Zárva, de miért?

Szerző: Lotte

Ezt a kedves gyöngyszemet ma délelőtt találtam, mikor be akartam ugrani egy virágboltba a nyár elmaradhatatlan kellékéért, egy csokor kardvirágért:

Mennyivel vidámabb lenne a világ, ha mindenki hasonlóan, kellő szerénységgel, de mégis egyenesen megosztaná az ajtón hiába zörgetőkkel az önmagában hűvös és elutasító ZÁRVA tábla okát!
Ismeretlenül is jó edzést, eredményes felkészülést az illetőnek! (Tuti, hogy egyszer még visszamegyek megkérdezni, hogy milyen sportágban utazik ez a derék, testet edző virágárus.)

Helló halál!

Szerző: Lotte

"Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét és összeroppan a súlya alatt: senkin sem segíthet." (Albert Camus)

Szorongó emberként nagy izgalommal (nem, kivételesen nem szorongással!) olvastam Fakirma tanulságos bejegyzését a lélek rejtelmeiről. Milyen különös paradoxon, hogy a szorongás, melynek hátterében végső soron mindig az elmúlástól, vagyis az ahhoz kapcsolódó ismeretlentől való rettegés áll, nos, hogy épp ez a félelem evolúciós túlélésünk záloga. Lecsupaszítva a gondolatot: az emberiséget az egyes emberek halálfélelme élteti. Szellemes!

Lelki Zöldségek: Isten hozott Szorongás!

Szerző: Fakirma

"Ne aggódjanak a jövő miatt. Vagy aggódjanak, de tudniuk kell, hogy az aggódás körülbelül annyit segít, mint szöveges példának a rágógumi." (Kurt Vonnegut)

Tövig rágott körmök

A szorongás pocsék érzés. Különösen kétségbeejtő, ha mindezt saját utódunk produkálja. Lotte szívszorító bejegyzése hetek óta motoszkál a fejemben. Szaktudás ide vagy oda, a választ nem találom. Talán nincs is.

Amikor a kölyök szorong, a szülőt is elönti a pánik. Ha a mindennapi rutinból ismerős számára az érzés, akkor azért,

jaj, ne, nem csak a nagy orromat, de ezt a defektet is tőlem örökölte a gyerek,

ha pedig olyan anyagból gyúrták, ami lelki egészségre predesztinál, attól veri ki a verejték,

Mitől lett a kölyköm lelki toprongy?

A szorongásról egyetlen jó dolog mondható el: kétségtelen az evolúciós haszna. Ha őseink nem lettek volna érzékenyek az őket fenyegető veszélyekre, nekünk már rég harangoztak volna.

Az emberiség túlélése valószínűleg nem vigasztalja azokat a szülőket, akiknek gyermeke nyüszítve megy az oviba, összepisili éjszakánként az ágyat a rettegéstől, véresre rágja a kezét matek dolgozat előtt, esetleg kukán bámulja a szomszéd nénit, aki mindössze arról érdeklődik, milyen volt a balatoni nyaralás.

Van nálad gumi?

Szerző: FiloSzofi

"Lakótelepen lakik a csaj...az nyomja" Igen, a nyolcvanas éveket én is panelban nyomtam le, amiről úgy tíz éves koromig egész szép emlékeim vannak. Ilyen például a gumizás.
Alsós kispisis korunkban minden kislány zsebében lapult pár méter összecsomózott gatyagumi, és ez elég is volt a boldogsághoz. Gumiztunk a szünetekben, gumiztunk iskola után, gumiztunk novemberben az utcai lámpa fényénél.

forrás: pinterest

Most egy webáruházban böngészve akadtam rá az újdonságok között az "ugrálógumira". Szép, szivárványszínű, úri darab. Francia. Gyorsan megrendeltem, lélekben egy csepp lenézéssel az ostblock bugyigumik nevében, de vilámgyorsan felmérve, hogy a közeljövőben biztosan nem megyek rövidáru kereskedésbe.

Nemi diszkrimináció

Szerző: Lotte

Reggeli lustálkodás az ágyban. Hatéves kislányunk hosszasan méregeti három hónapos kapálózó, gurgulázó kishúgát, majd komolyan megszólal:

"Babuka biztos nem lesz betörő, mert ő lány..."

Feljelentsem?