2013. február 28., csütörtök

A stílus maga a párt

Szerző: Lotte 

Plakát az élet védelméért
 HVG hír:

Az MSZP szóvivője elismerte, hogy sajtóosztályuk egyik dolgozója hibázott, amikor a következő szövegű mém megjelenését engedélyezte a párt hivatalos Facebook-oldalán, ezzel figurázva ki a kormány legújabb kampányát:
"Tudja Ön, hogy melyik európai országban készítenek ez ellenzék képviselői abortált magzatokból levest?"

A stílus maga a párt. No comment.

2013. február 27., szerda

Lelki Zöldségek: Viszlát Helló!

Szerző: Fakirma

Viszlát Helló!
Körülöttem az emberek napról napra udvariasabbak. Persze lehet, hogy egyszerűen öregszem. Az évek peregnek, s bár megesküdnék rá, hogy az idő vasfoga nem fog rajtam, mégis a  laza hellók helyett  nem csak a jónapotok gyarapodnak szédítő ütemben, hanem a csókolomok is. Alapvetően jól nevelt lány vagyok, jártam hittanra meg zongora órára, és azt is tudom, hogy teli szájjal nem illik beszélni. Kenem-vágom a megszólítás szabályait is: tegezést csak nő kezdeményezhet, egyébként meg a vénebb és a rangban felettünk álló. Azt is tudom, hogy a tegezést csak az igazán nagy suttyó utasítja vissza, a pertu pedig egy életre szól, még akkor is, ha seggrészegen koccint az ember. Értem én, hogy a szabály az szabály, és a tegeződés plázadivatja ellen berzenkedik minden jól nevelt lény, mégis legszívesebben szájba rúgnám a babaarcú eladólányt, amikor szenvtelen hangon nekem szegezi a kérdést: Mit tetszik kérni? Gyors kalkuláció után jön a megdöbbentő felismerés, basszus a lányom lehetne, no de akkor is, ő ezt nem tudhatja,  mit képzel magáról ez a liba?!

2013. február 26., kedd

Zenei nagykövet kerestetik - Rákay Philippel beszélgettünk

Szerző: Lotte

Rákay Philip, az M1 intendánsa második éve vesz részt az Eurovíziós Dalfesztivál hazai előválogatásában. Philippel műsorról, intendánsi feladatokról és persze zenéről beszélgettünk.

Rákay Philip (Fotók: MTVA)
Jól csengő név áll a névjegykártyáján, de vajon mi egy intendáns feladata?
Az intendáns tulajdonképpen programigazgatói feladatokat lát el, magyarul: meghatározza egy csatorna fő profilját és műsorkínálatát. Ez a feladatkör természetesen nem „one man show”, hanem igazi csapatmunka.

Magyarország legpatinásabb csatornáért felel. Nem hiányzik a képernyőzés?
Két éve ülök az intendánsi székben, s – bármily meglepő – úgy két hónappal ezelőttig eszembe sem jutott, hogy rendszeresen újra a kamerák elé álljak. Ami furcsa, hiszen az elmúlt huszonkét évben sohasem kellett hatlövetűvel kényszeríteni a képernyőre - mindig is örömmel készítettem műsorokat. Úgyhogy, sohasem tudhatjuk…

Mi az M1 ars poeticája?
Az M1 az én olvasatom szerint egy értékközpontú, hiteles, ám populáris, XXI. századi közszolgálati csatorna kell legyen. S bár még az út elején járunk, ennek a törekvésnek talán már látszanak a jelei.

Mire a legbüszkébb az eddigi intendánsi időszakból?
Sok mindenre. Például a Gasztroangyal, a Maradj Talpon!, vagy akár a Magyarország, szeretlek! sikerére, és persze sorolhatnám még azokat a műsorokat, amelyekre saját gyermekemként tekintek. De legbüszkébb talán arra vagyok, hogy 2012-ben a Voltfólió médiadíjat két kategóriában is átvehettem, ugyanis mind a szakma, mind a közönség az M1-et tüntette ki bizalmával, így kaphattuk meg a legjobb tévécsatornának járó díjat.  Most pedig itt a másik nagy kedvenc, A Dal

2013. február 25., hétfő

...és lehull nevedről az ékezet

Szerző: Lotte

Február 25., hétfő reggel. A munkahelyi rutin előtt egy pillantás a világháló híreire. Az Indexen érdektelen beszámolók az Oscar-díj átadásról, árfolyamok, okostelefon-fejlesztések, bulvár. Csupa könnyen fogyasztható műanyagtartalom. Aztán a szemem az oldalsávra téved, s egy blogbejegyzés címén akad meg: "Az ország elhagyása hazafias kötelesség!" - mered rám a provokatív cím. Biztos, valami hülyeség. A kattintás a Progresszív Blogra dob. És nem, ez nem vicc! Moin Moin - a szerző - komolyan beszél. Mert itt és most, 2013 Magyarországán minden annyira rossz és reménytelen, hogy mindnyájunknak el kell menni! Mert ez maradt.
Olvasom a felháborodottító, igaztalan sorokat. Épp a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja van és arra gondolok, mit is mondanának azok, akik a diktatúra elől menekültek mondjuk, 1948-ban vagy '56 után? 
Mit kiáltana oda Márai Sándor a bejegyzés írójának? S mit kiáltanának azok, akik mindent vállalva  akkor is, mégis maradtak?
És Márai felel. A Halotti beszéddel üzen. Nem ártana, ha Moin Moin is levenné a könyvespolcról.




2013. február 24., vasárnap

Édes ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány   

Csoki vagy süti?
Nagyon szeretem a házi sütit. Nem csak a különlegeseket, egy sima linzer, kevert, vagy kelt tészta is boldoggá tud tenni. Csokit ritkábban, de akkor határozottan. Egyetlen dolog hagy hidegen: a forró. Még sosem kívántam meg a forró csokit, nem is ittam, hiába kínálják egyre izgalmasabban.  (Szofi)
Csoki. Miután az összes sütit elpusztítottam. (Fakirma)  
A csoki azonnali, dús, tömény élvezet, a sütemény elnyújtottabb, szofisztikáltabb élmény. Hol egyik, hol másik szabadít fel több szerotonint. Közös vonás, hogy egy magamfajta édesszájú mindkettőért veszettül tud epekedni. (Lotte)

Cukor vagy édesítő?
Sosem használtam édesítőt, inkább próbálom kontrollálni az édességfogyasztást. Vezérelvem, hogy desszerttel nem kispályázunk, legyen benne, aminek kell, de próbálok elzárkózni a lopakodó cukorinvázió elől: gyümölcslé, ital, joghurt, magok, műzlik és társaik maradjanak natúr. Egyébként öregszem, mert a teát, kávét is üresen iszom. Nem elvből, de egy diéta során annyira megszerettem, hogy már nem is ízlik cukorral. (Szofi)
Cukor, gátlástalanul. Édesítőszer fóbiám azzal a tévképzettel párosul, hogy ha bekapnék egy szem fehér pöttyöt, azon nyomban meghalnék. (Fakirma)
A reggeli bögre tejeskávémba két pici édesítőtabletta pottyan, egyebekben cukor, mérsékelt mennyiségben. Teához soha, kávéhoz is csak egy gondolatnyit. (Lotte)

2013. február 23., szombat

Hol kezdődik a család?

Szerző: Lotte  

A Házasság Hete kapcsán jelent meg a Magyar Narancs rádiókritikai rovatában egy kis írás, melyben a szerző több, a mai gondolkodásunkat végletesen megosztó kérdést is felvet. Világviszonylatban is komoly dilemmát okoz ugyanis olyan egyszerűnek tűnő alapkérdések megválaszolása, mint például, hogy mit is értünk család alatt
Sok okos ember töri nagy nemzetközi szervezetekben a fejét a fogalom tisztázásán, de a vélemények között kialakult törésvonalak csak mélyülni látszanak. Kétségtelen tény, hogy társas kapcsolataink átalakulóban vannak: a technikai változások, az individualizmus előretörése, a globalizált világ, az anyagi biztonságérzetünkhöz szükséges elvárásaink megugrása, s életünk szakrális vonatkozásainak beszűkülése miatt is sok minden megváltozott az utóbbi évtizedekben. (Unalomig ismételt tények, hogy Európa-szerte egyre kevesebben követnek hagyományos mintákat: egyre kevesebben házasodnak, egyre kevesebb gyermek születik. Ezzel szemben nő az új típusú életformák társadalmi jelenléte: terjed a tudatosan választott szingli életmód, s egyre több országban érvényesítik a homoszexuálisok a heteroszexuálisokat megillető jogokat: házasságot köthetnek, gyermeket nevelhetnek.)
Ugyanakkor kérdés, hogy - a láthatóan korántsem a tömeges boldogság, a társadalmi biztonság és fenntarthatóság felé vezető úton - mi is a teendőnk? Az életünket szabályzó törvényi kereteket kell-e hozzáigazítani a kétséges kimenetelű újszerű gyakorlatokhoz vagy a kipróbált cölöpöket kell még jobban leverni, amik össz-társadalmilag hasznosak, s a bizonytalanságban kapaszkodókat nyújthatnak?

2013. február 22., péntek

Harmadik gyereket várni I.

Szerző: FiloSzofi

Harmadik gyereket várni
...jópolgárság?
...életöröm?
...banda-hajlam?
...a szükséges plussz?
...rizikó?
...rutin?
...túlóra?
...más?
Egyáltalán: Miért?
És: Milyen?

Nancy Roberts Photography

Ha már ennyit beszélünk a demográfiai krízisről, és kimondott cél, hogy a harmadik gyereket kiimádkozzák a szülőkből, akkor érdemes körbejárni ezt a harmadik gyerek dolgot, ha már egyszer pont én, pont itt, pont benne vagyok.
Ha családpolitikával foglalkoznék, akkor mindenképpen számot kellene vetnem azzal, hogy nem racionális választást kell racionálisan motiválnom. Illetve, ami komoly szakmai felkészültséget, és tehetséget igényelne: hatékonyan manipulálni a tudatalattit.

2013. február 21., csütörtök

Megint vívódunk - helyzetgyakorlat haladóknak

Szerző: Fakirma

Te mit tennél, amikor reggel negyed nyolckor a földön fetrengő pizsamás kiskamaszod azt üvölti a pofádba, hogy nem ül be egy olyan szívtelen anya autójába iskolába menetel céljából,  aki nem intézi el a gyereke helyett a gyereke által kikérni elfelejtett kikérő kikérését a vívó szakosztályban?
a) Belátod, hogy tévedtél, bocsánatot kérsz kiskamasz fiadtól, s délután elkocogsz a vívóterembe ezredszerre is elintézni gyereked helyett a nyüves igazolást.
b) A pozitív motiváció híveként megígéred neki, hogy ha szépen felöltözik és beül az autódba, akkor a sarki boltban veszel neki tízóraira chips-et kólával.
c) Erőfölényedet kihasználva betuszkolod a kocsiba, s pizsamában viszed őt iskolába.

2013. február 20., szerda

Terhesnapló - egy kézigránát feljegyzései

Szerző: FiloSzofi

38. hét
+ 13 kg

Már múlt héten írtam volna, ha nem sodor el a gép mellől az élet, és akkor egész mást írtam volna. Minden változik, mint gyorsított felvételeken a vonuló felhők. Futólag tekintve talán csak a motívum egyhangúsága látszik, belefeledkezve azonban szédítő a változás. Az a kifejezés nem elég, hogy időzített bomba lettem, hiszen egy terhes nő mindig az, inkább azt mondhatom, hogy ha a kibiztosított kézigránátnak lelke volna, akkor valahogy így érezné magát. Különös, passzív, de személyes kapcsolatát az őt kibiztosító, majd egyszer bizonyosan elhajító kézzel is át tudnám érezni.

Köszönöm, még mindig jól vagyok, de nincs mese, ez már a célegyenes. Nem látok semmit, de a befutónál már tolonganak az újságírók, és zúg a tömeg a belső lelátón.
(Új lakás egyébként még mindig nincs, most már az új gyerekre figyelünk.)

ReneeThompsonDesigns
Hogy jutottam ide? A következő fázisokat tudom rekonstruálni:

- Első NST vizsgálat:  ez nem lehet, hogy már itt tartok!
(Az utolsó hónapban hetente végzik, a kiírt időpont után naponta a kórházban.) Újra a hasamon a széles gumiszalag, kezembe  nyomják a régi állólámpa-kapcsolóra emlékeztető gombot, hogy ugye tudom, mit kell csinálni, hiszen már rutinos vagyok. Másodperc törtrésze alatt lapozok vissza a régmúltba, mi is ez. Ja, igen, ha mozog a baba, meg kell nyomni. Nosztalgikus a bizonytalanság is, hogy ez most az volt? - Nyomjam? Fél órát ülök ott, és bosszankodom, hogy vége a békeidőknek, medikalizálódok.

- Az utolsó ultrahang vizsgálat: Kistesó szép, egészséges. Várható születési súly, 3,5 kg alatt, ami azért jó, mert nem nehéz megszülni, de nem is kell érte aggódni. A nagyok is ekkorák voltak (3,25, 3,30), kicsit aggódtam, hogy Kistesó túlnövi őket, mostanában olyan nagy gyerekek születnek!

- Itthon még arról beszélünk, ha ezek a vizsgálatok nem lennének, sosem jönne ki ez a gyerek. (Mert ha nem mérnénk, nem múlna az idő.)

2013. február 19., kedd

Egy sajtóközlemény margójára

Szerző: Lotte

"A Patent Egyesület (Patriarchátust Ellenzők Társasága) elhibázottnak és etikátlannak tartja a nőkben az abortusz miatt bűntudatot keltő újabb plakátkampányt. " Az idézett sajtóközleménynek - melyet a magyar média jelentős része átvett - a tárgya ez a plakát:



Az egyesület véleménye szerint manipulatív a kampány, mert:

1., "Egyenlőségjelet tesz a magzat és a megszületett gyerek közé"
Ugyanakkor még a közlemény további része is tartalmazza azt a megállapítást, miszerint "nincs teljes közmegegyezés arról, hogy mikortól kellene személynek tekinteni a magzatot". Ezt leírva végképp nem érthető, honnan veszi a bátorságot az egyesület, hogy maga nyilvánítson véleményt arról, hogy az emberi lét és nem lét közötti cezúra épp 12 hetes korban van-e? Egyébként valóban ez a kérdés alfája és ómegája. Ha ugyanis a megfogant emberi élet - mely a modern képalkotó eljárásoknak köszönhetően már a kezdetektől látható, kézzelfogható valóság - életnek minősül, nincs miről beszélni. Törvényeket azonban nem a magzati korban lévő emberek szoktak hozni, ezért érdekeiket védeni nekünk, megszületettnek a kötelességünk. (Épp úgy, mint a beszélni nem tudó állatok vagy a környezetünk esetében is.)

A legjobbakat keresik!

Szerző: Onleány

"Legszebb emlékműved embertársaid szívében áll." - mondta Albert Schweitzer.
A Nobel-békedíjas német teológus, orvos szilárdan hitte, hogy az élet tisztelete a legmagasabb rendű alapelv, s hogy a nyugati civilizáció épp azért van hanyatlóban, mert fokozatosan elhagyta etikai alapját - az élet igenlését. Ma is érvényes megállapítás.
Nem véletlen, hogy a Családháló nemrégiben meghirdetett díjának kapcsán éppen Albert Schweitzert idézi. A portál működtetői nem kevesebbre vállalkoztak ugyanis, mint hogy 2012 legjobbjait keressék meg. 
Ebben pedig számítanak minden érzékeny ember segítségére. Kisgyerekkel bölcsiben, oviban, orvosnál járva ugyanis nap mint nap találkozhatunk olyan kiváló emberekkel, akik kitűnnek jóságukkal, szeretetükkel, odafigyelésükkel, törődésükkel. Érdemes végiggondolni mindennapjainkat, s megtalálni életünkben azt a személyt vagy személyeket, akik méltók lehetnek az elismerésre!

2013. február 18., hétfő

Demográfiai földcsuszamlás IV. - Meddig élünk?

Szerző: Lotte

Csak a születés bizonytalan, a halál biztos. Demográfiai folyamatokkal foglalkozó sorozatunk befejező részében Kamarás Ferenc összeállítása alapján most a magyarországi halálozási mutatók és halálokok alakulását tekintjük át. Elvégre, nem árt tisztában lenni azzal, milyen esélyeink vannak az életre, az egészségben eltöltött évekre, betegségre és végül a halálra.
A születések mellett ugyanis a halálozások jelentik azt a népmozgalmi eseményt, ami alapvetően befolyásolja a népesség számát és összetételét. Miután ez minden esetben apasztja a népesség lélekszámát, ezért a sorozat korábbi részeiben felvázolt folyamatosan csökkenő népesség esetén mértéke különleges figyelmet érdemel. Miután a népesség öregedése feltartóztathatatlanul zajlik, ez önmagában is növeli a halálozások számát, mivel az elhunytak 80%-a a 60 év feletti lakosok közül kerül ki, akiknek aránya folyamatosan emelkedik az össznépességen belül.

2013. február 17., vasárnap

Ki vagy-vagy hétvégén

Szerző: Onleány

Photomatika
Kimenő vagy végre otthon?
Azt szeretem, ha minden van. Sokáig alvás, lézengés, otthoni összebújás, játék és még program is. És ez így is lenne, ha valaki addigra eltüntetné a bokáig érő bizbasz tengert, a szekrényből csak válogatni kéne a szett ruhákat, a konyhából a csillogó keverőtálakat. Azért többnyire mégis minden megvalósul, csak koszfoltos lesz az idill. (Szofi) 
Nagyon vágyom egy igazi, semmittevős, sokáig (na jó, legalább mondjuk fél kilenc-kilencig) ágyban maradós, nyugodalmas hétvégére! (Nálunk ez már ott elbukik, hogy a gyerekeink sosem alszanak hétnél tovább, hétvégén pedig még ennél is hamarabb kipattan a szemük.) Aztán az űzött hétköznapok után a meglazult társadalmi kapcsolatainkat is ápolgatni kell ilyenkor, s ilyenekből - ahogy cseperednek - a gyerekeknek is egyre több van. Minden hétvégére jut zsúr, iskolai- vagy ovis elfoglaltság, aztán ott a templom, legalább egy családi program, no és a mi szociális kapcsolataink fenntartása. Ha kiszállunk, valaki megsértődik, s húzhatjuk a nyakunkat. Ez a főzéssel, leckeírással és egy kis plusz angolórával súlyosbítva azt eredményezi, hogy alig várjuk a hétfőt, hogy végre a munkahelyen kipihenjük (?) a hétvégét. (Lotte)
Szeretek otthon lenni, sajnos a hétvégéim rendszerint zsúfoltabbak a hétköznapjaimnál is. Legjobban a hétfő reggel 9 órát szeretem, amikor a gyerekek háromnegyede biztonságos távolságra tőlem az intézményekben fejlődik. (Fakirma)

2013. február 16., szombat

Babafiszfaszok

Szerző: Fakirma

Döntöttem, nem lesz több gyerek. Ember kicsit morog, engem ugyan nem hat meg, ha egy kicsit jobban odafigyel, nem egy kétgyerekes nőt szerez be magának feleségnek, s akkor négy bruttó kölyök helyett lehetne neki akár három nettója. Nekem se könnyű. Sosem tudom meg például, micsoda szívás ötgyerekes anyának lenni. Soha többé terhességi teszt, reggeli hányinger, egy hónap alatt nyolc kiló plusz, gátvédelem, besárgult és/vagy ellilult bébi, szétrágott mellbimbó, mi-a-szarért-bőg-ez-a-gyerek, anyatejes-kakaszag, éjszakában szirénázó légzésőrző, megbuggyant sütőtökpüré, háromnapos láz, ágybapisi és szőnyegrebuki... Egy kicsit fáj, egy kicsit hiányzik. Nincs mese, el kell engednem a babaillatú élményeket, vége a rinyának, szipogásnak. Szeretem a búfelejtést konzumkényszeremmel megtámogatni, most hát úgy döntöttem, hogy a gyászmunkát egy virtuális bevásárlással kezdem. Nincs sok időm, hiszen néhány hét múlva Gyeses Kismamából előlépek Főállású Anyává, életemnek ezt a minőségileg új szakaszát pedig  illendő lelki toppon kezdeni.

2013. február 14., csütörtök

Mindenki a maga portája előtt...

Szerző: Lotte 

Csak tudnám, miért vált ki belőlem újra és újra intenzív érzelmeket, ha valami nagyon fontos külföldi szervezet nagyon független képviselője nagyon aggodalmas arccal nagyon félti a magyar demokráciát, miközben a honi újságírók jelentős része nagyon gyorsan, nagyon sokszor és nagyon előkelő helyen tudósít minderről - örvendezve, hogy új delikvens akadt horgukra, aki ismét megtörölheti becses lábát bennünk.
A lelki egészségünk védelme miatt is felesleges (lenne) a bosszankodás, hisz oly sokszor megtörtént már mindez. Végtelenül egysíkú a lemez, álmunkból felébresztve is tudjuk sóhajtani az érveket: Gyöngyöspata nevét, az általános romaellenes közhangulatot, az antiszemitizmust, meg úgy egyáltalán a fékek és ellensúlyok billegését. A sötét árny pillanatok alatt rávetül a magyar ugarra...

Háromszög a szerelemben - stabil forma

Szerző: FiloSzofi

A következő gondolatokat Pál Feri atyától kölcsönzöm erre a napra, és ne húzzátok a szátokat, hogy a szerelemről nem tudok valami belevalóbbat, mint éppen egy papot idecitálni. Feri atyában az a jó (többek közt), hogy sosem kerül ellentmondásba a papságával, az elköteleződésével, a kereszténységével, ugyanakkor hallgatóként nem kell ebben a tekintetben közös platformon lenni vele ahhoz, hogy tanuljunk tőle. Még a szerelemről is, higgyétek el!
Az ötletért pedig köszönet kedves Sógorsinak, aki a videót mutatta, és akivel húshagyó keddi fánksütögetés közben, míg a fiúk szalonnákat és kolbászokat tüntettek el, jól ki lehetett tárgyalni a témát.
(Emellett sejtem, hogy lesznek olyan olvasóink, akik felkapják a fejüket a hittanos szerelemből házasság témakörnél.)

Feri atya az érett szerelem feltételeként három tényezőt sorol fel: szenvedély, elköteleződés, intimitás.

Ha valakinek a gépén nem töltődik le, ITT a videó linkje

2013. február 13., szerda

Kölcsönös szeretet - kölcsönös szenvedés

Szerző: Onleány 

Hamvazószerdai gondolatok Pilinszky János tollából:

"Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát.
A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.

"Rezsicsökkentést ne, csak munkát, kenyeret!"

Szerző: Lotte   


Fotó: Mudra László, Origo
Bár a mai nappal a nagyböjti elcsendesedés ideje érkezett el, ám körülöttünk ezerrel dübörög a kampány. Nem meglepetés, mégis - átlagos hírfogyasztóként is – szinte fáj, hogy megint itt van, és hogy fülsiketítő hangereje kéretlenül betörni látszik újra mindannyiunk intim szférájába.
Döbbenten figyelem, amint régi egyetemem „elfoglalják” a lázadó diákok, s bevallom, nem értem, miért is? Aztán jönnek a ’19-es forradalmisták veretes, s cseppet sem szívmelengető érzéseket keltő „Fegyverbe!” felirataikkal, p….ba küldözgetve „az” Orbánt, a kormányt, meg úgy egyáltalán, mindenkit. Mi miatt is?

2013. február 12., kedd

Demográfiai földcsuszamlás III. - Nem jó az embernek egyedül

Szerző: Lotte   

Hétfőn indult a Házasság Hete rendezvénysorozat, közeleg a Valentin-nap is. Ki-ki ízlése szerint válogathat az ünneplés apropóiból, de a lényeg valahol ugyanaz: ezúttal társunkra figyelünk. Az üzleteket ellepték a mindenféle anyagú piros szívecskék, tarolnak a virágárusok és a szállodai kényeztető wellness hétvégék zsúfolásig teltek.
De vajon hogyan is állunk a párkapcsolatokkal: mennyire vágyjuk a tartós kapcsolatot, mennyire kötelezzük el magunkat, s merünk-e egyáltalán családalapításba vágni vagy szívesebben töltjük fiatal felnőtt korunk jelentős hányadát a mama-hotelekben?

A KSH tanulmányára épülő sorozatunk az általános magyar népesedési helyzet és a gyermekvállalással kapcsolatos magatartásformák változásának bemutatása után ez alkalommal a párkapcsolatokat vizsgálja Kamarás Ferenc demográfus összeállítása nyomán.

2013. február 11., hétfő

Farsangi mozaik

Szerző: Fakirma

Farsangi mozaik a középkori vásárból
Régmúlt farsangok idején ámulva néztem gondterhelt anyámat, ahogy sóhajtozva görnyed a félig kész sárkány jelmez, vagy a hatalmas papírkalap felé. Gyerekfejjel az jutott eszembe, milyen szar lehet anyának lenni, ha ilyen csacskaságokra kell az időt fecsérelni. És persze mindig megnyertük a jelmezversenyt, mi boldogok és büszkék voltunk, anyám arcán azonban csak a megkönnyebbülést láttam, végre vége a farsangi hajcihőnek. Emlékszem, egyszer kenguru jelmezt készített nekem, s a pocakomon a gyerekülőkébe a húgom volt bébikenguruként beszerelve. Egykori osztálytársaim még most is emlegetik, milyen cukin ugrabugráltam.
Mostanság farsangok tájékán már nem ugrabugrálok olyan cuki módon. Jóanyám lefőzött jelmezkészítésben (is), a kézügyesség nem öröklődött, csak a mártír szellem. Otthon arra tanítottak, hogy halál ciki a jelmezkölcsönzőből beszerezni a Chaplin jelmezt, ahhoz viszont senki nem adott tehetséget, hogy magam készítsem a keménykalapot. Életem fő műve a kannibál szerkó volt: Szendvicsgyereket bemázoltam tetőtől-talpig barna arcfestékkel, összevarrtam néhány kukorica levelet fűszoknyának és teletömtem egy lábast Királykisasszony babáinak végtagjaival. Azóta hiába várom az ihletet, így jobb híján a túlélésre játszom.

2013. február 10., vasárnap

Farsangi ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

Jókedvvel vagy kényszeredetten?
Túl jó pár ovis és iskolai farsangon, bevallom, alig várom a végét. Különben is, múljon már a tél! (Lotte)
Ez a január-február szerintem olyan vacak és kilátástalan, hogy jól jön, ha van mit ünnepelni. A jelmezkészítés gondolatára kiver a víz, hülye éjszakai vagdosás, kényszeredett feszengés jut először eszembe, de aztán többnyire magával ragad a dolog és kilépek a gyöpösségből. (Szofi)
A farsang a legnagyobb gazságok egyike, amit anyák ellen rendszeresen elkövetnek. Nem okozna traumát, ha az emberiség történelméből egyik évről a másikra kiradíroznák ezt a szép néphagyományt. (Fakirma)

Csak gyermekes verzió vagy mulatság felnőtteknek is?
Beöltözni évente egyszer szoktunk bohókás családommal, de ez nem a farsanghoz kötődik. Talán ezért is jó móka! (Lotte)
Családos farsangon voltam, csak felnőtt verzión még nem, pedig jó lenne, ha nem fanyalgókból állna a társaság. (Szofi) 
A waldorfos szülőnek azért (is) jó, mert nem kell eltöprengenie ezen a kérdésen, a kétféle mulatságot egyszerre űzheti. (Fakirma)

2013. február 9., szombat

Toalett Gender: Csavaros

Szerző: Fakirma

Zseniális és egyszerű. Sokatmondó és kifejező. Esztétikus és optimista. Az üzenet egyértelmű: nem a méret a lényeg, az egyetlen fontos szempont a kompatibilitás. A választék pedig  szerencsére hosszú széles.



2013. február 8., péntek

Ha nem kuksolnánk vén szobáinkban....- Válasz a demográfiai előrejelzésekre

Szerző: FiloSzofi

Lotte egyenes ember, és nekimegy a kényes témáknak is, mint például a demográfiai krízis. Sokszor beszélgetünk arról, hogy miért születik kevés gyerek, hogyan változtak a nemi szerepek, a párkapcsolati szokások, és ezek a beszélgetések többnyire a változtatás lehetőségeit járják körül. Igazi fordulathoz azonban csodára volna szükség, ezért az sem árt, ha megnézzük, mi vár ránk, és hogyan készülhetünk fel a jövőre, ha a csoda mégsem következik be. Most még gyorsan szül, aki tud is, akar is, de néhány év múlva már nem ezen a fronton leszünk ütőképes haderő.

Buena Vista Social Club

Persze, dolgozunk, amíg bírunk, meg gyereket nevelünk, ahogy tudunk. De mi magunk hogyan állunk e különös jövő elé? Csak vénülünk, vénülünk, és - némi túlzással - még mindig ugyanazokat látjuk magunk körül, az azért egy kissé furcsa.
Sebtiben összeszedtem néhány gondolatot, de tőletek is várom a kiegészítést, mit tehetünk tehát.

2013. február 7., csütörtök

Demográfiai földcsuszamlás II. - Hová lettek a gyerekek?

Szerző: Lotte  

A várost járva mostanság óriásplakátok tűnnek fel, melyen a következő mondat szerepel: "Az élet ajándék!" Valóban az: annak is, aki adja, annak is, aki kapja. De vajon miért részesülünk mind kevesebben ebben az ajándékban? Miért nem akarunk ajándékozók és megajándékozottak lenni?
Sorozatunkban a KSH népesedési helyzetről szóló, Kamarás Ferenc demográfus nevével megjelent friss tanulmányát szemlézzük. Az előző részben általános demográfiai helyzetképünket vázoltuk fel, a mai napon a születések számának - nem sok optimizmusra okot adó - változásaival foglalkozunk.
Köztudott tény, hogy  a születések száma hazánkban hosszú ideje alapvetően csökkenő irányzatot mutat. Igaz ez akkor is, ha az elmúlt másfél évben - a családi adókedvezmény és a gyes három évre történő visszaállításának is köszönhetően - örömteli fordulatot jelentett, hogy hosszú idő óta először mérséklődött a fogyás üteme.

2013. február 6., szerda

Ezt nyugodtan megveheted! - Mi, Banditáék

Szerző: FiloSzofi 


"1. fejezet
amelyben megtudjuk, milyen is egy rablófurgon, és mi történik akkor, ha Vakmerő Károly rögtönöz"

Az történik, hogy a támadás során nem csak édesség, fürdőruha és új Barbie kerül a rablófurgonba, hanem egy kislány is, mert a rablógyerekeknek barátra lenne szükségük. Banditáék ugyanis csupa olyasmit rabolnak, amire éppen akkor közvetlen szükségük van.

Amíg ezt a könyvet olvastam, fülig ért a szám. Siri Kolu, fiatal finn írónő a legjobb, legtisztább lázadás-hagyományt folytatja: egy kicsit Huckleberry Finn, egy kicsit Szent Ferenc, és egy kicsit bakonyi indiánság. Játék, de igazi, komoly és szent, és mint ilyen tarthatatlan.


2013. február 5., kedd

Demográfiai földcsuszamlás I.

Szerző: Lotte

Most olvastam el a KSH honlapján megjelent népesedési helyzetről szóló tanulmányt. A negyven oldalon összefoglalt helyzetkép sokkolóan hatott rám. A jórészt közismert - a közbeszédben mégsem kellő hangsúllyal reprezentált - folyamatok tudományos alapossággal összefoglalt, több aspektusból megközelített és érzelemmentes szemlézése szíven ütött.
Akinek kicsit is fontos, hogy milyen sors vár gyermekeinkre, hogy milyen nehézségekkel találjuk majd szembe magunkat idős korunkra vagy hogy mi történik a jövőben nemzetünkkel, annak nem árt tisztában lenni azokkal a folyamatokkal, melyek immár rövid távon, a mi életünkben is markánsan meghatározzák sorsunk alakulását. 
Kijózanító és sokkoló olvasmány. Helyrebillenti a nemegyszer ostobán parciális irányba tolódott gondolati prioritásokat és megoldásokért kiált. Mert mit számít a napi politikai perpatvar olyan súlyú problémák mellett, melyeket fehéren-feketén tár elénk a szakember összeállítása?
Fontosnak érzem a blogunkon is néhány bejegyzésre bontva kivonatát adni mindannak, ami a Kamarás Ferenc demográfus nevével jegyzett friss tanulmányból kiderül.

2013. február 4., hétfő

A miniszterelnök embere - 180 perc Kiss Gábor Istvánnal

Szerző: Lotte


A 180 perc az adófizetők pénzéből fenntartott szimpla közszolgáltatás. Olyan, mint hogy a csapból folyik a tiszta, egészséges, iható víz. Nem több és nem is kevesebb.  
A Kossuth Rádió reggeli műsorának megálmodójával, felelős szerkesztőjével és műsorvezetőjével, Kiss Gábor Istvánnal beszélgettünk egy csésze tea mellett, adás után.

Kiss Gábor István
Milyen volt a mai reggel?
A jó értelemben vett „átlagot” hozta. Persze, a minőség picit hullámozhat a háromórás műsor közben is.

Milyen érzés hajnalban elindulni otthonról?
A négyes kelés pocsék. Még sötétben érek be a rádióba. Aztán összegyűlnek a kollégák, nő az izgalom, ilyenkor már nem lehet álmosnak lenni. Adás előtt és alatt még éhséget sem érzek. Nem is lehetne hagyni, hogy elterelje a figyelmünket, hogy aznap a kakaóscsigában épp mennyi kakaó volt… A műsor úgy épül fel, hogy minden vendégre viszonylag kevés idő, öt-nyolc perc jut, koncentrálni kell, s ebből kell kihozni a lehető legtöbbet.

Ez gondolom sokszor nem egyszerű…
A 180 percet mindig annak tudatában kell összeállítanunk, hogy amikor reggel az emberek rádióznak, valójában nem rádiót hallgatnak. Kenik a kenyeret, viszik a gyerekeket az óvodába, keresik a kesztyűjüket. Ezért aztán nem lehet hosszú beszélgetésekben gondolkodni, hiszen ez nem lenne kompatibilis a hallgatók élethelyzetéhez. Soha nem az a probléma, hogy nem telik meg könnyen a műsor, hanem inkább az, hogy mindig több témánk van, amiből ki kell válogatni az aktuális három órára valót. Nekünk a negatív szelekció a dolgunk. Ráadásul egy-egy kérdéssoron belül is mazsolázni kell, hogy csak az igazán lényeges dolgok maradjanak, hiszen ebbe a néhány percbe csak az fér el. Egyszerű, egyenes kérdésekre egyébként lehet tömören válaszolni.

Ehhez viszont nagyon felkészültnek kell lenni…
Ez a mércéje annak, hogy valaki jól csinálja-e vagy sem. Egy rossz kérdéssel el lehet veszíteni akár az egész beszélgetést. Ez élő műsor, itt nincs újrázás, visszalapozás. Ilyen szempontból a rádió a legstatikusabb műfaj. Itt csak mi szerkesztünk, a műsornak pedig végig követhető dinamikájának kell, legyen. Ennek a kulcsa pedig az egyszerűség és egyértelműség.

2013. február 3., vasárnap

Ki vagy-vagy a közlekedésben?

Szerző: Onleány

Autó vagy bicikli?
Még sosem próbálkoztam vele, hogy nálam erősebb dolgot irányítsak. Inkább óvatosan hosszabbítgatom, növelgetem a testemet. Szóval bicikli. (Szofi)
Mindkettőt szeretem, de ha választanom kellene, gondolkodás nélkül a biciklit hajítanám el. (Fakirma)
Is-is, lényeg, hogy odaérjek időre a gyerekekért. Az a baj, hogy egyikkel se nagyon törődöm, sajna, ez látszik is rajtuk. (Lotte)

Tömegközlekedés vagy egyéni megoldások?
Lakóhelyem  nagy luxusa (Budapesten belül), hogy a napi rutin során nélkülözni tudom a BKV-t. Most terhesen azért már vettem egy bérletet, mert a bicaj már felelőtlenség a forgalomban, meg a hó, meg hirtelen egy csomó messzi helyre kell járnom. De múltkor kiderült, hogy ebben is korlátolt vagyok: azokat a járatokat szeretem, ahol lehet gondolkodni, sodródni, vagyis nem kell folyton helyezkedni, nyomulni. A buszokat kerülöm, ha rövidebb is velük az út. (Szofi)
Néha ünnepnapokon felkerekedünk a gyerekekkel, és elmegyünk villamosozni vagy trolibuszozni. Ilyenkor mindig készítek fényképeket is, nagyon cukik, ahogy tátott szájjal, megilletődve ülnek a különleges járműveken. A hétköznapokban messziről elkerülöm a BKV járatokat. Autó vagy bicikli, télen is. (Fakirma)
A tömegközlekedésből leginkább kedvencemet, a vonatot használom. Kötött pályás legalizált szabadidő. Ráadásul három gyerekkel pofátlanul keveset kell fizetni érte és még baromira élvezik is. (Lotte)

Ölelés tetőtől talpig

Szerző: Lotte   

Este nem jött álom a szememre. Mindenki hortyogott már körülöttem, én pedig éberen pörgettem végig agyamban a múló nap eseményeit. Csendes szombat volt, semmi különös nem történt, mégis jóleső érzéssel gondoltam rá vissza, mert együtt voltunk mindannyian: egész ötfős kis családom.
Pihenésről a hétvégéken szó sem lehet, hogy is lenne mód három perpetuum mobile mellett és egy örökké elfoglalt férj oldalán nyugton lenni. Hangosak és intenzívek vagyunk, mint egy dél-olasz família, valaki folyton perlekedik valakivel, valakinek mindig halaszthatatlan és azonnali beavatkozást igénylő szükséglete támad, és sírás vagy telefoncsörgés nélkül is ritkán múlik el félóránál hosszabb idő. Mégis töltekezés minden együtt töltött perc.
Ennek egyik legfőbb forrása az ölelés. Három orgonasíp gyerektől és egy férjtől ez teljes "testi lefedettséget" jelent: Csupamosoly a lábamat kulcsolja cicásan dörgölőzve, Tüskeböki a derekamnál szorongat vékonyka praclijával, Busafej mellkasomhoz simul okos fejecskéjével, Ő pedig teljesen elborít és elrejt, ha megölel. Ölelés tetőtől talpig. Jönnek sértettségben vagy fájdalomban, örömben vagy félelemben, és szorítanak - és szoríthatom őket én is. Mint testnek a kenyér. Jó dolog négy ember ölelésében otthont találni!



2013. február 2., szombat

Nem kéjutazás

Szerző: Fakirma

A magyar ember legnagyobb tévedése, hogy síelni megy. Se hegy, se hó, se pénz. Bölcsebb lenne, ha a Balatonon fakutyázna, vagy a lékekből horgászna.
A magyar ember legeslegnagyobb tévedése, hogy a síelésre viszi magával a gyerekeit is. Nem egy kéjutazás, biztos forrásból tudom. Mentségemül szolgál, hogy családilag terhelt vagyok. Gyermekkorom teleit a hidegtől és a félelemtől vacogva töltöttem a hófedte hegyek között. Amikor a gyerekeim két lábra emelkedtek, természetesnek tartottam, hogy őket is rákapcsolom a téli szopatógépre. Ha én szívtam, szívjanak ők is. Szép példája ez a generációról generációra öröklődő hagyományoknak.
Az idei főpróbát a hétvégén megtartottuk. Semmivel sem volt katasztrofálisabb, mint amire számítottam, ez önmagában véve is szép teljesítmény.
Már a kezdet ígéretesnek bizonyult: különösebb erőfeszítés nélkül döntöttem meg az eddigi csomagolási rekordomat. Igaz, a hat és fél órás bakancs-kesztyű-síléc passzírozást megfejeltük néhány hivatalos levél megírásával, és egy Waldorf-hetesség abszolválásával is (ez a heti ovis kajának a megvásárlását és a szennyesek kimosását-vasalását jelenti).
Sokáig tartott, de megérte: végül működött az excel tábla,  kaptunk laktózmentes tejet, megszáradtak a fűtőtesten a selyemleplek és vadiúj autónk, Lali nem finnyázott annyit, mint Zöld Herceg szokott, lazán befértünk mindannyian a három napi szemetünkkel együtt.


2013. február 1., péntek

Terhesnapló - Létó bolyongása

Szerző: FiloSzofi

35.hét
+10 és fél kg (nem változott!)

Kezdem megszokni a gondolatot, hogy hamarosan szülni fogok, bekerült a rövidtávú jövőképembe. Okos, gondolhatjátok, azért ezt elég régóta lehet sejteni. Igen, igen, persze, de ez valami más. Azt is tudjuk, hogy egyszer meghalunk, de azért egy jódarabig az is csak egy elmélet.
Ez a mostani távolság - remélem, csak a szüléstől - pont akkora, hogy nem tűnik félelmetesnek. Most például sokkal több kedvem van szülni, mint mondjuk lakást keresni....Ez utóbbitól ver ki a hideg veríték, és vannak rémálmaim.
Michelle Daisley Moffitt
A hasamtól még bőven igen jókat tudnék aludni, álmatlan éjszakákat a lakások okoznak: öreg, koszos és sötét lukak, mint fogatlan szájak akarnak felfalni álmomban, én pedig menekülök, és nincs egy hely, ahol otthonra találjak, ahol lehajthatnám szegény fejemet, dajkálhatnám a gyerekeimet. A pánik akkor öntött el, amikor majdnem megvettünk egy ilyet, ékes bizonyítékául a bénaságomnak, de ez egy másik történet, amitől megkíméllek benneteket.

Jessica Perkins
Terápiaként elképzeltem magam wagneri hősnőnek (a napokban láttam a Bolygó Hollandit), egy nekem írt operában, ahol mint Létó bolyongok, körülöttem zúg a tajtékzó tenger - örvénylő muzsika, a szárazföldek visszahúzódnak, elolvadnak a talpam alatt, és nincs egy hely, ami befogadna, hogy világra hozzam a gyermekemet. Ezért jó a klasszikus műveltség: levezeti a feszültséget, no és egy barát, aki elvisz az Operába: hozzásegít a katarzishoz. Wagner ugyan sosem írt volna operát egy magamfajta nőszemélynek, de Létó története szerintem igenis a tollára való:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...