Kék cédula akkor és most

Szerző: Lotte    

Az LMP látványos performansza keretében kék cédulákat dobáltak a Parlament üléstermében, azon a  napon, mikor a kötelező regisztrációt az Alaptörvény kétharmados kövébe vésték a kormánypárti képviselők.

Kék cédula 1947-ből

Lehet morfondírozni azon, hogy szükséges-e az előzetes eljárás, tapasztalat hiányában azonban meg nem mondható, mennyiben befolyásolja a részvételt, s ezen keresztül lesz-e érdemi hatása az eredményre, s ha netán igen, az mely politikai csoport(ok)nak kedvez majd vagy épp árt.
Érvek szólnak mellette és ellene is. Amerikában e pillanatban is regisztrációs eljárás zajlik, ott működik, nálunk nincs hagyománya.
De ha már olyan sokat emlegetjük azokat a bizonyos "kék cédulákat", tegyünk egy kis történelmi kitérőt Földesi Margit és Szerencsés Károly történészek hiánypótló kötete mentén (Halványkék választás, Kairosz Kiadó, 2001.) a 65 évvel ezelőtti események irányába, ahol nem eljárástechnikai kérdések körüli parlamenti viták zajlottak, hanem valódi, durva csalások, méghozzá üzemszerűen! A választási manipuláció persze minden korban megkísértheti akár a demokrácia játékszabályai között focizó politikai erőket is, a mindenkori ellenzék pedig szívesen riogat e mumussal (Amerikában Sandyt, a hurrikánt is sokan ilyen manipulációs kreációnak tekintik), de azért bánjunk óvatosan a történelmi párhuzamokkal!

Üldözési mánia - Nehéz az emberek kedvére tenni!

Szerző: FiloSzofi

A mai reggelünket az dobta fel, hogy még az ágyban (hideg van) bekapcsoltuk a laptopot, hogy megnézzük, hogy is vannak pontosan a szabadnapok.
Elképedve láttuk, hogy egy ilyen natúr információs oldalt is szétkommentelnek, majd a férjem elkezdett felolvasni, így készen volt a napi abszurd, meg a jókedv.

Hiába, kedves politikusaink, a nép résen áll, és tudja, mikor szúrnak ki vele. Aztán ne csodálkozzanak, ha egyszer majd betelik a pohár, és kiönt, mert azért "a víz az úr"! Nem lehet ám ilyen egyszerűen átverni az embereket, ők figyelnek,  és tűrnek, de átlátnak a szitán.

Végre azt is megtudtam, hogy az igazi ellenség a törvény. Na, az egy szemét!
(Régen szkeptikus voltam az állítólagos olvasói levelekkel kapcsolatban, ma már tudom, hogy tényleg tollat ragadunk, és leírjuk.
Nem is tudom, mi lehet egy időjós portálon, be sem merek nézni. Nem csoda, hogy állami monopólium lesz belőle :)  )

Ízelítő a népharagból, nevek nélkül:

- Régen dec. 24 is ünnep volt, vagy legalábbis nem kellett ledolgozni.

- Nem volt az, pénteki munkarend volt. Anyám mesélte, hogy régebben meg szombati.

- En azt nem ertem hogy azt AZ 5 napot fa***** sajnalja tolunk a torveny?

- A törvény és a cégek is sajnálják,mert a forgalom kell nekik..kapzsik a Nagyok :S robotoljon csak a pornép úgy gondolják :S

Fonjátok a család-hálót!

Szerző: Lotte

Szülők, családos közösségek, kisgyerekes baráti körök számára írt ki pályázatot a Családháló internetes portál.
A pályázók közösségi helyek gyerekbaráttá tételéhez kaphatnak támogatást gyerekbútorok, játékok formájában. A Családháló munkatársai várják mindazon közösségek jelentkezését, akik szeretnek összejárni, van is hely, ahol mindezt megtegyék, de hiányoznak az olyan kellékek, amik mindezt a kisebbek számára is vonzóvá tehetik. 

A kezdeményezés nem titkolt célja, hogy a virtuális közösségből kilépve, "Családháló.pontokat" alakítva tovább lehessen fonni a családhálót, a magyar családok közösségét.

Közelegnek a sötét, hideg téli délutánok, ideje otthonos közösségi tereket keresni! November 30-ig még nem késő pályázni. A részletekért katt ide.

Ki vagy vagy az óraátállítás után?

Szerző: Onleány

Depresszió a hosszú sötétség korszakától vagy "végre kuckósodhatunk!"-érzés?
Ilyentájt mindig nagy levegőt veszek, és próbálom a beköszöntő sötét évszakot a jó oldaláról szemlélni. Úgyhogy, igen, kuckósodunk. Ez Karácsonyig általában ki is tart, a január már nehezebb dió. (Lotte)
A legsötétebb depresszió. Ha lehetne kuckósodni, nem lenne semmi gond, de a társadalom úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Például elvárja, hogy a gyerekeket iskolába és edzésre küldjem, megfelelő téli öltözékben. Aki ezt a marhaságot kitalálta, biztosan nem próbált egy reggel alatt 12 darab kesztyűt (szín, méret már rég nem számít) összevadászni. (Fakirma)
Szeretem ezt nagyon, egészen karácsonyig. Ilyenkorra már teljesen átöltöztem nyáriból őszibe, és díszenként öltöztetem magam a télbe. (Ami viszont újév után jön, na azt aludnám át baromi szívesen!) (Szofi)

Díszkivilágítással a hangulatért vagy marad minden a régiben?
Ahogy hűl a levegő, úgy fokozódik bennem a giccs-hajlam. (Azért, az ablakot ostromló Mikulásig még nem jutottam el, ígérem, nem is fogok!) (Lotte)
Nálatok is télen ég ki az összes villanykörte? Még ezeket se vagyunk képesek pótolni, ezért aztán nem engedek a lakásba új, konnektor, égő vagy elem után sóvárgó fiszfaszokat. (Fakirma)

Ennyire nem vagyunk jólszervezettek, hogy legyen téli fényünk, és amúgy is kevés a konnektor, meg pici is a lakásunk hozzá. A gyertyák azonban, az első töklámpással nagyjából egyidőben visszaváltoznak porfogóból használati tárggyá. (Szofi)

Álmosabban, lassabban vagy tomboló energiákkal?
Álmosabban. (Lotte)

A nyári meleg pont annyira tesz tunyává, mint a téli hideg. Kizárólag száraz, napos, szélcsendes időben, 20 fokon működöm kielégítően. Egy évben nagyjából 15 ilyen nap van. Ilyenkor tök jó fej vagyok. (Fakirma)
Ha tél, ha nyár ebben is totál szeszélyesen működöm. De a nagy alkotó korszakok mégis mindig inkább az évnek erre a második felére estek. Pontosabban az őszi félévekre. A tudományban, a művészetben, és a szerelemben is. A legjobb dolgozataim, a legjobb festményeim, a legdrámaibb szerelmes korszakok mind erre az időszakra tehetők. (Szofi)

Szülinapi játék - Sorsoltunk!

Szerző: Onleány

Sziasztok, végre megvannak születésnapi játékunk nyertesei! Gondolom, már tűkön ültetek, és utólag elárulom, hogy engem (Szofi) kellett szidnotok a késésért, bizonyos listák elhányása miatt.

Most azonban kisorsoltuk a nyerteseket. Az első körben a random.org volt segítségünkre, a második kört hagyományos cédulázással bonyolítottuk, a neveket a teljesen elfogulatlan, olvasni sem tudó négyévesünk (Fí) húzta ki.

Az 1. sorsolás nyertese: 

a 2. számú feliratkozó 

a  nyári közvélemény-kutatáson, aki email címmel játszott, amit nem teszünk közzé, őt levélben értesítjük.

Amennyiben ő nem jelez vissza, úgy Inga, állandó olvasónk a kedvezményezett.

A 2. sorsolás nyertese:

A sors keze, hogy elsőként Béla, azaz Katica nevét húzta ki Fí a kalapból, de mivel tőle kaptuk a könyvet, neki különdíj lett beígérve erre az esetre.
Ezért itt is lett második kör, miszerint

anyust illeti a nyeremény!

A nyertesek postacímét várjuk az onleanyblog@gmail.com címre Gratulálunk!

A nyeremények:

EU kompatibilis lázmérés

Szerző: Lotte  

Az Európai Bizottság 847/2012/EU rendelete szabályozza a higanyos mérőeszközök korlátozást, beleértve a higanyos testhőmérő kereskedelmi forgalomból való kivonását. A higany és vegyületei az emberre és az ökoszisztémára súlyosan mérgező anyagok, már viszonylag kis dózisban is károsan befolyásolhatják az idegrendszer fejlődését, a szív-és érrendszert, sőt a reproduktív rendszert, ezért örvendetes, hogy az Európai Unió is korlátozza a higanykibocsátást.

Gyógyszertárakban ma már nem is kapható higanyos hőmérő. (Emlékeztek még, mikor gyerekként rémült szüleink szedték össze a törött hőmérőből szétgurult higanygömböcskéket, és az illékony fémet kénporral szórták meg? Tényleg, máshol is ilyen speciális rítus volt ez, vagy csak nálunk, vegyész szüleim miatt?)

A régi higanyos helyébe léptek a digitális fajták (nekünk nem igazán jöttek be, percenként más eredményt produkáltak) és a hagyományos küllemét imitáló, de immár a periódusos rendszer másik fémét használó, galliumos verziók. Környezettudatosabbak, de szinte használhatatlanok. Ráztatok már le ilyet? Mint egy kabaréjelenet! A család minden tagja nagy garral jön, hogy "majd ő!". Aztán fél perc idétlen csapkodás után - vérmérséklettől függően - lehorgasztott fejjel vagy szitkozódva odébbáll és puszta tenyérrel próbálja megsaccolni a beteg hőmérsékletét.

Heti Muníció: Toalett Gender osztrák módra

Szerző: Fakirma

Szerintem ne utazzatok Bécsbe  négy kiskorúval. Amennyiben mégis erre vetemednétek, fel a fejjel, erre a nem túl kedvező opcióra is akad néhány jó tanácsom. Anyuka kettővel ugyanis csaptunk egy lányos hétvégét 2+2 pre/poszt és akut dackorszakát élő leánygyermekkel az osztrák fővárosban.

Az első és legfontosabb szabály: kis pisisekkel kerüljetek minden kulturális megmozdulást! Mi  hibáztunk: bevállaltuk a Hundertwasser múzeumot. A disznók elé gyöngyöt klasszikus esete. A gyerekek számára hétköznapi tény, hogy a házak színesek, ferdék, hullámosak és kalap ül a háztetőkön. Sehol egy ámuló tekintet, csak  a mamamama, megígérted, hogy veszel nekünk nyalókát, demostazonnal. Ide vezet a kreatív nevelés és a szárnyaló gyermeki fantázia. Egyedül a budi ihlette meg őket:

                                                                   

A mumus, az időnyelő szörny és a bölcsek

Szerző: FiloSzofi

Pap Kata képe Tóth Krisztina: A tigris c. verséhez

Mióta gyerekem van, félek egy mumustól, aki fenyegető árnyékként meg-megjelenik, hogy figyelmeztessen: még van egy kis időm, de majd jön, és elvisz.

A mumusomnak neve is van: iskola. Gyerekeim jövendő iskolábajárásához bonyolult, és elég negatív viszonyom van. Mielőtt sajnálni kezdenétek szegény porontyaimat, leszögezem: ahogy közeledik az időpont, úgy válik a hozzáállásom életszerűbbé, és kevésbé egoistává.

Mellékszál: Ez a jelenség amúgy is jellemző a gyereknevelésre, nem gondoljátok? Először vannak az emlékeid, meg a jelenbeli egód, aztán mikor a gyerek maga eléri azt a bizonyos korszakot, vagy bekerül egy problémába, akkor eltűnik a külső nézőpont, és vele együtt tisztán, érdeklődve, rácsodálkozva éljük azt meg újra, talán már bölcsebben és nyitottabban, mint korábban, magunkba zárva. A szülőség egyik csodája.

Anyanyelvi töprengések

Szerző: Lotte

A hosszú hétvégén úgy alakult, hogy tágabb családi körben több nyelvészeti témájú beszélgetést folytattunk egy kis vidéki kiruccanás közben. Ki kell ábrándítsalak benneteket, ezek nem magasröptű diskurzusok voltak (bevallom, még az is szerepelt a témáink között, hogy vajon a p...a szó jelentése pontosan mely testrészt illeti, kiderült meglehetős zavar uralkodik a fejekben e tekintetben.) De mentségünkül szolgáljon, hogy ez a beszélgetés már a sokadik pohár bor után zajlott, s megelőzte egy komoly vita, melynek kereszttüzében a "pontosjé" és "az elipszilon"  problematikája állt. Az apropót az szolgáltatta, hogy másodikos fiam írt egy - egyébként szerintem zseniális - mesét (már a felütés  is ígéretes: "egyszer tojt, hol nem tojt, élt egyszer egy madárcsalád..."), mejlyben körülbelül ilyen sújlyú hibák hemzsegtek. Sorra kilyjavítgattuk, s mindenki felidézte, milyen nehézségekkel is járt annak idején megtanulni, melyik szóban melyik betűt is használjuk. 

Erre Ő (gyermekeim apja) feltette a kérdést: "miért nem töröljük el végre a mihaszna ly-t?", hiszen kiejtésbeli különbség - ha volt is valaha - ma már nincs a két betű között. A jé hang egy, minek kétféleképp jelölni? A család - jó magyar szokás szerint  - azonnal két pártra szakadt.

Szabadságra hangolva

Szerző: Lotte

Tegnap autóval mentünk el a Széna tér mellett, ahol egy épület oldalába kifeszített fekete-fehér óriásmolinóról lelkes fiatalok néztek le ránk. Meséltük a gyerekeknek, hogy ezen a helyen, 1956-ban nagy harcok dúltak a szabadságért küzdők és gyűlölt kommunista rendszer képviselői között. A vérbe fojtott küzdelem azóta is egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. 

Jó és rossz örök harca ismerős minden gyereknek: e dialektikára épülnek a népmesék, ez ad kapaszkodókat az életben való eligazodáshoz. A szabadság - nem is olyan könnyen elmagyarázható - fogalmát megértetni velük leginkább e kettősségen keresztül lehet. Ebben pedig a beszélgetések mellett szülőként nagy segítséget jelent, ha élmények szegélyezik a megértés útját.  Minden korosztálynak a maga szintjén. A mai napon például érdemes felkerekedni és ellátogatni a Magyar Állami Operaházba, ha a gyerekeket szeretnétek ti is "szabadságra hangolni", hátha tényleg sikerült az ottani programokat finoman, nem szájbarágósan átitatni a szabadsággal.

Mi van a képen?

Szerző: Fakirma

Annyit elárulok, hogy a kép a Nagy Kertleépítő Napon készült. Nincs köze a világmindenséghez, maga a földhözragadt valóság. Kapcsolatban áll Kronosszal, legalábbis a létezését bizonyítja.

Ki vagy-vagy a munkában?

Szerző: Onleány

Nők Lapja, 1950

Hivatás vagy kötelesség?

Hivatás, amit most kötelességből csinálok. (Fakirma)
Hivatás-féle, kötelességtudattal. Fárasztó elegy. (Lotte)
Tele vagyok hivatástudattal, viszont még sosem sikerült olyan munkát szereznem, ahol ki is élhetem. Vigyázzatok, hülye diplomát csak akkor érdemes szerezni, ha nem csak a tehetség, de életrevalóság és önbizalom is társul hozzá.! (Szofi)

Kreatív vagy bevált sémák?

Kreatív. Félek, hogy egyszer majd elfelejtek gondolkodni, s rutinos vén róka leszek. No, akkor kell lelépnem a pályáról. (Fakirma)
Jól bevált kreativitás. Ha csődöt mond, én is lelépek. (Lotte)
A kreativitásom mindig kellett, mert fogalmam  sem volt az adott munkám sémáiról. Sajnos a szerepe ezzel ki is merült, így többnyire unatkoztam. (Szofi)

Házi feladat

Szerző: Lotte 

Érdekes hírről számolt be az Index tegnap, mely szerint Francois Hollande hadat üzent az iskolai házi feladatoknak. A francia elnök szerint ugyanis a házi feladat egyenlőtlenségeket szül, mert "nem igazságos, hogy vannak, akiknek tudnak otthon segíteni, míg a hátrányos helyzetű tanulók nem tudnak ilyen segítséget igénybe venni." Hollande szerint "a munkát az iskolában kell elvégezni, sokkal inkább, mint otthon."

Franciaországban az iskolákban négy napon van oktatás (szerdán nincs iskola), a gyerekek 8.30-tól 16.30-ig vannak oktatási intézményben. Hollande a házi feladatok eltörlése mellett rövidítené az iskolai benntartózkodás idejét is, az órákat immár négy és fél napra elosztva.
Ha van iskolás gyereketek, ismeritek a problémakört: hazaesik estére a hullafáradt család, szülők a munkahelyről, gyerekek az oviból, iskolából. Mire kiengedné végre mindenki a fáradt gőzt és válthatnánk egymással néhány értelmes mondatot, itt a következő átugrandó akadály: a házi feladat írása, ellenőrzése.

A Nagy Kertleépítés Napja

Szerző: Fakirma

Mindig mondom, hogy fő az optimizmus. Itt van például ez a nyüves október, nagyjából ilyen lehet a klímax, néha még melenget a napfény, de csak azért, hogy beléd hasítson, na látod, ilyen már sohasem lesz többé. Még a változó korral nem küzdök, de a borongós reggelekkel annál inkább. Nincs mese, ilyenkor csak a pozitív hozzáállás segít, így hát gyorsan kerestem egy októberi ünnepnapot. Így született meg nálunk a Nagy Kertleépítés Napja. Jobb, mint a Mikulás, mert nincs előre kész koreográfia és lyukas fog, meglepetésszerűen köszönt be hozzánk. Mentes minden kommersz sallangtól, üdén őrzi meg spontán és kreatív jellegét.

Vasárnap délelőtt végre elérkezett az érzelmi ráhangolódás ideje a sárkányeregetős kirándulás alkalmával. A szél nem fújt, ellenben a kitartóan szitáló esőben a csodaszép papírsárkányok repülés helyett pillanatok alatt  szarrá áztak.

Karma

Szerző: Fakirma

Robert Doisneau képe

Gondoltam, sosem fogok olyan mélyre süllyedni, hogy elkezdek vicceket mesélni. Tévedtem, mégis (remélem, ez már tényleg a gödör alja), jó pár napja motoszkál a fejemben egy vicc, amit munka közben hallottam és még mindig nevetgélek rajta. Egy kisfiú mesélte, akit a pedagógus kollégáim küldtek hozzám némi szupportív támogatásra. Másfél hónapos pályafutásom során már megtanultam, hogy ezzel az előkelő kifejezéssel a tanárok nagyjából ennyit üzennek nekem:  Amíg te a seggedet mereszted a barátságosan berendezett szobácskádban, addig mi kurvára nem tudunk mit kezdeni ezzel a rohadt kölyökkel az osztályteremben a többi rohadt kölyök között, és lécci, vidd már ki egy órácskára a tanteremből, ha már annyira ráérsz! 
A szupportív megsegítést igénylő diák azon kívül, hogy a tanárai idegeire megy, szinte mindig szívfájdítóan hátrányos helyzetű gyerek: ez nem azt jelenti, hogy anyu néha elfelejt reggel uzsonnát csomagolni neki, apu pedig hétvégenként elfenekeli őt fakanállal. Rendszerint fűtetlen lukakban lakik századmagával, a szülei isznak, bűnöznek, gyermeket és egymást bántalmaznak, börtönben ülnek, esetleg egyszerre csinálják mindegyiket.

Szexről: gyereken innen és túl

Szerző: Lotte

"A lélek és a test szerető egyesülése megszabadít minden maradék megnemértésétől és agresszivitástól, és a két embert egy testté, egy szívvé, egy lélekké, egy szellemmé teszi…" (Jean Vanier) 

Több mint egy éve írjuk a blogot, s most esett le, hogy alig beszéltünk még életünk egyik fontos, de kevéssé publikus, féltve óvott vagy épp rejtegetett részéről, a testiségről. Nem kerülgetjük tovább a forró kását, a sok szülés és gyerekezés után állítsuk fókuszba a mindezek előfeltételéül és a jó párkapcsolat alapjául (is) szolgáló szexualitást.
Persze, ez is azon dolgok közé tartozik, amiről nem beszélni kell, hanem csinálni, de sokszor bizony épp itt a baki. Így talán mégsem haszontalan górcső alá venni életünket, hogy is állunk e fontos kérdéssel kapcsolatban?

Terhesnapló - testem, testem, mondd meg nékem

Szerző: FiloSzofi

19.hét

+3 kg

a gyerek neme: fiú! (Tudtam!)

Monkey Business Card Company

Már megint elkiabáltam. Sajnos kénytelen vagyok ellentmondani saját magamnak, és az előző fejezetnek. Még hogy testetlen testiség! A fenét! Bosszantó testiség, matéria, matéria. Meg a bolondéria. Legalábbis a férjem szerint nem vagyok normális, de kérem, az követelmény?

(Előre szólok, ez fárasztó, terápiás bejegyzés lesz.)

Azt írtam az előző fejezetben, hogy ez a korszak a béke szigete, meg hogy egy kicsit el lehet felejteni a testet mint medikális anyagot. Tényleg így emlékeztem, és valószínűleg többnyire igaz is, csak én élem meg rosszul, nyűgös vagyok, és nem elég hálás az orvostudománynak.

Ultrahangon jártam ismét (meg a védőnőnél, meg a terhesgondozáson), meg leletet szerezni az AFP-ről, amit sosem tudok, pontosan mi, de ha nem jó érték jön ki, akkor kezdődik az ipari paráztatás a fejlődési rendellenességekről, ami többnyire, szerencsére, vaklárma. Nekem sosem volt vele gond, hál'Istennek.

Most váratlan helyről, az ultrahang vizsgálat felől csapott be ménkű. Már a nap sem indult jól, a légkör zavaros volt, olyan semmilyen hangulat, amikor hajlamosak vagyunk betérni lepusztult kapualjakba, pedig valójában semmi kedvünk hozzá. Ilyenkor önti ki Annuska az olajat, ami kevesebb baljóslatnál, és az is lehet, hogy nem történik semmi.

Mi van a képen? Megfejtés

Szerző: Lotte

Ezúton is gratulálunk zsb creations néven író kedves olvasónknak, aki bravúrosan megfejtette szombati rejtvényünket.

Gondolom, titeket is majd szétvet a kíváncsiság, hogy mi is a megoldás? Kipróbáltam a családomon is, vajon rájönnek-e? Házi kutatásom szerint a család nőtagjainak elképzelése sem volt a dolog mibenlétéről (Szofihoz hasonlóan valami konyhai szeletelőre gyanakodtak, ráadásul még Kronoszhoz sem jutottak el), míg apukám és bátyám azonnal rávágták a választ - anélkül, hogy a hideg-rázós Goya képre görgettek volna. Nem csigázlak Benneteket tovább, a megoldás egyetlen szó: Szaturnusz. (A festmény címe pedig: Szaturnusz felfalja gyermekét. A monda szerint Szaturnusz - Kronosz római megfelelője - azt a jóslatot kapta, hogy valamelyik gyermeke dönti majd meg hatalmát, így jobbnak látta szép sorban felfalni őket. Hiába  azonban a kannibál megoldás, Jupiter túlélte a mészárlást, s hamarosan apja örökébe lépett.)

A képek pedig a NASA felvételei, ahová a Cassini űrszonda küldözgeti folyamatosan a szebbnél-szebb fotókat a szépséges, gyűrűs bolygóról. Ha lenne valamilyen művészi vénám, anyagba önteném ezt az égi tüneményt, a teremtés egyik csodáját.

És íme még két kép, amin immár nemcsak gyűrűi, hanem a bolygó teljes valója látszik:

Fotó: NASA

Fotó: NASA

Szülinap, játék - könyvet nyerhetsz!

Szerző: FiloSzofi

Mint minden történetben, így a blog történetében is az események egyszeriek, ám a dátumok sokszor bizonytalanok. De az idő bizonyosan telik, és ünnepelni szabad. Legalább egy éves az Onleány Társasblog! Születése előtt persze neki is volt már élete, de hogy egy elefánt-, vagy macskakölyöknyi időt töltött-e a világra készülődéssel, pontosan még a szülei sem tudnák megmondani. (Talán ha ti megmondanátok, milyen állat ez itt?)

Éljen, éljen, és köszönjük, na de az ajándék?

Az ajándék Massimo Diana két kötete, amely katartikus olvasmányunk volt, és olyan kincs, amit szívesen osztunk tovább. Ezúton is ezer köszönet Bélámnak, akitől eredetileg hozzánk érkezett! (A kisorsolt példány természetesen egy új példány lesz!)

Az ajándékokat azok az olvasók nyerhetik meg, akik eljönnek a születésnapi bulira, vagyis részt vesznek a nyereményjátékban.

A könyvek rövid ismertetőjét és a játékszabályokat a hajtás után olvashatjátok.

Ki vagy-vagy a szüléskor?

Szerző: Onleány

Túlhordás vagy korábban a terminusnál?

Az első két esetben (fiúk) markánsan hamarabb (nem szeretek késlekedni), a kislánynál normál ütemben. Jobb volt rövidebben. (Lotte) 
Nem vagyok túl sietős semmiben, nálam alapból legalább 41 hét a terhesség, ha a dokik hagyják. Én magam is két héttel tovább maradtam anno. (Szofi)

Hamarabb, kivéve amikor később.  Nehogy már valami kiszámítható legyen az életemben! (Fakirma)

Magától vagy rásegítve?

Az elsőnél egy kis gyorsító koktélt kaptam, a többi jött magától. (Lotte)

Sajnos a dokik nem ismernek ilyen jól, és nem is hisznek nekem. Az orrom alá dugják a statisztikát, és kiírt időpont után már nem hagynak békén. Elsőre úgy ahogy voltam, elkaptak, és megszülették velem szegény riadt kis totál magzatmázas Bú lányomat. De azért kikupálódott, nem kell aggódni. Másodjára rásegítés nélkül sokkal kisebb fájdalommal, sokkal könnyebb volt. (Szofi)
Önként és dalolva. (Fakirma)

Mi van a képen?

Szerző: Lotte  

Minél többet nézem, annál inkább lenyűgöz. Gondoltam, egy könnyű kis rejtvénybe csomagolva osztom meg veletek. A megfejtés egyetlen tulajdonnév.

És íme a képi segítség:

Tortilla házilag, kirándulásra, uzsonnára

Szerző: FiloSzofi

Igaz, hogy hideg van, de az erdő gyönyörű! De ha kirándulni megy az ember, kell ugye a jóféle uzsonna is. Ha jól jönne valami más,mint a szokásos szendvics és pogácsa, szívből ajánlom a házi tortillát! A változatosságon kívül az is mellette szól, hogy kevesebb liszthez több zöldséget lehet belecsempészni, mint egy szendvicsbe, anélkül, hogy a család fellázadna.  Nálunk a húsevő férfiak, és a finnyás gyerekek egyaránt falták.

Előző nap el lehet készíteni, sőt, szerintem kifejezetten jót tesz neki.

Lábosba állítva vittem egy viszonylag nagy adagot, ami szinte azonnal eltűnt, így nézzétek el, hogy a fotók is rapidtermékek.

Sokáig kerültem a házi tortillasütést, mert egyszer csúnyán pórul jártam vele a kukorica liszt miatt. Szerintem egyszerűen ki kell hagyni, illetve, ha valaki kitapasztalta, milyen arányban bírja el átlag magyar anyagokból kiindulva, hogy ne legyen használhatatlan ragacs, az ossza meg velünk a tapasztalatait!

Én Mónitól és Fűszeres Esztertől merítettem a bátorságot, tudást és az inspirációt.

Recept töltelékek és trükkök a hajtás után olvashatók.

Lelki Zöldségek: Munka után...

Szerző: Fakirma

Dolgozó anyaságom második napján egy Metro újság várt az íróasztalon. Azonnal megakadt a szemem egy cikken, aminek már a második sorából kiderült, hogy az élet igazi nyertesei a munkába álló anyák (a kutatás az ohiói Akron Egyetem és a Pensilvániai Állami Egyetem hírnevét öregbíti). Először isteni jelre gyanakodtam, hat hét meló után azonban kétségem sincs afelől, hogy az amerikai szakember gárda olyan szívtelen férjek önigazoló gyülekezete lehet, akik otthon tespedő sokgyerekes feleségüket munkába zavarták. A lelkiismeretfurdalástól gyötört kutatók állítása szerint azok a nők, akik szülés után hamar visszatérnek teljes munkaidős állásukba, negyven éves korukra jobb mentális és fizikai állapotban vannak, kevesebb a depressziós gondolatuk és több az energiájuk, mint az otthon punnyadó társaké. A magyar vizsgálatok szerint ez még nem minden (Jól-lét Alapítvány): a gyerekes nők nem csak lubickolnak a munka-gyereknevelés együttes élvezetében, hanem jobb munkaerők is, mint szülés előtt voltak. A legnagyobb királyság azonban részmunkaidőben dolgozó anyának lenni: ez az állatfajta ugyan testileg és  lelkileg nem egészségesebb a főállásban güriző társaknál, viszont otthon többet robotol, mellesleg ő a gyereknevelés hőse  is (a kutatókba szorult annyi egészséges szégyenérzet, hogy nem adták nevüket ehhez a kijelentéshez, legalábbis a Metro újság nem említi őket). No, ez  vagyok én, csak azért mondom, hogy irigykedjetek.

Én, a dolgozó kismamák díszpéldánya szeretettel küldöm a kutatóférjeknek azt a dalt, amivel Embert szoktam frusztrálni, ha úgy ítélem meg, ő még nem érzi magát olyan remekül ebben az idilli állapotban, mint én:

KitűNő - Járányi Beáta szülész-nőgyógyász főrvossal beszélgettünk

Szerző: Lotte

Dr. Járányi Beáta

KitűNő című rovatunkban az Uzsoki Utcai Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának energikus osztályvezető-helyettes főorvosával, dr. Járányi Beátával beszélgettünk.

Számolja, hogy eddig hány gyermek világra-jöttekor segített?

Az a kolléga, aki nálam pontosabb, vagy jobban szeret adminisztrálni, számon tartja, hány szülést vezetett. Egy darabig írtam én is, aztán abbamaradt a számolás. Azért is nehéz pontos számot mondani, mert az ember nemcsak a személy szerint hozzá kötődő anyák szüléseit vezeti, hanem azokét is, akik ügyeletben jönnek, vagy ahol a fiatalabb kollegák megkérnek, hogy segítsek. Fiatal szakorvosként havi maximum nyolc szülésem volt, sose vállaltam akarattal ennél többet. Mostanában az ügyeletek, a rendelés, a hét végi vizitek és az állandó készenlét bizony nem kis leterheltség. Jelenlegi pozíciómban inkább már diszponálok, mint vezetem a szüléseket, kevesebb saját kismamát vállalok, alapvetően a régi betegeim, illetőleg a többedszer szülő nők szüléseit vezetem.  

Mikor dőlt el, hogy a szülészet-nőgyógyászat felé veszi az irányt?

Én a kezdetektől kardiológusnak készültem, meg sem fordult a fejemben, hogy szülész legyek. Egyetem alatt, harmadéves koromtól a Szent János Kórház Kardiológiájára jártam be, már részt vehettem a referálókon, engedték, hogy viziteljek. Tudományos Diákkörös voltam, úgy is tűnt, hogy meg lesz a János Kórházban a kardiológus állásom. A diploma kézhezvételekor aztán rendkívül idegesen közölte az akkori főorvos, hogy elvették a státuszát, valaki másnak kellett, más osztályra tették át… Hirtelen ott álltam állás nélkül. Ekkor levelezésbe kezdtem a minisztériummal, hogy hol lehetne állást szerezni. Ajánlottak vidéket, ajánlottak mentőt, de a férjemet, aki biokémikusként, egyetemi oktatóként dolgozott az Orvosi Egyetemen, Budapesthez kötötte a munkája. Ekkor már a lányom is megvolt, ráadásul két háztartásbeli nagymamát is itt kellett volna, hagyjunk, ha vidékre költözünk. Maradtunk.

Ezek szerint felsőbb utasításra, minisztériumi döntéssel lett szülész-nőgyógyász…

Igen, levélben értesítettek, hogy szülész leszek. Mikor elolvastam, végigbőgtem a Lánc-hidat, oda-vissza, mert én nem akartam abortuszt végezni. Sok idő kellett, míg kivívtam magamnak, hogy nem csinálok abortuszt. Onnantól fogva már jól éreztem magamat…

Lányok és fiúk

Szerző: Lotte

Ha az embernek lánya van, előfordul:
- hogy aranyszínű, műanyag babahajszálak lepik el a hajkeféjét

- hogy úgy is szeret egy nőt, miközben az arcátlanul hisztizik

- hogy egy nem várt pillanatban saját magassarkú cipője kopog el mellette a konyha kövén

- hogy egyszem rúzsát szétkenve találja lánykája arcán és a fürdőszobaszekrény ajtaján, pillangót formázva

- hogy talál egy lelkes partnert az otthoni tornához, aki nem súlyzóval, hanem két gyertyával a kezében erősít

- hogy miközben egy kis kéz matat a hajában, végre valaki tényleg királykisasszonynak látja

- hogy csak úgy, váratlanul kap egy cuppanós, pihe-puha puszit az arcára, s továbbperdülve az apuka is: hogy meg ne sértődjön

- és hogy babázás közben abban a kiváltságban lehet része, hogy a jövőbe láthat: megsejtheti miképp ringatja egykor kislánya a babáját, azaz saját unokáját

Ha az embernek fia van, előfordul:

- hogy izomláza lesz a szoros sportszár lábra cibálásától és testes porszívóznivalója a focimeccs után a hernyótalpas cipőből kipotyogó sártól

- hogy egyszer csak elveszettnek hitt szennyesruhák ömlenek ki a szekrényből

- hogy az autókulcs eltűnik a legósláda mélyén

- hogy apa felkötött nyakkendője belelóg a csokitortába

- hogy kioktatást kap az élet értelméről

- hogy egy fiú, csak úgy, szépnek látja és ezt még el is mondja

- hogy kap egy szál virágot (igaz, hogy a dédelgetett kerti rózsából)

- és hogy valakinek még eszébe jut, hogy feleségül veszi, ha nagy lesz.

Szülni csak szoknyában, szépen

Szerző: FiloSzofi


"Jó, jó, de mit vegyek fel?" Nincs az a helyzet, aminek kapcsán ne merülhetne fel ez a kérdés. Itt van például a szülés. Még szerencse, hogy mindenre gondol valaki, így erre a kérdésre is született már válasz (a hálóingen kívül, hiszen az ugye nem is ruha):

Íme, a szülőszoknya!

kobieta

További, izgi képek a hajtás után!
Tényleg, Te miben szülsz, miben szülnél?

Várandós ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

ledanna

Hosszas készülődés vagy legnagyobb ajándék a meglepetés?

Ha a családtervezésre gondolsz, nálunk ilyen nem volt. Csak mostanra, három poronty után lettünk tudatosak, a negyedik kérdése gyötör is nap mint nap. A saját tapasztalatom az, hogy addig születik sok gyerek, amíg nincs tipródás, mérnöki tervezgetés. (Lotte)

A négy terhességemből csak a harmadik   volt tervezett. Azon viszont annyit dolgoztunk, hogy az négy gyerekre is elég lett volna. (Fakirma)
Csatlakozom. A harmadikat tervszerűen halasztottuk, később nagyon vártuk, na itt volt egyedül várakozási idő, szenvedtem is rendesen!  És ha már itt tartunk: nem lennék képes visszavonhatatlanul kitenni a pontot a végére. Egy százalék esély maradjon bónusznak. (Szofi)

Somlói galuska vagy kovászos uborka?

Mindössze egyszer voltam úgy igazán kívánós, emlékszem, anyósoméknál aludtunk, Veszprémben, éjjel kívántam meg nagyon egy hamburgert. De jó fej voltam és nem küldtem ki Őt a reménytelen téli éjszakába vadászni. (Lotte)

Somlói galuska. Minden terhességemnél minimum húsz kilót híztam. De ez titok. (Fakirma)
Korai hányingerre műkaja, később a lánynak édesség, fiúnak csupa sós. A harmadik már sokat fejlődött, zöldséget, gyümölcsöt is akar. Szélsőséges mániák nem voltak, de most vettem észre, hogy magányos vendéglőzés szinte csak várandósan fordult elő. Emlékszem az elsőre: megláttam a mákos tészta feliratot, és muszáj volt beülnöm egyre. Csak éppen elfelejtettem, hogy általános szokás a mákot porcukorral adni, ami úgy elkeni az ízét. Csakis ropogós kristálycukorral az igazi, ami kissé levet enged a meleg tésztán, nyammm! A porcukor kiheréli az egészet. (Szofi)

Arad, a magyar Golgota

Szerző: Lotte  

"....Zénóról mindenki tudta, hogy nem hajlandó lefeküdni olyan nővel, aki még nem mondta fel neki kívülről, folyékonyan és névsorba szedve a tizenhárom tábornok nevét, ugyanakkor városszerte a legszebb férfi volt..." (Csengey Dénes: Találkozások az angyallal)

 Te fel tudod sorolni a neveiket?

Anyalázó

Szerző: Fakirma

Gyűlölöm a mókás fejtörőket

A gyerekek hálátlan disznók, most már biztosan tudom. Ennek ékes példája Bendő fiam, aki nem csak magasságban nőtt 20 centivel felém, hanem úgy tűnik, intellektuálisan is, és ebből egyáltalán nem csinál titkot. Se itthon, se a külvilág előtt. Tegnap például fogadott a matematika tanárával, hogy az ő anyukája biztosan nem tudja a másodfokú egyenlet megoldóképletét (nagyjából ez volt az első pasi, aki ilyen komoly szellemi teljesítményt nézett ki belőlem, no ez a megdicsőülés sem tartott sokáig). Itthon pedig legújabban logikai feladatokkal bombáz, s én nap mint nap csúfos kudarcot vallok. Három napja szívat a következő feladattal:

Felváltva mondunk számokat növekvő sorrendben harmincig, az nyer, aki előbb kimondja a harmincas számot. Nyilván nem egyesével számolunk, akkor már a második nap rájöttem volna, hogy nekem kell kezdeni a győzelemhez (vagy Bendőnek, most hirtelen nem tudom pontosan). Az elhangzott összeghez egytől hatig adhatunk hozzá számokat. Például én kezdésként ötöt mondok. Akkor Bendő mondhat hatot, hetet, nyolcat, kilencet, tízet vagy tizenegyet. Ha mondjuk nyolcat mond, akkor én választhatom a kilencet, tízet, tizenegyet, tizenkettőt, tizenhármat, vagy a tizennégyet. Aztán Bendő jön egy minimum eggyel, de maximum hattal nagyobb számmal. És így tovább. Tök mindegy mit mondok, mindig ő nyer. Basszus, segítsetek, anyai tekintélyem utolsó morzsái most tűnnek el a semmibe! Milyen számot mondjak, hogy legyőzzem ezt a pattanásos anyalázót?!

A két Hunyadi

Szerző: Lotte

Első operaélményem, mikor a családdal úgy nyolc-kilenc évesen a az Erkel Színházban megnéztük a Hunyadi Lászlót. Egészséges gyerekekként persze el-elszunyókáltunk bátyámmal a maratoninak tűnő előadáson, de azóta kultúra fogyasztásra alkalmas felnőtt-féle vált belőlem, aki hősiesen - vállalva a leégés kockázatát - immár maga próbálja terelgetni gyerekeit mindenféle színházi széksorok felé.

Az Operaház idei évadnyitó előadásaként Erkel Ferenc nemzeti operáját vitte színpadra Szűcs Gábor rendezésében, amit a ház előtt kivetítve, Flair kerti székeken ülve is ugyanannyian követhettek figyelemmel, mint odabenn. Az élmény sem maradt el sokkal a bentihez képest: a kellemes nyáresti hangulatban a néhány percig permetező eső ellenére is  ugyanúgy tapsoltunk az áriák és a felvonások végén kint is, mint bent.
A szokásos szőrmés jelmezekből kibújtatva, óvatosan leporolva közelítette a rendező a ma emberéhez a zseniális művet. Eddig is nagyon szerettem a darab ismert dallamait, de most véglegesen beleszerelmesedtem a műbe.

Szerelem a belvárosban

Szerző: Lotte 

A Károly körúton óriásmolinóval vallott szerelmet egy férfi. Nyilvános lánykérés a belvárosban:

mno.hu

Terhesnapló 2. - Testetlen testiség

Szerző: FiloSzofi

"..százával láttam gyerekeket, tucatjával hájas alakokat, tízesével lányokat;

 fiatal, középkorú és vén testeket, gyerektestet, ami még nem is test igazán,

és anyatestet, ami viszont a leginkább test, mert már szaporodott."

(Javier Marias)

...és már csak a magneB6 tartja össze...

 18.hét

 + 3 kg

Lori Portka grafika

Most jó. Ez a várandós időszak utazósebessége. Jellemzően ebben az időszakban fotózzák a modelleket, szerepelnek a reklámokban, és kislány korunkban így képzeljük, amikor majd "nagy hasunk lesz". És én még ennek is az elején tartok, a tükör előtt billegős játéknál, amikor még eldönthetem, hogy kirakom, vagy elrejtem. Egyetlen bosszantó körülmény, hogy az előző, beszámíthatatlan hetek hátraléka most ott mosolyog, és örül, hogy végre megérkeztem...

Amennyiben vannak szellemi igényeink, ilyenkor érdemes rástartolni a kielégítésükre, és amennyiben vannak testi igényeink, akkor jó lesz, ha most rástartolunk a kielégítésükre. ( Ez pedig itt egy mondat részvét a permanensen szarul levőknek.)

Van ugyan egy gombóc a gyomrod alatt, de még tudsz enni, emészteni, aludni, lélegezni, lehajolni. Ez addig természetes, amíg egyszer nem gátolnak meg benne, és van esély, hogy a vége felé néhány funkció csak korlátozottan lesz elérhető. (Első terhességnél ezekben a hetekben kezd oszlani az a tévképzet, hogy a gyerek úgy ül a hasadon, mint a kispárna  a ruha alatt. Sajnos nem, nem rajta, ez benne van, ott, ahol máskor a gyomrod, a beleid, és a tüdőd szokott lenni.)

Adásszünet - beszélgetés Dióssy Klárival

Szerző: Lotte

A stúdióból kipenderülve egy narancsos Melbát csúsztatott a kezembe, majd vidáman huppant le mellém beszélgetni. A koncentrációt igénylő élő adás után is üde, jókedvű műsorvezetővel, a megújult Család-barát egyik háziasszonyával, Dióssy Klárival beszélgettünk.

Amíg elemeztétek a mai adást, szétnéztem picit az új stúdióban. Igazi családias légkört teremtettek az ablaktalan helységben: az egyik falon emberes farakás, mintha csak a kályha tüzére várna, kellemes szobabelső és egy komoly konyha, ahol minden adásban készül is valami. Ma citromos túrótorta sült, az illata belengte a stúdiót. Szoktál kóstolgatni?

Igen, és ez a mai túrótorta remek volt! Egyszerre fanyar és édes, a kedvencem!

És hogy ízlik az új műsor?

Jaj, nagyon! Második hete indultunk és nagyon jól érzem magam benne. Valamikor tizen-egynéhány évvel ezelőtt, mikor először próbálhattam ki magam a híradón túli képernyős világban, hasonló műfajú beszélgetős műsorba cseppentem. Csacsogós lánynak tartom magam, aki szereti kibeszélni a dolgokat. A Nappaliban vagy még korábban a Napi Mozaikban hasonló feladatom volt, azt hiszem, igazán nekem való műsor a Család-barát is.

Az előbb elcsíptem, ahogy "ö"-zve mondtál ki egy szót. Le se tagadhatnád a szegedi kötődést...

Tényleg? De érdekes, bár már mások is mondták, nekem fel sem tűnik. Valóban, Szegeden kezdtem a körzeti stúdiónál. Második éve, hogy felköltöztem a fővárosba, előtte ott volt a bázisom, bár nem vagyok szegedi születésű. Mezőtúron születtem, Szolnokon jártam gimibe, most meg Kunszentmártonba járok haza a szüleimhez. Aztán Szegedre kerültem, ott végeztem a bölcsészkaron magyar-ének szakot, utána kerültem a tévéhez. Meghatározó időszak volt, mindent kipróbálhattam, megtanulhattam a tévézésről. Jártam terepre interjúzni, vágtam, híradóztam: változatos, pörgős élet volt.

Könnyes búcsú a Vidámparktól

Szerző: Fakirma

Bizonyára hallottátok már a hírt, hogy végre valahára november 4-én bezárja kapuit a Vidámpark. Én az elmúlt 12 évben sok keserves órát töltöttem ebben a romhalmazban. Depressziós epizódjaim periodikus megjelenéséért többek között a városligeti szórakoztató központot teszem felelőssé (egy cirkusz-látogatással megfejelve garantált mélyrepülés). 

Most végre vége, és a hírek szerint az új még legalább 2-3 évig biztosan nem nyílik meg a Rákóczi hídnál. Erre a kis pihenőre bőven rászolgáltam.

A lelkem mélyén gyerekkoromban is éreztem, hogy a Vidámpark valójában egy baljóslatú hely, s  már akkor is hülyére nyomasztott a mindent körbelengő elmúlás szelleme. Évtizedek teltek el azóta, közben az én kritikai érzékem sokat fejlődött, lelki terhelhetőségem csökkent, a Vidámpark pedig mentálhigiénés funkcióját végleg elveszítette: évről évre egyre nehezebben vettem rá magam, hogy gyarapodó családommal eltöltsek néhány órát a régi roncsok és elöregedett bóvlik  által telezsúfolt, emberi tartózkodásra alkalmatlan helyen. Az, hogy a gyerekek komolyabb lelki károsodás nélkül vészelik át a Vidámparkban töltött időt, csak újabb bizonyíték számomra, hogy fiatal korban az ember  lelkileg strapabíróbb és a környezet károsító hatásaival szemben rendkívül ellenálló.

De hiába az ifjonti lelkesedés, a Vidámpark életére egyre súlyosabb terhek nehezednek.

Szülők Napja, de kiknek?

Szerző: Lotte

Első hallásra minuszos hírnek tűnhet, hogy az ENSZ néhány nappal ezelőtt egy határozatával újabb világnapot lajstromozott be. Van világnapja a balkezeseknek, az információs társadalomnak, sőt a világűrnek egész hetet szentelnek, még szép, hogy a szülők is kapnak egy jelölést a naptárban! A tagállamok öröme e látszólag nemes kezdeményezéssel kapcsolatban azonban korántsem osztatlan. Kukkantsunk be egy kicsit a színfalak mögé!

A kezdeményezéssel kapcsolatos nemzetközi fogadtatás alapvetően nem volt pozitív, mi több, a Közgyűlés leköszönő katari elnöke az ENSZ-ben szokásos eljárás felrúgásával fogadtatta el azt. Valójában ugyanis a Szülők Napja nem élvezte egyetlen országcsoport támogatását sem, inkább negatív benyomásokat hagyott maga után. De vajon miért?