2013. szeptember 30., hétfő

Nem a méret a lényeg! Te is tehetsz a mellrák ellen!

Szerző: Lotte    


A kép alkotója egy emlőrákkal küzdő beteg
Holnap van a mellrák  elleni küzdelem világnapja. Nem véletlenül van a betegségnek saját "dátuma", ugyanis egy sajnálatosan gyakori, sok esetben halálos kimenetelű kórképről van szó, melynek tragikus végkimenete a rendszeres szűrővizsgálatokkal és önvizsgálat alkalmazásával jórészt elkerülhető lenne. 
A magyar nők jelentős hányada mégsem él e lehetőségekkel! Nemrégiben beszélgettem egy hasi sebész barátunkkal, aki elmesélte, hogy mi, magyarok mennyire rosszul állunk egészségtudatosság ügyében. Egy német vagy francia orvos ugyanis nem abban a fázisban tárja fel a páciens hasüregét, mint magyar kollégája - jóval korábban tudja elkezdeni a gyógyítást. Akkor, amikor még van remény. Mi pedig már csak akkor fordulunk orvoshoz, ha nagy a baj, s nem fordítunk figyelmet a prevencióra, az elérhető szűrőprogramokon való részvételre és a korai tünetekre.
Ugyanez érvényes az emlőrák esetében is.

2013. szeptember 29., vasárnap

Vitéz lélekemelés a Nemzetiben

Szerző: Lotte 

Mécs Károly és Trill Zsolt
"Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásaidat!" - a Zsoltárok könyvének idézete olvasható kedves református templomom falán. Személyes okok miatt sokat forgatom magamban mostanában ezt a mondatot.
Tegnap este abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy megnézhettem a Nemzeti Színház évadnyitó előadását, Tamási Áron Vitéz lélek című darabját. A mű a fenti idézet jegyében is íródhatott volna, mert a hűség és hit diadalát hirdeti. Cselekménye nemes egyszerűséggel oldja fel a gordiuszi csomót: test és lélek, égi és földi szerelem egymásnak feszülése a hit és a hűség erejéből simul el.
Az eltöröttnek tűnt egész ép testet ölt.

2013. szeptember 28., szombat

A pszichológus kérdez: Ki korán kel, kit lel az ágyában?

Szerző: Fakirma

Amikor a munkahelyemen az aggódó szülő azért rinyál, mert a gyereke befurakodott a hitvesi ágyba, igyekszem megnyugtatni: nincs gáz, ha beficcen, akkor szüksége van egy kis szülői melengetésre, s ha ez az igénye kielégült, előbb-utóbb magától visszasomfordál a saját kuckójába. Egy gyereknek joga van éjszakánként anyját-apját abuzálni. Egy anyának-apának kötelessége éjszaka is a büdös kölyke rendelkezésére állni. Tegnap reggel, amikor belekezdtem kakaóosztó körutamba, rájöttem, hogy szakmai tudásom valamelyik gyermeklélektan szemináriumon léket kapott, s baromságokkal tömöm szerencsétlen kliensek fejét.

2013. szeptember 26., csütörtök

Isten éltesse sokáig a Volt Dohányosokat!

Szerző: Fakirma

Üres most a csikkes bödön
A tinikori devianciákat megúszva vén fejjel csatlakoztam a dohányosok csapatához. Már majdnem éretten, a  szerelemtől hibbantam meg húszas életéveim elején: belebolondultam egy dohányzó pasiba. Tagadhatatlanul flowgyanús érzés az erkélyen kuporogva vállt vállnak vetve szívni a mérget a világ legtutibb csávójával. A pasi elmúlt, a kötelező szenvedésen kívül  semmi sem maradt utána, csak a füstölgő rudacskával való életre szóló harc.
Senki ne etessen azzal, hogy a dohányzás undorító szokás. Nagyjából a legklasszabb dolog, amivel életemben találkoztam. Hasonlít a futáshoz: ha megfelelő ideig, megfelelő ütemben hódolsz neki, kitartásod meghozza jutalmát: az élet lószart sem ér nélküle. Eltekintve az egészség/betegség dimenziójától, az egyetlen különbség a két sport között, hogy a futás nem csak közben, hanem utána is jó. A cigivel más a helyzet: közben a mennyországban érzed magad, de amint elnyomod a csikket, nem marad más, mint a büdös kéz, a rossz lehelet és a tüdődön terpeszkedő nikotin manócska. A dohányzásban túlélhető az a tudat, hogy meghal tőle az ember, sokkal ijesztőbb a két szál elszívása közt tátongó űr, amikor valamivel agyon kell csapni az időt.

2013. szeptember 25., szerda

Őszi színek

Szerző: Lotte      
 
A krizantém a természet utolsó színes ajándéka a közelgő hideg évszak előtt. Nincs év, hogy ellen tudnék állni egy-egy rozsdaszínű vagy izzósárga gömbölyűségnek. Kertesházban lakunk, így a szobai hervadás után élnek tovább: kikerülnek a szabadba  és jövő évre is színpompás őszt borítékolnak a labdacsok. Egész sok virágládában, ágyásban bimbóznak már most is ezek az igényteln, jól szaporítható évelő növények. Nem a legkedvesebb virágaim, de igazán hálás vagyok nekik, hogy ezernyi apró virágukkal  hervadó ligetünknek adnak még egy színes fejezetnyi időt. A dió kopogása, a töklámpás fénye és a lehullott levelek nedves illata mellett ők is az ősz gyönyörűségei.
Nagyszüleim sírjára, s november 4-én a 301-es parcella halottainak kopjafái alá is mindig kerül belőlük.
 
 
 
 

2013. szeptember 24., kedd

Hogyan neveljünk gyereket?

Szerző: Lotte   

Pofonegyszerű, nem?

Gyakran elfog a kétség: valamit nem jól csinálok... De vajon hogyan kellene igazán jól nevelni a gyerekeimet? Most néhány okos ember gyerekneveléssel kapcsolatos megállapítását szemlézem, melyekből ha más nem is, egy kétségbeejtő vigasztaló dolog biztosan kiderül: nincs tuti recept.
Csak a kérdések száma nő.

Befektetés a jövőbe?

"Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyereknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Ha bármiképpen, nemcsak üzletileg, tehát nem pénzben kifejezhető módon, de érzelmileg akar hasznot, például ideái tovább plántálásában, vágyálmainak kiélésében -akkor is a legnagyobb mértékben pórul jár. (...) A gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja, amit ráköltött s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, mit vár ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, s én amennyire emberileg lehetséges, ezt végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy: van gyermeke. Ez az öröm mindent ki kell, hogy fizessen." (Móricz Zsigmond)

2013. szeptember 23., hétfő

Kütyüfüggőből könyvmoly?

Szerző: Lotte   

Gyerkőceim közül még csak egy legényke olvasó ember, harmadikosként koptatja az iskolapadot. Igazán szépen olvas, érzi a hangsúlyokat, érti is, ami szövegként elékerül. Szavam nem lehet az olvasástudása miatt! De magától könyvet bizony nemigen vesz a kezébe.
Ilyenkor persze, mindig összehasonlít az ember: ilyen idős koromban  én már ezt és ezt és ezt is olvastam... Nem túlbuzgó szorgalomból, hanem mert egyszerűen szerettem olvasni.
Bezzeg olvasás helyett mint légypapírra tapadnak minden szóbajöhető kütyüre: okostelefonra, számítógépre, dvd lejátszóra - bámulatosan igazodnak el a letöltéseken, applikációkon, beállításokon, még csak nehézséget sem okoz egy bonyolultabb keresés vagy feltöltés - ráadásul angol nyelvű parancsokon átvergődve. Omnia vincit amor.
Én meg csak szomorkodom, hogy újra és újra ugyanabba a hülye konfliktushelyzetbe keveredünk: "Elveszem! Miért nem olvasunk inkább?", "Nee, még öt perc!", "Elég volt, vége!", "Pesze, ő többet játszhatott!"
Aztán eldugom a kütyüt, elrejtem a töltőt, majd ők újra megtalálják (vagy ismét elöl hagyjuk) és kezdődik minden előröl.

2013. szeptember 21., szombat

Házi krémes és házi feladat

Szerző: FiloSzofi

Pite. Mármint a krémes. A majdnem megtartott iskolakezdő bulinkra sütöttem. Egy beiskolázottunk volt itthon, végül ő kapta meg az egészet, de mindannyian ettük. A házi feladatot is ő kapja, de mindannyian csináljuk.

Bú az a típus, aki jókislány akar lenni (szigorúan házon kívül), így az iskolával sincs probléma, szerencsére emellett még élvezi is.  Ahhoz viszont nincs hozzászokva, hogy ha egyszer túlvan rajta, és itthon nekilát a gözeresztésnek, akkor van még egy visszatapsolás. Ezért aztán dúlva-fúlva ül neki a házinak, nem hajlandó szép vonalakat húzni, szidja a rendszert, vadul viaskodik benne a stréber a lázadóval, amely küzdelem vadul hányja-veti.
Bizonyos regresszió is megfigyelhető, mert például az én szuperrajzoló lánykám, középsős ovis szintű családrajzot rittyent a munkafüzetbe, tiszta ciki. De gondolom, az iskolakezdésbe ez belefér.

Erről jut eszembe, az oviban hallottam egy beszélgetést: Apuka döbbenten nézi a falon gyermeke "családom" feliratú rajzát. A képen négy darab kék hasáb látható. Láthatóan le van sújtva: "-Mi ez, fiam!" "Hát, le kellett rajzolni a családunkat." "- De ez nem család! A család, az te meg a hugi, meg anya, meg én." "- De ezek tükrök, és abban vagyunk!"
Tök jó válasz, de apukát, szegényt nem vigasztalja.

És akkor most a recept. Hogy holnapra legyen egy jó krémesetek. Egy éjszakát ugyanis jó, ha áll, hogy megpuhuljanak a lapok. A receptet Csilla konyhájából vettem, kevés módosítással. Krémest sütni pedig nem nehéz, "akármit is mond a kormány"!

2013. szeptember 20., péntek

Okoskodó

Szerző: Fakirma

Azon a reggelen, amikor Kisszendvics könnyes szemmel belengette a zsebpénzét,

Ennyi elég lesz a fuvardíjra?

döntöttem:  véget vetek a  Biciklivel kontra autóval menjünk ma iskolába? cím alatt futó nagy sikerű társasjátéknak. Sok csatát vesztettem,  eljött az idő, hogy a háborút megnyerjem,

rakd el a nyüves pénzed, pakold fel a feneked a biciklire, holnaptól pedig egyedül közlekedsz BKV-val!

A köldökzsinór brutális elvágása traumatikus következményekkel jár mindkét fél életében.  A gyerek ezentúl a túlzsúfolt külvárosi buszon ismerkedik az élet árnyékos oldalával, az anyát pedig lelkiismeret furdalás emészti halálos közlekedési balesetek, szervkereskedő maffiák és cukrosbácsik vízióinak formájában. Az új családi játéknak nem csak a napjában többször elveszthető diákbérlet, hanem a mobiltelefon is nélkülözhetetlen kelléke. Mai modernizált világunkban az ősi anya-para sokat veszít élvezeti értékéből, ha nem szerepel benne a gyerek által baszik felvenni telefon.

2013. szeptember 19., csütörtök

Erkölcstan-hittan-mittan

Szerző: FiloSzofi

Fura szituáció alakult múltkor egy anyukatárssal való beszélgetés során. Fél füllel hallottam, hogy hittanról, meg papról beszél, és mivel már nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a hittan óra, bekapcsolódtam, és rákérdeztem. A kérdést olyan szerencsétlenül sikerült feltennem, mintha egyenesen az érdekelne, hogy ő hova íratta, vagy nem íratta a gyerekét. Óvatosságra nevelt píszí gyerek vagyok, ezért rögtön zavarba jöttem, magyarázkodni kezdtem, ő is magyarázkodni kezdett, "én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom" típusú egyetértő vihorászásba torkollt a beszélgetésünk. Magamban meg annyit mondtam, hogy "A fenébe, ennek a beszélgetésnek lőttek."

Be is ugrott a Zabhegyező, hogy a katolikusokkal az a baj, hogy mindig tudni akarják, hogy az ember katolikus-e, és az a legjobb beszélgetést is agyonvágja.  Nem bánják, ha nem, csak tudni akarják.  Ezért ő meg végigszorongott egy különben kellemes csevegést két apácával, mert attól tartott, hogy mindjárt megkérdezik, katolikus-e, és az majd mindent elront. Az apácák egyébként nem kérdezték meg.

(Mondjuk, az a kényszer is megérne egy misét, amikor az emberről kiderül kiderül, hogy katolikus, és valahogy próbálja kifejezni, hogy attól még jófej! Sőt, attól még érdekli egy csomó nem katolikus dolog is.)

Később az jutott eszembe, hogy ha másra nem, legalább erre jó lesz ez az erkölcstan, hogy a gyerekeinknek legalább természetes lesz, hogy mindenki megy a saját (szülei) világnézete szerinti órára, nem kell ezt a dolgot túlmisztifikálni.

Meddővé tétel, ha elmúltál 18?!

Szerző: Onleány   

Az Onleány Társasblog csatlakozott a Családháló kezdeményezéséhez, amely az érvényben lévő sterilizációs szabályok megváltoztatására irányul.
Az Alkotmánybíróság 2006-ban az önrendelkezési jog megsértésére hivatkozva törölte el azt a rendelkezést, mely szerint a művi meddővé tételre csak meghatározott, szigorú feltételek fennállta esetén kerülhetett sor. Ez azt jelentette, hogy csak 35 év feletti, legalább három (vér szerinti) gyermekkel rendelkező szülők esetében, vagy a 30. életévet betöltött, legalább négy gyermekes párok, illetve 40 éves kor fölöttti személyek esetén volt lehetséges.
Nem volt véletlen a rigorózus szabályozás, hiszen olyan egészégügyi beavatkozásról van szó, amely irreverzibilis, azaz vissza gyakorlatilag nem fordítható, kihat az azon átesett személy egész későbbi életére. A pete- vagy ondóvezeték elzárásával ugyanis meddővé válik az, aki élete egy pontján úgy dönt, hogy nem kíván (több) gyermeket.

2013. szeptember 18., szerda

Születésnapi torta

Szerző: FiloSzofi

Alul még egy réteg csokis krém is van
Hétvégén beindult a szeptemberfest nálunk, megvolt az első sokfős buli. Az évnek ebben a szakában ugyanis egymást érik az évfordulók, amelyeket különböző összeállításban, szűk körben, vagy éppen népes társasággal kell megünnepelni. Idén már sokat sunnyogtam bolti desszerttel, sőt a tavalyi ünnepségek is, terhességi rosszullétek okán csak félárbocosak voltak, így most muszáj volt egy rendes, krémes, csíkos házi tortával kirukkolni.
Az én Búm ugyanis nemrég hétéves lett.

A háttérben babák és borok
 Ez a torta már bevált eperszezonban, fagyasztott málna adta hozzá a gyümölcsös frissességet.
 Azért szeretem, mert a lapok nem szárazak még krém nélkül sem, nem deformálódnak, púposodnak, mint a sima piskóta. Azoknak ajánlom ezt a tortát, akik az időt rá tudják szánni, de óvakodnak a nagyobb kunsztoktól, amelyek elvihetik az egész vállalkozást.

2013. szeptember 16., hétfő

Heti Muníció: Oviszsák szeretettel

Szerző: Fakirma



Már a negyedik óvodai beszoktatást pipálom ki, de továbbra is meglepődöm azon az euforikus érzésen, ami az első gyerekmentes napon árad szét bennem. Ilyenkor még messze jár a könny, a takonykór, az éjszakai bepisilés és a hisztiroham, ezek majd csak a második héten csatlakoznak hétköznapjainkhoz, az első napokat átjárja a felhőtlen boldogság.

2013. szeptember 15., vasárnap

Empátia

Szerző: Lotte   

A nyolcéves Busafej mindhárom szülöttünk közül a legérzékenyebb. Míg a két kicsi - korosztályukhoz hasonlóan - jobbára a szerencsétlen sorban élő vagy elhagyott "cuki" kisállatok, bajba került gyerekek irányában érez empátiát, addig Busafej hosszú heteken át hordozza egy-egy kerekesszékes, értelmi fogyatékos vagy épp beteg, sovány idős ember emlékét.
Tatán jártunk Szent István ünnepén, s a festői vár ünnepi fényjátéka közben kisfiam egy halmozottan sérült, kerekesszékben ülő nénit figyelt kitartóan. Gyerekszemmel viszolyogást, félelmet is kiválthatott volna a szerencsétlen asszony látványa, ő azonban nagy együttérzéssel figyelte minden rezdülését. A néninek tetszett a fényfestés, kacska kezeivel tapsolt: kézfejének külső oldalait ütögette össze, s torz arcán a szembogarak ragyogása igazi örömről árulkodott. Busafej rángatta a kezem, s fénylő arcccal mutatta  a nénit, "Nézd, anya, hogy örül! De jó!"

2013. szeptember 13., péntek

Kötelező hülyeség

Szerző: FiloSzofi


Van az intézményesített gyereknevelésnek hazánkban egy rém hülye kis hagyománya, amit semmilyen reform nem képes elsöpörni. Ez a rossz versek hagyománya. Hiába vannak klasszikusaink, akik remek gyerekverseket is írtak, hiába vannak első osztályú kortárs költőink, akik tudnak a kicsikhez is szólni, intézményeink valamiért ragaszkodnak az együgyű rigmusokhoz. Miért?

(A felnőttnek sem kell az első munkahelyi mítingen elszavalni, hogy Jaj, de jó a munkahely, a sok kolléga de jó fej, királyi a fizetés, ráadás a nevetés. - Vagy igen? Aztán csodálkozunk, hogy könnyező pillangós facebook-üzeneteket kapunk?)

Vajon nem itt az ősképe a "bocs, de annyira találó" kétsoros ezo-bölcsességeknek?


Az elsős Bú első memoritere is egy ilyen alkalomhoz illő hősköltemény.  Csoda, hogy egyáltalán nem érti, minek kell ezt megtanulnia? (Mert hogy eddig igyekeztünk a "csak tiszta forrásból" elvét egy kicsit elnézően, és kiterjesztve minden jó művészetre, de érvényesíteni.)

2013. szeptember 12., csütörtök

Nő vagyok, kösz jól vagyok!

Szerző: Lotte 

Az internetes kispadokat elárasztó női rinyáláson öreganyáink visítanának a kacajba csúszó fájdalomtól. Hogy a nőknek az legyen a legnagyobb baja, hogy mások (értsd: a gonosz férfiak) esetleg jövendőbeli vagy jelen idejű anyát (ilyen kontextusban ez a fogalom mindig szülőgépként, vagy valamiféle intézményesített méhként jelenik meg) látnak bennük?! Csak egy friss gyöngyszem a kortárs női blog-irodalomból, a Poronty egyik szerzőjének vitriolos tollából: "Hogy a magyar nők méhe gyakorlatilag lassan köztulajdon, azt ebben a vakkomondoros, szülsz te rendesen mémes, abortusztiltást előkészítő hangulatban ne vitassuk, hanem vegyük ténynek."
Miféle hangulatban? Miféle tény?

2013. szeptember 11., szerda

Etetés igényesen. 13+1 uzsonnatartó

Szerző:Filoszofi

Ha az élet nagy problémáit még nem sikerült megoldanod, oldj meg egy kicsit, de azt nagyon!
Például, hogy mibe csomagold az uzsonnát, amit már olyan körültekintően, sok fáradtsággal, az alvásidődből spórolva elkészítettél.
Én már beszereztem egy szimpatikus szütyőt Búnak, ami finom megelégedettséggel és titkos örömmel tölt el. Mint egyszer a hetes buszon, tömegben, késésben, a kapaszkodón lógva megállapítottam, hogy a kesztyűm, na, az aztán tényleg szép.

Mit tudhat egy uzsonnás szütyő, avagy doboz, amitől több, mint a szalvéta-kiflis nejlon páros?

- Lehet környezetbarát (nem használsz minden nap egy újat az eldobhatóból),
- biztonságos (nem hagyja el az uzsonnát a zsír, meg a lé),
-  szép (örömet okoz),
- menő (önbizalmat ad),
-szállítható benne olyasmi, amit nem lehet szalvétába, vagy két kenyér közé rejteni.
- több ilyen is szállítható benne egyszerre (erre jó az osztott doboz)

Lássuk a kínálatot!
Minden darab, a +1 kivételével Magyarországon  megvásárolható:

1. Nem ebbe kell harapni, akármilyen guszta. Mocsok drága ahhoz képest, hogy leginkább csak zsömlére illik, de emlékeztet az én régi homokozóformámra. Egyszer úgy megfogdosnám. Boskop uzsonnás doboz.

2013. szeptember 10., kedd

Nemtelenkedés

Szerző: Lotte 
 
"Gyermeke született egy transzszexuális férfinak Berlinben." - adta hírül az MTI tegnap. Német lapjelentések szerint ugyanis még áprilisban "egy női testben élő férfi - férfi önazonossággal rendelkező és férfiként nyilvántartott, biológiailag nőnek számító személy - egy egészséges gyermeknek adott életet otthonszüléssel Berlinben".  
A Bild című lap szerint a nő, aki közben férfi azért választotta az otthonszülést, mert a kórházi szülés esetén kötelező megadni az anya nevét, ezt pedig el akarta kerülni. Ennek alapján a gyermeknek hivatalosan csak apja van. A Der Spiegel szerint a transzszexuális férfi kisfiút szült, aki mesterséges megtermékenyítéssel, spermadonor révén fogant.
Ez az első transzszexuális szülés Németországban, hamarosan azonban mindennapossá válhatnak a „terhes férfiak" - emelte ki Andrea Budzinski, a transzidentitási és interszexualitási társaság elnöke a dpa hírügynökségnek nyilatkozva.

2013. szeptember 9., hétfő

Etetés, igény szerint

Szerző: Lotte    

Az imént elborzadva néztem hűtőszekrényünk alsó polcát, amit beterítenek a reggel az iskolába és a munkahelyre szállítandó enni- és innivalók. (Ha a telefonom okosabb lenne, készítettem volna fényképet is nektek.)
Az űrmérték növekedés alapján határozottan megállapítható, hogy emelkedik a napi fogyasztásunk, pedig a legkisebb ugrifülesünk még ovis, így neki egy ideig még semmit sem pakolok, megúszom az alkalmankénti "gyümölcsnapossággal". Az itthonról eltávozó étkek mennyiségénél már csak a velük való pepecselésre fordított idő nő gyorsabban. Igény szerint ugyanis nemcsak szoptatni lehet, de ételt csomagolni is...
Mit is?

2013. szeptember 8., vasárnap

Viszlát nyári macerák!

Szerző: Fakirma 

A nyárnak menthetetlenül vége, ami szomorú hír, ellenben nagy megkönnyebbülés. Született hedonistaként igyekszem az évszaksirató gyászmunkát rövidre fogni, s belevetni magam az őszi örömökbe. Tematikus összefoglalómnak nagyjából semmi értelme, viszont garantáltan vidámabb lesz az őszi egércsapdák felállítása, az első iskolai intők aláírása, s a szomszédok által a portánk elé söpört levélhalmok anyázásmentes eltakarítása.

2013. szeptember 7., szombat

Bátyó apa lett!

Szerző: Lotte   

Bátyám majd öt évvel idősebb nálam, de őszülő üstöke nekem csak fura tréfája az időnek. Mi ketten, együtt ugyanis nem öregszünk! Kapcsolatunkat nem eszi rozsda, olyan marad, mint az ősidőktől - lassan negyven éve. Az élet egyik legbiztosabb cöveke.
Bátyómra ma nagy nap virradt: a 41. hétbe fordulva, lassacskán kibújik az ő várva-várt kislánya. A sógornőmből anya, a testvéremből apa születik, a gyerkőceimnek pedig végre igazi unokatesója lesz! Úgy izgulok, mintha magam indulnék kis kórházi motyómmal a szülészetre...
Különös érzés, ha a testvérünknek születik gyereke, mert az olyan, mintha félig a sajátunk lenne. És annyi érdekes vetülete van az új családtag érkezésének!

Lelki Zöldségek: Az Utolsóról, nem utolsó sorban

Szerző: Fakirma

A legzseniálisabb pillanatok akkor törnek ránk, amikor nem számítunk rájuk. Ez persze közhely, ráadásul hülyeség, mindenesetre elég frappánsan hangzik. A legzseniálisabb pillanatokra lehet gyúrni is, de nekem úgy tűnik, ilyenkor sem a mi igyekezetünkön múlik, hogy bejön-e a csoda, inkább a csillagok állásán, vagy valami ilyesmin. Mindenesetre sok beleszólásunk nincs az ügybe.
 Tegnap velem megesett. Pedig tényleg nem erőltettem. Szerintem ezt az érzést mostanában flash-nek becézik. A vivőanyagot ez esetben a délelőtti napsütés és a sorban a legutolsó kölyköm, kicsi Ojó jelentette. Kapásból több villanásom is akadt, ami - figyelembe véve azt a fogyatékosságom, hogy sokgyerekes pszichológus vagyok - szép teljesítmény.

2013. szeptember 6., péntek

Elkezdődött...Fontos emberek lettünk

Szerző: FiloSzofi

Most sokkal jobb, jobb mint az augusztusi utolsó napok. Mióta elkezdődött az iskola, és megtestesült mindaz, amitől szorongtam, már nem is olyan szőrös az a farkas, nem is olyan nagy a szája...
Óriási felismerés például, hogy Bú iskolája nem az én régi iskoláim egyvelege, ezért szervesen illeszkedik eddigi közös életünkbe.

A fiatal oszályfőnökkel tegeződünk. A szülői értekezleten egy rakás meghatározatlan korú nő: egy kicsit csajok, egy kicsit mamák, egy kicsit nőcik és egy kicsit asszonyok, többségünk, az arcokat nézve, ott billeg a fiatal-középkorú határon. Kialakulatlan banda, akárcsak a gyerekeink. Egymást stíröljük, hogy lássuk, milyen környezetből jöttek a gyerekeink jövőbeli környezetét képező gyerekek. 
A tanító néni minket stíröl, miként a gyerekeinket, hogyan próbáljon beterelni bennünket a mederbe, ahol már tudunk haladni. Elég profi, a végére különösebb kín nélkül megvan az SZMK is.

2013. szeptember 4., szerda

Anya és fia - A virradat ígérete

Szerző: Lotte  

Ma hajnalban fejeztem be Romain Gary, litván származású, francia író (1914-1980) regényét, A virradat ígéretét. (Park Könyvkiadó, 2012.) Vizesre sírtam a párnámat.
A könyv a téphetetlen köldökzsinórról, a fiát egyedül nevelő anya mindent elsöprő, makacs szeretetéről szól. Egy anya-fiú kapcsolatról, ami az asszony egyetlen irányultsága miatt egyszerre áldás és teher a fiú életén. Az elvetélt, rajongó természetű színésznő kudarcos élete minden vágyát, minden elszánását kisfiába fekteti. Eget ostromló hittel hiszi, hogy Nagy Ember lesz belőle: hős, híres író, francia diplomata. Mert számára ő az Egyetlen, az élet igazi értelme.
A szeretete zsarnoki módon harcolja ki mindezek beteljesedését - csak épp ekkorra önmaga illan el az életből. Egyetlen igazolványkép marad utána és a betölthetetlen űr.

2013. szeptember 3., kedd

Reggeli töprengés

Szerző: Fakirma

Robert Doisneau
Ember szerint álomvilágban élek. A felszínes ítélkezés miatt rendszeresen megsértődöm. Ma azonban reggel hat és hét óra között beláttam, hogy igaza van: hétköznapi valóságunknak valóban nincs sok köze a realitáshoz. 
Önmagában abszurd érzés ezt a korai napszakot éber állapotban tölteni, az már csak hab a tortán, ha ezt a röpke órát hülye kérdések megválaszolásával múlathatja az ember. Ha ügyes vagyok, év végére megtalálom mindegyikre a hozzá méltó idióta választ. 
Ha érdekel, milyen megoldandó problémákkal nézz szembe iskolakezdés környékén egy jobb sorsra érdemes csipás szemű anya, lapozz!:





2013. szeptember 2., hétfő

Tankönyvcsomag, zökkenőmentesen

Szerző: Lotte

Kis magyar internetes univerzumunk úgy tűnik, lesben áll minden egyes elrontott vagy késve érkezett tankönyvcsomag mellett. Mert hír van! Összecserélték az elsős és a harmadikos angol könyvet! Skandallum! Most aztán mi lesz az eddig oly kitűnően működő oktatással? Nem elég, hogy az erkölcsről papolnak, már tanulni sem lesz miből...
Nos, én csak egy üdítő kivételről szeretnék beszámolni. Ma reggel ugyanis elsős kisfiam ingyenes csomagját a legnagyobb békében, tülekedés nélkül vettem át a tanító nénitől - hiánytalanul. Egyetlen aláírás a gondosan összerakott csomag mellé tűzött papírkán, és máris a padban landolt a pakk.
Nagy mázlista lehetek, mert ugyanígy jártam harmadikos gyerkőcömmel is, akinek csomagjáért fizettem, s a befizetést igazoló szelvény felmutatásával szintén zökkenőmentesen kapta meg tankönyveit. Az élet császárai vagyunk!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...