2013. április 30., kedd

Heti Muncíció: Kassai lötyögős

Szerző: Fakirma

Kassára  véletlenségből jutottunk el Embererrel a kétszemélyes szülinapos-házassági évfordulós turnénkon. A választás szempontjai meglehetósen egyszerűek voltak: hazaérjünk néhány óra alatt, ha valamelyik kölyöknek sürgős szüksége támad egy anyára vagy egy apára, legyen jó sör olcsón, ehessünk knédlit és találjunk egy plázát, ahol konzumkényszeremet csillapíthatom.


2013. április 29., hétfő

Anyák napi szomorú - egy döbbenetes plakátkampány margójára

Szerző: Lotte

"Most őszintén anyu, Ő nem fog veled maradni. De mi lesz akkor velem?"

A new york-i polgármesteri iroda  látványos és drága, 400 ezer dolláros költségvetésű plakátkampánnyal rukkolt elő egy hete.
A cél az volt, hogy felhívják a figyelmet a számtalan kockázattal és magánéleti nehézséggel járó tiniterhességek elkerülésére. Az igazságtartalmat (is) hordozó cél azonban nem szentesítheti az eszközt!
Köztéri plakátokkal szórták ugyanis tele a nagyvárost, melyek könnyes szemű, aranyos kisgyermekek szájába olyan tartalmú mondatokat adnak, melyek összességében azt a vádat kiáltják oda a fiatal édesanyáknak: "Anya, miért szültél meg engem?!"

2013. április 28., vasárnap

Hétvégi merítés

Szerző: FiloSzofi

Elmenni és visszajönni - egy kavarás után újrameríteni a kanalat.

Gyerekekkel társaságba menni: "De jó, hogy látlak, majd otthon igyunk meg valamikor egy kávét!



Ezen kívül rájöttem még,
...hogy még mindig nem szeretem azt a szót: "rendszerellenes".
...hogy nem kell öregnek lenni ahhoz, hogy a Balatonnál valaki ne menjen le a vízhez.
...hogy az itthoni tükröknél már működik a korrekciós látás.
...hogy a hámozatlan, vastag, negyedelt karika uborkának közétkeztetés-íze van (de nem rossz)

2013. április 26., péntek

Hurrá, 7vége!

Szerző: Lotte 

Elutazunk 2 napra,
csomagolok 5 emberre,
kerestem 10 (azonos) pár zoknit,
elraktam 15 vállalható pólót,
megteszünk 150 kilométert,
viszünk magunkkal több 100 legót,
elköltünk több 10.000 forintot,
beszerzünk és továbbadunk a tavaszi nagy börzén több 100.000 bacilust,
hátrahagyunk 1.000.000 megoldatlan feladatot. Mindezt 1 páratlan élményért! Hurrá, 7vége!

2013. április 25., csütörtök

Önemésztő gyűlölet

Szerző: Lotte 

Őszintén mondom, hogy rettenetes érzés lehet, ha valaki - mint egy hozzátapadt kellemetlen és levetkőzhetetlen zekét - viseli magyarságát. Sokáig hadakoztam ez ellen a kép ellen - nem, ilyen nem létezhet! - de be kellett látnom, hogy bizony lehet olyan felettes identitás, amely számára kínos, hogy a papírokban az állampolgárságnál a "magyar" szót kell kitölteni, vagy hogy ekként kell becsekkolni a New York-i vagy brüsszeli járatra.
Valahogy kellemetlen szagúnak és kínosan érezheti magát az, aki valami más régióban talált igazi érzelmi otthont: egy nemzetek feletti, megfoghatatlan (vagy legalábbis számomra láthatatlan) szférában. De úgy tűnik a magyar öngyűlölet létező jelenség. (Hogy van-e ilyen frusztráció egy német vagy belga esetében, nem tudom, de ha igen, őket is nagyon sajnálom.)
Krausz Tamás is hasonló gondokkal küszködhet.

2013. április 24., szerda

A kismama legjobb barátai

Szerző: FiloSzofi

A terhes-ipar termékeinek jó része pelyva, ezt tudjuk, de azért ne feledkezzünk meg az igaz barátokról, akik hűségesen végigkísérik a várandósságot, vagy éppen a kisbabás időszakban nyújtanak támaszt (nehogy felboruljunk). Így a harmadik terhesség alatt jóérzéssel gondoltam azokra, akikre bizton számíthatok, de lettek újonnan csatlakozók is.

Mellesleg az is jó a többedik terhességben, hogy aminek el kellett hullani, az már elhullott, meg is lett siratva, gyászolva, dolog lezárva. Annál nagyobb öröm, ha bővül a repertoár!

Ilyen új kísérő lett nekem a jóga. Amikor az első babámat vártam, és olvastam a neten, hogy ki mire jár, nem  nagyon figyeltem, pénzem sem volt, terhes-identitásom se igazán, ami pedig elengedhetetlen az ilyesmihez. Nem a jógához, hanem a "kismama" kezdetű programokhoz.
A másodikkal még az első babát hordtam mókázni, az tökéletesen elég volt. Na de most! Két gyerek oviban, munkahely vége, enyém a világ!

Lori Portka grafika
Az első egy-két alkalom inkább érdekes volt, mint jó. Úgy éreztem magam utána, mint mikor sokat fekszem a fűben teljes elengedettséggel, és szinte érzem, ahogy föld magába szippant.

2013. április 23., kedd

KismaMatiné - műélvezet már a születés előtt!

Szerző: Onleány   

A Magyar Állami Operaház szeretettel vár a közelgő Anyák Napja alkalmából 300 várandós kismamát és kispapát a május 4-i, 11 órakor kezdődő, hagyományteremtő jelleggel megrendezésre kerülő KismaMatinéra.
A különleges alkalmon a Makrancos Kata című balettelőadást nézhetik meg a kisbabát váró párok jelképes, 300 Ft-os jegyárért. Kodály Zoltán legendás mondása lebeg a szervezők szeme előtt, akitől annak idején megkérdezték, igaz-e az, hogy a gyermek zenei nevelését már a születése előtt kilenc hónappal el kell kezdeni? A mester válasza szerint "ezt már az anya születése előtt kilenc hónappal el kell kezdeni". Azaz nem lehet elég korán. Érdemes jelentkezni, hisz különleges élmény várja a kismamákat, a kispapákat és a kisbabákat egyaránt.
Regisztrálni lehet: az anyaknapja@opera.hu  e-mail címen.
...és egy kis kedvcsináló a cseppet sem avítt műfajhoz, a hajtás után:

2013. április 22., hétfő

Ki vagy-vagy a hitedben?

Szerző: Onleány   

Belenőttél a hitbe vagy magad keresgélsz?
Belenőttem, majd kinőttem, annyira, hogy már nem tudom belepréselni magamat. (Fakirma)
Valami volt, de igazán én ültettem tele a kertemet. És jött fentről a nagy eső. (Szofi)
Katolikus és református keverék családba érkeztem, egy hitgyakorlástól elszakadt generáció gyerekeként. Magam fontam újra a megvéknyult szálakat, tapogatóztam Isten felé - s lettem végképp ökumenikussá. (Lotte)

A természetben a mulandóságot vagy az örökkévalót látod?
Az örökkévalót. És irigykedem, mert magamon csak a mulandóságot tapasztalom. (Fakirma) 
Irigykedem, hogy milyen bölcsen viseli a mulandóságot. (Szofi)
Mindkettő a része és a lényegéhez tartozik. Döbbenetes élmény figyelni. (Lotte)

2013. április 21., vasárnap

Van aki a franciát szereti

Szerző: FiloSzofi


Még ma este!

Irma remekül írt a skandináv és a házastársi romantikáról, akkor én ajánlom a francia sikket, amit egy idegen férfi meghívása hozott ma el az életembe. Igen, moziba hívtak, és nem a férjem volt. 

Ha a férjem nem a régi és az új lakás közötti métereket róná, és ha nem egy újszülött fenekét törölném,bizony ott lennék a saját férfirepertoárommal (vagy pont egyedül!) valamelyik moziban ma este, mert annyira édesen, szívfájdítóan tavasz van (ám az este már hűvös kissé)!


Utolsó nap, utolsó este, ne hagyjátok ki!
9 premier, 10 film tíz íz a francia filmkonyháról.
21 városban, több helyszínen


Nézzetek bele a kínálatba!:


A filmekről bővebben:

Heti Muníció: Skandináv csöpögős

Szerző: Fakirma

Citrom- és narancsliget
Gyűlölöm a televíziót, akkor is, ha jó filmet adnak benne. Nem elvi okokból, hanem zsigerből. Hidegen hagynak a pszichológiai vizsgálatok eredményei, melyek szerint a televízió butít, agressziót szül, elmagányosít, sivárrá teszi az életet és megöli a kreativitást. Ezek a megállapítások legfeljebb simogatják a lelkemet, de a televízió iránti ellenséges érzelmeimhez semmi közük sincs. Mint minden komoly negatív attitűdnek,  gyökere ennek is egy gyermekkori traumában keresendő: kamaszkoromban valami érthetetlen oknál fogva a családom úgy döntött, hogy az én szobámba helyezi el a közös családi tévét. Ezért aztán az intim szférám 12 és 18 éves korom között nagyjából  a nulla közeli állapotban stagnált Az érzés természetesen generalizálódott, s lassan kiterjedt minden búgó kütyüre: turmixgépre, porszívóra és számítógépre egyaránt. Szóval takarítani sem szeretek, viszont filmet nézni annál inkább. Moziban. Pontosabban a Cirko Gejzírben. Talán az évek során megszületett gyermekeimnek, illetve az időközben elfogyasztott tetemes alkoholmennyiségnek köszönhető ez az intellektuális hanyatlással és az érdeklődési kör beszűkülésével együtt járó egyhangúság: az elmúlt években beszerzett filmélményeim többsége a spanyol és a skandináv vígjátékok osztályába tartozik. Ezeket az alkotásokat képtelen vagyok megunni, és még akkor is elnéző vagyok velük szemben, ha az aktuális rendező éppen nem hozta a csúcsformáját.

2013. április 19., péntek

Terjed a magány!

Szerző: Lotte   

Magány ellen küzdő egyetemisták kapcsolatépítése Debrecenben
Az elmúlt napokban számtalan fórumon olvashattunk az "államilag támogatott csajozásról". Úgy tűnik, a valóság továbbra sem izgatja az erről cikkezőket, nem akarják megérteni, hogy az ominózus táncos bulik nem 10 milliárd, hanem 10 millió forintból valósulnak majd meg (végülis "csak" három nulla hibádzik!), ráadásul nem egyetlen helyszínen, hanem az ország tíz pontján. Mire is lesz elég mindez? Meglátjuk.
De nem is maga az egyszeri kezdeményezés a lényeg - a rozsdásodó időkerékre jóval több pénzt dobtak ki, aztán még csúfoskodhat is működésképtelenül a város közepén -, sokkalta fontosabb a probléma, amire így vagy úgy (ízlések és pofonok) reflektál a kormányzat.
A friss népszámlálási adatokból ugyanis kiderül: nő a fiatalok körében az egyedülállók száma. Ők azok, akik így, "egyedülállóként" definiálják magukat, s ha van is kapcsolatuk, akkor is egyedül élnek. Pongrátz Tiborné, a Népességkutató Intézet igazgatóhelyettese a Magyar Nemzetben elemezte a változásokat, amelyek egyik lényeges pontja, hogy egyre nő az egyszemélyes háztartások aránya a magyar népességen belül. A harminc éven aluli férfiak 90%-a, míg a nők 88%-a egyedülálló. Az ifjúságkutatások szerint a 15-29 éves korosztálynak 2000-ben 77, 2004-ben már 80, s 2008-ban pedig immár 84%-a mondta magáról, hogy egyedülálló. A gyorsan emelkedő tendencia tehát nyilvánvaló. De vajon miért terjed ilyen ütemben a magány?

2013. április 18., csütörtök

Következetesség, de hogyan?

Szerző: Lotte 

Következetesnek lenni az egyik legnehezebb dolog. Saját dolgaimmal kapcsolatban is, de a gyereknevelésben még inkább, több gyerek párhuzamos nevelésében pedig aztán végképp. Én legalábbis újra és újra elvérzek rajta. Napkeltétől napnyugtáig családi éltünk szinte minden mozzanatára igaz, hogy valami kívánnivalót hagy maga után. Olyasmit, amit egy következetes anya nem hagyhat(na) szó nélkül
Nem úgy viselkednek, nem úgy tesznek-vesznek, isznak-esznek a mi csemetéink, ahogy az egy öt-, hét- és nyolcéves - nem az utcán, ebek harmincadjára hagyottan nőddögélő - gyerektől elvárható lenne.
Valami kehe mindig akad: a reggeli fogmosástól és öltözködéstől az étkezések rendjén át a tanulásig és  a viselkedési normák be (nem) tartásáig, vagy épp a kakilás-pisilés utáni kézmosás elmaradásáig megannyi sebből vérzik mindaz, amit át szeretnénk adni, hogy megfeleljenek a társadalmi együttélés elemi feltételeinek.
Senki nem mondta, hogy ez ilyen cudar nehéz.

2013. április 17., szerda

Kinek a gyerekkora? Írók a zöldben 2.

Szerző: FiloSzofi

Figyelem, táskaűrítés, az utolsó darabokat rázom ki a tarsolyomból!

Most a fényképek mellé a kemény gyerekkorból kaptok ízelítőt, pszichologizálásra csócsát. A  kérdés megint az, ki kicsoda?
6 történet - 6 név - 8 fénykép.

Mindig játékos, ahogy az ember elhelyezi magát a természetben, engem arra emlékeztet, ahogy a gyerekeim báboznak: egy kis bigyót - playmobilt, legót, törpikét vagy valami alaktalan vackot - elhelyeznek a lakás egyik sarkában kialakult mikromiliőbe. És igen, nagyon élvezik, ha lefényképezem nekik! (kindetojás-fóka néz győztesen a kamerába a kanapé-várfalról stb.)

Egy időben sokat olvastam a XIX-XX. század szellemi életéről, és nagyon tetszett, ahogy -jó német módjára- szervezetten viszonyultak a természethez. Talán az egyik legjobb forrás erre Heisenberg Rész és egész című könyvének első szakasza, ahol a diákéletről, diákegyletekről mesél: a többnapos kiruccanásokról, szénapajtában szállásról, ahol magas szintű, de a diákosan idealista diskurzusokat folytattak tudományos, világnézeti és erkölcsi kérdésekről, ráérősen, csillagokat bámulva, megfelelő túraöltözetben, ami semmiképp nem macinaci, hanem ing és bricsesznadrág.
Az igazi szellem pedig egyedül is elmegy, és szembenéz a lelkével a természet tükrében egy bottal és tarisznyával napokra a hegyekbe vonulva. Nagyon jó szokás egyébként.

Az utolsó termését láthatjátok tehát most annak a kalandozásomnak, ahol a költőket, írókat lestem meg, hogyan állították be magukat a fényképezőgépnek pózolva a négy falon kívül. A képekhez segítséget is kaptok:  néhány szót arról, nekik hogy sikerült megúszniuk a gyerekkort - és hogy mi következik ebből? - azt nem én fogom megmondani.

2013. április 15., hétfő

Lelki Zöldségek: Ronyókoros óvodások

Szerző: Fakirma

Szelleműző
A fejlődéslélektan életszagú tudomány, leginkább azért, mert minden életkorban épkézláb magyarázatot ad arra, hogy szemünk fénye éppen miért viselkedik elviselhetetlenül. A rajtvonal környékén ehhez még pszichológiára sincs szükség: azért nyifog, mert fáj a hasa, majd következik a fognyűvős felvonás. Nyolc hónapos kortól azonban tombol a kőkemény lélektan: minden anyára babára lesújt a szeparációs szorongás, ami kitart az éntudat ébredezésével fémjelzett időszakig. Ha pedig ezt a pár évet véletlenségből simán megúsztuk, ovis korban biztos, hogy utolér minket a testvérféltékenység, a szocializáció, a dackorszak és az ödipális komplexus, ami sok-sok sírással, hisztivel, körömrágással és összepisilt lepedővel jár.
Amikor gyermekünk eléri az ötéves kort, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy pillanatra megpihenhetünk: túl vagyunk a beszoktatáson, megnyugszunk, hogy az óvónő nem csak a mi gyerekünket, hanem az összeset gyűlöli, túléltük az első/második/harmadik hisztis korszakot, az iskolaválasztás réme pedig még nem borzolja az idegeinket.
Ez azonban csak a látszat: ötéves kor körül még a nem intellektuális beállítottságú gyermek fejében is kigyullad a fény. Ilyenkor kezd el derengeni, hogy aki meghal, az úgy is marad, s ráadásul nem csak a hörcsöggel esik meg ez a csúfság, hanem előbb-utóbb mindenkivel. Szar ügy. A nagyobb gyerekek pedig remek pszichológiai érzékkel aktiválják kisebb társaik ronyómoduljait. A nagyobb gyerekek pszichológiai érzékén csak a felnőtteké tesz túl: a megfélemlítés eszközét sosem lehet olyan hatékonyan a nevelés szolgálatába állítani, mint az ovis életkorban. Kishúgomat az óvónénik azzal riogatták, hogy ha nem viselkedik jól, akkor elviszik a szenes bácsik. Pechére a szenes bácsik megerősítették a pedagógusok híreszteléseit. Minden elismerésem az övék,  tesóm az elmúlt harminc évben  emlékezetem szerint semmi rosszaságot nem követett el, a generalizált szorongásra pedig napjainkban már csodás gyógyszerek vannak.

2013. április 14., vasárnap

Ki vagy-vagy a vágyaidban?

Szerző: Onleány

Jobb anya vagy inkább jobb feleség szeretnél lenni?
Ha még ennél is jobb feleség lennék, az azt jelentené, hogy még ennél is jobb férjem van, ergo csodálatos házaséletemben már gyerekjáték lenne még jobb anyának is lenni. Fordítva viszont nem működik, úgyhogy feleség. (Szofi) 
Telhetetlen vagyok, lehetne mindkettő? Feleségként több figyelmesség, anyaként több türelem bizony jól jönne. (Lotte)
Jobb anya. Ha nem vagyok jó feleség, a férjem vidám szívvel továbbállhat, szerencsétlen gyerekeim nem nézhetnek új anya után. (Fakirma)

Ha szabadulhatnál valamitől egy gyengeséged vagy egy rossz tulajdonságod lenne?
Csakis gyengeségtől, a rossz tulajdonságaim a szexepiljeim. (Szofi)
Az idióta szorongásaimat könnyes búcsú nélkül magam mögött hagynám. (Lotte) 
Attól függ, hogy  narancsbőr a fenekemen melyikhez tartozik. (Fakirma)

"Mától kezdve lövünk!" - avagy egy perverz este Szanyi Tiborral

Szerző: Lotte  

Szanyi és Mesterházy
Marosán és Kádár
Képzeljétek, milyen perverz estém volt: Szanyi Tibor szavaira szenderültem  álomba. Ő (nem Szanyi, a férjem!) a heti sajtót becipelte a hitvesi ágyba, s miközben én autogén tréningezni próbáltam (zseniális dolog, csak ajánlani tudom mindenkinek!), szemlézett nekem a hetilapok cikkeiből. Csak arra emlékszem, hogy Szanyi Tibornak, a Magyar Szocialista Párt elnöksége oszlopos tagjának szavait hallgatva, elalvás előtt még odaintettem, hogy ebből reggel poszt kell. (Pedig becs szó, ma csöndbe akartam maradni!)

De Szanyi kapitány a parancsnoki hídról beszélt a Magyar Narancsban, s felvillantotta a legnagyobb ellenzéki párt elképzeléseit a fényes-szeles jövőről. Ha néha megrendülne bizalmunk a kétharmados többség politizálását illetően, érdemes a kormányzásra aspiráló erőkre vetni vigyázó szemünket, nehogy azt higgyük, hogy lehet más a politikájuk, mint amilyen mindig is volt.

2013. április 13., szombat

Apollóni tészta dionüszoszi konyhán

Szerző: FiloSzofi

Nálunk mindig akkor születnek a legjobb dolgok a konyhában, amikor azon kívül minden szétesett. Így esett, hogy ismét újszülöttel a nyakamban, térdig játéksittben, papírhalmok és piszkosbögre-mozaik tetején kezdtem házi tésztát gyúrni. Szuper finom lett.



A fent leírt jelenség egyébként nyilván nem véletlen, sokkal inkább törvényszerű, avagy természetes. Ha túl nagy teret hódít el a káosz, ha nincs már hely és megzavar a dolgok áradata, akkor feltör a mértéket követelő alkotóerő. Nézzétek micsoda KOCKA-tésztát gyártottam! (Jó, jó, négyzetes.)

2013. április 12., péntek

Költők a zöldben - Ki van a képen?

Szerző: FiloSzofi


Ezt az összeállítást még a költőinkről, költészetről való megemlékezés ihlette. A képek közt ott a születésnapos, vidáman, ahogy illik. Mindegyik felvétel valahol a szabadban készült, ez is koncepció részemről, talán mert én is már annyira a zöldbe vágyom, ahol maga az ember is más, ő is "növény" lesz.

A kérdés mindig az, ki van a képen?

1. Ez a kép megfordult már a Litera odalán mint feladvány, de nem volt szívem kihagyni. Két alakot valószínü felismertek róla.
Küönösen kedves nekem ez a kép, mert valami olyasmi történik itt, ami az egyik legjobb dolog a világon: séta a természetben, barátokkal. Nem strandolás a gyerekekkel, nem sport, nem "program", hanem együtt-lét a falakon kívül. Szabadság, beszélgetés.


Nyílt levél minden sétáló fiatal nőhöz - avagy mit tegyél, ha kamerával a kézben az arcodba hazudnak?

Szerző: Lotte  

Kedves utcákon, tereken sétálgató magyar lányok!

Úgy tűnik, ma már nem a párkapcsolati kalandorok világát éljük, túl vagyunk már azon, hogy fiatal fiúk önmagunkért, egy szerelem reményében leszólítsanak - más típusú, sokkal prózaibb veszélyeknek vagyunk kitéve. Elérkezett a politikai céloknak alávetett zaklatás ideje, méghozzá nyilvánossá téve, kamerával a kézben. Nem árt felkészülni!

Az index címlapon óriási felületen videó a Széll Kálmán térről: "Kipróbáltuk az állami csajozás"-t címmel. Felkaptam a fejem, hogy micsoda baromság ez már megint?
A fiúcska a filmben a téren gyanútlanul átmenő lányokat szólongatja le azzal, hogy "minisztériumi papírja van arról", hogy "az állam átvállalja a csajozás költségeit, tíz milliárdot fordítva minderre". Mi van??
Utána mentem, azt hittem, legalább köszönőviszonyban van az állítás a valósággal. De tévedtem. Úgy tűnik a nagy magyar hírportál tulajdonosai kiadták az ukázt: fiúk, ne törődjetek a valósággal (az igazság már rég nem érdekli őket), lényeg, hogy jó nagyot szóljon minden nap a rúgás a kormányzatba!
Nem számít, ki, mit tesz, ki, mit mond. Verd át nyugodtan a téren átsiető fiatal lányt, hazudd lélek nyugalommal a világ képébe, amit csak nem szégyellsz!

2013. április 11., csütörtök

Szeressétek József Attilát!

Szerző: Lotte



"Szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye"
(József Attila)


"Katonája a mindenségnek,
bakája a nyomoruságnak,
teszünk azzal valamit is,
hogy a füvek zöldellő erejébe
visszahelyezzük a halottat?"


 (Pilinszky János: József Attila)



Születésnap a mai. Száznyolc éve, 1905. április 11-én ebben a ferencvárosi bérházban, a Gát utca 3-as szám alatt megszületett József Attila. Születésnapja negyvenkilenc éve a Magyar Költészet Napja
Alig múlt három éves, mikor édesapja eltűnt, mondták, hogy a messzi Amerikába ment, pedig csak ide a szomszédba, Romániába. Szappanfőző munkás volt, egy asszonyt és három gyermeket hagyott odahaza. A Mama, a drága, szegény csak mosott, vasalt, takarított, nem hagyhatta a dagadt ruhát másra. De még így sem tudta az albérleteket fizetni, az Országos Gyermekvédő Liga beavatkozása kellett, hogy a gyerekeknek enni jusson, s tanulhassanak.

2013. április 10., szerda

Az én Belmondóm - rejtvény

Szerző: Lotte

A bájos Sophie Marceau-val
Most láttam, hogy tegnap volt nyolcvan éves. Az egyik legkedvesebb filmszínészem. Fenébe, hogy telik az idő! Az index remek fotókat közölt róla, érdemes végigpörgetni: egy nagy életmű pillanatfelvételei. Nem vagyok rajongó típus, nem olvasok sztármagazinokat, tökéletesen zár a fülem a bulvárhírek hallatán. Belmondo magánéletéről sem tudok túl sokat, a filmjein keresztül mégis, mintha hangyányit ismerném. Pedig alig néhány dialektust pötyögök a nyelvén. (A legendás kettős közül is mindig ő állt közelebb hozzám, a kék szemű, szabályos szépségű Delon minden tehetsége ellenére hidegen hagyott.)

2013. április 9., kedd

Gyerekszerelem - nem játék!

Szerző: Lotte

"Kettőnk között titok derengett,
S gyűrűt váltottak lelkeink..."

Egy izgalmas könyvet olvasok. Gyurgyák János történész-könyvkiadó szerkesztésében jelent meg 2010-ben egy kétkötetes összeállítás Élet és Halál könyve címmel. A szerző három gyermekének ajánlotta a művet, s olyan írásokat válogatott össze, amelyek az emberi létezés örök, nagy kérdéseit feszegetik: a szerelem, a humor, az emberi természet, a hit, a remény és a halál állnak az irodalmi kalandozás középpontjában. Műfaji és kronológiai megfontolások nélkül (szerepel a kötetben mese, vers, novella, filozófiai és pszichológiai tanulmány, teológiai traktátus is), vállaltan szubjektív szemmel, a szerző szerint újat és fontosat mondó írások szemlézése ez, amelyeket atyai örökségül, szellemi útravalóul hagy gyermekeinek. Nagyon személyes és egyszerre nagyon egyetemes válogatás.

A könyv a szerelem témakörével indít, annak mibenlétét és rejtelmeit boncolgatja jobbnál jobb irodalmi részleteken keresztül. Ami különösen megragadott az olvasása közben, az a gyerekszerelem témája volt.

2013. április 8., hétfő

Heti Muníció: Haditudósítás a lézermezőről

Szerző: Fakirma

A gyerekek megfiatalítják az embert, mondják a nagyöregek, szerintem baromság, legfeljebb mi, sokgyermekesek könnyebben csinálunk magunkból idiótát, mint egyéb földi halandók. Az pedig egészen biztos, hogy két kamaszfiú az anyai identitásba napról napra új és meglepő elemeket épít bele (és pusztít el, de ez most nem fontos).
Amikor az embernek négy gyereke van, amiből kettő már önállóan törli a fenekét, kettő pedig csak úgy tesz, mintha képes lenne erre a bűvészmutatványra, akkor még a legnagyszerűbb anyával is megesik, hogy az első csapatot elhanyagolja. A legeslegnagyszerűbb anyára azonban évente átlagosan kétszer rátör a tömény lelkiismeret-furdalás, ilyenkor a kis rinyamalacokat lepasszolja nagyihoz, és programot szervez a nagyoknak. Az én agyamat is ez a bonyolult érzés szállta meg, amikor kitaláltam, hogy elviszem lézerharcba a srácaimat. Pillanatok alatt kiderült, hogy az ötlet nem odaadó anyaságom, hanem megbomlott elmém újabb bizonyítéka, hátraarcra lehetőségem azonban már nem volt.

2013. április 7., vasárnap

Illatos ki vagy vagy?

Szerző: Onleány   

Váltogatod az illatokat vagy konzervatív vagy?
Csak a levendulához vagyok hűséges, de ez holtig tartó szerelem. (Fakirma)
Még várok, hogy betoppanjon az életembe a nagy Ő. Egyébként a múltkor majd 20 év után beszereztem egy körömlakkot, és újra rákattantam a szagára, és újra 15 éves voltam...Alig lehetett róla leszedni.  Na és az olajfesték, higító - örök szerelem! (Szofi) 
Három nagy illatkorszakra osztható eddigi életem: a parfümként is használt Nivea dezodor, aztán a Le Jardin időszakára, s a jelenleg is futó, Premier Jour névre hallgató Nina Ricci periódusra. Szerintem ez elég állhatatosnak számít, így harmincnyolc felé pedálozva, nem? (Lotte)


Parfüm vagy eau de toillete?
Sosem veszek magamnak szagos cuccot, amit kapok, azt fújom magamra. (Fakirma)
Egyszer vettem egy illatos vizet, mikor igazi munkahelyem lett. Parfümöt csak kaptam, de rajtam  mind rém büdös volt. Az egyiknek kifejezett ügyvédnagynéni-szaga volt. Nyomasztó volt, míg le nem kopott. (Szofi) 
Parfüm (ez van  az üvegre írva), de csak mértékkel. Szeretem, hozzám tartozik. Ciki, ha nem tudom, mi a pontos különbség a fenti kettő között?  Talán a töménység? Segítsetek! (Lotte)

2013. április 6., szombat

Meséljek a zöld disznóról?

Szerző: FiloSzofi


"Nem érdekel immár, hogy a politikában vannak-e jelszavak, és az sem, hogy valaki milyen nemzetközi díjat vagy hány évi fegyházat kap irodalmi érdemeiért. De a zöld disznó elintézetlen ügye annyi év múltán még mindig élénken érdekel.
Meg kellene írni egyszer igazi, hiteles történetét. Ezzel valóban emberi kötelességet teljesítenének. Ötletnek se volna rossz. Üzletnek pedig – úgy vélem – ragyogó. Gondolják meg, hogy legalább tizennégymillió ember él a föld hátán, akit velem együtt annak idején rútul becsaptak vele. Ezek valamennyien megvásárolnák a könyvet, s lázasan olvasnák a zöld disznóról szóló mesét.
Csakhogy van-e olyan tehetség, aki ennyi felcsigázott várakozást ki tudna elégíteni? Azt hiszem, ilyen nagy író nincs a világon. "


Régen, ha este apu mellém ült, és megkérdezte: Meséljek a zöld disznóról? akkor már kezében volt  a könyv, és én nem tudhattam biztosan, hogy a kérdés szülője apám, vagy a mese. Mikor tudtam már olvasni, láttam, hogy az is, mint a többi meseakasztó kérdés, oda van írva, de ettől a történet csak még varázsosabb, még rejtélyesebb lett. Mintha kilesné, ahogy ott fekszem a kispaplan alatt, és épp belépni készülök a mesébe. Tudom, kiváltképp meseírók élnek gyakran ezzel a fordulattal, ami egy kis pihenőt enged a mesélőnek, de mégsem mind kavarják fel ezzel a valóságüstöt. Ki tudja, talán itt sem az író volt ügyesebb, csak a zöld disznó hatalma nagyobb.

Az én gyerekkorom zöld disznó meséje - Horgas Bélától - afféle kívül is vagyok, belül is vagyok módon engedett közel a zöld disznó-rejtélyhez. Ez egy igazi, megírt  mese, valódi cselekménnyel, jó befejezéssel, ám mégis örök, kielégítetlen kíváncsiságot hagyva maga után, mint az egyállomásnyi útitárs, akinek legszemélyesebb beszélgetését hallgatjuk ki a közös kupéban, aztán leszáll, és sosem tudjuk meg, honnan jött, mi lett vele, és ki is volt ő voltaképpen.

Micsoda felfedezés volt hát nekem, hogy már Kosztolányit sem hagyta aludni a zöld disznó meséje!

2013. április 4., csütörtök

Bal, jobb, zöld politika

Szerző: FiloSzofi


A filozófia valami olyasmi, aminek köze van a tekintélyhez. Erre ráérezve már mindennek van filozófiája - kutyabőr helyett. Még egy magára valamit adó cég, vagy márka is egészen biztosan rendelkezik saját filozófiával, miközben maga a filozófia - akár mint tudomány, akár mint szöveghagyománnyal való gondolkodó együttélés, akár mint a bölcsesség szeretete - alig része a művelt közbeszédnek.

Mégis, ha valami új kerül a a kultúra, vagy a közélet felszínére, ehhez az újhoz még mindig kerül filozófia is, amelynek segítségével megpróbál gyökeret ereszteni. Egészen biztos voltam tehát abban, hogy az úgynevezett "zöld" gondolkodásnak is terebélyesedik a filozófiai beágyazottsága. Ahogy elkezdtem utánakeresni, baloldali kiáltványokra számítottam elsőként, ehelyett azonnal Scruton Zöld filozófiájára találtam. Vagyis, már a jobboldal is elkezdte elméletileg beültetni saját társadalomfilozófiájába a zöldséget.

Ha rosszmájúak akarunk lenni, élhetünk a gyanúval, hogy maga a politika rendeli meg a zöld filozófiát, hogy általa maga alá söpörhesse, pártfilozófiává tegye. Én nem osztom a rosszmájú megközelítést. Kétségtelen, hogy a "zöld" jelző sokszor smink, mégis értelmes és hasznos a modern környezettudatosságot elméletileg meg- és újrafogalmazni, majd beemelni a (párt)politikai gondolkodásba.

2013. április 3., szerda

Hallatlan! Tóta W. dicsér!

Szerző: Lotte

"Figyelemre méltó", "messzire tekintő", "felelősségteljes", "objektív", "udvarias". Azt hittem ezeket a szavakat Tóta W. Árpád, a nagybetűs független publicista nem is ismeri. Legalábbis eddig befutott írói munkássága alatt csak fehér hollóként szerepeltek pozitív jelzők.
De nem, hölgyeim és uraim, Árpi nemcsak vicces fiú tud lenni, bizony ott rejtőzködik a cinikusra festett álarc mögött egy felelősen gondolkodó ifjú képe. Igen, Árpád (vélemény)vezérünknek fontosak a német felnövekvő generációk, s alig fogy ki a dicsérő jelzőkből a német közszolgálatiságot piedesztálra emelve.

2013. április 2., kedd

KitűNő - Az elfeledett Napkirálynő

Szerző: Lotte   

A Napkirálynő
Néhány napja egy baráti beszélgetés alkalmával hallottam róla: Napkirálynő, "Sun Queen". Micsoda nagyszerű név!
Ekként volt közismert néhány évtizede szerte az Egyesült Államokban Telekes Mária, akinek neve - szégyellem bár, de -  számomra tökéletesen ismeretlenül csengett.
Egy méltatlanul elfeledett, kiváló magyar tudósnőről van szó, akinek tudományos munkássága és szabadalmai a mai napig hatást gyakorolnak a világ energiatermelésére.
1934-ben a The New York Times összeállításban, mely a korabeli Amerika tizenegy legsikeresebb hölgyéről szólt, egyetlen tudósnő szerepelt, aki nem más volt, mint a magyar származású Telekes Mária.
2012-ben posztumusz választották be Steve Jobsszal és Gábor Dénes fizikussal egy időben a Feltalálók Nemzeti Dicsőségcsarnokába (National Inventors Hall of Fame), melyet egy amerikai nonprofit szervezet, az Invent Now gondoz, s az emberiség javát szolgáló újítások elismerését, bemutatását és bátorítását szolgálja.
A világ számon tartja, mi magyarok alig tudunk róla valamit. Nyomoztam utána a világhálón, de még egy Wikipédia oldala sincsen! Egyetlen komolyabb írást találtam róla a Természet Világa 2009-es számában, Rédey Soma tollából. Ebből szemezgetek, hogy megtudhassuk, ki is volt ez a kedves mosolyú tudósnő.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...