PszichoGo

Szerző: Fakirma

Kedveseim!

Örömmel jelentem, a gyászmunkán túl vagyok: az Onleányt elsirattam, feldolgoztam, elkapartam, megbocsájtottam, elengedtem, a rosszat szőnyeg alá söpörtem, a jót identitásom részévé tettem. Most készen állok, hogy kapcsolatunkat új keretek között, más felállásban, egy frissen létrehozott felületen folytassam Veletek. Friss a cucc, lekötnek a technikai részletek, így új szösszenettel még nem álltam elő, csak néhány régi posztról fújdogáltam le a port, s kicsit aktualizáltam. Ha engem már untok, olvassátok szerzőtársamat Anitát, elég jó fej. Már csak azért is, mert a legjobb barátnőm.

Szeretettel Várunk Benneteket:

http://pszichogo.hu/

A pszichológus kérdez: Passzol-e a piros a kékhez?

Szerző: Fakirma

(Mert itthoni túlélőtáborunkban pörög ám az élet, s jelentem, edzésben vagyunk!)

Mire gondol a másnapos pszichológus, amikor a hajnali létszámellenőrzés során 16 éves fia szobájában ezzel a két lábbal találja szembe magát?

Lelki Zöldségek: Isten hozott Szorongás!

Szerző: Fakirma

"Ne aggódjanak a jövő miatt. Vagy aggódjanak, de tudniuk kell, hogy az aggódás körülbelül annyit segít, mint szöveges példának a rágógumi." (Kurt Vonnegut)

Tövig rágott körmök

A szorongás pocsék érzés. Különösen kétségbeejtő, ha mindezt saját utódunk produkálja. Lotte szívszorító bejegyzése hetek óta motoszkál a fejemben. Szaktudás ide vagy oda, a választ nem találom. Talán nincs is.

Amikor a kölyök szorong, a szülőt is elönti a pánik. Ha a mindennapi rutinból ismerős számára az érzés, akkor azért,

jaj, ne, nem csak a nagy orromat, de ezt a defektet is tőlem örökölte a gyerek,

ha pedig olyan anyagból gyúrták, ami lelki egészségre predesztinál, attól veri ki a verejték,

Mitől lett a kölyköm lelki toprongy?

A szorongásról egyetlen jó dolog mondható el: kétségtelen az evolúciós haszna. Ha őseink nem lettek volna érzékenyek az őket fenyegető veszélyekre, nekünk már rég harangoztak volna.

Az emberiség túlélése valószínűleg nem vigasztalja azokat a szülőket, akiknek gyermeke nyüszítve megy az oviba, összepisili éjszakánként az ágyat a rettegéstől, véresre rágja a kezét matek dolgozat előtt, esetleg kukán bámulja a szomszéd nénit, aki mindössze arról érdeklődik, milyen volt a balatoni nyaralás.

Toalett Gender: Csendesben öregedős

Szerző: Fakirma

A bejegyzést szeretettel ajánlom Anyusnak és mindazoknak, akik segítenek hinni abban, hogy a párhuzamos egyenesek valahol a végtelenben találkoznak.

Harmincas éveim elején velem egyidős barátnőmmel a Szegedi Egyetemen faltuk az életet. Csapatunkhoz tartozott egy 37 éves csoporttárs is, akit magunk között csak úgy emlegettünk,

tudod, az a dekoratív idősebb nő.

Az egyik esti kocsmázás során a csaj repdesett az örömtől miközben kinyögte, hogy hullaszerelmes egy nála fiatalabb fickóba, akivel most boldogságban élnek. Barátnőmmel döbbenten meresztettük a szemünket, azt hiszem, már az is hihetetlen felismerés volt számunkra, hogy egy 37 éves nőnek egyáltalán van szexuális élete, nem hogy fiatal szeretője.

A pszichológus kérdez: Mi az élet értelme?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor reggel hét órakor kamasz fia szobájának ganajozása közben a hajnalig tartó házibuliból hazaérkező szobatulajdonos a parti lényegét így összegzi:

Egyszer Mama neked is el kell jönnöd a Balázsékhoz megnézni milyen szép rend és tisztaság van náluk. És akkor elgondolkozhatsz az életedről.

Ballagós ballada

Szerző: Fakirma

Amikor péntek reggel megéreztem a gombócot a torkomban, egy ideig töprengve pislogtam, de csak a reggeli kávé szürcsölgetése közben jöttem rá, hogy mindez nem csupán a szeptember elsejéig túlélendő 78x24 órának szól, hanem Királykisasszony utolsó óvodai napjának is. Megilletődve igyekeztem az utolsó óvodai készülődést botránymentes környezetbe ágyazni. Erőfesztéseim Királykisasszonyt nem hatották meg, semmi más nem érdekelte, csak az általam hisztérikus rohamok közepette száműzött gumicukor, amit Apuca vett neki, nyilván sárkánytermészetem élesítése céljából. Mivel a gyereket letiltottam a cuccról, semmi hajlandóságot nem mutatott az átszellemülésre, ellenben egy üvöltő, rugdosódó gyereket lökhettem be az oviba, csakúgy mint az elmúlt három év legtöbb reggelén.

Mint minden drámai helyzetben, most is kötelességeimet a hátam mögé hajigálva elrohantam futni. A végtelenített körök alatt sorra villantak be a képek,

A képért köszönet Járdány Bence fotósnak

Akasztják a pszichológust...

Szerző: Fakirma

Megverjem vagy rendet rakjak helyette?

Sosem értem, miért ronyóznak a szülők nyilvánvalóan idióta kölykeikkel pszichológushoz fordulni. Logikusnak látszik: ha elkopik a cipő sarka, elvisszük a cipészhez, ha megzizzen a gyerek, házi pótmegoldások helyett pszichológust keresünk neki vagy magunknak.

Saját almommal való küzdelmeim során nem látok kivetnivalót a szülői tétovázásban. A lélekbúvárral szemben ücsörögve már az első öt perc után megfogadom, hogy ezentúl magam oldom meg a családi feszkót, a nyüves pszichológus pedig soha többet nem ugathat bele az életünkbe.

Néha gyermeknevelési bukdácsolásaim alkalmával megfeledkezem fogadalmaimról, s mégis adok egy újabb esélyt a szakembereknek. A pofon ilyenkor menetrendszerűen két oldalról érkezik: a konzultáció túlélése után jellemzően megalázottnak, kiszolgáltatottnak és még tanácstalanabbnak érzem magam. A szaranya érzés mellé csatlakozik a szarpszichológus érzés is: nem kétséges, munkaidőmben én ugyanilyen érzéketlenül tolom a közhelyeket a térfél másik oldalán kuksoló szerencsétleneknek.

Heti muníció: Dedóskönyves

Szerző: Fakirma

A gyermeknevelésre rátelepednek olyan evidenciák, melyek még hangzatos pszichológiai elvekkel sem maszatolhatók el, ha tetszik, ha nem, még egy közepesen ramaty szülőnek is vállalnia kell a lebonyolítást: a körömvágás, a kötelező védőoltás és a havonként esedékes tornagatya kimosása mellett ilyen macera az esti mesélés is.

A fiúkkal a történet mesésen alakult, Rudolf Steiner sem csinálhatta volna jobban: a hat éven aluliaknak szóló gyermekirodalmat megúsztuk néhány Boribonnal, egyébként az esti összebújós szeánszot spontán kreatívban nyomtuk, magunk által kreált történetekkel dolgoztuk fel napi betevő traumáinkat. Kezdetben strapás volt, önfegyelmet, fantáziát és empátiát igényelt, később a srácok annyira belejöttek a meseszövésbe, hogy elégnek bizonyult részemről egy-egy jókor odalökött hümmögés, jajgatás, szipogás. Iskoláskor környékén házibuheránkat fokozatosan túrták ki a klasszikusok: mire Bendő felső tagozatos lett, már kipipáltuk Momót, Némó kapitányt, Hecsekit, kis Nicolas-t, Juharfalvi Emilt és a többieket. Nyugodt szívvel költöztem át cseperedésnek indult lánykáim ágyába, s miközben elölről kezdtem a macerát, a srácok ágya mellé reményekkel telve tettem le egy-egy Rejtő Jenő vagy Agatha Christie könyvet. Idővel visszapakoltam a polcra, mert kiderült, hogy fiaim önfeláldozó anyaságom ellenére sem váltak olvasó lényekké. Nem gond, ahol sok a gyerek, ott mindig mindenre van újabb esély.

Heti Muníció: Anti(k)ikea

Szerző: Fakirma

Gyerekkorom óta tudom, hogy a Jóisten nem mindennapi tehetséggel áldott meg. Sajnos azt elfelejtette körvonalazni, miben rejlik e különleges adomány. Az évek során lelkiismeretesen pipáltam ki kudarclistámon a lehetséges területeket: zongorát, táncot, rajzot, írást, sportokat. Kitartásom azonban nem maradt jutalom nélkül, sok évtized után végre rátaláltam tehetségemre.
Az egész azzal kezdődött, hogy betelt a pohár a szüleimmel lakott közös konyhában: elegem lett a zsúfoltságból, a kutyakaja szagból, és abból, hogy mire elkészül a vacsora és a kölykök kiterelődnek a konyhába, már csak a hatfőnyi kaja utolsó morzsái és apám kajánul vigyorgó arca marad nekik,

jaj, kislányom, azt hittem, ez már csak a maradék volt!

Ha a vacsora nem is, de Öregapa minden bizonnyal remek humora megfeküdte a gyomromat, s döntöttem, elvágom a köldökzsinórt, külön konyhába költözünk.

Mindenütt jó, de legjobb a Papánál

Szerző: Fakirma

Embernek sok derűs pillanatot okoztam az elmúlt kilenc évben, amikor arról győzködtem, hogy a nevelés legtutibb eszköze a szeretet, elsősorban egy idióta anya személyében, aki mindenféle elvárás nélkül mindent megtesz gyermekéért. Mióta Szendvicsgyerek fejét elöntötték a ragyák kívülről, s minden bizonnyal belülről is, némiképp árnyaltam humanisztikus nevelési elvemet: határzottan állítom, hogy az a gyerek, akinek a hülye anyja mindig rendelkezésre áll, egy öntörvényű, felelőtlen, önző seggfejjé cseperedik.

Kisszendvics néhány hete egy zúzós veszekedés után kijelentette, hogy elköltözik otthonról az apukájához. Mert nálunk rabszolgaság gyereknek lenni. Nem tagadom, mifelénk leckét kell írni, iskolai füzetet kell vezetni, edzésre kell járni, és nem lehet éjfélig őrjöngve a számítógép előtt virtuálisan vért ontani, ennek hiányában megállás nélkül rokonokat csesztetni. 

A jogtipró alrendszer vezéreként szelíd, kiegyensúlyozott személyiségemnek hála nem ütöttem agyon azon nyomban kis lázadómat. Felrángattam futócipőmet és a rekordtempóban megtett 12 kilométer alatt azon gondolkodtam, mi a fenét tehetek 14 év után azért, hogy az általam kitermelt antiszociális vadembert társadalmilag emészthető lénnyé tegyem?

Én és a Politika

Szerző: Fakirma

A lányaimé a lélekkukucska kanapé

Született lateralitás zavarosként nem érdekel engem, s nincsenek illúzióim, Őt sem én. Sosem bántottuk egymást, szerintem azt se tudja, hogy létezem, én pedig unalmasnak, bonyolultnak és hisztérikusnak tartom Őt, még dögös pasiból se kellene az ilyen. A köztünk működő tisztes távolságtartás eddig panaszra nem adott okot. De mostanában történik valami.

Amikor szeptemberben csokibarnán visszavedlettem főállású naplopóból óvoda-és iskolapszichológussá, kiderült, hogy felesleges az igyekezet, a munkahelyem már nem a munkahelyem, félig-meddig azonban mégis az: a közoktatás állami kézbe kerülése miatt önkormányzati munkáltatóm már rég nem volt a munkáltatóm, a helyébe lépő gazdinktól is elvettek minket, az új rendszer azonban még nem létezett. A vénasszonyok nyarát egy frusztrált kollégákkal zsúfolt pszichológusi szobában töltöttem láblógával, jógázással, beszélgetéssel, és saját örömünkre szervezett módszertani beszámolókkal. A kerület óvodái és iskolái a mi közreműködésünk nélkül vetették bele magukat mókuskerekükbe, ami nem nagy trauma, no de azért mégis. Hülyére nem aggódtuk magunkat: fizetést kaptunk, a régi munkáltató megszánt minket egy szobával, ahol egész jól belejöttünk az össznépi hetrázásba.

Toalett Gender: Városi uszodás

Szerző: Fakirma

Üdvözletemet küldöm Cesky Krumlov sportuszodájából:

Napfényes hétköznapok

Szerző: Fakirma

Kipipáltuk a családi futóversenyt, hétkönapjainkat szabadtéri gyerekprogramoknak álcázott spontán ivászatok tarkítják, a tél során lepukkant kertet minden igényességet nélkülözve vettük birtokunkba. Szemérmetlenül élvezzük a tavaszt, szinte örökös önsajnálatomról is megfeledkezem, csak néha, egy-egy tiszta pillanatomban zökkenek vissza a régi kerékvágásba. Mert mi tagadás, az új szezonban is akad sóhajtoznivaló dögivel. Heroikus küzdelmeim listája hosszú, de a legjobb az egészben az, hogy mindez tetszés szerint bővíthető. Íme, egy csokorra való azokból a kihívásokból, melyek elvonják libidómat a blogírástól, válogassatok kedvetekre, ha van még jó ötlet, örömmel kipróbálom!

1. Az ünnepi kreatív projekt keretei között megtaláljam a megfelelő motivációt, ahhoz, hogy a húsvét vasárnap reggel hétkor betoppanó építőmester parancsára felszámoljam a húsz négyzetméteres felújítandó szobát fedő többgenerációs szemetet, megtanuljam a tojáskifújás repedésmentes technikáját, kivakarjam a vadiúj konyhánkat a tojásfestékből, pizsamában fogadjam az ünnepi ebédre érkező 16 fős rokonságot plusz azt a hat kamaszfiút, akit Bendő meghívott, mert elfelejtette, hogy húsvét van.

Heti Muníció: Szégyen a futás, de legalább nem kreatív

Szerző: Fakirma

Most már tuti, hogy nem csak tréfáról van szó, a tavasz menthetetlenül birtokba vette hétköznapjainkat. A kölykök kitartóan nyaggatnak, hogy a négy fal közötti hetrázásnak vessünk véget, s a szabad ég alatt folytassuk tovább családi nyűglődésünket. Már nem lehet őket megvesztegetni egy idegölő társasjátékkal, de még egy combos plázázással sem, hisztérikusan ragaszkodnak a napsütötte viszonyokhoz. Nem örülök, alapjában véve fáj kimozdulnom itthonról, jobb szeretem a biztonságos környezetben való döglődést. Értem én, hogy a gyerek agya akkor fejlődik, ha egy rakás oxigénhez jut, meg ott a fránya D vitamin is, de ettől nem leszek motiváltabb a  kertben téli álmukból ébredező kutyaszar kupacok eltüntetésében. Marad a kölykök okosodására a kapunkon kívüli világ. Az idei évadban háromszor jártam a játszótéren. Ez pont hárommal több alkalom annál, amit maradandó lelki sérülések nélkül el tudok viselni.

A pszichológus kérdez: Neurotikus tünet-e az iskolatáska használata?

Szerző: Fakirma

Milyen megküzdési stratégiát mobilizál a pszichológus, amikor rájön, hogy fia három napja a bátyja tornazsákjával jár iskolába?  A tornazsák az iskolatáska szerepét tölti be, ami rejtélyes körülmények között tűnt el feltételezhetően a hét elején. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a  mindezért kilátásba helyezett seggbe rúgás a SEMMIÉRT lenne büntetés, hiszen a táska már ócska volt, és csak olyan taneszközöket tartalmazott, melyek tök feleslegesek a hetedik osztályos követelmények sikeres abszolválásához. 

Lelki Zöldségek: Barátságtalanul

Szerző: Fakirma

A lukas gumi szezon kivirágzásával egyre több időt töltök a bicikliszerelőnél, várakozás közben pedig a vele szemközti házban éldegélő régi férjemnél. Volt otthonom barátságos falai között mindig örömmel kocolok, de csak tegnap akadt meg a szemem a fürdőszobaajtón. Talán azért, mert éppen nyakig ülök a fészekrakásban: készül a konyhánk letisztult stílusban, visszafogott színekkel, jól átgondolt stratégiával, mosogatógéppel és antikolt bútorokkal. Mi tagadás, remekművet álmodok világra. Valami még sincs rendben. A budiajtó láttán azonnal beugrott, mi hiányzik A szín, a bátorság, a lazaság, a kreativitás, a vidámság már nem a régi. Sem az ajtóimban, sem az álmaimban, sem a szociális teremben.
Egy régi nyári délután a két fiút hónom alá kapva összekapartam  aprópénzünket, s kiszaladtunk a sarki háztartási boltba néhány doboz olajfestékért és három ecsetért, majd a kertben az ajtónak nekiesve sötétedésik alkottunk. A megkopott remekművet nézegetve magával ragadott az egykori hangulat: a kapunkat nem zártuk, jöttek az emberek kávézni, sírni, nevetni, napozni, aludni, tanulni, berúgni és józanodni, hírből sem ismertem a határidő naplót és a telefonos időpont egyeztetést, a védőnő a kerítésen keresztül kiabálta be, hogy már megint elfelejtettük beadatni a kötelező védőoltást, fagyira a szomszéd nénitől kértünk pénzt, befogadtunk a kóbor állatokat, Előemberrel veszekedtünk napestig, mulattunk otthon és távol, együtt és külön, közös barátokkal és személyre szabottakkal, szörp helyett már délelőtt sört vedeltünk, úgyis gyalog jártunk, mert pénzünk nem volt benzinre, és egyébként sem kellett nagyon mocorogni, a világ eljött hozzánk. Néha azért benéztünk az egyetemre és kicsit dolgoztunk is, s reggelente a szuszogó gubancok alól kikászálódva magunk is meglepődtünk, hogy a Jóisten két fiúcskát bízott ránk,

A pszichológus kérdez: Érdemes-e hánykolódni?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor iskolás fiára reggelenként menetrendszerűen rátör a hányinger? Ha esetleg kétség merül fel a család részéről a betegség komolyságát illetően, a hitelesség kedvéért bármikor rókázik egyet.. A rejtélyes kór kizárólag  hétköznap reggelenként támad, hétvégén a kis beteg már hajnali hét órakor  vehemens életerővel cseszteti szundikálásról álmodozó rokonságát.

a) Vesz a fiának egy terhességi tesztet.

b) Saját hipochondriáját vetíti ki a fiára, és aggódni kezd:  a legjobb esetben is minimum gyógyíthatatlan agydaganatról lehet szó. Amikor este hazaérkezve azzal szembesül, hogy a kímélő üzemmódra kapcsolt gyerek a vergődés közepette húga fejét kék színű körömlakkal szövegezte fel (Hülye vagyok, buta vagyok...), az irreverzibilis agykárosodást biztosra veszi.

Átutazóban

Szerző: Fakirma

Múlt és jövő között

Mostanában az elmúlás mifelénk állandó aktualitás. Királykisasszonynak többek között leesett az is, hogy a halál nem átmeneti Hófehérke-szundi, hanem végleges és elkerülhetetlen valóság. Amikor épp nem valami eszement baromságot követel rajtunk, és nem is a kishúgát gyepálja, akkor idejét legszívesebben vinnyogással tölti,

Mama, te meg én sose nem fogunk meghalni ugye?

Nincs más válasz, basszus, csak a dermesztő igazság,

izé, de meg fogunk...
Hiába gyűrjük a világvallásokat, a gyerek továbbra is a nyakamban szűköl,

utálok élni, utálok élni, mert meg fogok halni!

Magabiztos lazaságom álcája mögött  neurotikus bölcsességétől kiver a víz, hatévesem rémült tekintetében saját félelmemet látom.

Heti Muníció: Csizmás Kandúr játszóház

Szerző: Fakirma

Amikor egyszer majd a kölykök kinőnek a parazita szimbiotikus létformából, lesznek olyan magunk mögött hagyott gyermekbarát tevékenységek, amelyeket nem fogok visszasírni. A játszóházak steril boldogsága biztos nem fog hiányozni. Hálátlan nyafogás lenne azonban a fedett játszóterek fikázása, mert alapjában véve kegyes műfajnak számít a gyerekszórakoztató iparban: egy babzsákon döglődni zöld tea szürcsölése közben kétségtelenül elviselhetőbb tevékenység, mint a játszótéren favárak lécei között préselődve gyereket másztatni, vagy állatkertben büdös vízilovakat etetni.

A Csizmás Kandúr játszóház plakátjával waldorf ovink hirdetőfalán találkoztam először. Kíváncsi lettem, mert nehezen tudtam elképzelni azt a színes gyerekparadicsomot, ami a szigorú steineri kritériumoknak megfelel.

A hirdetésen Csizmás Kandúr egy olyan tuti helyre invitál, ahol a gyerekek igazi szobrokon mászhatnak. A zuglói játszóház azonban nem múltbeli csökevény, mint kedvenc szoborparkom, ahol fiaim hajdan gondtalanul ugrabugráltak kommunista hőseink jobb sorsra érdemes testrészein.

Köztünk járó angyalok: A portás néni

Szerző: Fakirma

Hetente néhány órát eltöltök egy kisegítő iskolában. Ezeken a délutánokon kifacsarva kóválygok hazafelé, fejemből nem győzöm kisöpörni a sötét történeteket: válás, drog, alkohol, bűnözés, bántalmazás, pénztelenség, kilakoltatás, börtönben dekkoló szülő, hétvégi szabadidős tevékenységként némi lopás a közeli plázában, téli fagyban tornacipő, vécé az udvar végén, tyúkok a gangra nyíló sötét lakásban...

A gyerekek itt is gyerekek. Vágynak, félnek, örülnek és szomorkodnak, néha jók, máskor rosszak, árulkodnak és megbocsájtanak. Várják a karácsonyt, kalóznak öltöznek farsangra, szerelmes levelet írnak és boldogan feszítenek a tegnap kapott verdás pólóban. A velük töltött idő alatt igyekszem őszintén jelen lenni, de a munka végével kikapcsolok, s boldogan vackolok vissza biztonságot jelentő, saját bejáratú mókuskerekembe.
 A visszavackolás első lépéseként elbúcsúzom a portás néniktől: leadom nekik a kulcsot, aláírok és szép hétvégét kívánok. Szeretem őket, már miért is ne szeretném őket, hiszen mindketten a portás néni szakma hamisítatlan prototípusai: van nekik unokájuk és szőkített hajuk, néha morcosan üldögélnek a kalitkájukban, máskor pedig vidáman pislognak bele a világba, de mindig megkérdezik, hogy vannak a gyerekek, aztán leszúrnak, mert már megint nem mostam el a kávésbögrét magam után, majd csípőre tett kézzel fáradtan sóhajtoznak, amikor sáros cipőmben végiglábujjazok a frissen felmosott folyosón. Aztán megkísértenek egy cigivel, elpanaszolják, hogy kevés a fizetés, drága a zöldbab, idén nem volt tél, de már ne is legyen, és rémálmok gyötrik az unokát. És ők azok, akik mesélnek a diákokról és a családjaikról, mert portapozícióból sokat látnak, sokat hallanak, és mindig figyelmeztetnek, hogy foglalkozzak többet ezzel vagy azzal a gyerekkel, mert elhagyta a családot az apuka vagy meghalt a nagyi, vagy mittudoménmi...