Toalett Gender: Csendesben öregedős

Szerző: Fakirma

A bejegyzést szeretettel ajánlom Anyusnak és mindazoknak, akik segítenek hinni abban, hogy a párhuzamos egyenesek valahol a végtelenben találkoznak.

Harmincas éveim elején velem egyidős barátnőmmel a Szegedi Egyetemen faltuk az életet. Csapatunkhoz tartozott egy 37 éves csoporttárs is, akit magunk között csak úgy emlegettünk,

tudod, az a dekoratív idősebb nő.

Az egyik esti kocsmázás során a csaj repdesett az örömtől miközben kinyögte, hogy hullaszerelmes egy nála fiatalabb fickóba, akivel most boldogságban élnek. Barátnőmmel döbbenten meresztettük a szemünket, azt hiszem, már az is hihetetlen felismerés volt számunkra, hogy egy 37 éves nőnek egyáltalán van szexuális élete, nem hogy fiatal szeretője.

Tanévzáró ünnepség - bizonyítvány rólunk

Szerző: Lotte

A tanévzárón nemcsak a gyerekek kapják meg kemény fedeles csomagolásban éves értékelésüket, de az ünnepség, amely a tanévnyitóval ad keretet az iskolai évnek, bizonyítványt állít ki magáról az iskoláról és az oda járók családjairól is.
Most is zsúfolásig megtelt a levegőtlen tornaterem, melynek díszítését a krepp papírból kivágott, bordásfalra ragasztott "Vakáció!" felirat jelentette.
Egy könyékig tetovált anyuka és a tornaterem fala közé szorultam be, onnan próbáltam - hasztalan - elkapni az első sorba ültetett elsős, és a már hátrébb álldogáló harmadikos kisfiam tekintetét, mikor végre kezdetét vette az ünnepség.
A konferáló negyedikes fiúcska arra kért bennünket, hogy álljunk fel és "hallgassuk meg együtt a Himnuszt!" A passzív hallgatásra való felszólítás elszomorított. Saját általános iskolás élményeimet idézte. Ez időre, a nyolcvanas évek derekára tehető különös érzékenységem a Himnusz énekléssel kapcsolatban.

Kiscsikó a taposómalomban: Anya-gyerek bizonyítvány

Szerző: FiloSzofi


 Hihetetlen, de túl vagyunk az első iskolai tanéven Búval. Úgy tűnik, kisebb sérülésekkel megúsztuk mindketten.
Ha visszagondolok a félelmeimre és megérzéseimre, meg kell állapítanom, hogy nagyrészt jogosak és találóak voltak. Tulajdonképpen már ennek is örülni kell, milyen tuti ön és gyerekismeretem van.

- Nahát, milyen érdekes. Akkor biztosan ismeri a fiamat: Ernest Morrowt- Ő is a Penceybe jár.
- Ismerem, egy osztályba járunk.
A legnagyobb állat, aki a Penceyben valaha is megfordult az iskola fennállása óta, az volt az ő fia. Ha zuhanyozás után végigment a folyosón, akkor a vizes törölközőjével mindenkinek ráhúzott a fenekére. Szóval pontosan ilyen volt.
(...)
- Az apja meg én gyakran aggódunk miatta. Az az érzésünk, hogy nem oldódik fel könnyen.
- Hogy tetszik ezt érteni?
- Hát, nagyon érzékeny.Tulajdonképpen sohasem volt valami barátkozó természet. Talán kicsit komolyabban veszi a dolgokat, mint az ő korában kellene.
  Érzékeny. Ez fájt. Körülbelül olyan érzékeny volt, mint egy vécécsésze.
  Jól megnéztem a nőt. Nem látszott hülyének. Talán lehetett némi halványlila gőze arról, micsoda baromnak az anyja. De ezt egy anyának nem lehet megmondani, úgy gondolom. Az anyák kicsit mind őrültek.

Ez a beszélgetés járt a fejemben a Zabhegyezőből, amikor a tanító néninek az első, bemutatkozó levelet írtam. Egyébként ő kérte, hogy jellemezzük pár szóval a gyerekünket. Sajnos azonban tényleg nem tudtam mást írni, mint hogy érzékeny és nehezen oldódó gyerekem van. Emellett afelől sem volt kétségem, hogy az anyai levelek alapján minimum huszonöt hiperérzékeny gyerek osztálya jött össze.
Szinte megkönnyebbültem hát, hogy két hét után Bú olyan mintaszerű tüneteket produkált, hogy még a tanító néninek is leesett az álla. Egyúttal az is kiderült, hogy odafigyelő, talpraesett és intelligens pedagógushoz van szerencsénk.

A pszichológus kérdez: Mi az élet értelme?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor reggel hét órakor kamasz fia szobájának ganajozása közben a hajnalig tartó házibuliból hazaérkező szobatulajdonos a parti lényegét így összegzi:

Egyszer Mama neked is el kell jönnöd a Balázsékhoz megnézni milyen szép rend és tisztaság van náluk. És akkor elgondolkozhatsz az életedről.

Ballagós ballada

Szerző: Fakirma

Amikor péntek reggel megéreztem a gombócot a torkomban, egy ideig töprengve pislogtam, de csak a reggeli kávé szürcsölgetése közben jöttem rá, hogy mindez nem csupán a szeptember elsejéig túlélendő 78x24 órának szól, hanem Királykisasszony utolsó óvodai napjának is. Megilletődve igyekeztem az utolsó óvodai készülődést botránymentes környezetbe ágyazni. Erőfesztéseim Királykisasszonyt nem hatották meg, semmi más nem érdekelte, csak az általam hisztérikus rohamok közepette száműzött gumicukor, amit Apuca vett neki, nyilván sárkánytermészetem élesítése céljából. Mivel a gyereket letiltottam a cuccról, semmi hajlandóságot nem mutatott az átszellemülésre, ellenben egy üvöltő, rugdosódó gyereket lökhettem be az oviba, csakúgy mint az elmúlt három év legtöbb reggelén.

Mint minden drámai helyzetben, most is kötelességeimet a hátam mögé hajigálva elrohantam futni. A végtelenített körök alatt sorra villantak be a képek,

A képért köszönet Járdány Bence fotósnak

A halottak életfontosságúak

Szerző: Lotte

Huszonöt éve nyertek végtisztességet a város szélén, arccal lefelé elföldelt mártírok. Huszonöt éve ezzel az aktussal zárult le a kommunizmus koporsója.

Micsoda jelképes értelem: a temetetlenek a végtisztesség elnyerésével az új élet reményére szülték a magyar demokráciát!

Akasztják a pszichológust...

Szerző: Fakirma

Megverjem vagy rendet rakjak helyette?

Sosem értem, miért ronyóznak a szülők nyilvánvalóan idióta kölykeikkel pszichológushoz fordulni. Logikusnak látszik: ha elkopik a cipő sarka, elvisszük a cipészhez, ha megzizzen a gyerek, házi pótmegoldások helyett pszichológust keresünk neki vagy magunknak.

Saját almommal való küzdelmeim során nem látok kivetnivalót a szülői tétovázásban. A lélekbúvárral szemben ücsörögve már az első öt perc után megfogadom, hogy ezentúl magam oldom meg a családi feszkót, a nyüves pszichológus pedig soha többet nem ugathat bele az életünkbe.

Néha gyermeknevelési bukdácsolásaim alkalmával megfeledkezem fogadalmaimról, s mégis adok egy újabb esélyt a szakembereknek. A pofon ilyenkor menetrendszerűen két oldalról érkezik: a konzultáció túlélése után jellemzően megalázottnak, kiszolgáltatottnak és még tanácstalanabbnak érzem magam. A szaranya érzés mellé csatlakozik a szarpszichológus érzés is: nem kétséges, munkaidőmben én ugyanilyen érzéketlenül tolom a közhelyeket a térfél másik oldalán kuksoló szerencsétleneknek.

Az árnyékvilág boldogsága

Szerző: Lotte

Erőteljes művészi élménnyel indult a szülésem utáni szellemi regenerációm - igen, nemcsak a testnek, de a kisbabára fókuszáló léleknek és a belefeledkező szellemnek is időre van szüksége, hogy újra kifelé fordítsa tekintetét.
Azt hiszem, kevés mű talált volna ebben az élethelyzetben annyira telibe, mint a néhány nappal ezelőtt látott Strauss-opera, Az árnyék nélküli asszony.

"Hitvestársak, kik egymás karjában feküdtök,

ti vagytok a szakadék fölött kifeszített híd, 

amelyen át a halottak ismét az életbe lépnek!

Áldott a ti szerelmetek műve!

- zengte az első felvonás végén a városkapu őreinek kórusa a tegnap 150 éve született Richard Strauss monumentális operájának központi üzenetét.
Az árnyék nélküli asszony azon kevés operák egyike, amely nemcsak történetet mesél, hanem már a librettója is egyetemes tanítást hordoz, amely ma is legalább olyan aktuális, mint keletkezése pillanatában. Egy szépséges mesébe ágyazva tesz kinyilatkoztatásokat a házasságról és a gyermekek születéséről, mint az emberi létezés, a földi boldogság kiteljesedésének útjáról. S miután e kérdés így vagy úgy, de mindenkit érint, szíven üt szingliket és szülni, nemzeni nem akarókat, felkavar jó és rossz házasságban élőket, boldog vagy boldogtalan gyermekeseket egyaránt.

Pletyka - a fele sem igaz?

Szerző: Lotte

Agglomerációs kistelepülésen élünk, nem mondanám igazi falunak, kispadok sincsenek a házak előtt, ahol fejkendős nénik adnák egymásnak a forródrótot a deviánsnak ítélt jelenségekről, meghúzva ezzel a közösség normáinak határait. A normarendszerek is felpuhultak, a közösségi terek is jelentősen átalakultak, de azért a pletyka él és virágzik jelenkori közegében is.
Most, hogy a kisbabánkkal itthon éldegélve újra a házunk és a zöldséges, CBA, gyógyszertár, iskola, óvoda ötszög adják mozgásterem fő koordinátáit, ismét szembesültem a hírek és álhírek áramlásának sok esetben könyörtelen metódusával.
Anyukák és szomszéd nénik, kozmetikusok és pénztárosok, mint szorgos méhek viszik-hozzák a több kevesebb igazságtartalommal bíró információkat - mindig szigorúan olyan emberekről, akik az adott pillanatban nincsenek jelen, hogy korrigálni tudnák az elhangzottakat.

Ha ott vagy, másokról, ha nem vagy ott, rólad van szó - márcsak ilyen a pletyka természete...

Hétvégi süti: Hatlapos

Szerző: FiloSzofi

Az utóbbi hetek süti slágere nálunk a hatlapos, ami újdonság nálunk, és közben erős nosztalgia is.
Otthon nem csináltunk, az emlék boldog egyetemi éveimhez kapcsolódik. Itt jegyzem meg, nagyon durva, hogy ez a boldog aranykor olyan döbbenetes sebességgel távolodik az időben, hogy szép lassan összeolvad, mint két higanycsepp, a gyerekkori nosztalgiákkal.

A túlzott népszerűség okán, alig sikerült lekapni a sütit

 Ha egyetemistaként egy kicsit kevesebbet ittunk és cigiztünk volna, azt lehet mondani, hogy példaszerű környezettudatos életet éltünk, bár ha jobban belegondolok, az ivással sincs semmi gond. Többnyire kimért bort ittunk, üvegpohárból, szóval tökéletes. Hogy ez most hogy jön ide? Hát úgy, hogy csodálatosan felszabadítóan nem volt semmink. És ebben a semmiben minden szépség, és minden finomság szabadon ragyogott. Így például az albérlet gasztronómiai sivatagában a vasárnapi süti műanyag dobozból, ahogy az otthonról érkező lakótárs hátizsákjából előkerül. Például Orsi anyukájának hatlapos krémese.

Megsütöttem, és tökéletes lett. Pont olyan. Aztán megsütöttem mégegyszer, valamikor éjszaka, kényszerpihentetett tésztával, és kifelejtettem a krémből a vajat, és szinte még jobb lett. Másnap a társaságban, ahova vittük, nem érte meg a tálalást. Mielőtt a tányért letettem volna az asztalra, elfogyott.

Heti muníció: Dedóskönyves

Szerző: Fakirma

A gyermeknevelésre rátelepednek olyan evidenciák, melyek még hangzatos pszichológiai elvekkel sem maszatolhatók el, ha tetszik, ha nem, még egy közepesen ramaty szülőnek is vállalnia kell a lebonyolítást: a körömvágás, a kötelező védőoltás és a havonként esedékes tornagatya kimosása mellett ilyen macera az esti mesélés is.

A fiúkkal a történet mesésen alakult, Rudolf Steiner sem csinálhatta volna jobban: a hat éven aluliaknak szóló gyermekirodalmat megúsztuk néhány Boribonnal, egyébként az esti összebújós szeánszot spontán kreatívban nyomtuk, magunk által kreált történetekkel dolgoztuk fel napi betevő traumáinkat. Kezdetben strapás volt, önfegyelmet, fantáziát és empátiát igényelt, később a srácok annyira belejöttek a meseszövésbe, hogy elégnek bizonyult részemről egy-egy jókor odalökött hümmögés, jajgatás, szipogás. Iskoláskor környékén házibuheránkat fokozatosan túrták ki a klasszikusok: mire Bendő felső tagozatos lett, már kipipáltuk Momót, Némó kapitányt, Hecsekit, kis Nicolas-t, Juharfalvi Emilt és a többieket. Nyugodt szívvel költöztem át cseperedésnek indult lánykáim ágyába, s miközben elölről kezdtem a macerát, a srácok ágya mellé reményekkel telve tettem le egy-egy Rejtő Jenő vagy Agatha Christie könyvet. Idővel visszapakoltam a polcra, mert kiderült, hogy fiaim önfeláldozó anyaságom ellenére sem váltak olvasó lényekké. Nem gond, ahol sok a gyerek, ott mindig mindenre van újabb esély.