az IBBY Év Gyermekkönyve 2012 díjat.

Ez a könyv Tasnádi István - A kőmajmok háza (Pozsonyi Pagony 2012.)

Részlet az Onleány ismertetőjéből:

Egy jó könyv két tízéves fiúról, 30 év csúszással ugyanabból a házból, két ugyanolyan nyáron, egy történet két felében. Mindez a Harry Potter és az Égig érő fű hangulatát ötvözve egy mai magyar kisregényben.  Apa-fiú könyv, de lányok is élvezni fogják.

A mágikus és reális érzékelés nagyon finoman csúszik össze Tasnádi könyvében, éppen úgy ahogy a valóságban. Igen, mint a valóságban. Nem ahogy a dolgok vannak, és amiről igazán keveset tudunk, hanem ahogy tapasztaljuk őket. Ha egy sárga-fekete foltos gyík, kártya és Szent György valóban segít megtalálni egy édesapát, akkor az valóság, nem? (Fülszöveg és a teljes cikk ITT olvasható)

Liszt Ferenc találkozásai az árvízzel

Szerző: Lotte

Bajban ismerszik meg az ember, a hazafi. Így volt ez régen is, így van ma is. Egyik legnagyobb géniuszunk, Liszt Ferenc lelkét kétszer is megérintette a pusztító áradás.
Mikor a hazájától távol élő művész értesült az 1838. márciusi 13-i nagy pesti árvízről (melyben mintegy ötvenezer ember maradt hajlék nélkül) elhatározta, hogy mihamarabb Bécsbe utazik, és koncertet ad az árvíz károsultjai javára. Nem egészen egy hónap múlva, április 9-től május 25-ig hangversenysorozatot adott, melynek bevételét az árvíz károsultjainak ajánlotta fel.  A nyolc bécsi koncert bevételéből származó 25 ezer aranyforint a legnagyobb korabeli magánadományt jelentette. 

Pesti árvíz

A tragikus esemény döbbentette rá igazán magyarságára a zseniális előadóművészt és zeneszerzőt, aki ezekben az években egyébként alig tartott kapcsolatot hazájával. A pesti árvíz kapcsán így írt: "...A hír nagyon megrázott (...) a felindulások és érzelmek hatására világossá vált számomra annak szónak az értelme: hazám".  Aztán így folytatta: „Ó, távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmaid visszavezettek hozzád és legbensőbb érzéseimben találva megszégyenülten hajtom le fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak […] én is ehhez az ősi és erős fajtához tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídíthetetlen nemzetnek vagyok fia”. 

Vízállásjelentés - onleány a gáton 3.

Szerző: Lotte  

A búsuló lámpaoszlopot, melyet a Duna vízállásának emelkedését ábrázolandó inerciarendszerünk alapjául választottunk, öles léptekkel lepi el a víz: a ráragasztott hirdetménynek immár nyoma sincs:

S habár tudjuk, hogy a víz az úr, nem a gálya, de azért nemcsak a Duna duzzad: a védelmi munkálatok is jó ütemben haladnak. A falu és a hivatásos szervek szépen, ritmusosan teljesítenek, a szükséges, mintegy 130.000 homokzsáknak már több, mint kétharmada helyére került. (Sajognak is az izmok estére!) Gigászi küzdelem folyik az elemekkel, amiből eközben sok öröm is fakad: nagy nevetések, a közös munka lelkesítő pillanatai, a fizikai fáradtság jóleső érzése.

Adományod célba ér - mától él a nemzeti összefogás számlaszáma

Szerző: Onleány   

Megalakult a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács (NHKT), amelynek feladata, hogy a veszélyhelyzetben összehangolja a karitatív tevékenységeket. A Kormány által létrehozott testület elnöke az emberi erőforrások minisztere, tagjai a belügyminiszter által kijelölt állami vezető, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság képviselője, valamint országos karitatív szervezetek: a Baptista Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Vöröskereszt.    

Az NHKT létrehozásának célja, hogy veszélyhelyzet kihirdetését követően összehangolja a karitatív segítségnyújtást, valamint figyelemmel kísérje a veszélyhelyzetben folytatott adományozási gyakorlatot. A mai naptól él a „Nemzeti Összefogás Számlaszáma” is: a 11711711-22222222 es (OTP) számlaszámra várják a pénzbeli adományokat, amelynek elosztását az NHKT koordinálja.
Külföldről, vagy más hazai pénzintézettől devizában történő utalás esetén:
IBAN bankszámlaszáma:
HU45 1171 1711 2222 2222 0000 0000
Kedvezményezett számla neve: Nemzeti Összefogás Vonala
SWIFT azonosító (BIC): OTPVHUHB
Név: OTP Bank Nyrt.

A Nemzeti Összefogás Vonala:  1357 (A szám június 8-tól működik.)
Egy telefonhívás, vagy SMS díja 250 forint.


Ha segíteni szeretnétek, minden fontos információt megtaláltok a Facebook/Arviz2013Osszefogas oldalon.

Segítsünk egymáson!

Pár(t) kérdés a családpolitikáról IV. - LMP

Szerző: Onleány


Család és politika 10 percben. Aki kérdez: Onleány Társasblog. Aki válaszol: az LMP nevében Ertsey Katalin országgyűlési képviselő.

(Minden kormányzásra készülő pártot megkerestünk ugyanezekkel a kérdésekkel, az eddig megjelent válaszokat ITT és ITT és ITT olvashatjátok.)

A családok ügyét önálló politikaként vagy a szociálpolitika részeként értelmezik?

A családok ügye nálunk a „Nők, férfiak, családok” műhelybe tartozó kérdés, tehát önálló szakpolitikai téma, amit a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség kontextusába helyezünk.

Nagy nemzetközi szervezetek vitáznak éjszakákon át a család fogalmának definiálása körül. Önök mit tekintenek családnak?

Valójában nem annyira vitatkoznak, ugyanis nincs értelme szoros definíciót kialakítani, ezért a legnagyobb családszervezet Európában, a COFACE (Confederation of Family Organisations int he European Union) tudatosan NEM definiálja a családot, mert fontosabbnak tartja a legkülönbözőbb világnézetű erők összefogását a család érdekében, mint az ideológiai alapon megoszló vitákat. Mi nagyjából úgy definiáljuk, hogy egymás iránt elkötelezett, szeretetalapú közösségben élők, de nem kötjük meg ennél szorosabban.

Kormányerőként prioritást élveznének-e a népességfogyás megállítását célzó intézkedések, s milyen rövid és hosszú távú elképzeléseik vannak a negatív demográfiai tendenciák orvoslására?

A globális problémákat értő zöld pártként túltekintünk magán a primér problémán, hiszen a hazai népességcsökkenés szemben áll egy globális túlnépesedéssel, ezért nem önmagában a népességfogyás, hanem annak következményeit, a társadalom elöregedését, a nyugdíjrendszer és más ellátórendszerek fenntarthatatlanságát tekintjük megoldandó kérdésnek. 

Vízállásjelentés - onleány a gáton 2.

Szerző: Lotte   

Ma kétszer is lent jártunk a duzzadó folyónál, s immár nemcsak bámészkodni, mert dologidő van. A falu apraja-nagyja homokot lapátol a zsákokba: a felnőttek négy-öt, a gyerekek 10-12 merítés lapáttal töltik a megfelelő szintig az árvízi zsákokat, amit markoló rak párnázott, szép rendbe védműnek. Büszke vagyok, hogy a gyerekeim hősiesen és egész kitartóan küzdöttek a felnőtt kezekre gyártott szerszámokkal - igaz, eközben jött a hír, hogy Busafejnek több mint egy héttel hosszabbodik meg az áradás miatt a nyári szünete, ugyanis a közeli idősek otthonát telepítik be a tornatermébe. (Visszamenőleg is irigy vagyok az égből pottyant bónusz szünetére, nekem annak idején csak néhány nap szénszünet, meg egy-két bombariadó miatt elmaradt óra jutott, de egy hét potya, ez azért tényleg nem semmi!)

De lássuk, hogy áll tegnapról mára a viszonyítási pontul választott bánatos lámpaoszlop:

Gyászból oltott gyümölcs - a nemzeti összetartozás dalban

Szerző: Lotte  

93 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a maihoz hasonló őszies, borongós napra virradt az ország. Délelőtt 10 órakor (előzetes hírek szerint ekkor került volna aláírásra a békediktátum, valójában erre csak délután fél ötkor került sor) országszerte megszólaltak a harangok és a gyártelepek szirénái. Az iskolák nem nyitották ki kapuikat, az üzletek is bezártak, az ország csöndes, dermedt gyászba borult. Temetés volt. Temette a magyarság Kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a vértanúk Aradját, a koronázó Pozsonyt, s megannyi szétszakított családját.
2010 óta a tragikus esemény lassan oldódó fájdalmát a nemzet összetartozásának erősítésére igyekeznek használni. Helyesen. Ennek egyik állomása a nemzeti összetartozás dalba foglalása, melyet egy barackfa ihletett.
Íme:

Vízállásjelentés - onleány a gáton

Szerző: Lotte   

Az elmúlt ötven év legnagyobb árhulláma közeleg, ezért elballagtunk a Dunához, körülnézni. Árvíz napról-napra, képekben:

Egy bánatos lámpaoszlop , mint viszonyítási pont (szárazabb napokon a bicikliutat világítja meg) - lehet tippelni, hogy meddig ér majd a víz holnap estéig!

Ballag már az óvodás

Szerző: Lotte  

Pénteken elballagott Tüskeböki az óvodából. Hiába, öregszem, már a hiányos fogsorú, komolytalan ovisok kesze-kusza vonulása láttán is gombóc szorongatja a torkomat.
Néztem az én kis csemetémet, amint esetlenül, popsiján lobogó sötét nadrágjában, utált ünneplő ingecskéjében menetelt az iskolás évek végtelen hosszú sora felé. Idétlen vigyor a fiúk arcán, megszeppenés a lányokén. Maguk sem értették, mi ez a felhajtás, miért a tarisznya az ovi homokjával, s miért a sok kattogtató szülő, nagyszülő?
Tüskeböki is csak annyit tud, hogy lassan neki is lesz majd saját táskája, tolltartója, s végre nem kell bátyjára hagyatkoznia, hogy elolvashassa a játékok használati utasítását. Én meg csak azon tűnődöm, hogy lehet az, hogy már itt tartunk?! Szinte fel sem ocsúdtam, hogy anya lettem, és szeptembertől már két iskolás gyerekem is lesz! Jövő ilyenkor pedig - mikor kislányom is körbeszökelli az óvodát - végképp elbúcsúzunk az ovis élet kuckós melegétől. Hiányozni fog! 

Anyanapló nulladik adás - Szüléstörténet 2.

Szerző: FiloSzofi

A történet eleje ITT olvasható.

Van egy kisfiú, plusz egy ikerpár, akiktől sokat szenved Fí az óvodában. Azt álmodtam, hogy hamarosan világra jönnek, és nagyon sajnáltam az ikrek anyját, hogy ugye két gyerek, az akkor páros fájás (ekkora marhaságot!). Aztán, ahogy az lenni szokott, kezdett derengeni, majd nagy csengéssel le is esett a húsz fillér: ez én vagyok! Felébredtem! Nekem vannak fájásaim!

Ahogy ez kitisztult, beállt a kos-nézésem. Nem tudom, kívülről hogy néz ki, de belülről azt jelenti, hogy kicsi vagyok és riadt, de elszánt. Egy fél pillanatot azért engedtem magamnak, hogy elbúcsúzzak a vágyott képtől, miszerint hétvégén, az éjszakai puha csend mámorában merülök bele a fájás-hullámokba, ugyanis hétfő reggel volt. Egy igazi szürke, koramárciusi hétfő reggel.

Azon nem kellett filózni, hogy mikor induljunk, mindenki azt mondta, hogy mivel harmadik gyerek, könnyen felgyorsulhatnak az események, bármilyen rendszeres fájások esetén azonnal indulás. A kocsiban telefonálgattam, persze hívtam Lottét, akit mindig, ha valami (számomra) érdekes dolog történik. Ez már ilyen kamaszkorból maradt fixáció, hogy azt érzem, hogy tudnia KELL róla most, azonnal.

Fószerek a kocsmánál a sarkon cigiznek, autósok dudálnak, reggeli dugó van. Úgy látom magam, mint egy totál másról szóló filmbe animált kivágott papírfigura. Ha jön a fájás megkövülök, Férj parkolóórát keres. (Egy hosszú szülés kész anyagi csőd!)

A szülőszobán az előző napi fiatal orvos vesz fel, akivel úgy búcsúztunk az ultrahang után, hogy jó-jó, fűszeres ételek, meg séta, "de egy jó szex, az a tuti szülésindító"- És ezt olyan beleérzéssel mondta, hogy az ő gondolatai egész biztos azonnal messzire (nálam jóval messzebbre) kalandoztak, nekem meg hízelgő volt, hogy rólam is feltételezi, részese lehetek még ilyesminek. Láthatóan tök komolyan gondolta. Na, végül a takarítás is bejött, kinek mi jut, ugye...