PszichoGo

Szerző: Fakirma

Kedveseim!

Örömmel jelentem, a gyászmunkán túl vagyok: az Onleányt elsirattam, feldolgoztam, elkapartam, megbocsájtottam, elengedtem, a rosszat szőnyeg alá söpörtem, a jót identitásom részévé tettem. Most készen állok, hogy kapcsolatunkat új keretek között, más felállásban, egy frissen létrehozott felületen folytassam Veletek. Friss a cucc, lekötnek a technikai részletek, így új szösszenettel még nem álltam elő, csak néhány régi posztról fújdogáltam le a port, s kicsit aktualizáltam. Ha engem már untok, olvassátok szerzőtársamat Anitát, elég jó fej. Már csak azért is, mert a legjobb barátnőm.

Szeretettel Várunk Benneteket:

http://pszichogo.hu/

Van nálad gumi?

Szerző: FiloSzofi

"Lakótelepen lakik a csaj...az nyomja" Igen, a nyolcvanas éveket én is panelban nyomtam le, amiről úgy tíz éves koromig egész szép emlékeim vannak. Ilyen például a gumizás.
Alsós kispisis korunkban minden kislány zsebében lapult pár méter összecsomózott gatyagumi, és ez elég is volt a boldogsághoz. Gumiztunk a szünetekben, gumiztunk iskola után, gumiztunk novemberben az utcai lámpa fényénél.

forrás: pinterest

Most egy webáruházban böngészve akadtam rá az újdonságok között az "ugrálógumira". Szép, szivárványszínű, úri darab. Francia. Gyorsan megrendeltem, lélekben egy csepp lenézéssel az ostblock bugyigumik nevében, de vilámgyorsan felmérve, hogy a közeljövőben biztosan nem megyek rövidáru kereskedésbe.

Hétvégi süti: Hatlapos

Szerző: FiloSzofi

Az utóbbi hetek süti slágere nálunk a hatlapos, ami újdonság nálunk, és közben erős nosztalgia is.
Otthon nem csináltunk, az emlék boldog egyetemi éveimhez kapcsolódik. Itt jegyzem meg, nagyon durva, hogy ez a boldog aranykor olyan döbbenetes sebességgel távolodik az időben, hogy szép lassan összeolvad, mint két higanycsepp, a gyerekkori nosztalgiákkal.

A túlzott népszerűség okán, alig sikerült lekapni a sütit

 Ha egyetemistaként egy kicsit kevesebbet ittunk és cigiztünk volna, azt lehet mondani, hogy példaszerű környezettudatos életet éltünk, bár ha jobban belegondolok, az ivással sincs semmi gond. Többnyire kimért bort ittunk, üvegpohárból, szóval tökéletes. Hogy ez most hogy jön ide? Hát úgy, hogy csodálatosan felszabadítóan nem volt semmink. És ebben a semmiben minden szépség, és minden finomság szabadon ragyogott. Így például az albérlet gasztronómiai sivatagában a vasárnapi süti műanyag dobozból, ahogy az otthonról érkező lakótárs hátizsákjából előkerül. Például Orsi anyukájának hatlapos krémese.

Megsütöttem, és tökéletes lett. Pont olyan. Aztán megsütöttem mégegyszer, valamikor éjszaka, kényszerpihentetett tésztával, és kifelejtettem a krémből a vajat, és szinte még jobb lett. Másnap a társaságban, ahova vittük, nem érte meg a tálalást. Mielőtt a tányért letettem volna az asztalra, elfogyott.

Heti muníció: Dedóskönyves

Szerző: Fakirma

A gyermeknevelésre rátelepednek olyan evidenciák, melyek még hangzatos pszichológiai elvekkel sem maszatolhatók el, ha tetszik, ha nem, még egy közepesen ramaty szülőnek is vállalnia kell a lebonyolítást: a körömvágás, a kötelező védőoltás és a havonként esedékes tornagatya kimosása mellett ilyen macera az esti mesélés is.

A fiúkkal a történet mesésen alakult, Rudolf Steiner sem csinálhatta volna jobban: a hat éven aluliaknak szóló gyermekirodalmat megúsztuk néhány Boribonnal, egyébként az esti összebújós szeánszot spontán kreatívban nyomtuk, magunk által kreált történetekkel dolgoztuk fel napi betevő traumáinkat. Kezdetben strapás volt, önfegyelmet, fantáziát és empátiát igényelt, később a srácok annyira belejöttek a meseszövésbe, hogy elégnek bizonyult részemről egy-egy jókor odalökött hümmögés, jajgatás, szipogás. Iskoláskor környékén házibuheránkat fokozatosan túrták ki a klasszikusok: mire Bendő felső tagozatos lett, már kipipáltuk Momót, Némó kapitányt, Hecsekit, kis Nicolas-t, Juharfalvi Emilt és a többieket. Nyugodt szívvel költöztem át cseperedésnek indult lánykáim ágyába, s miközben elölről kezdtem a macerát, a srácok ágya mellé reményekkel telve tettem le egy-egy Rejtő Jenő vagy Agatha Christie könyvet. Idővel visszapakoltam a polcra, mert kiderült, hogy fiaim önfeláldozó anyaságom ellenére sem váltak olvasó lényekké. Nem gond, ahol sok a gyerek, ott mindig mindenre van újabb esély.

Egyéves szindróma és visszatérés újkrumplival

Szerző: FiloSzofi

Kedves Olvasók, újra színreléptem! Csak reménykedem, hogy egy cseppet hiányoztam, ha nem is annyira, mint Lotténak és Fakirmának, ugye.
Még kicsit hunyorgok a rivaldafénytől. Előrebocsátom, nagy mondanivaló nem is várható (egyelőre), debütáló posztom csúcspontja várhatóan a recept lesz. Különben, épp olyan most írni, mint levetkőzni az első kánikulára. Tegnap átestem az első ujjatlanos napon, ami szerencsére elég vidám volt ahhoz, hogy feledtesse a kő alatt nőtt fű jellegű karjaimat. (Húúú, Irma, most elfogadnám a súlyzóval töltött óráid méltányos hányadát - bakker még ebben is tücsök vagyok, a hangyák télen kondiznak, hogy nyáron gyűjtögethessenek.)

Amikor rádobtam a friss spenótot

Távolmaradásom alatt egyébként nem éreztem magam olyan rosszul, csak bedugultak azok a csatornáim, amelyek a családot belül megkerülve vezetnek ki a külvilágba. Ez nálam az  egyéves szindróma. Amikor már (újabb)egy éve szoptatok nem csökkenő időtartamban, amikor túl vagyok a nálunk menetrendszerű kapcsolati válságon, a testem kezd felhagyni a válságműködéssel - túl a traumán tehát, de nem szűnő testi kontaktusban valamelyik gyerekemmel, mindig előáll a helyzet, hogy csak merengek és szolgáltatok, merengek és szolgáltatok...

Egy darabig még nyúlnak az ember után, de amikor a facebook is ledobott, a telefon csak csörgött, csörgött, az adópapírokat csak meg kellene keresni, csak meg kellene keresni, a Kistesó csak zúz, és zúz, és már a telefon sem cseng, mert bedobta a wc-be, na, akkor felhagyok a csatornák tisztogatásával.

Toalett Gender: Városi uszodás

Szerző: Fakirma

Üdvözletemet küldöm Cesky Krumlov sportuszodájából:

A fehér por

Szerző: FiloSzofi

Több mint egy éve találtam rá a mindentudó fehér porra. Azóta függő vagyok. A szódabikarbóna olcsó, környezetbarát, és mindenre jó. Szerintem biztos fogyaszt is, kár hogy nem szabad magában enni.

Ha van egy csomó gyereked, vagy állatod, vagy csak zűrös felnőttek közt élsz, mindenképpen javallott, hogy beszerezz egy fél kilós csomagot valamelyik ökoboltból.
De nincs az a háztartás, ahol ne lehetne kihasználni a mindentudó szódát, elég ha rákerestek a neten, azonnal hosszú listát találtok az alkalmazási területekről.

Én most azokat a felhasználási területeket sorolom, amit próbáltam, és nálunk átütő siker volt:

- Az összehányt ágyon a nedves foltod beszórod szódabikarbónával, fél napig(pár órát, vagy bármennyit) rajta hagyod, végül leporszívózod, és szagtalan az ágy.

- Ugyanez pisifolttal.

Heti Muníció: Szégyen a futás, de legalább nem kreatív

Szerző: Fakirma

Most már tuti, hogy nem csak tréfáról van szó, a tavasz menthetetlenül birtokba vette hétköznapjainkat. A kölykök kitartóan nyaggatnak, hogy a négy fal közötti hetrázásnak vessünk véget, s a szabad ég alatt folytassuk tovább családi nyűglődésünket. Már nem lehet őket megvesztegetni egy idegölő társasjátékkal, de még egy combos plázázással sem, hisztérikusan ragaszkodnak a napsütötte viszonyokhoz. Nem örülök, alapjában véve fáj kimozdulnom itthonról, jobb szeretem a biztonságos környezetben való döglődést. Értem én, hogy a gyerek agya akkor fejlődik, ha egy rakás oxigénhez jut, meg ott a fránya D vitamin is, de ettől nem leszek motiváltabb a  kertben téli álmukból ébredező kutyaszar kupacok eltüntetésében. Marad a kölykök okosodására a kapunkon kívüli világ. Az idei évadban háromszor jártam a játszótéren. Ez pont hárommal több alkalom annál, amit maradandó lelki sérülések nélkül el tudok viselni.

Alapsütik 6 - lusta tészta

Szerző: FiloSzofi

Nem is tudom, hogy maradt ki idáig az Alapsüti sorozatból a gyerekkori kedvenc, a lusta tészta. Hívják még lusta asszony tésztájának, lusta rétesnek is. A lusta jelzőt azzal érdemelte ki, hogy nem kell hozzá tésztát gyúrni, sem kavarni, sem felverni. De ezt a sütit nem (csak) azért szeretjük,mert egyszerű.

Ronda, de finom

A hozzávalókat fajtánként a tepsibe szórjuk, végül meglocsoljuk tojásos tejjel. Nagyon fontos, hogy réteslisztet használjunk hozzá, azzal lehet elérni azt az állagot, amitől szenvedélyesen lehet rajongani ezért a süteményért, vagy éppen finnyogni rá. Mondanom sem kell, én a rajongók közé tartozom.
A tepsi aljára fagyasztóból kivett 10 dekás vaj felét reszeljük, arra szórjuk a liszt-cukor-szódabikarbóna száraz elegyét. Erre kerül a morzsolt túró, majd ismét a lisztes elegy, a vaj másik fele, végül a tojásos tej.
Az alja ropogósan ikrásra sül, majdnem, mintha grízes lenne, és majdnem mintha morzsás, de egyik sem. Ez más. A tetején szintén kissé ropogós, de a tojástól kissé filmes réteg képződik. Középen a túró fogja össze az élvezeteket.

Böjti menü - a régi, jó rántott leves

Szerző: FiloSzofi

Hogy az milyen jól tud esni! És csurgatott tojással, egész köménymaggal mennyire lehetett fújjolni rá a menzán! Emlékszem a pléhkanalak szélén színpadiasan meghimbált, majd rátapadó tojáscafatokra. Otthon is rendszeresen ettünk, és bevallom, szerettem, csak a köménymagra ne harapjon rá az ember. Anyu persze nem keverte ezer szálra a beleütött tojást, a nagyja szépen egyben maradt, és mindenkinek jutott szigorúan egy darab. Zsírban pirított nagy kenyérkockákkal ettük. Legutóbb én ettem meg majdnem az egész fazék levest, és majdnem az összes tojást. A kenyérkockák nem hiányoztak. És akkor megfogadtam, hogy gyakrabban csinálok majd.  Hogy is kell, hogy is kell csinálni? Rém egyszerű, de konkrétan itt a recept. És pont olyan lesz. (Délután, ha elkészült a mienk, teszek fel képet is, bár annyira nem egy látványos darab, csak, hogy lehessen azonosítani.)

A tojás egyben marad

Kenyérkocka helyett levesgyöngy

Rántott leves

2ek liszt
kevés olaj
piros paprika
2-3 fej hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só
kömény
(ecet vagy tejföl, ha savanyítani akarom -én nem szoktam-)

Családünnep a Millenárison

Szerző: Onleány  

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a szombati "Családünnep Magyarországgal" című rendezvényt a Millenárison. A programok igényesek és ingyenesek, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt szólnak - érdemes beépíteni a hétvégi úticélok közé.

Megfejtés: Kukorelly Endre

Szerző: FiloSzofi

A tegnapelőtti feladvány, a dünnyögésem szerzője, derűm megihletője: Kukorelly Endre. Marcsi olvasónk részéről, akinek itt is gratulálok, megfejtés már érkezett, de ígértem a teljes a költeményt, és a kötetet is illene megmutatni, mi több ajánlani!


A vers egy gyerekvers kötetből származik, a címe: Samunadrág, komolyabb dolgok hat és háromnegyed éveseknek.

A kötet Tettamanti Béla rajzaival teljes, miatta lett a könyv másfél évesen Bú kedvence, a humoruk, azt hiszem, nem áll távol egymástól. Minden kültőnek ilyen grafikust kívánok, sőt, mindannyiunk mellé egy saját karikaturistát!

A versek a hat és háromnegyed éves kor létállapotában fogantak, amit majdnem bármennyi évesen felvehetünk.

Apropó, kinek van zöld szandálja? Kérem írjon!

(És küldjön képet!)

És akkor, íme a vers:

Böjti menü - Vöröslencse leves

Szerző: FiloSzofi

Böjti menü sorozatunkban olyan ételeket igyekszünk összegyűjteni, amelyek nemcsak húsmentesek, de egyszerűek is.

Milyen  a jó böjti menü? Finom, de nem ínyenc. Könnyen elkészíthető, hogy a figyelmünk ne az evés körül forogjon egész nap. A gyerekek is egyék, de ne legyen mindig tészta.

10 perces vöröslencse leves

Teszteltem. Ma 11.05-kor elkezdtem felvágni a hagymát, 11.15-kor a tűzhelyen rotyogott a leves.

Heti Muníció: Csizmás Kandúr játszóház

Szerző: Fakirma

Amikor egyszer majd a kölykök kinőnek a parazita szimbiotikus létformából, lesznek olyan magunk mögött hagyott gyermekbarát tevékenységek, amelyeket nem fogok visszasírni. A játszóházak steril boldogsága biztos nem fog hiányozni. Hálátlan nyafogás lenne azonban a fedett játszóterek fikázása, mert alapjában véve kegyes műfajnak számít a gyerekszórakoztató iparban: egy babzsákon döglődni zöld tea szürcsölése közben kétségtelenül elviselhetőbb tevékenység, mint a játszótéren favárak lécei között préselődve gyereket másztatni, vagy állatkertben büdös vízilovakat etetni.

A Csizmás Kandúr játszóház plakátjával waldorf ovink hirdetőfalán találkoztam először. Kíváncsi lettem, mert nehezen tudtam elképzelni azt a színes gyerekparadicsomot, ami a szigorú steineri kritériumoknak megfelel.

A hirdetésen Csizmás Kandúr egy olyan tuti helyre invitál, ahol a gyerekek igazi szobrokon mászhatnak. A zuglói játszóház azonban nem múltbeli csökevény, mint kedvenc szoborparkom, ahol fiaim hajdan gondtalanul ugrabugráltak kommunista hőseink jobb sorsra érdemes testrészein.

Heti muníció: Bögrés pizzatészta

Szerző: Fakirma

Romkonyha - a sikertől megrészegülve

A társadalmi elvárásoknak eleget téve a halál közeli élményem után tettem néhány fogadalmat. Nem csak azt határoztam el, hogy tiszteletben tartom a stop táblákat,  hanem azt is, hogy  esténként megvacsoráztatom minden gyerekemet. Az útszéli táblák detektálásával nincs is semmi gond, különösen azért, mert se autóm, se jogosítványom. Az össznépi vacsoráztatás azonban sok fejtörést okoz.  Mert a forradalmi újítást nem a vacsoráztatás  jelenti, hanem a minden. A négy gyerek - bár az élet minden területén harcban áll egymással - abban egyetért, hogy véletlenül sem eszi meg ugyanazt a kaját.  Bendőnek csak az ehető, amiben hús van. Szendvicsgyerek kizárólag szénhidrátokból fedezi energiaszükségletét. Királykisasszony nem válogat, ha gyrosról van szó és persze nincs benne husi, zöldség és öntet. Ojó táplálkozási szokásai kiszámíthatatlanok, egyszer például véletlenségből  megette a brokkolis krumplit, máskor viszont a nutellás palacsintát is a földre köpi. Kajafronton mindössze egy alapelvhez tartják magukat következetesen: nem fogyasztanak zöldséget és gyümölcsöt. Rendben van ez így, legalább a piacon nem fecsérelem az időmet.

Slam poetry, szereted?

Szerző: FiloSzofi

Először idén nyáron, Kapolcson hallgattam slamet, legutóbb tegnap éjjel a youtubon. Aztán valamelyik fürdőben kallódó újságban olvastam egy rém komoly, és rém korrekt írást arról, milyen fejcsóválva fogadja a "szakma" ezt az új, műfajt. Van, aki félti tőle a nagy szent költészetet, valaki nem, valaki atyáskodva nézi a "fiatalok" új hóbortját, ami majd az igazi költészethez is elvezeti őket, és van, aki lelkesedik.

 
_________

A slam poetry egy olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket előadják pár percben, és ezek után értékelik egymást. Általában numerikus értékelést használnak, mint például a nullától tízig terjedő skála. Célja egymás szórakoztatása, kisebb hírnév szerzése, elgondolkodtatás.

A slam poetry története 1984-ben indult, amikor is egy építőipari munkás, Marc Smith, önjelölt költő, és barátai a kedvenc klubjukban felolvasó esteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már egy komolyabb versennyé nőtte ki magát, ami kezdetben csak hobbiként indult. A hangsúly itt már nem a versek hangulatáról szólt, hanem sokkal inkább egy performansz lett. Nagyobb esteken, amikor több csapat illetve egyén indult, akkor az egész egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. (Wikipédia)

Tény, hogy a slam poetry felkavarta az irodalmi életet, így én is nagy várakozással, ám kevés előzetes információval hallgattam először. És óriásit csalódtam. Azt hittem ugyanis, hogy az egész inkább zene, improvizatív jazz beszélgetése a költővel. Látszik, hogy abban a korszakban szocializálódtam intellektuálisan, mikor az "interdiszciplináris" meg "műfajok keveredése", a posztmodern gesamtkunstwerk volt a nagy szám. Egy időben mindenáron vetíteni akartuk a zenét, és festeni a költészetet, ami egyébként jó dolog.

Aztán azon is kiakadtam, hogy a szövegek nem annyira jók, mert ha valami érdekel, akkor mindig sokat várok. Meg voltam sértődve, hogy nem mindenki zseniális. Ahogy azon is, hogy politikailag csak szabadszájú, de ugyanolyan közhelyes, mint a vaskalapos zsargon, és ez mélységesen lehangolt. Persze, akiket hallottam. Tudod, amikor már 50mp-nél tudod, hogy a 3. perc slusszpoénja Orbán Viktor lesz. Ez olyan, mint ha önfeledten kidobósoznál, aztán rájössz, hogy úgyis csak a rajztagozatosokat dobják ki.

Üldöz a kamaszkor

Szerző: FiloSzofi

Amikor azt olvastam, hogy a 16 éves lány szerelme Gulácsy Lajos, és hogy menő képregényrajzoló szeretne lenni, akkor tudtam, hogy ezt a könyvet megveszem. Magamnak. Amúgy is üldöz a kamaszkor, kénytelen vagyok újra visszanézni, ha meg akarom találni Filo Szofi elejtett fonalait, hogy ne fogyjon lassan F.Sz-re. Egyébként is irtó kíváncsi voltam, miben hasonlítunk még Lídiával a rég halott művészek iránti szerelmen kívül. Na, ebben például nem:

"Szeptemberben Byron egyik terheléses feladata az volt, hogy folyamatosan úgy íratott velem házi dogákat, hogy a szöveg csak tőmondatokból állhatott. Kábé így: Hazamentem. Lefeküdtem. Gondolkoztam. Satöbbi. Elmondása szerint ezt azért tette, hogy megszabadítson az életkorommal abszolút együtt járó túlírástól és sallangtól."


Rám sosem figyelt senki ennyire, és most újra sajnálom is magam ezért, brühühü. Most olvastam egy másik karácsonyi könyvben feketén-fehéren, hogy kamaszgyerekünknek mentort kell találnunk. A könyv a fiúk neveléséről szólt, de ez pont a lányokra is igaz.

Ha tehát lett volna irodalmi mentorom, akkor már rég rám szólt volna: "Szofi, ki ez a Lídia, miről akarsz írni voltaképpen? És legfőképp: Mit akarsz mondani?"

Jó, jó, igaz,lássuk:

Ki?
 Kubik Lídia tizenhat éves, dráma tagozatos gimnazista, aki lehet, hogy mégis inkább a rajzolásnak szentelné az életét. Az ő naplóját olvashatjuk Lídia16 címmel. Lídiát Gévai Csilla teremtette, sejthetően kicsit önmagából, mivel ő mára többkötetes szerző, és menő grafikus egyszemélyben. Ezért nem egészen hiteltelen, hogy a könyvbeli Lídia is már-már túlságosan sikeres.

A könyvbe ITT beleolvashatsz. Ez ez egyik csúcs jelenet, a kiszemelt fiú lakása körül bujkálni a legjobb barátnővel. Na, volt ilyen?

Megnéztük a Rumini játszóteret

Szerző: FiloSzofi


Máskor ebben az időszakban elégedetten heverészünk otthon, és a hasunkat simogatjuk. Idén viszont alig vártuk, hogy eljussunk egy jó kis játszótérre. Nem azért, mert átfogó életmódváltásba kezdtünk, csak a jó kis fosós-hányós vírus ült rá a karácsonyunkra. Elmaradtak a kimerítő családlátogatások, barátos karácsonyok, gyerektalálkozók, ehelyett én, az egyetlen ép gyomrú, egymagam pusztítom a bejglit az éjszakai virrasztások magányos óráiban.
A gyerekek amúgy jól vannak, gyorsan és flottul tudtak hányni, alig-alig megszakítva egy-egy kártyapartit. Viszont undorító hörgések közepette zaftosan köpködik a víruskolóniákat szanaszét. Ebbe én is beszálltam, szakterületem a köhögés, sajnos. Emiatt - mint egyetlen lehetőség - felértékelődtek a szabadtéri programok. Körbejártuk már zárás után a Bazilika előtti vásárt, álltunk esőben jóbarátokkal a bank eresze alatt, házi Bailey's-t iszogatva, most pedig megcéloztuk a mikuláskor megnyílt Rumini játszóteret az I. kerületi Mária téren.

Nagy mézeskalács teszt

Szerző: FiloSzofi

Visszatérő decemberi életkép nálunk, hogy az életünk napi sittje fölött elszánt arccal süteményt gyártok, a Férj pedig  felveszi a "Nincs-jobb-dolgod-hát nézz-körül-hol-élünk" arcot. Ma már talán inkább reflexből teszi ezt, hét év alatt beletörődött, hogy év végén pár hétig mindenhol liszt, kiszúróforma és becsomagolt tésztamaradékok hevernek.

Nekem a karácsonyi sütés lelkigyakorlat, olyan forma, ami maga a tartalom. Elismerem, tisztára irracionális, de talán is attól jó. De idén befejezem időben, nem fogok 24-én hajnali ötkor bejglit pihentetni. Remélem.

Aztán ott van a tökéletes mézeskalácsot kereső népszokás. A tuti recept, ami puha, és az is marad. A ropogós, az illatos, a rohanósoknak nem-pihentetős. Méz nélkül, cukor nélkül, glutén nélkül, mindent bele vagy spórolós. Vegyünk-e új kiszúróformát, kell-e cukormáz, túlzás-e a csoki, vagy csak magvas legyen? Biztos, hogy 20 év fölött mindenki hozzá tud szólni a nagy mézeskalács kérdéshez.

Volt bor, és tipikus gyertyalámpás is.

Akkor most én is tovább görgetem a hógolyót: megversenyeztettünk két népszerű receptet, és kipróbáltunk egy méz nélküli változatot. Orsival sütöttünk, kóstoltunk, Férj beleevett, gyerekek csak folyamatosan faltak, nekik mindegy volt, éppen melyiket. Az értékelés nem volt profi és nem objektív, de mindegyik finom, így nem nagy téttel játszunk:

1. Móni receptje, amit Maxtól vett át, aki Magdi nénitől kapta.
2. Moha alapreceptje, ami kering az interneten, én itt olvastam.
3. Méz nélküli /Harmonet.hu

Heti Muníció: Narancsbőrözés

Szerző: Fakirma   

1. Pincében szunnyadó leg trainer

Most, hogy jelek szerint a fogszabályzó végleg hozzá nőtt a fejemhez, és egy nevetséges baleset folytán egy maradandó heg terpeszkedik a halántékomon, feladtam a harcot, arcomat hagyom az enyészetnek,  és hálásabb testrészeket keresek magamon. Szomorúságomban belevetettem magam a nagy téli narancsbőrtelenítésbe. A gyakorlatot elméleti búvárkodás előzte meg: a feldolgozott szakirodalom alapján arra jutottam, hogy a cellulit nem más mint méreggel felturbózott háj. Ez olyan undorítóan hangzik, hogy a brutális esztétikai élményen túl lelkileg is nyomasztani kezdett a kérdés. Így hát elszántam magam a küzdelemre. Még az a szomorú tény sem riasztott vissza, hogy a narancsbőrért elsősorban a csapnivaló gének a felelősek. És mivel a női bolondériákra épülő iparágak hülyék lennének nem kihasználni hiszékenységünket, ezért azzal biztatnak minket, hogy vigaszágon  harcba lehet szállni a gödröcskés fenékkel.