Zamattalan nyárutó

Szerző: Lotte

Most írnom kéne mindenfélét arról, hogy miért is hanyagoltam a mi szeretett blogunkat, de nem untatnálak hosszasan benneteket ezzel, elég legyen az, hogy így volt kerek a nyár, szüksége volt az ide-oda csatangolt energiákra hattagúvá bővült kis családomnak.
Jó volt így, ahogy jó ide is hazatérni sok-sok hét hallgatás után. (Azért ne higgyétek, hogy nem gondoltam felétek szinte minden nap - mint egy titkos szerelem... igen, kicsit ez vagytok nekem.)

De amiért most gépet ragadtam, az teljesen más téma. Egy ideje fogalmazódik már bennem a bosszantó felismerés, hogy a kettőezer-tizennegyedik nem más, mint az Íztelen Gyümölcsök Nyara!
Ma délután sokadik nekifutásban vásároltam - a nagyon sokadik zöldségesnél - küllemüket tekintve gusztusos gyümölcsöket, hiszen a nyár vége e tekintetben a tobzódás ideje (lenne).

Zárva, de miért?

Szerző: Lotte

Ezt a kedves gyöngyszemet ma délelőtt találtam, mikor be akartam ugrani egy virágboltba a nyár elmaradhatatlan kellékéért, egy csokor kardvirágért:

Mennyivel vidámabb lenne a világ, ha mindenki hasonlóan, kellő szerénységgel, de mégis egyenesen megosztaná az ajtón hiába zörgetőkkel az önmagában hűvös és elutasító ZÁRVA tábla okát!
Ismeretlenül is jó edzést, eredményes felkészülést az illetőnek! (Tuti, hogy egyszer még visszamegyek megkérdezni, hogy milyen sportágban utazik ez a derék, testet edző virágárus.)

Helló halál!

Szerző: Lotte

"Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét és összeroppan a súlya alatt: senkin sem segíthet." (Albert Camus)

Szorongó emberként nagy izgalommal (nem, kivételesen nem szorongással!) olvastam Fakirma tanulságos bejegyzését a lélek rejtelmeiről. Milyen különös paradoxon, hogy a szorongás, melynek hátterében végső soron mindig az elmúlástól, vagyis az ahhoz kapcsolódó ismeretlentől való rettegés áll, nos, hogy épp ez a félelem evolúciós túlélésünk záloga. Lecsupaszítva a gondolatot: az emberiséget az egyes emberek halálfélelme élteti. Szellemes!

Nemi diszkrimináció

Szerző: Lotte

Reggeli lustálkodás az ágyban. Hatéves kislányunk hosszasan méregeti három hónapos kapálózó, gurgulázó kishúgát, majd komolyan megszólal:

"Babuka biztos nem lesz betörő, mert ő lány..."

Feljelentsem?

Tanévzáró ünnepség - bizonyítvány rólunk

Szerző: Lotte

A tanévzárón nemcsak a gyerekek kapják meg kemény fedeles csomagolásban éves értékelésüket, de az ünnepség, amely a tanévnyitóval ad keretet az iskolai évnek, bizonyítványt állít ki magáról az iskoláról és az oda járók családjairól is.
Most is zsúfolásig megtelt a levegőtlen tornaterem, melynek díszítését a krepp papírból kivágott, bordásfalra ragasztott "Vakáció!" felirat jelentette.
Egy könyékig tetovált anyuka és a tornaterem fala közé szorultam be, onnan próbáltam - hasztalan - elkapni az első sorba ültetett elsős, és a már hátrébb álldogáló harmadikos kisfiam tekintetét, mikor végre kezdetét vette az ünnepség.
A konferáló negyedikes fiúcska arra kért bennünket, hogy álljunk fel és "hallgassuk meg együtt a Himnuszt!" A passzív hallgatásra való felszólítás elszomorított. Saját általános iskolás élményeimet idézte. Ez időre, a nyolcvanas évek derekára tehető különös érzékenységem a Himnusz énekléssel kapcsolatban.

A halottak életfontosságúak

Szerző: Lotte

Huszonöt éve nyertek végtisztességet a város szélén, arccal lefelé elföldelt mártírok. Huszonöt éve ezzel az aktussal zárult le a kommunizmus koporsója.

Micsoda jelképes értelem: a temetetlenek a végtisztesség elnyerésével az új élet reményére szülték a magyar demokráciát!

Az árnyékvilág boldogsága

Szerző: Lotte

Erőteljes művészi élménnyel indult a szülésem utáni szellemi regenerációm - igen, nemcsak a testnek, de a kisbabára fókuszáló léleknek és a belefeledkező szellemnek is időre van szüksége, hogy újra kifelé fordítsa tekintetét.
Azt hiszem, kevés mű talált volna ebben az élethelyzetben annyira telibe, mint a néhány nappal ezelőtt látott Strauss-opera, Az árnyék nélküli asszony.

"Hitvestársak, kik egymás karjában feküdtök,

ti vagytok a szakadék fölött kifeszített híd, 

amelyen át a halottak ismét az életbe lépnek!

Áldott a ti szerelmetek műve!

- zengte az első felvonás végén a városkapu őreinek kórusa a tegnap 150 éve született Richard Strauss monumentális operájának központi üzenetét.
Az árnyék nélküli asszony azon kevés operák egyike, amely nemcsak történetet mesél, hanem már a librettója is egyetemes tanítást hordoz, amely ma is legalább olyan aktuális, mint keletkezése pillanatában. Egy szépséges mesébe ágyazva tesz kinyilatkoztatásokat a házasságról és a gyermekek születéséről, mint az emberi létezés, a földi boldogság kiteljesedésének útjáról. S miután e kérdés így vagy úgy, de mindenkit érint, szíven üt szingliket és szülni, nemzeni nem akarókat, felkavar jó és rossz házasságban élőket, boldog vagy boldogtalan gyermekeseket egyaránt.

Pletyka - a fele sem igaz?

Szerző: Lotte

Agglomerációs kistelepülésen élünk, nem mondanám igazi falunak, kispadok sincsenek a házak előtt, ahol fejkendős nénik adnák egymásnak a forródrótot a deviánsnak ítélt jelenségekről, meghúzva ezzel a közösség normáinak határait. A normarendszerek is felpuhultak, a közösségi terek is jelentősen átalakultak, de azért a pletyka él és virágzik jelenkori közegében is.
Most, hogy a kisbabánkkal itthon éldegélve újra a házunk és a zöldséges, CBA, gyógyszertár, iskola, óvoda ötszög adják mozgásterem fő koordinátáit, ismét szembesültem a hírek és álhírek áramlásának sok esetben könyörtelen metódusával.
Anyukák és szomszéd nénik, kozmetikusok és pénztárosok, mint szorgos méhek viszik-hozzák a több kevesebb igazságtartalommal bíró információkat - mindig szigorúan olyan emberekről, akik az adott pillanatban nincsenek jelen, hogy korrigálni tudnák az elhangzottakat.

Ha ott vagy, másokról, ha nem vagy ott, rólad van szó - márcsak ilyen a pletyka természete...

Mindjárt!

Szerző: Lotte

Szülők és gyerekek utazunk egy vonaton, ugyanaz a szerelvény, ugyanazok az állomások és úticélok, mégis mennyire más mindeközben a megélt idő! Míg mi A-ból B-be, reggeli kakaótól a jóéjt pusziig igyekszünk valahogy (általában fáradtan) elevickélni úgy, hogy közben legyen másnapra tiszta ruha és senki ne felejtse el megmosni a fogát, addig a gyerekek egyre csak a tájban gyönyörködnének és élveznék a robogás pillanatait: játékkal, rajzzal, egymás féktelen kergetésével múlatnák az időt. Nagyon más utasai vagyunk ugyanannak az egyre csak futó családi szerelvénynek.

Gyerekes semmiségek: a bevásárlás

Szerző: Lotte

A minap újra elkövettünk egy ostoba hibát: megint azt hittük most biztosan jobb lesz, és édes hatosban elindultunk bevásárolni. Ahogy az lenni szokott, már az autóban összeveszett a négyből két gyerek, mert ovis lánykánk dalos kedvében volt és kataton ismételgette a Kis kece lányom kezdetű népdalt, ami elsős fiúnkat hamar kibillentette amúgy sem túl stabil nyugalmából. (Mire ötödjére kezdett bele a nótába, a mi idegeink is kezdtek befeszülni, de olyan nagy kedvvel dalolt a lelkem, hogy nem volt szívünk kedvét szegni, amúgy is százasokat kotortunk a kocsi rejtett szegleteiből, miközben az egyik nagymama ráérős kérdéseit igyekeztünk az egyre fokozódó hangzavarban barátságosnak tűnő hangon megválaszolni.) Mire megérkeztünk, a nagyfiú megelégelte a két kisebb veszekedését és mindkettőt alaposan helyre tette, újabb teret nyitva az óbégatásnak.
A parkolóban szokás szerint foglalt volt a bejárathoz közeli néhány családos hely mindegyike (tudja valaki, hogy miért van mindig jóval több rokkant parkoló, mint gyerekes?!), így a kocsiból kirobbanó gyerekek után kiáltozva ("Vigyázz, ott tolat egy autó!" ) szeltük keresztül két bevásárlókocsival rodeózva a méretes placcot. Belépve az áruházba kislányunk kétségbeesett arccal elkezdett egy helyben toporogni, hogy mindjárt bepisil. Irány a vécé, s vele az ismert imperatívuszok: "Tegyél vécépapírt az ülésre!" az ülésre, "Ne nyúlj semmihez!", "Moss kezet alaposan!" és a többi.
Mikor ezt az akadályt is vettük, kezdődhetett a célul kitűzött bevásárlás.

Négy gyerekkel a világ

Szerző: Lotte

Még csak kóstolgatom a helyzetet, de azért lassacskán körvonalazódik a tény, hogy négy gyerekkel sok minden megváltozik. Lássunk erre néhány gyakorlatias példát.
Először is szinte lehetetlenné válik az egyedüllét, ellenben szépen alakíthatók kis belső körök a családban: fiúk és lányok; kicsik és nagyok; azonos sportot űzők vagy zenélők klikkesedhetnek. Egy dolog hiányzik viszont: a gyerekek és szülők felállásra tagozódás. Marad hát a nem szűnő remény és a realitás: a váltások közötti néhány kaotikus perc hitvesi gondolatcserére.
Ha testületileg jelenünk meg egy közterületen, szent döbbenettel tekintenek ránk az arra járók. Három gyerekkel még csak-csak "aranyos család" lehettünk, de néggyel... A "mind a maguké?" kérdés után szinte kiül a homlokokra, hogy mire gondolnak sokan: "ezek nem komplettek, biztos valami szekta tagjai".

Babaköszöntő - tanítani kéne?

Szerző: Lotte

Kamilla is sok boldogságot kívánt.

Múlt pénteken kedves látogatóink voltak. Hatéves kislányunk ovis csoportjában az szokás járja, hogy ha egy csoporttárs családjában kistestvér születik, személyesen viszik el hozzá jókívánságaikat. Az illedelmesen kivárt néhány első hét után el is érkezett a végzős ovisok látogatásának napja.
A megbeszélt időpontban óvónénijük és dadusuk felvezetésével megérkezett szépen, párosával sort alkotva a huszonnégy nagycsoportos, csupa foghíjas, pirospozsgás kisfiú és kislány. Ahogy csivitelve fordultak be a kertkapunkon, még a nap is kisütött, olyan bájos látványt nyújtottak. Hát még, mikor felsorakoztak a babakocsijában mindvégig alvó újszülöttünk előtt és rázendítettek a "Már megjöttünk ez helyre..." kezdetű énekre! Készültek a látogatásra nagyon: egy félszeg fiúcskára bízatott a feladat, hogy átadja ajándékukat, a könyvecskébe fűzött rajzokat a gyerekek által diktált személyes jókívánságokkal.
Milyen szép emlék lesz a minderről mit sem tudó kisbabánknak, aki egyszer maga is ebbe az óvodába jár majd..

Európai vízió, avagy egy szakállas nő diadala

Szerző: Lotte

Azt sem tudjuk, fiúk vagyunk-e vagy lányok?

Hatodik hetébe lépő Mazsolánk lassan búcsút int az újszülött kornak, s ezzel a lendülettel élesítette a minden kisbabában ott szunnyadó vízszintmérőjét. Egyszerűbben kifejezve: a nap egyre nagyobb szakában követeli ki magának a függőleges tartást, fekvő helyzetben - egy nálunk dolgozó szerelő szerint sarokcsiszoló géphez hasonló - süvítő hangokat hallatva adja tudtunkra, hogy számára nem nyerő ez a póz.
Éjjel-nappalos, etető- és cumi funkcióval ellátott karban-tartó lettem tehát, s ennek egyik sajnálatos velejárója - túl azon, hogy a másik három gyerkőccel való hadakozás egy rajtam lógó édes kis csecsemővel igencsak megnehezedett -, hogy ebben a pozitúrában sem a blogírás, sem a hírek követése nem a legkényelmesebb.
Ahogy sok minden mást, úgy az Eurovíziós Dalfesztivál idei döntőjét sem követtem nyomon, bár ezt nem foghatom a kisbabámra, mert amúgy is viszolygok az efféle műanyag csomagolású versengésektől. Bevallom, még honleányi szívem sem dobogtatja meg, hogy a magyar induló épp hányadik helyezett lesz, szavazni pedig végképp eszembe sem jutna.

Elkerülni vagy erőltetni - mikor a változatosság nem gyönyörködtet

Szerző: Lotte  

Harmadikos elsőszülöttünk érzékeny kisfiú, a legnagyobb gyerekeket jellemző fokozott szorongási hajlam tünetei bőséggel felfedezhetők rajta: fél az emeleten aludni testvéreivel, fél magára maradni itthon, ha csak a sarki boltba kellene kifutni mellőle, de még akkor is szorong, ha legjobb barátja zsúrba hívja - nehogy késve érjünk érte. (Pedig becsszó, sosem hagytuk még ott sehol!) Öccse és húga (a legkisebbet itt még nem számon tartva) sokkalta természetesebben alkalmazkodnak a változásokhoz, láthatóan jóval kevesebb félelemmel élik az életüket.

Busafej szinte minden új élethelyzettől tart. A hétvégén például tollasozni hívták egy tornacsarnokba tesóival, apukájával és barátja családjával. Először hallani sem akart az ismeretlen helyszínen zajló, némi testi erőfeszítést és ügyességet feltételező programról, aztán zsörtölődve beletörődött ugyan, de - ahogy fogalmazott az indulás előtt - mindössze 5% esélyt adott annak, hogy jól érzi majd magát. (Hogy miért éppen ötöt, ne kérdezzétek!) Hazaérve aztán be nem állt a szája, csak mesélte, mesélte, hogy milyen zseniálisan ment neki a játék (a kertben lecsekkolva azért ez némi túlzás), és hogy mennyire jól érezte magát!

Anyaszívek

Szerző: Lotte


Közeleg május első vasárnapja, az anyaság kitüntetett ünnepe. Gyerekeim is lázasan gyakorolják a verseket, énekeket, hogy aztán oviban, iskolában összeszorult torokkal hallgassuk kisszékekre kuporodva, kispadokba ülve mi, akik magunk is felnőtté, s anyává előléptetett gyerekek vagyunk.

Fura szégyenlősséget érzek ilyentájt, anyukámat köszöntve és engem felköszöntve is: lehet-e ünneppé tömöríteni azt a kapcsolatot, amit anya és gyermeke között font a Teremtő keze?

Idén egy újszülött mellett még érzékenyebben érint minden efféle gondolat. Tele vagyok hálával és örömmel, de olykor elfog a kétségbeesés, ha félálomban a jövőt kémlelem, s négy kicsi sorsának láthatatlan alakulását rettegem. De nemcsak értük, az anyukámért, apukámért is szorít ilyenkor a szívem.

Mert szeretni de nagy felelősség és de nagy aggodalom is! Jól szeretni meg ki tudja, hogyan kell?! S ki tudja, mennyi időnk van javítani az elrontott pillanatokat? A szeretet néha elviselhetetlen, őrjítő súllyal nehezedik ránk, s ezt a terhet csak odafentről könnyíthetik láthatatlan segítő kezek.

Születéstörténet 4.0

Szerző: Lotte 

Szülésről mesélni a nőknek olyasmi, mint mikor katonaélményeket osztottak meg annak idején egymással a férfiak: kifogyhatatlan beszédtéma, ezernyi árnyalattal, mindig új és új titokzatos részlettel és a közös élmény közösséggé alakító élményével. (Tényleg, manapság, hogy már kötelező katonaság nincsen, vajon mi lehet a férfiaknak ilyen beavatás jellegű közös nevezőjük?)
Kislányom alig három hete született, újra átélhettem a nőiség e fontos állomását. Kellett egy kis idő, hogy eltávolodjak valamelyest testben és lélekben is e születéstől, hogy tiszta fejjel gondolhassam végig és rögzíthessem, milyen is volt negyedik, s emberi számítások szerint utolsó szülésem.
Nem akarok senkit untatni/terhelni az apró részletekkel, csak nagy vonalakban álljon itt egy multipara (orvosi nyelven többedszer szülő nő) szüléstörténete.

Isten hozott, kicsim!

Szerző: Lotte   

Ma két hete bújt ki a hasamból kislánykánk, itt szuszog mellettem most is.

Nehéz szavakba önteni, mit érzek iránta, talán a vegytiszta szerelem írja le leginkább ezt a különös zaklatottságot: igazi testi és lelki gyönyörűséget jelent újszülött, még csak fél lábbal e világban létező kisbabánkkal ismerkedni.
Izgatottan kalapál és facsarodik a szívem, ha magatehetetlen kis testének rezdüléseit figyelem, ha szagolgatom semmi máshoz nem hasonlítható babaillatát, mikor bőrömön érzem hasamból ismerős nyújtózó mozdulatait, hajacskájának puhaságát, s hallgatom szuszogó, süniére emlékeztető hangocskáit.
Hosszú percek, órák is telnek el éjjelente, hogy nem történik semmi, csak figyelem őt, ahogy alszik, ahogy különös grimaszok futnak át csöppnyi arcán. Bár magam is fáradt, megvislet vagyok, nem tudok betelni vele! Mi ez, ha nem szerelem?!

Rágódás

Szerző: Lotte    

Ha valamelyik gyerek a konyhában ténferegve megkérdezi, hogy "mi lesz ma a kaja?" - összevonom szemöldököm és nem állhatom meg, hogy ne javítsam ki a kaja szót ételre/vacsorára stb.
Kifejezetetten sérti a fülemet, hogy az ételt, a "mindennapit", amivel munkám van nekem is, másoknak is, ilyen hanyagul illessék. De az a benyomásom, hogy ez a stiláris rágódás lassan már csak nekem okoz problémát.

Észrevettétek, hogy az oláhcigány, romani eredetű szó (cigányul a kajol-kajál ennit jelent, innen a "kaja" főnév eredete) mára teljesen polgárjogot nyert a közbeszédben?
Az M2 gyerekcsatornán Kaja-kalandok címmel fut műsor, a nagyobbak Jamie harmincperces kajáit nézve főzőcskézhetnek virtuálisan, a tévé előtt ülve. Az említett külföldi tartalmak címének fordításában lenne a hiba? Aligha.

Három kívánság

Szerző: Lotte       

Nullkilométeres csöppségem és az újrázó FIDESZ-KDNP pártszövetség lehetősége a kormányzati munka folytatására különös párhuzamokat ébresztett bennem, ami a jövővel kapcsolatos szívbéli kívánságaimat illeti. A kezdődő kis emberélet és országunk életének új szakaszba fodulása kapcsán mit is kívánhatna egy felfokozott érzelmi állapotban lévő, anyai és (h)onleányi érzelmekben tobzódó szív?

Íme az én három kívánságom, amit felsorolnék annak a bizonyos mesebeli aranyhalnak:

Schiffer András az ATV ítélőszéke előtt

Szerző: Lotte     

Az újszülött szoptatása időigényes folyamat, negyven-ötven percet is eldünnyög a csöppség, míg jóllakik. Tegnap este egy kis ATV Egyenes beszéddel fűszereztem Mazsola táplálását.

Schiffer András volt Kálmán Olga vendége - gondoltam, hogy a parlamenti épphogy bejutásról, a párt jövőjéről, ellenzéki szerepének értelemzési kereteiről beszélget majd a "sztár-riporter" interjúalanyával. Nem így történt, médiatörténeti abszurd zajlott le a szemem előtt, ha nem egyenesben látom, el sem hiszem.