A "Hát te meg hol voltál!" helyett

Szerző: FiloSzofi

Amikor először jár külön utakon a gyerekünk, amikor nélkülünk kell megállnia a helyét a világban, és amikor valami olyat lát, és olyat tud, amit mi nem. Nálunk még nem aktuális, legfeljebb apróságokat illetően, de arra még nagyon is emlékszem, milyen volt, amikor én kalandoztam így el...

Nem, nem kezdem el feltépni a  régi sebeket, csak azt akartam nyomatékosítani, hogy emlékszem! És most, hogy kezdek átkerülni a másik oldalra, azt is látom, hogy ilyenkor a gyerek sokkal távolabb van a szülőtől, mint a szülő a gyerekétől. Ez egy nem-euklidészi geometria. A két pont két külön térben helyezkedik el, mégis össze vannak kötve.

Egy olvasmányélményemet szeretném megosztani veletek, amit ha sűrítettebben lenne megfogalmazva, azonnal bemásolnék az anyafüzetbe. Nem kizárt, hogy így is megteszem. Ez a kis könyvecske, Tove Janssontól a Titokzatos tél a Mumin-völgyben, nemcsak az elkószálásról és a magányos helytállásról szól, de ugyanilyen fontos része a hazaérkezés. Nekem katarzis volt, mert ez egy ideális hazaérkezés.

A világba kerülve a poronty vizsgázik, a hazaérkezéskor a szülő. Az is valószínű, hogy az fog jól (bölcsen) fogadni, aki jól (bölcsen) engedett el. Ha ezt jól csináljuk, pár kiló súllyal kevesebbet kell cipelnie a gyereknek az életben.

A zene mindenkié!

Szerző: Lotte

Találtam egy kis videót egy hároméves kisfiúról, akinél felszabadultabb és szenvedélyesebb karmestert még nem láttam! Gyerekként mindenki játszik karmesteresdit bottal vagy fakanállal a kezében, de ez a fiúcska úgy dirigálja Beethoven 5. szimfóniáját, hogy talán még a művet játszó Berlini Filharmonikusok is átállnának néha a valóságban vezénylő Herbert von Karajanról a szabálytalanul, de valami mélyből fakadó érzékkel vezénylő Jonathanra. Igazi flow élmény következik.

Heti Muníció: Szüljetek unokatestvéreket!

Szerző: Fakirma

Benetton gyerekek

A mosókence és a házi gyurma után azt javaslom, hogy szüljetek unokatestvéreket! Nagyobb sikerélmény, kisebb felfordulás és ésszerűbb vállalkozás. Jó szocializációs talaj gyerekeknek és gyes-szindrómás felnőtteknek is. A férjek néha kicsit mérgelődnek, amikor a munkából hazatérve üres a lakás, avagy éppen túl nagy a népsűrűség, előbb-utóbb azonban rájönnek, hogy tiszta haszon, ha nem nekik kell az asszonyt és a kölyköket unos-untalan szórakoztatni.
Zöldfülűként testvéreimet azért szerettem, mert kéznél voltak, ráadásul olyan nyelvet beszéltünk, mint senki más. Sosem jutott eszembe, hogy ők az én gyerekeim unokatesó-forrásai. Az első unokatestvér érkezése aggodalommal töltött el: féltem, hogy öcsém ezentúl az enyéim helyett a saját kölykét ajnározza majd. Félelmem nem volt alaptalan, de már kezdem megszokni, a kis betolakodó pedig  menet közben Királykisasszony első számú barátnőjévé nőtte ki magát.

Házasságról - őszintén

Szerző: Lotte

A házasság témájával foglalkozó interjúsorozatunk újabb beszélgetőtársa Berkesi Gábor, a budapesti Pozsonyi úti Református Gyülekezet  lelkipásztora volt.

Lelkipásztorként bizonyára sok házassággal és párkapcsolattal összefüggő beszélgetése volt. E tapasztalatok birtokában vajon mire érdemes odafigyelni, ha összeköti az életét két fiatal?

A legfontosabb probléma a modell hiánya. Ez érzékelhető az iskolában, ahol tanítok. A gyülekezetünkben szolgáló kolléganő, aki hittant oktat hét-nyolc iskolában, ugyancsak ezt tapasztalja: rengeteg az elvált szülők gyermeke. Ezt látják a gyerekek modellként. A kisgyerekek apukától hétvégén kapják a franciakrémest, meg a vidámságot, anyukától, aki pedig hét közben küszködik velük, a veszekedést. Amit tanácsolhatunk a fiataloknak, ha összekötik az életüket és családot alapítanak, épp az, hogy a modellre vigyázzanak, ami közös felelősség. A jó házasságok kialakulásának is épp ez a modell-hiány az egyik legfontosabb gátja.

A másik pedig az „anti-isten”, az „ego-isten”, mely a világban ma nagyon dívik. Nem a „pénz-isten” a fő rossz, nem igaz: az Én hatalma nagyobb. A házasság is gyerekkorban dől el, bölcsisként meg ovis korban. Ha valakit úgy nevelnek, hogy minden körülötte forog, hogy a nap fölötte kel, delel és nyugszik, az a későbbiekben is csak a maga perspektívájából képes látni a világot. Az ilyen ember milyen anya, apa vagy házastárs lesz?! A házasság pedig csapatmunka, duett. Ha elkezdődik egy házasság, nem azt jelenti, hogy kitört a „happyness”, nem szakad ránk a menny a frigy megkötésével. A házasságot, egymást, a világot tanulni kell. Ez tanuló műfaj.

Pünkösdi virágos árad(oz)ás

Szerző: Lotte 

"Pünkösd a nagy megvigasztalás csodálatos üzenete" - fogalmazott Bölcskei Gusztáv református püspök. A vigasz és öröm mellé álljon itt egy csokor a május végi bőkezű természet kezéből, kertem legszebb virágai képében.

Büszkeségem, a funkciótlan, de szép kapu, telis-tele virággal - Piros Pünkösd napján.

Nyitva van a rózsakapu

Isten éltessen minden gyereket!

Szerző: Fakirma

Gyereknap alkalmából Szofi Anyafüzetébe jegyzetelek:

"A tarajos sül megsimogatta gyermekeit, s ezt mondta: Isten óvja a selymes bőrötöket!" (kurd népi bölcsesség)

E/dzsem és szörp

Szerző:  Lotte

A bodzaszörpkészítés melléktermékeként keletkezett kilónyi ázott, édes citromkarika- és bodzavirág maradvány adta az ihletet, hogy felhasználva a még értékes hulladékot, másik tavasz-búcsúztató kedvencemből, az eperből is zárjak üvegbe. Mégpedig bodzás eperdzsem formájában. 

Miután a közeli zöldségesnél a magyar eper ára épp tolerálható szintet ért el (540 Ft/kg), nekifogtam a további bodzás mutációnak.

Ennyi négy kiló eper

Két fogszabályzós beszélget...

Szerző: Fakirma

-Mit főzzek vacsorára: zabkását vagy tejbegrízt?
-Hülye vagy? Tejbegrízt, a zabpelyhet nem tudjuk megrágni!

Ez nem egy vacak vicc.  Hanem tegnap este a kerti grillpartin a húgommal beszélgettem..

Egy római Jézus király udvarában

Szerző: FiloSzofi 

"Olyan gondolatai támadnak ott az embernek, mint a művelt világban soha." - mondja Adenabar százados a júdeai sivatagról, és ezzel esszenciális kijelentést tesz nemcsak a kereszténységről, de a regényről is.

Mika Waltari: Az ország titka - Pünkösdi könyvajánló

Egy megejtően izgalmas könyv arról, hogy az új bort új tömlőbe kell tölteni, mert szétfeszíti a régit. Az új igazság nem tud végigfutni a gondolkodásunk műveltségből, szokásokból, tapasztalatból kialakított „hivatali útvesztőjén”. Kívülről jön, és újrarajzolja az utakat. El kell hagynunk szellemünk rég belakott utcáit, ki a sivatagba, a hegytetőre, hogy meghalljuk, és befogadjuk az új igazságot, itt Krisztus igazságát.

Marcus Manilianus, művelt és jómódú római polgár Alexandriában várja római szeretőjét. Hirtelen felindulásból azonban, vagy talán isteni sugallatnak engedelmeskedve, Jeruzsálembe utazik, a zsidók húsvétjára. Egy pénteki napon ér oda, mikor három férfit feszítenek keresztre a város melletti dombon. Az egyikük keresztjére az van írva: Názáreti Jézus, a zsidók királya.

Van fejlődés a három napos dezodor után?

Szerző: Fakirma

Dentofit Whitening - a jövő ígérete

Örömmel jelentem, hogy van. A napokban beköltözött hozzánk 72 Órás Dezodor pajtása, Fehérítő Fogkefe. Mentségemre legyen mondva, véletlenül történt. A boltban nem vettem észre a whitening feliratot, mivel egyetlen szempont lebegett a szemem előtt: a második legolcsóbb terméket akartam megvásárolni ( önámításom része ez: annyira csórók nem vagyunk, hogy a legolcsóbb kerüljön a kosaramba). A fogkefe nem egyedül érkezett, hozta a családját is. Bátran állíthatom, megérte a befektetés.
Már a fantázianeve (dentofit) is zseniális: ki ne vágyna sportos, mozgékony fogazatra?
 Színvilága ötvözi a hagyományos értékeket a modern felfogással: az erőteljes mályva  és a türkizzöld kicsit meghökkentő, de mégsem hagy kétségeket a nemi hovatartozást illetően (igazság szerint a boltban világoskék-sárga kombinációt is láttam, konzervatív értékrendem azonban berzenkedett a határok összemosása ellen, Szendvicsgyereket meg nyilván nem zavarja, ha az ő türkiz darabja összekeveredik imádott mostohájáéval).

Lelki Zöldségek: Pécé parti

Szerző: Fakirma

A hétvégén tanultam egy új kifejezést, ajánlom minden valamire való anya figyelmébe! A pécé parti olyan bulit jelent, ahol a gyerekek különféle számítógépes kütyükkel szórakoznak. Kisszendvics világosított fel az új divatról egy születésnapi összejövetelnek álcázott pécé parti után. Hazafelé extázisban tekert, még a biciklizés gyötrelmei miatt is elfelejtett siránkozni. Ez volt a világ legszuperebb szülinapi bulija, a pajtás  a világ legjobb pajtása, az anyuka pedig a világ legjobbfej anyukája. A felsorolás utolsó része különösen a szívembe markolt, mert erre a címre titokban én is pályáztam. Kérésemre készségesen fejtette ki a részleteket: ez egy igazi pécé parti volt, anyu pedig ahelyett, hogy zavart volna, még hasznosnak is bizonyult, mert nem sápítozott, mint más normális anyuka (megvető pillantás felém), hanem csak nevetett a sok zombin és lövöldözésen, a kaját meg pont akkor hozta, amikor szükség volt rá.

Akáció, vakáció: itt a nagy nyári táborkeresés

Szerző: Lotte   

Megkezdődött a visszaszámlálás az iskolákban, június 15-én kitör a nyári szünet. Május közepétől gyakorlatilag úgysem lehet már tanítani, elfogyott a türelem, ha kintről csiklandoz a nap, nincs az a gyerek, aki ne csapná azonnal a sarokba táskáját. Az én lelkesebb fajta, elsős kisfiamat is alig tudom rávenni a leckeírásra, el tudom képzelni, mi lehet a régebbi motorosoknál! 

Még így negyven felé tempózva is bizsergető érzés az utolsó iskolai napok hangulatát felidézni, azt az "enyém-a-világ", "minden-mindegy-már" felszabadult állapotot.
Mikor kisiskolások voltunk, anyukámék iskola után fogtak bennünket, s mentünk hetekre a nagyikhoz, meg a szokásos kéthetes balatoni beutalóval a nagy, családi nyaralásra a munkahelyi üdülőbe. (Jut eszembe, képzeljétek, innen ismerem a tegnap Abel-díjjal kitüntetett Szemerédi Endrét is! Ugyanis az Akadémia balatonvilágosi üdülőjébe jártunk, ahol ikerpár lányaival voltam nyárideji cimboraságban, a papájuk pedig (akkor még sötét szakállal), igazi matematikus módjára fel-alá sétált a Balaton-parton naphosszat. Ezúton is Isten éltesse!)

Tablettás abortusz

Szerző: Lotte

Tiltakozó plakát

Szombaton a családdal autóztunk egy baráti összejövetelre, mikor a rádióban hallottuk a hírt: Magyarországon is törzskönyvezték az abortusztablettát.
A nagyfiam (dühöngésemet hallva) megkérdezte: "Anya, mi az az abortusztabletta?" Elütöttem a választ valamivel, nem volt szívem elmesélni neki, hogy tudod, kicsim, az úgy van, hogy egy néni pocakjában nő egy kisbaba, akit nem akar, bevesz egy tablettát, vérzik egy kicsit, a baba pedig nincs többé... Nem értette volna, hogy lehet ez, miután nem sokkal előtte egy megvert kutyát ábrázoló,   a szemlélő megrendülésére apelláló plakát mellett mentünk el, s kérdésére magyaráztam, hogy az emberek azért gyűjtenek pénzt, hogy minden kutyusnak legyen szerető gazdija, mert ő is csak egy élő lény. Mit szólt volna ahhoz, hogy ugyanezek az emberek közben lazán bekapnak egy "gyógyszert", hogy ne szülessen meg a kisbabájuk?!

Szoptatás, de meddig?

Szerző: Lotte      

Elég jó anya vagy?

Azzal kezdeném, hogy tápos gyerek vagyok. Mikor anyukám szült, (sajnos) nem preferálták úgy a szoptatást, mint manapság, s hamar vissza is kellett menjen dolgozni mellőlem, úgyhogy babaként nem részesültem az anyatej áldásaiból, csak ez első hónapban kaptam a gyűjtőből tejet. Hozzáteszem, hogy szépen megnőttem, lelki traumát sem tudok felfedezni magamban a szoptatás elmaradása miatt. Ugyanakkor a baba-táplálás problematikája az anyukákat így vagy úgy, de szinte mindig megviseli, s lelkiismereti kérdéssé válik, hogy tud-e, s ha igen, vajon meddig tud/akar szoptatni.

Tegnap babalátogatóban voltam egy tündér-aranyos hét hetes leánykánál és anyukájánál. Az etetés gyönyörűséges cuppogó, nyeldeklő, dünnyögő hangjai felidézték azt a másfél évet, amit szoptatásban töltöttem, s ezzel kapcsolatos szép és szorongós élményeimet.

Nyúlvérű vagy, vagy bevállalnád...

Szerző: FiloSzofi 

...a halcipőt?

shoeblogs

 Ma kíméletlen hangulatomban vagyok, és igenis megfordítom a szójátékot, de nem mondom ki hangosan, csak mutatom:

Képes bodza-metamorfózis

Szerző: Lotte    

Ígértem egy tudósítást a múlt heti bodzás áradozásomban, melyben a bodzaszörp készítéshez a korábbinál használhatóbb leírást is adok. Ugyan a Szofival való konyhai áttörésünk sajnos elmaradt, de az ígéret szép szó, úgyhogy íme a hétvégi termés:

Hozzávalók 6-7 liter sűrű szörphöz (nyolcszoros hígítással iható, de már most tudom, hogy kevés lesz, és a héten újra neki kell még álljak):

50 bodzavirág

egy csokor menta

6 kg cukor

3 liter víz

1,5 kg citrom

3-4 darab zöld citrom

10 dkg citromsav

egy kevéske nátrium benzoát 

Az első, meghatározó lépés a szörpkészítés útján a bodzaszüret. Bár kényelmes lenne, de kerüljük az autópálya menti hívogató bokrokat. Caplassunk ki a faluszélre, ahol legfeljebb csak a madár jár, autó nem, hiszen a növény megköti a benzingőzből származó káros anyagokat. (Ráadásul a bodzát nem jó nagyon megmosni, hiszen a tisztítással könnyen elveszíti jellegzetes aromáját.)

Mama, ne beszélj hülyeségeket!

Szerző: Fakirma

Hisztizünk (Királykisasszony rajza)

Mifelénk tombol a dackorszak. Vagy valami ahhoz hasonló. Mindegy, minek nevezem, a lényegen mit sem változtat: a kölykök és az akaratom közé nőtt egy üvegfal. Pontosabban egy félig áteresztő hártya: tőlük felém jönnek az impulzusok, visszafelé akadozik az áramlás. Úgy emlékszem, az élővilágban ez egyensúlyi állapothoz vezet, a hétköznapokban azonban igazi katasztrófa: egy gyerekkel is alig túlélhető időszak, néggyel meg valódi csapás. Mert persze az összes gyerekem benne van nyakig: az egyik nem akar tanulni (nincs lecke, már megcsináltam, elmarad holnap az óra, szemétség, hogy egyest kaptam, mama ne beszélj hülyeségeket).

Ki vagy-vagy a nap alatt?

Szerző: Onleány 

Majdnem így (forrás:Small Pictures)

Alabástrom bőr vagy barnás alapszín?
Megerősítve a távol-keleti rokonság elméletét, sárgás-barnás alapszín. (Lotte)
Hát, olyan igazi Káeurópai.(Szofi) 
Eredendően alabástrom, de nyáron barnásra szenvedem magam csak annyira, hogy ne érződjön az izzadtságszag rajta. (Fakirma)

Árnyékkedvelő vagy nap szerelemese?

De jó is lenne semmittéve, csendben elnyúlni a napon! Ha valakinek van receptje, gyerekek mellett hogy lehet ilyet, azonnal szóljon! A strandolás évek óta tömény stressz: ne vesszen el senki, ne fulladjon meg senki, ne égjen le senki. (Lotte)
Ha láttok valakit a strandon állig felöltözve az egyetlen fa alatt, az én vagyok. (Szofi) 
Bipoláris vagyok (ebben is): napokig képes vagyok elüldögélni a pincénkben, máskor pedig tojok az UV riadóra, és élvezem a napot ezerrel. (Fakirma)

Heti Muníció: Készíts saját gyurmát!

Szerző: Fakirma

A cím előre megfontoltan bartoserikás, ugyanis csak szuper anyuknak ajánlom a kreatív főzőcskét. Természetesen halandó mamák is próbálkozhatnak, ha másért nem, legalább a fejlődés kedvéért. Amúgy a bodzaszörp receptjét akartam a héten megosztani Veletek, de Lotte megelőzött, ráadásul majd megpukkadtam, amikor megláttam a gyönyörű bodzás-citromos képét (én elrohasztottam 3 turnusban 10 liter szörp-aspiránst, a részletektől kivételesen megkíméllek Benneteket). Bánatomban nekiláttam gyurmát főzni, abban verhetetlen vagyok. A siker ma sem váratott sokáig magára, immár újabb adag rózsaszín trutyi vár arra, hogy  lakásunk zugaiban szétkenődjön. Amúgy környezet- és gyermekbarát készítmény, nem fog, nem hagy foltot (legalább is nem nagyon), és ha a kölyök megkóstolja, nem kell az ügyeletre rohanni vele.

Anyafüzetbe jegyzetelek

Szerző: FiloSzofi 

Igen, igen, ez egy pontos és fontos megkülönböztetés:

Gustavo Aimar

"...ha tehát figyelmeztette őket, hogy mielőtt bejönnének a lakásba, vessék le a gumitalpú utcai cipőjüket, mindegyik gyerek tudta jól, hogy főleg azért szól rájuk, mert ha összemászkálják a padlót, Bessie mehet újra végig rajta a kefélővel. Ha azonban én mondtam nekik, hogy vessék le a cipőjüket, tudták, hogy elsősorban azért mondom, mert szerintem rendetlen, aki ezt teszi."

(J.D. Salinger - Seymour: Bemutatás)

A gyengébbek kedvéért

Szerző: Fakirma

 Jó anyámmal ma másfél órát üldögéltem álldogáltam  egy pipecül felújított kórház neurológiai ambulanciáján: a jól ismert húgyszag, repedt csempék, lepattogzott csövek helyett halványsárga falak, hívogatóan zümmögő lift és a zöldre (meg a patológiára) néző panorámás ablak fogadott minket. A sarokban még egy helyes kis asztal is álldogált:

Ha én virág lennék... talán bodza lennék

Szerző: Lotte     

Átmeneti lehűlés ide vagy oda, fut előre a természet feltarthatatlanul, pattanásig feszülnek a bodzavirág bimbói, lassan elárasztják bódító, édeskés illatukkal a kertet. Elérkezik az éves bodzaszörp-készítés ideje, épp jó ütemben, néhány napja kifogyott az utolsó üvegünk is tavalyról.

Nekem a bodza hozza el az igazi nyarat, illatos fehér virágtányérjáról valahogy visszakacsint a nagybötűs Élet. (Ahogy Csoóri Sándor írja: "Szoknyát varrat a bodza,/Így készül a tavaszra./Csipkés szélűt és puhát,/Épp olyat mint nagyanyja./Mert ha nem varratna,/Hát csupasz maradna.") A bodza szépsége nem hivalkodó, inkább otthonos, vázába ritkán kerül, de hordoz valami mélyen nőieset: gyógyító, oltalmazó, szomjat oltó, s ha egyszer megérint valakit, az soha többé nem felejti.

Lelki Zöldségek: Elvan a gyerek, ha játszik

Szerző: Fakirma

Gondolkoztatok már azon, hogy az elég jó anya mennyit játszik a gyerekeivel? Mármint nem a reggelizésnél kezdődő szájba belovagló husi-katonáktól az ágyba bújásig tartó "hol lehetnek a gyerekek, de mitől mozog ez a paplan?" típusú napi rutintevékenységeket átszövő túlélő harcokra gondolok, hanem a csupasz l'art pour l'art játékra: amikor nincs mellébeszélés, ülsz a szőnyegen, rázod a csörgőt, tolod a kisautót, bunkert építesz, vagy rút boszorkánnyá változol.

Az első alom ajnározása idejében fel se merült bennem, hogy egy anya fő feladata ne a játék lenne. Nem tudom, honnan vettem ezt a marhaságot, gondolom, kiskoromban a szüleim nem ültek egész nap a babakonyhámban, és a későbbi tapasztalataim sem támasztották alá a játékos szülővel kapcsolatos elképzelésemet.

Láb-jegyzet utoljára, leplezetlenül

Szerző: FiloSzofi

Agatha Christie

Részemről pontot tennék a láb-téma végére (ami nem jelenti azt, hogy bárki másba belefojtanám a szót; csak tessék, csak tessék!). Csak pontot, vagyis nem zárom ki, hogy egyszer még új mondatot kezdek, de ami most következik, legyen az eddigiekhez fűzött lábjegyzet, ami könnyen lehet, hogy érdekesebb a főszövegnél.

Mert nem hagyott nyugodni néhány szórakoztató adalék, ami ugyan sehogy sem illett az öltözködéshez, de ki az, aki ne mutatná meg a kezében maradt ászt a parti végén?

A képen Agatha Christie látható, aki olyannyira állócsillag, hogy sem szeretetreméltósága, sem a tekintélye nem csorbul, azt hiszem, ha a lábát is megmutatjuk. Ebből megtudható, hogy a gyermekkor bizonytalanságait ő is kompenzálta (lásd lent.)

 A következőkben Nánásiné Lókodi Andreától idézek, hogy ti is megtudjátok, mit mond rólatok a láb és a csípő. Illusztrációul pedig a változatosság kedvéért  híres férfiakat mutatok, méghozzá olyanokat, akiknek a jelleme, hogy úgy mondjam, nyitott könyv előttünk (hihi) - van tehát mód összevetni, megfelelnek-e a leírásoknak.

Most tehát ne rejtsük el, lássuk, leplezetlenül miről árulkodik a lábunk:

Ki vagy-vagy a gyengeségeidben?

Szerző: Onleány  

Miről mondanál le örökre: az édességről, vagy az alkoholról?

Hogy hozhat valaki ilyen lehetetlen helyzetbe?! Azt hiszem, az esti pohár boromról nehezebben mondanék le. (Lotte)

Sokat foglalkoztatott a kérdés, úgyhogy kipróbáltam az absztinenciát mindkét területen. Egy hónap után meglepetésemre a pia sokkal jobban hiányzott.(Fakirma)

Szemét kérdés, de az édességről. A bor sokoldalúbb, színesebb társ. Ha nem lenne bor, csak a többi szesz, akkor maradnék az édességnél.(Szofi)

Melyik szenvedélybetegséget választanád: dohányzást, vagy a játékgépezést?

Hidegen hagy mindkettő, egyiket sem. (Lotte)

A játékgépezésben az a jó, hogy nem kapsz tőle tüdőrákot, de én a dohányzást választanám. Nagyon szeretem a ciginek még a büdösségét is, de aztán egyszer azt olvastam a dobozán, hogy "A dohányzás öregbíti a bőrt", és azonnal leszoktam róla. De elhatároztam, ha már amúgy is elég ráncos leszek, meg a kölykeimet is felneveltem, újra rá fogok gyújtani.(Fakirma)
Minden rettenete ellenére nekem sokkal meghittebb és emberibb elfüstölni a testemet, mint a gépek és hitelezők macskakörme közt egérként vergődni. (Szofi)

Elemi matéria a konyhából - Mi lehet ez?

Szerző: Fakirma

A kérdés tulajdonképpen költői, mert én sem emlékszem rá, mi lehetett a képen látható matéria fénykorában (Bocs Szofi, amikor megláttam, nem tehetek róla, de rögtön a Te kedves kitalálós játékod jutott az eszembe). Lehet azért találgatni, Rorschach után szabadon szerintem nem rossz projekciós teszt. Segítségként annyit elárulok, hogy  némi családi nyomás hatására került fel a blogra a fénykép:

 Nincs több kép, tovább lehet lapozni!

Heti Muníció: Hosszú combokkal sem fenékig tejfel...

Szerző: Fakirma

 Nem számít,  hogy vékony, vagy vastag, lényeg a körömlakk

Mióta Szofi fellebbentette a szoknyát a vastag lábú nők titkairól, kötelességemnek érzem, hogy a miniszoknya-konform combúak nevében eláruljam, hogy az élet számunkra sem csupa móka és kacagás! Na jó, télen igen, két közepesen jól szabott farmerral vígan eléldegél az ember, de az orgonabokrok virágba borulásával a válsághelyzet lábfronton nálunk is tetőzik. Szofi szakértői aprólékosságával nem versenyezhetek, de a magam halabasza módján, íme néhány reményt keltő gondolat a szomorú témáról:
 Májusban vígan túrom elő a színes szandálokat, majd a zoknival együtt a jókedvnek is lőttek, s marad a mélabú a bőrkeményedések és benőtt lábkörmök láttán.

Szem a láncban - megalakult a Családlánc

Szerző:  Onleány     

Lánc, lánc... megalakult a Családlánc!

A 2001 óta működő Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége szélesíteni szeretné bázisát, s mától el kíván érni minden magyar családokkal (is) foglalkozó szervezetet, akik számára értéket jelent a család és a nemzeti identitás. 

Hiszen az identitás bölcsője a család. Egy anyanyelven énekelt ringató, egy "magyarul" főzött ebéd vagy altatóul mesélt népmese többet jelent minden későbbi identitásformáló eszköznél. 

A Parlament Delegációs termében összegyűlt országhatáron innen és túlról érkező szervezetek csatlakoztak ahhoz a nagyívű kezdeményezéshez, melynek célja a magyarság megmaradása. A megmaradás nemcsak számokban, de lélekben is. Mert bizony fogyatkozunk így is, úgy is, határainkon belül és határainkon túl is. Ráadásul idegen országban, s különösen szórványban élve, valóban embert és magyarságot próbáló feladat megőrizni a nemzeti identitást. 

S ez egyedül nem megy! Szükség van minden magyarságához ragaszkodó emberre és szervezetre, aki bátorítja, segíti a családokat gyökereik megőrzésében.

Az identitás pedig csak átélt, valódi élményektől válhat valósággá. A szép szavak mögé pedig konkrét tettek kellenek. A Magyar Állami Operaház például felismerte ezt, s mostantól jelentős kedvezményekkel segíti, hogy a határon túl élő magyar családok is eljuthassanak az egyik legfontosabb  magyar összművészeti intézménybe. 

Ha fontosak vagyunk egymásnak, s valljuk, hogy összetartozunk, minél többen leszünk szemek e láncban. De a legfontosabb láncszemek a megszülető gyermekek.

Ártalmatlan szenvedély

Szerző: Lotte 

Mindig is  irigyeltem azokat, akiknek van igazi hobbija! Nekem nincs, vagy legalábbis nem fókuszál olyan szenvedélyesen és egyirányúan az érdeklődésem, ami ki tudna ragadni minden másból, s ami tartósan kísérne örök örömforrásként és állandó célként életem során. Mondhatnám hencegve, hogy nem vagyok beszűkült, de inkább a fordítottja igaz: nem mélyülök el annyira egy dologban, hogy az valódi szenvedélyemmé válhatna. 

De nagyon szeretem a fanatikus őrülteket! A bátyám például ilyen. Állítólag már a babakocsiban ülve is mindig a forgó kerekeket figyelte, majd' kiesve a kocsiból. Aztán rendre az állomásokat járta (s vonszolt magával engem, a négy és  fél évvel kisebb utánfutót), órákat töltött egy-egy fűtőház mellett, papírból gőzmozdonyt fabrikált, s mióta megkapta első Szmena gépét, ha teheti, csak vasutat fotóz - családi képet legfeljebb akkor készített, ha a rokonok mögött minimum egy mozdony vagy állomásépület látszott. 

És túl a negyvenen sem lankad a szenvedélye! Kertes házat például úgy vásárolt, hogy hallhassa a teraszról a MÁV-szignált (tudtátok, hogy Petrovics Emil szerzeménye?), s ha már kert, adódott az új cél: lehet kerti vasutat építeni!
Néhány éve vágott bele az új projektbe időt, energiát és pénzt nem kímélve 1:32 méretarányban készíti a mozdonyokat és kocsikat, rakja a síneket és épít hozzájuk állomásépületet. Most úgy húsz méternél tart, de évekre előre tudja, mit szeretne még (legalább 60 métert). Mindig van távlat, jelenleg egy vasúti hídon dolgozik. Történjen vele bármi, a hobbija mindig menedék! Jókedvvel nézem, és kicsit irigykedem...

A hétvégén náluk bográcsoztunk, a család apraja-nagyja elbűvölve bámulta a kicsiny töltés mellett a beindított modellvasutat. Íme, egy kis ízelítő e kicsinyített, szenvedély szülte világból.

 

A nő és a nőgyógyász

Szerző: Lotte        

Orvoshoz menni stresszes élethelyzet, még az erősebb idegzetűeknek sem kedvenc időtöltésük. Nőgyógyásznál bugyit letolni pedig még inkább kellemetlen, még a legörömtelibb pillanatokban is, mikor mondjuk először halljuk/látjuk pulzálni magzatunk szívét! Három gyerkőccel és több mint három és fél évtizeddel a hátam mögött jó néhány orvosnál megfordultam már, de itt nincs hozzászokás, marad a a várótermi és rendelői kínos, feszültséggel teli érzés.

Aminek oldásáért (és ezzel a beteg minél eredményesebb kezeléséért) a vizsgáló orvos viselkedésével nagyon sokat tehet. Orvos-beteg kapcsolatban ugyanis alapvető fontosságú a bizalom, a tisztelet és az együttműködő partnerség. Az orvosok gyógyító pályájuk alatt több ezer beteggel lépnek kapcsolatba, munkájuk jelentős része tehát kommunikációból áll. De milyen is lehet orvos és a helyzeténél fogva kiszolgáltatott beteg, szűkebben nő és nőgyógyász kapcsolata?
A szakirodalom három modellt különböztet meg (Dr. Pilling János: Orvos-beteg kapcsolat modelljei):

Hétfői adásszünet - Gundel Takács Gáborral

Szerző: Lotte          

Maradj talpon!, Eurovíziós Dalfesztivál, közelgő foci eb.

Mi (ki) a közös bennük? Szabad a gazda? Hát persze, hogy Gundel Takács Gábor!

A Hétfői adásszünetben az elfoglalt műsorvezetővel beszélgettünk.

Bocsánatos bűn, hogy ezúttal kedden...

Ritkán nézünk tévét, de van egy műsor, amire - korhatárkarika ide vagy oda - három kiskorúnk szabályosan vadászik. A Maradj talpon! szabadesésétől szinte transzba esnek, úgy hat rájuk, mintha alaposan megcsiklandoznánk őket. És mi is szívesen ott ragadunk. Számunkra persze a műsor lelke nem a zuhanás, hanem a műsorvezető egyénisége.  Túl a századik adáson – szereti még?

Mint minden az életben, végső soron ez a játék is az emberek miatt érdekes. Persze, vicces amikor lepottyannak, de ha csak azt közvetítenénk, hogy embereket dobálunk le, akkor egy hét után már nem nézné senki – legfeljebb ki-ki „három kiskorúja”.  Sokkal izgalmasabb azonban, hogy az ott játszókkal összemérjük a tudásunkat, sőt az, hogy adott helyzetben mi hogyan döntenénk, hogyan viselkednénk. Számomra is az izgalmas, hogy egyszer ilyen, másszor olyan jellemű emberrel játszom és ez az, ami igazán megunhatatlan.

A magyar társadalom érdekes keresztmetszetével találkozik nap mint nap. Milyennek látja ezen a speciális szűrőn keresztül a játékos kedvű magyarokat?

Sokfélének. Butának és okosnak, higgadtnak és stresszesnek, bölcsnek és balgának, sírósnak és nevetősnek. Azt azért megfigyeltem, hogy az esetek 90 százalékában mindenki azt kapja, azt nyeri, amit megérdemel.

Vastag a lábam - Mit vegyek fel?

Szerző: FiloSzofi 

Zoeslollipop

Remélem, izgatottan vártátok a feloldást az elrettentő példák után, most megmutatom, hogyan lehet dögös a vastaglábú nő.

Ez kicsit olyan, mint a dagik szépségversenye, van aki gombóc, van aki formás, csak vastag ceruzával rajzolták, összehasonlíthatatlan. A lábról sem mondtunk azzal szinte semmit, hogy vastag, hiszen lehet formás és virsli, rövid és hosszú, kerek vagy  szögletes csípőből eredő, és ott van még a vádli..., meg a boka...

Induljunk ki abból, hogy senki sem hordhat mindig földig érő cuccot, például mert biciklizik. Vagy mert unalmas. Mármint a hosszú szoknya. Mivel azt hajlamosak elintézni a legközönségesebb szabásokkal.

Néhány alapszabály a már bemutatott mellényúlások elkerülésére: A derékrész legyen puha, a magassága nem fixált ferdepánttal vagy hasonló merev övrésszel. Az anyagnak legyen esése, ne legyen egészen merev. Az ideális hossz lábfüggő, de egy formaegységen belül ne a legszélesebb ponton vágja el a lábat.

Trapper Jane

Azt a hülyeséget sem kell elhinni, hogy minden hosszanti csík slankít. Több helyen láttam leírva, de tapasztalatból mondom, hogy nem igaz, ahogy az ellenkezője sem.

A példák zöme az etsyről van, ahonnan csak akkor vásárolnék ruhát, ha felvetne a pénz, és nem lenne baj, ha a drága cucc nem jó, csak továbbadnám valakinek. Honi lelőhelyeket tekintve tanácstalan vagyok, nem tudok mást mondani, mint hogy turkáljatok kitartóan. Ha tudtok valamit, légyszi írjátok meg!

Másik nehézség, amit a képanyag - a kitartó  munkának köszönhetően - nem egészen reprezentál, hogy ezekből a fazonokból szeretik kihagyni a színeket. Ki tudja, miért?

A kedvencem, igazi mindenrejó típus mindenkinek:

PrintFarm

Heti Muníció: Cirko Gejzír+Szeráj

Szerző: Fakirma

Bor, tangó, kapufa

A négy napos ünnep (hihetetlen, de még a héten volt!) úgy alakult, hogy kétszer is eljutottam a Cirko Gejzírbe. Nagy élmény volt, a héten (illetve most már inkább a jövő héten) háziasszonyi praktikák helyett moziba invitállak Benneteket. Előre bocsánatot kérek az amatőr stílusért, sajnos filmelemzésben nem vagyok olyan penge, mint mondjuk mosószer főzésben, de remélem, mégis kedvet kaptok a mozizáshoz.

Először is egy régi barátnővel láttam a Francia hétvége című filmet. Szeretem azokat a filmeket, ahol nem történik semmi, csak sokféle karakter mutogatja magát, ráadásul - koromnál fogva - a retro hangulat is megmelengeti a szívemet. A történetben egyikből sincs hiány, a katarzis mégis elmaradt. A történetben egy kétgyerekes házaspár vonattal utazik gyermekkoruk nyaralásának helyszínére, anyu egy filmhossznyira elbambul, és eszébe jut egy régi nagycsaládos összeröffenés: nincs csattanó, csak apró-cseprő emberi drámák, szóval nem történik semmi, csak egy rakás nagyon különböző ember szülinapot ül: félsüket nagyik, nagyzolós és lúzer kamaszok, csók után ábrándozó kislányok, liberális szülők, porszívóügynök nagybácsik, bolond és kevésbé bolond rokonok gyülekezete ez, akiket a vérség édes szövedéke  köt össze.

Öltözködős ki vagy-vagy

Szerző: Onleány  

Eggyel kisebb méret, mert úgy is belefogyok, vagy legyen akkora, amibe kényelmesen elfér a fenekem?
Kényelmes! A belefogyásos illúziókkal leszámoltam, a szekrényemben várakozó S-es ruhákat továbbadtam karcsúbb ismerőseimnek. (Lotte)
 Nem csak a méret a lényeg. Én azzal szoktam csalni, hogy mennyivel jobban fog állni, amikor már nem lesz ott az a kis has, meg a karom is formásabb lesz... Olyat azért nem veszek meg, amibe nem férek bele, viszont kövérebb korszakaimban inkább nem veszek semmit...azt a kis időt még kihúzom a régivel...(Szofi)
Sohasem értettem azokat az embereket, akik megvesznek egy ruhát, beakasztják a szekrénybe, s türelmesen várnak, amíg el nem jönnek a szebb idők. Állítólag motivál. Engem inkább frusztrál. Ha göncöt vásárolok, alig bírom ki hazáig, hogy felvehessem, tehát mindig akkorát veszek, amekkora éppen vagyok.(Fakirma)

Mindig az alkalomhoz illő megjelenés, vagy inkább a hangulat diktál?
Az alkalom az elsődleges, de azon belül mindig van mozgástere a hangulati elemnek is. (Lotte)
Visszatérő nyavalyatörés az alkalmi öltözködés. Nekem sosincs rendes cuccom. De nem csak puccos, túracipőm és széldzsekim se. (Szofi)
Allig várom az alkalmat,  hogy felöltözhessek végre rendesen, aztán eljön a nagy nap, és éppen akkor nincs kedvem szép gúnyában feszíteni. Ugyanígy előfordul, hogy a játszótérre miniszoknyában és fehér szandálban tipegek ki. Közröhej tárgya azért ritkán vagyok, legalábbis ezzel áltatom magam. (Fakirma)

Milyen anya vagy?

Szerző: Lotte   

Javában tart az Anyák Napja. Azért írom folyamatos jelenidőben, mert akinek kisebb gyerekei vannak, mára már biztos túl van egy-két ünnepségen és borítékolható, hogy a jövő héten is vár még rá hasonló. Nálunk ilyenkor szabályos anyák napi rodeó van, gyűlnek a kézműves meghívók, a papírból készített virágok, a befőttesüvegből festett míves vázák. Hetek óta gyakoroljuk a kiszabott versikéket és dalocskákat, előkaparjuk a nyárias ünneplő ruhát. 

Évek óta szokom, hogy ünnepeltje vagyok e napnak, s hiába a magam mögött hagyott tíz-tizenkét szívszorító ünnepség, továbbra is inkább érzem magam anyukám kislányának, aki köszönteni készül, mint a köszöntés várományosának.

Ha máskor nem is gondolok rá, Anyák Napján nincs mese, az izzadt kezű, ruhájukat zavartan gyürködő gyerekek karéja szembesít nagybetűs ANYA-mivoltommal. Itt hát az alkalom az önvizsgálatra! Vajon milyen anya vagyok én?!
A Nők Lapja Psziché egy tavalyi számában megjelent kategorizálásban a következő elrettentő anya-típusokat különbözteti meg, hogy aztán a hetedik Te magad légy...

Elemi matériák - megfejtés

Szerző: FiloSzofi 

Azért született ez a feladvány, hogy átadjak valami abból az örömből, amit mostanában egyre gyakrabban élek át a természet és az emberi munka összjátékát csodálva. Talán a korral jár. Mindig is hajlamos voltam a szemlélődő, meztelen érzékelésben feloldódni, amit a férjem úgy fogalmaz, hogy semmit sem csinálni.

(Figyelem, nem rajongó típusoknak unalmas poszt következik, lapozzatok nyugodtan!)

Jöjjön tehát az első megfejtés:

hársméz, bor, olíva olaj

 

Vastag a lábam! - Mit vegyek fel? (Ezt ne!)

Szerző: FiloSzofi 

SevenBlooms 

Ránk ijesztett a meleg, azonnal le kellett vetkőzni! Nektek nem volt sokkoló? Olyasmivel nem is untatnék senkit, hogy a téli irodahájak is megvannak még, hiába figyelmeztetett időben Irma. Azt hiszem, most a kelleténél többen és többet beszélnek arról, hogyan is kellene megszépülni a bikiniszezonra, én ezt most nem teszem. De felöltözni mégiscsak muszáj!

A jelenlegi trend és kínálat - mint általában - a vékonylábúaknak és kismellűeknek kedvez. Tele vannak a boltok bő felsőkkel, és rövid szoknyákkal, ruhákkal. A nadrágokról most nem beszélek, az külön fejezetet érdemelne.

De mit tegyenek, akik nem rendelkeznek pipaszárakkal, és nem akarnak úgy festeni, mint a saját nagynénjük. Nem könnyű. Ha van melled, vékony derekad, de teltebb csípővel és masszív lábakkal rendelkezel, valóságos aknamező egy vásárlókörút. Igen, akkor is, ha nem vagy túlsúlyos.

Először vizsgáljuk meg, milyen csapdákat kell ügyesen elkerülnünk (igen, én is ebbe a csoportba tartozom), később pedig mutatok jó példákat is.

Kézenfekvő választásnak tűnik a maxi szoknya, de nem veszélytelen. A derékban húzott verzió rettentően kövérít, körte alakúaknak borzasztó ódivatú külsőt kölcsönöz. Kegyetlenül bánik a hassal is, ha nem egészen lapos, egy szó mint száz, nyanyás.

Ugye ismerős? Legtöbbször ilyet sikerül lőni (és ez is szerencse):

Spoonsandlace

De most végre szeretnénk valami mást...

Éljen a Munka ünnepe!

Szerző: Fakirma

A képen nem egy tömegbaleset maradványai látszanak, hanem Szendvicsgyerek hat hetes cipője ( újszülött viszonylatban gyermekágynyi kor). Kedden ebben a talp nélküli lábbeliben érkezett haza: "Mama, vegyél nekem másikat, nem tudom, mi történt vele, de nem tehetek róla!" Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy visszaviszem a boltba, de rájöttem, hogy nem tudnék reklamálni pirulás/röhögés nélkül, ugyanis fiammal ellentétben én el tudom képzelni, min mehetett keresztül szerencsétlen cipő a hosszú hétvége alatt. Egyébként is, a visszavigyem-ne vigyem dilemma értelmét vesztette, amint rájöttem, hogy május elseje van. Így hát bosszúságomat és a kimúlt cipővel kapcsolatos gyászmunkámat későbbre halasztottam, s anyai agyam problémamegoldó üzemmódba váltott át: miben megy a gyerek szerdán iskolába?

Elemi matériák - mi van a képen?

Szerző: FiloSzofi

Így jár, aki munkahelyen félrelép. Egy ideje én is, mondhatni szeretőt tartok - munkailag.
Ma minden szabad percemben képeket gyűjtöttem a mai poszthoz, de annyi becsület volt bennem, hogy az írást,amihez figyelni is kell egy kicsit, már itthonra hagytam, a pendrive-ot viszont a benti gépben. Nincs értelme kettős életet élni, mindig mondtam.
 
De nem baj, legfeljebb még egyet kell aludnotok addig, amíg megtudjátok, milyen alternatívák állnak egy nem-olyan-vékony-lábú nő előtt öltözködésileg, ha kitört a nyár. Szerintem izgi téma, majd meglátjátok, de addig is, egy kis fejtörő:

1.Az első két képről csak ki kell találni, mi van az üvegekben (Nem vizeletminta.)
2. A második két képhez egy igazán elemi ellentétpár kapcsolható. Mi lehet az, és miért?

Babakocsis gerilla akció a Deák téren

Szerző: Lotte  

Mi lehet szívfacsaróbb egy magányosan sírdogáló csecsemőnél? Egy elveszett kisbabánál a forgalmas tér közepén? Vajon megállunk mellette, vagy épp gyorsabban szedjük a lábunkat? Az UNICEF aktivistái néhány napja kipróbálták. A közöny ülte diadalát a tavaszi Deák téren. 

Te mit tettél volna?

Lelki Zöldségek: Miért jó negyven évesnek lenni?

Szerző: Fakirma

A múlt hétvégén szörnyű dolog történt velem: negyven éves lettem. Nem állítom, hogy váratlanul ért, éppen negyven évem volt felkészülni rá. Azért megviselt nagyon. Gondoltam, jól kitolok a rusnya évfordulóval, és nem ünneplem meg: már idejében figyelmeztettem környezetemet, hogy nincs torta, nincs gyertya, nincs a mostanában oly divatos meglepetés parti, sőt még ajándék sincs, csak rengeteg vigaszdíj, amit én vásárolok magamnak (csuda dolgokat szereztem be, például egy csíkos fürdőruhát, de erről majd máskor). Így történt, hogy a születésnapom egész jó hangulatban telt: erre a napra esett a nagy mosószerfőzés izgalma, sötétedéskor pedig Ember zsebébe gyűrt néhány doboz sört, és kimentünk a kislányokkal kószálni az elhagyatott parkba. Igazán jópofa napunk volt, de este azért szomorúan bújtam ágyba: az ünnepséget megúsztam, de az idő ettől nem állt meg, innentől kezdve már soha nem fogok harminc-valahány éves lenni. Már több, mint egy hete vagyok túl a negyven, úgyhogy volt időm bőven vigasztaló gondolatokat után nézni. Remélem, még kihúzom velük egy darabig.

Áramszünet, szünettel

Szerző: Lotte  

Az elektromos szolgáltatónk minden évben egyszer a "biztonságosabb villamosenergia ellátás érdekében" leolvasztja a hűtőszekrényünket, azaz reggel nyolctól délután négyig leállítja a szolgáltatást. (Nem teljesen értjük, mi szükség ilyen hosszan karbantartani minden évben, de talán így akarja a szolgáltató felidézni, hogy becsüljük meg az áramot, hisz ha áram van, minden van, ha pedig nincs, akkor ugye...) 

Az éves karbantartás dátumáról mindig időben értesítenek, megtették ezt idén tavasszal is. (Általában úgy alakul, hogy szokatlan forróság van aznap, ezért ilyenkor vacsira jó eséllyel olvadt fagyit kanalazunk a tavalyról megmaradt - és immár megolvadt - fagyasztott meggy utójával, miközben próbáljuk beállítani az összes villódzó digitális órát.) 

Ám a tervezett leállás ezúttal késlekedik. Ma reggel újabb értesítést vettem ki a postaládából, melyben közölték, hogy "a meghirdetett áramszünet technikai okok miatt elmarad". Az eufemisztikus közlés hátterében nyilván munkaerőhiány, szervezési probléma vagy valami hasonló áll. De épp technikai ok?! Vajon mi történhet egy elektromos szolgáltató életében, hogy már egy tisztességes áramszünetet se lehet összehozni?! Mindenesetre mókásan indul ez a nap is...

Ki vagy-vagy a nemzet kebelén?

Szerző: Onleány

Elvágyódás más országokba vagy határokon belüli élet?

Szívesen látnék világot, akár évekre berendezkedősen is, és sajnálom, hogy ezt fiatalabb koromban elmulasztottam. De alapjában véve tutyimutyi és gyáva vagyok belevágni egy ilyen nagy kalandba. (Fakirma)

Amíg fiatal vagyok, még kipróbálnék egy váltást, szigorúan Európában, maximum egy évre. Egyébként meg szeretném, ha itt mindig lenne dolgom ami nem enged el, és ezzel nem egy asztalra meg egy számítógépre gondolok. (Szofi)

Szeretek utazni, megmerítkezni a másban, de hamar, már négy-öt nap után vágyódom haza: a családhoz, a kertbe, a faluba, ebbe az ilyen-olyan, mégis enyém hazába. (Egyedül a nyelvtanulás miatt mennék el hosszabb időre, de ez nem mostanság lesz, s az esélye az idő múlásával egyre kisebb.) (Lotte)