Bébicsőszök

Szerző: Lotte  

Nekem nem volt szerencsém velük.

Igaz, mázlink volt, hogy két nagymama és egy nagyapa is aktív segítő részese volt gyors egymásutánban született gyerkőceink első - és legtöbb fizikális törődést igénylő - éveinek. Ugyan mindhárman más településen élnek, de jöttek fáradhatatlanul: tömeges betegségkor, kórházi kezelés idején, kimerüléskor, utazáskor. Nem is tudom, mi lett volna velünk nélkülük?! 

Tényleg, nem érzitek úgy, hogy méltatlanul kevés szó esik a nagymamák és nagyapák munkájáról? Ha politikus lennék, az unokagondozásban részt vállaló nagyszülők munkáját elismerném valamiképp. Unokátlan nyugdíjasok kényelmesen élvezhetik az nyugodalmas öregkort, bezzeg, akiknek több kisunoka is jutott! Hiába a páratlan nagyszülő-unoka szerelem, azért mégiscsak megkopott ízületekkel, visszeres lábakkal, több évtized kemény munkájával a hátukon futkoshatnak egyiktől a másikig: segíteni a dolgozó, általában túlhajszolt szülőpár életét.

No, de mi újság a családon kívülről importált segítséggel? Ahogy már írtam, nekem nem volt szerencsém ez ügyben. Sokan mesélnek tüneményes öreg nénikről, igazi pótnagyikról, akik illatozó süteménnyel, mosollyal az arcukon érkeznek segíteni. Aztán hallani kedves fiatal lányokról, akik rajongott nővérként, óriási bulikat csapva a kölkökkel szintúgy belesimulnak a család életébe. Mellettük nyugodtan mehet színházba, ügyet intézni, dolgozni vagy épp tornára anyuka és apuka. Minket ez az idill elkerült.

A gyanú árnyéka

Szerző: Lotte  

Ma rám vetült, és mondhatom, vacak érzés volt. 

Vásároltam a közeli szupermarketben, fogyasztói kosaram összetétele afféle fiúgyerekes-szülinapi készülődéses volt: Tüskeböki néhány nap múlva hétéves lesz, így számgyertya, gyerekpezsgő, Star Wars-os legó is feküdtek a kocsiban a szokásos heti nagycsaládos-nagybevásárlásos holmik mellett. Mire mindent összeszedtem, kitikkadva kerültem a pénztárhoz, ahol kivételesen sorba állnom sem kellett - a hétköznap délelőtti pangás minden előnyét élvezve gyorsan fizethettem. Nem kis pénzt hagytam ott, harminckétezer forintot perkáltam le a kasszánál.

Épp a kijárat felé taszigáltam a kocsit, mikor hirtelen két biztonsági őr magasodott felém. Felszólítottak, hogy nyissam ki a táskámat, mert valakitől jelzés érkezett, hogy elloptam egy csomag rágót. Összetett érzés, mikor valakit meggyanúsítanak, nem tudom átéltétek-e már? Felháborodás, düh és fura mód valami szégyenérzet is keveredik a hirtelen szétáradó, cseppet sem kellemes érzelmi vegyülékben. Hát tényleg úgy festek, mint aki lenyúl egy csomag rágót?!

Híradózás női szemmel - Beszélgetés György-Horváth Zsuzsával

Szerző: Lotte

"Érdeklődés, nyitottság, a szépség és a nézők iránti tisztelet és szeretet" - ezek a televíziós pálya alapkövetelményei. Az M1 híradójának műsorvezetőjével, két kisgyermek édesanyjával, György-Horváth Zsuzsával beszélgettünk.

György-Horváth Zsuzsa

1957 júliusa óta létezik híradó a Magyar Televízióban, patinás műsort vezetsz. Büszkeséggel tölt el?

Szerencsésnek érzem magam, hogy eddig egyetlen olyan műsorban sem dolgoztam, amit nem szerettem volna, vagy ne lettem volna büszke rá, de mind közül talán a híradó az egyik legfontosabb. Részben mert a híradózás a szakmán belül is rangot jelent, ahogy mondani szokták a híradózás a szakma csúcsa.   

Erdélyben születtél, egy kis faluban nőttél fel. A klasszikus, trombitaszós MTV-s híradót láthattad egyáltalán?

Nem. Gyerekkoromból alig maradt emlékem arról, hogy tévét néztünk. Ha jól emlékszem, egyetlen nap volt a héten, amikor volt magyar nyelvű adás, azt nézték a szüleim, mi gyerekek még azt sem. Tizenkét éves voltam, amikor Magyarországra költöztünk. Akkor már olykor-olykor mi is tévézhettünk. Emlékszem, 1989 decemberében a romániai forradalom eseményeit feszülten követtük a tévé képernyőjén keresztül.

Heti Muníció: Igénytelen születésnapi torta

Szerző: Fakirma  

A héten a depresszióról szerettem volna írni, de hatalmába kerített a Drakula hormon, és elszállt minden erőm. Tényleg van ilyen szörnyeteg, majd beszámolok róla a depis bejegyzésben, most viszont bemutatom nektek a Vakondtúrás névre hallgató fájdalmasan primitív édességkölteményt. Amikor először találkoztam vele egy szülinapi partin, izgatóan különlegesnek találtam. Megilletődve kértem el a receptjét. Lehangoló volt megtudni, hogy még a magamfajta botcsinálta szakácsné is negyed óra alatt röhögve elkészíti a tortát. Elárulom a receptet, hátha valaki  megszorul egy tömegigényeket kielégítő babazsúr alkalmával, ilyen vészhelyzetben megbocsájtható a praktikumokat szem előtt tartó háziasszonynak, ha ad egy maflást a konyhaművészetnek.

Internetes ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

Függő vagy vagy nem vagy?

Nem vagyok függő. Gyűlölöm a gépet, napokig rá se nézek, aztán rám tör a tömény szorongás, amikor bekapcsolom...(Fakirma)

Ó, nekem nagyon sokat adott a net, egyelőre többet, mint amit elvett. Lustaságomból adódóan, ha ott van, nem bírom ki, hogy ne nézzek rá, de ha nincs, nem megyek utána. Telefonra nem kell, cserébe viszont itthon legyen megbízható szélessáv.   (Szofi)

Túl sokat használom, határeset a függés és a szabadság között. (Lotte) 

Közösségi oldalak vagy magányosan?

Gépet csak a társas kapcsolatok miatt használok. (Fakirma)  

Azért jó, hogy az Onleány fent van a facebookon, mert legalább tudom, hogy működik az a dolog, és ennyi elég is. Azt viszont sajnálom, hogy jópár magánlevelezést és nekem kedves blogot megölt a face állandó készenléti állapotának csábítása. (Szofi)

Totál facebook-idegen. Egyedül a blog miatt  lett némi közöm hozzá. (Lotte)

Róma sötét arca

Szerző: Lotte  

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét". Rómában ennek sajátos értelmezéseként idén - a helyi zsidó közösség kezdeményezésére - a magyarországi szélsőjobb ellen tiltakoznak. A látványos megmozdulás keretében a Colosseum díszkivilágítása fog elsötétülni. Az olasz főváros főpolgármestere azt mondta: "Róma így ítéli el jelképesen az antiszemita és idegengyűlölő ideológiákat, kiemelve a magyarországi szélsőjobboldali pártokat."

Fontos és helyénvaló, hogy a világban zajló rossz irányában ható folyamatok ellen felemeljük a hangunkat, ha másképp nem, hát legalább jelképes gesztusokkal. De ugyanilyen fontos, hogy egy ilyen látványos akció fókuszában valós problémák álljanak, hogy ne süllyedjen olcsó marketingfogássá, s hogy nehogy az etnobiznisz és az uniós adok-kapok aprópénzévé devalválódjon.
A Népszava vészhelyzetet kiált. Nekem pedig ilyenkor rendre rossz érzésem támad.

Elfogadás vagy befogadás?

Szerző: Lotte    

Másodikos kisfiamnak van egy kis osztálytársa, Borika, aki más, mint a többiek: akadozva beszél, a mozgása nem koordinált, hamar el is fárad. A születése körül történhetett valami, talán oxigénhiányos állapot vagy valami hasonló, nem tudjuk pontosan. A kislány sokkal nehezebben veszi az akadályokat, mint társai, nehezen számol, olvas, tornaórán is gyakran meg kell pihenjen.

Borikának zsúrja volt nemrég. Sok gyerkőcöt meghívott, az én kisfiam is ott volt. Mikor a szülinap végén, a megadott időpontban ott toporogtunk a ház előtt, az anyukája behívott magukhoz bennünket, szülőket is. Mindannyiunk arcán ott volt az önkéntelen megrökönyödés, mikor egy ablaktalan, nyers beton aljzatú szuterénbe léptünk. A két helyiségből álló hajlék nagyon más volt, mint a többi gyerek otthona. A fiúk és lányok fel-alá futkostak, szemmel láthatóan remekül érezték magukat. 

Mi, szülők zavarban voltunk, s szemlesütve hívogattuk gyerekeinket, hogy későre jár, most már ideje indulni. Az anyuka kedvesen segített az indulásban, maradék süteményeket dugdosott a gyerekek zsebeibe. A kisfiamat és barátait elnyelték a középkategóriás családi autók. Hazafelé kérdezgettük őket, milyen volt Borikáéknál? Harsány jókedvvel mesélték, hogy "ez volt az eddigi legeslegjobb szülinapi zsúr!"

Kőmajmok háza - egy jó könyv kiskamaszoknak

Szerző: FiloSzofi

Tasnádi István - A kőmajmok háza 

Pozsonyi Pagony, 2012

Egy jó könyv két tízéves fiúról, 30 év csúszással ugyanabból a házból, két ugyanolyan nyáron, egy történet két felében. Mindez a Harry Potter és az Égig érő fű hangulatát ötvözve egy mai magyar kisregényben.  Apa-fiú könyv, de lányok is élvezni fogják.

Fülszöveg:

Kornél 2012

Kornél tíz év körüli, asztmás fiú, egyedül él az anyjával egy pesti bérházban. Apját nem ismeri. A nyári vakáció ideje alatt összeismerkedik egy különös lánnyal, aki folyton mágikókról, nyambikvarákról, peritonokról és egyéb furcsa lényekről beszél. Kornél nem igazán hiszi el, amiket Iza mond, de az események meglepően igazolják a kislányt.

Gyuri 1982

Gyuri tizenkét év körüli, vagány és nyughatatlan srác, nem igazán találja a helyét a világban. Nagyszüleinél, egy pesti bárházban tölti a vakációt, leginkább barátjával, a házban lakó Tomival ütik el az időt. Együtt csavarognak a nyolcvanas évek Budapestjén: beszöknek a Szikra moziba, bámulják a légiparádét, fociznak, bandáznak.

Kuckó

Szerző: Fakirma

Szerintetek milyen lelki folyamatok állhatnak a gyermekek krónikus kuckóépitési láza mögött?

Isten éltessen, Himnuszunk!

Szerző: Lotte

A gyerekek rákaptak - a vasárnapi családi összejöveteleket színesítendő - a rendszeres műsorok tartására. Szombaton is lelkesen készülődni kezdtek, gondolkoztak, hogy álljon össze az új előadás. A karácsonynak már tényleg vége, a repertoárt frissíteni kellett. Mikor javasoltuk nekik, hogy a közelgő Magyar Kultúra Napja alkalmából legyen pár magyar vers, meg történet, megörültek. Aztán meséltük, hogy azért épp ilyenkor, január 22-én ünnepeljük a magyar kultúrát ("Anya, de mi az a kultúra?!"), mert Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be 190 éve a Himnusz megírását.
Erre aztán felcsillant a szemük! "Tök jó, akkor azt is elénekeljük! Vigyázzállásban, a műsor végén, mint az évnyitón!"
Így is lett. Ebéd után ültünk a kiürült süteményes tányérok és kávéscsészék mellett, hallgattuk az egymást váltó szavalatokat és felolvasásokat, aztán egyszerre csak egymásra néztek és rázendítettek: "Isten, áldd meg a magyart..."
Meglepetten ugrott talpra nagyapa és nagymama, keresztmama, unokabáty és sógorasszony. Váratlanul ünnep köszöntött be az álmos vasárnap délutánba...

Könyves ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

Szakirodalom vagy szépirodalom? 

Az egyetem ideje alatt nagyon élveztem a szakirodalmat. Akkor még volt időm a két műfajt együtt olvasgatni. Most a kiszakadás a fontos a mindennapokból, erre pedig a szépirodalom képes. (Lotte) 
Inkább kötelességből, mint szórakozásból bújom a szakirodalmat. Saját gyerekeim nevelésében örömmel botladozom laikusan, de másokét szeretem megfelelő szaktudással elcseszni. (Fakirma)

Olvasok én szakirodalmat a magam kedvére is, de azok általában erősen irodalmi jellegűek.  Sokszor azért nyúlok inkább valami szakkönyvhöz, mert azzal kisebbet lehet bukni. Sajnos, kicsit túlérzékeny vagyok, és teljesen ki tud csinálni egy számomra valamiért nyomasztó vers, novella, regény. Hogy nekem mi a nyomasztó, annak pedig nem nagyon vannak objektív kritériumai, szóval nem vagyok egyszerű eset. (Szofi)

Klasszikus vagy modern?

Mindegy. Most például épp egy régi adósságot törlesztek: a Faustot olvasom. (Lotte) 
Korszakfüggő. Most csak modern. (Fakirma)
Korszakfüggő, szintén. Úgy választok, hogy megkívánok egy ízt, és keresgélek, vajon hol, miben találhatom meg. (Szofi)

Egy deci Szelleműző

Szerző: Fakirma

Királykisasszony az idegeimre megy a folytonos vinnyogásával. Az én talpraesett, cserfes, vidám kislányom szorong. Nem mindig, csak ha itthon van. A nagyvilágban továbbra is ragyog, az óvónéni áradozik róla,
Olyan ez a lányka, mint az alma, kívül-belül kerek, nem csoda, hogy ez lett a jele,
látszik rajta a gondos, szerető családi háttér.
Csak látná a mi kis ronyókirálynőnket a gondos, szerető családi háttérben: fél a szellemektől, mumusoktól, rablóktól, sötéttől, hangokat hall, s már nem csak éjjelente, hanem fényes nappal is ott liheg az aurámban.

Nem tudom, hogy az ödipális korszak cibálja-e az idegeit, esetleg a szeparációs szorongás tört rá azért, mert heti kétszer nem az anyukája viszi reggel az óvodába, vagy egyszerűen nem voltam elég klassz szőranya, így lőttek a biztos kötődésnek. Ha jobban belegondolok, nem is érdekel, elég nekem más gyerekek lelkét pátyolgatni, az enyémekre már nem jut a libidómból, főleg úgy, hogy kettő folyamatosan a nyakamon lóg. Ojó ugyan nem szorong, viszont mindenben utánozza a nővérét,  
Mamafélek,
mamabújtam,

mamaholvagy,

mamanemenjkiakonyhába-énismegyek-detevigyélki.

Mindez fejhangon nyivákolva. Sztereóban. Reggeltől estig. Rossz esetben estétől reggelig.
Tegnap majdnem megtaláltam a megoldást a kedvenc illatszerboltomban.
(De porosan hangzik ez a szó, nyanyásodom ezerrel!)

(A lágy levendulaillat elűzi a szellemeket és kísérteteket, így gondoskodik a nyugodt alvásról. A szelleműző spray-t fújja egyszerűen az ágy alá, valamint a szoba sarkaiba...)

Homeomámia

Szerző: Fakirma

Festmény a Kisüzem kocsmából

Nyakunkon a taknyos szezon, minket már alaposan bekebelezett, a két kicsi napok óta itt hörög az intim szférámban. Ami persze nem baj, hiszen a betegállomány rabságában legalább megtanulom értékelni a munkahelyemet, ahol szeretnek, nagyra becsülnek és békében hagynak megöregedni.

A taknyos időkben életünk kulcsfigurája akár a gyermekorvos is lehetne. A mi dokink egy igazi homeomama (kár, hogy nem fickó, a homeopapa sokkal viccesebben hangzana). Nem taglóz le a fogyatékossága, mindössze annyi különbözteti meg a kutyaközönséges körzeti orvostól, hogy az antibiotikum receptje mellé kapunk egy kézzel irott listát a kimondhatatlan nevű bogyeszkáiról is. Persze csak akkor, ha valami csoda folytán eljutok hozzá az aktuálisan döglődő gyerekemmel. Népszerűségének köszönhetően időpontot csak a bejelenkezés utáni harmadik napra tud adni. Érdemes türelmesnek lenni: amikor betoppanok a makkegészséges kölyökkel, minden szakmai tudását latba vetve nyomja rá a pecsétet a formanyomtatványra: Egészséges, közösségbe mehet, úszás alól két hétre felmentve. Ha véletlenségből nem egy fiszfasz takonykórról van szó, hanem sürgős orvosi beavatkozást igénylő nyavalyáról, akkor sem esünk kétségbe: este elkocogunk az ügyeletre, ahol mindig találunk egy undok fejű orvost. Általában azonban a lehangoló vizitre nem kerül sor, mert  a baj otthon orvosolható, például néhány üveg lejárt szavatosságú fehér bogyócska segítségével. Személyes tapasztalataim azokat a szakirodalmi adatokat támasztják alá, melyek szerint a homeopátiás szerek lószart sem érnek az emberek többsége nem racionális megfontolások alapján hozza meg döntéseit.

Terhesnapló - Az utolsó kanyarban

Szerző: FiloSzofi

33.hét
+10,5 kg

Az a történet, hogy terhes vagyok, kezd inkább arról szólni, hogy hamarosan gyerekem születik. Kezdek betojni. Na nem nagyon, csak olyan borzongósan. Talán azóta van ez így, hogy átléptem egy bizonyos haskörfogatot. Ez már más, a hasam nem annyira testrész, inkább hordozórakétán űrkabin.

Ez nem én vagyok, hanem

PicturePerfect88

Közben egy UH vizsgálaton is voltunk, ahol megállípították, hogy Kistesó még mindig fiú, ránézésre egészséges, korának megfelelő súlyú (1800 g), és okosan, fejjel befordulva fekszik. Az én súlygyarapdásomért pedig kivételesen nem kaptam fejmosást, pedig legutóbb havi 1 kg szerepelt a megállapodásban. Tapasztalt szem talán már látja, hogy belátható a vég a felszedett kilókat tekintve is. Én is ezt gondolom, eddig mindkét terhesség alatt 12-14 kg volt a szükséges plusz, ami nagyjából a mostanival megegyező ütemben alakult ki.

De a karácsony azért nem segített, szükség volt pár hétre, amíg kiszabadultam a cukorfüggésből. A testem egyébként már jó ideje kiabált, hogy valójában mire lenne inkább szüksége, a boltban pedig úgy viselkedett, mint egy programozott mágnes: hiába nyúltam volna mondjuk a zabkeksz felé, rám ugrott a tonhalkonzerv, káposzta, kukorica, grapefruit, alma, saláta. A normálisabb étkezés mellesleg csökkentette az állandó gyomorégést is.

A fizikai állapotom is javult, a hasam sem terjed ki mindenhova, szépen összekapta magát a szokott formára. Ha elmegyek otthonról, egész jól megtévesztem a környezetem. Ők ugyanis nem tudják, hogy amint hazaérek, iszonyú álmos leszek. Soha életemben nem voltam még ennyit álmos. Tudom, örülnöm kell, hogy megengedhetem magamnak. Örülök is, de azért kezdem unni. Dipólusosan élek: ha nem alszom, vagy fekszem félkómában, akkor semmi bajom, csak a plusztérfogatommal kell számolni, egyébként mindent bírok - a következő álmosságig. Múltkor egy alaposabb (több órás) takarítást nagyjából két napos alvás követett. Ezért nem is nagyon fecsérlem többet ilyesmire a drága időmet. A mozgás is nagyon kell, a jóga mellett elővettem a hastánc dvd-ket és minden olyan gyakorlatot végignyomtam, ami nem feszíti a hasat. Nagyon jólesett, ahogy az utána következő többórás alvás is.

"Bármit, csak híradót ne!" - Borsa Miklóssal beszélgettünk

Szerző: Lotte  

Az M1 „félnyolcas” híradójának rutinos műsorvezetőjével, Borsa Miklóssal beszélgettünk, akit nemcsak a hírek foglalkoztatnak, de szenvedélyes sportoló és a klasszikus zene szerelmese is.

Erdélyben gyerekeskedett. Van ennek köze ahhoz, hogy évekkel később a Duna Televízió egyik oszlopos tagja lett?

Nincs semmi. Apai ágon Erdélyből származunk, két-három éves voltam, amikor édesapám és nagymamám felkerekedtek, hogy megnézzék nagymamám névadó faluját, Gegest. Ott betértek – ahogy nagymamám mondta – a „papukhoz”, aki történetesen az erdélyi magyarok egyik legmegbecsültebb lelkipásztora volt, Fülöp-Gábor Déneshez. Olyan jól összebarátkoztak, hogy gyakorlatilag gyereküknek fogadtak, én pedig ugyanúgy hívtam őket, mint saját gyerekeik: „apja” és „anyja”… Attól kezdve minden évben hónapokat töltöttem náluk Gegesben, Hármasfaluban, Szászrégenben, végül Marosvásárhelyen.

„Szereplős” kisfiú volt?

Nem nagyon. Persze láttam magamról óvodás fotót, amin valami ünnepélyen buzgólkodom, és néhány filmben is ültem a háttérben, de azt hiszem, alapvetően félénk gyerek voltam.

Kukás szeretett volna lenni, aztán mégis közgazdász lett, hogy aztán végül a médiában kössön ki. Hogy alakult e „pályaív”? Esetleg csábítja valami új?

A kukásság nem magának a munkának szólt, inkább annak, hogy nagyon tetszett, ahogy kapaszkodnak a kocsi hátulján. Egy gyereknek minden vonzó, ami neki tilos. Érettségi után sokáig nem vettek fel sehova, így három évet dolgoztam. Voltam kézbesítő, idegen nyelvi levelező, egyetemi pedellus és idegenvezető is. Megtetszett a turizmus, így idegenforgalmi és szálloda szakon lettem közgazdász. De közvetlen a diploma megszerzése után megnyertem egy rádiós vetélkedőt az egykori Danubius rádióban. Ez 1995-ben volt. Rónai Egon, aki megkérdezte tőlem, lenne- e kedvem ott maradni és kitanulni a szakmát, akkor azt is mondta: csak akkor válasszam a médiát, ha semmi mással nem akarok foglalkozni. Mert lehet, hogy egy napon nagyon fogok haragudni rá, hogy „belevitt”. Ez a nap szerencsére még nem jött el, és remélem, nem is fog.

Téged zavar a gyerekponyva?

Szerző: FiloSzofi

Nagyon csodálkoztam, hogy Lotte megírta az év ponyvájának ismertetőjét, de örültem neki. Azért örültem, mert nagyon egyértelműen sikerült megfogalmaznia, hogy értéktelen vacak. Mellébeszélés nélkül. Ez nem azért jó nekem, hogy mert valamiféle gyalázó-vágyamat sikerült kielégíteni, de még egy jó beszélgetésre sem egyetlen ötletem a közös sopánkodás. Azért esett jól, mert az iszaptengerben, amelyben fogyasztóként úszunk, kell egy-két szilárd pont, kell az egyenes beszéd.

Ahhoz azért nincs szükségem térképre, hogy az Ötven árnyalat trilógiát megközelítőleg a maga helyére tegyem, de azért vannak kevésbé egyértelmű helyzetek is. Például, ha a kortárs gyerekirodalom képeskönyvön túli világában kell tájékozódnom.

Az utóbbi években ugyan kialakult a gyerekirodalom egyfajta műhelye nálunk is, de az a benyomásom, hogy túl kicsi a piac ahhoz, hogy igazán őszinték legyenek. Az igényesebb kiadók és könyvesboltok szoros kapcsolatban állnak a róluk író kritikusokkal és magukkal a témával foglalkozó fórumokkal is, így nem valósulhat meg igazi objektivitás és sokféle megközelítés. Olyan terep ez, amelyet nem szívesen ekézek, mert jó, amit elkezdtek, jó, amit csinálnak, s arról igazán nem tehetnek, hogy nincsenek tízszer annyian. Ami eredmény van, általuk van.

Amit keresek, egyszerű: legyen irodalom. Nem pszichológia, esti beszélgetés, forgatókönyv, ismertetőszöveg vagy kalandtúra.

Mindezt az 5-10 éves korosztálynak. Segítsetek!

Kondikandi

Szerző: Fakirma

Hiába a sportos életmód, a zimankó alaposan visszavesz a lendületből. Én például mostanában megdermedek a szabadtéri mozgás gondolatától is, így hát se futás, se tekerés, legfeljebb a jó meleg szobában nyúzom a súlyzókat és a szobakerékpárt. Ezen persze jót röhög a testem, hízik és narancsbőrösödik, esetleg fogy és plöttyed, lelki szempontból mindkettő egyformán lehangoló állapot.

Szombat délelőtt azonban életem gyökeres fordulatot vett: az új kihívás  Királykisasszony úszótanfolyamán várt rám. A Pólus Hotel kreatív menedzsmentje ugyanis azt agyalta ki, hogy miközben a gyerekek a medencében pancsolnak, addig a szülők 500 forintért virgonckodhatnak a konditerem leharcolt gépein. Kicsit szorongtam, hogy fittanyuk, fittapuk és fittszállodavendégek hada előtt teszem közröhej tárgyává magamat. Sebaj, gondoltam, legalább ellesem tőlük, hogyan kell ezeket a fémizéket rendeltetésüknek megfelelően használni. A helyszínen villámgyorsan kiderült, hogy tévesen mértem fel a helyzetet: rajtam kívül egyetlen  szülő sem vette fel a tréningrucit, ellenben széles tömegek éreztek késztetést arra, hogy utcai cuccban sétáljanak fel-alá az általam használt kondigépek között. Pontosabban az általam használni próbált kondigépek között. Fogadni mernék, hogy ezeket az idétlen eszközöket férfiagyak kreálták férfiagyak számára. A korábban vizionált közröhej tárgya állapot új értelmet nyert életemben. Nem lennék meglepve, ha magyar nyelvhagyományunkba beépülne az Égett, mint Irma a konditeremben (esetleg Kuporgott, mint Irma a súlyzópadon) kifejezés.
Hajtás után néhány dögunalmas képet láthattok. Várom minden izomagyú Onleány rajongó gyakorlati tanácsát!

A bestseller három árnyalata - avagy egy sikerponyva receptje

Szerző: Lotte   

A könyv és a szerző

 "A könyv, amelyről mindenki beszél, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad" - hirdeti sokatmondóan E. L. James regény-trilógiájának fülszövege. Ilyen-olyan eladottsági mutatók, a borítón szerény(kedő) betűkkel, de megkerülhetetlenül a New York Times bestseller védjegy. A bevásárlóközpontok könyves részlegén kikerülhetetlen stószokban emelkednek a paperback csomagolású könyvhegyek. A kiadó (Ulpius-Ház) minden eladási csatornát megmozgatott: most láttam, hogy még a DM is felvette kedvezménnyel vásárolható termékei közé.

Megvettem, s jelentem, az első kötetet, A szürke ötven árnyalatát (melyet a sötét- és a szabadság árnyalatai követnek) abszolváltam. (A többiről nem fogok beszámolni, mert nem adok rá pénzt.) 

Erről is csak azért írok, mert a könyv állatorvosi ló, ugyanis a haszonszerzés céljával, előre megfontoltan elkövetett betűszennyezés tényállását valósítja meg. (Borítékolom, hogy ennek megfelelően hamarosan hollywoodi produkcióként köszönt majd ránk a mozivásznakról.)

Ki vagy-vagy a hajkoronáddal?

Szerző: Onleány 

Korona vagy csak egy gonddal több?

Korona, és egy kicsit elhanyagolt háziállat. Ez nekem a hajam, és még sok minden. (Szofi)

Keret, amivel tulajdonképp nincs sok bajom. (Lotte)
Egy gonddal több. Negyven éves kísérletezgetés után se tudom még, milyen frizura áll jól nekem. (Fakirma)

Hosszú vagy rövid?

Hosszú. A kerek arcommal, és a göndörödő hajammal nem tudom elképzelni, hogy rövid hajjal ne lennék maga a '80-as évek. Vagy 80 éves. (Szofi)

Hosszú. Rég szeretnék egy vagány, igazán rövid fazont kipróbálni, de valahányszor nekirugaszkodtam, a fodrász lebeszélt és a székben ülve megfutamodtam. (Lotte)
Sajnos úgy nézek ki hosszú hajjal, mint egy elfuserált rajzfilmfigura. Ezért aztán mindig rövid, különböző változatokban. A lényeg, hogy fül mögé lehessen tűrni, csak a mozdulat kedvéért. (Fakirma)

Kesztyűs kézzel

Szerző: Lotte   

Az idei tél ugyan eddig nem tartozik az igazán harapósak közé, de azért elkel a burkolózás, különösen a könnyen kihűlő végtagokon. A zokni kézfeji párja hasonló tulajdonságokkal bír, mint láb-végre eszkábált testvére: hamar koszolódik és könnyedén elkallódik. A "párját ritkító" ruhadarab - különösen egy többgyerekes családban - igazi macera, számtalan kérdést vet fel nap mint nap: "van nálad? hol a párja? megint vizes? hol hagytad? az ötujjas verziónál pedig: fel tudod venni?". A reggeli kapkodás egyik neuralgikus pontja a kesztyűk körüli napi hercehurca.

A hiánya mégis feltűnő: kabátujjba felhúzott kezek, vacogástól sanyarú arc, kiszáradt, kipirosodott, fájós kézfejek. Azaz jó, ha velünk van.

De ha már a kesztyű a téllel jár, lássunk néhány vidám, extrém vagy épp szexi kézre valót, csak úgy,  szórakoztatásul:

Klasszikus: fekete bőr, az örök elegancia:

Porból lettünk, porrá leszünk

Szerző: Lotte   

Tegnap temetésen jártam. A mindig jókedvű Béla bácsi, apai nagymamám utolsó testvére is elment. Vele végképp kihalt családunkban egy generáció. Nem lehetett gyermeke, 88 éves összetört felesége, s a maroknyi rokonság és barátok kísérték utolsó útjára. Kifejezett kérése szerint a református szertartás után hamvai szétszórását kérte: nem maradt utódja, ne maradjon vesződséggel járó síremléke se.

Sosem jártam még ilyen temetésen, s a Kerepesi úti szóróparcellában tegnap átéltek mélyen belevésődtek agyamba.

Világgá megyek!

Szerző: Lotte  

Ki ne érezte volna valami vélt vagy valós sérelem kapcsán, hogy most aztán elege van, kész, vége: kivonul az egész ellenséges világból! Gyerekként ennek manifesztálódása, ha a kis sértett lélek úgy határoz, világgá megy. Annyi mese szól erről, elég egy szikra, s a főhős hátrahagyja a megszokottat, a biztonságost, s nekiindul az ismeretlennek. 

Mifelénk Tüskebökinél telt be minap a pohár: a szombati ebéd után a családjától elszenvedett sérelem miatt - nem emlékezett egy dalra, s mi segítségképp kétszer is elénekeltük/óbégattuk neki - felpaprikázódott, s az önálló szereplés élményét keresztülhúzó ellenséges közeg elhagyása mellett döntött. 

Kikelve magából, vette a délelőtti kirándulástól sáros bakancsát, s neki is indult a világnak. Mindannyian meglepetten és kíváncsian lestük, mi lesz? Felderítőként bátyját küldtük utána, aki hozta a hírt: sértett fiúcskánk a terasz sarkáig jutott, perceken át ott állt a metsző szélben, összevont szemöldökkel és feldúlt lélekkel.

Heti Muníció: A hétköznapi felüdülés skandináv megsegítéssel

Szerző: Fakirma

Sosem rajongtam a krimikért: unalmasnak tartottam őket, ha pedig peregtek az események, azonnal elvesztettem a fonalat. Poirot-n és Miss Marple-en kívül mindössze Monk felügyelő hódította meg a szívemet, mázli, hogy hosszú távú memóriám deficitjének köszönhetően végtelenített körforgásban tudom élvezni őket.

Tavaly azonban a skandináv-imádatom segítségével legyűrtem a bűnügyi történetek iránti ellenszenvemet: a Tetovált lány három kötetét lenyúltam egy jóhiszemű rokontól. Hosszú évek óta először szippantott magába egy történet, égbekiáltó gazság, hogy a szerzője a harmadik kötet után fogta magát és meghalt. Röpke hűtlenkedésem után szomorúan tértem vissza a Poirot-Miss Marple-Monk mesterhármashoz.

Meglepődve fedeztem fel könyvtárunkban egy egész polcsort elfoglaló skandináv krimi sorozatot. Megvetően gondoltam a sok haszonlesőre, aki a Tetovált lány farvizén próbál evickélni, no meg a sok marhára, aki megeszi ezt a maszlagot. Rögtön meg is fogadtam, hogy IKEA ide vagy oda, én aztán egyetlen skandináv krimit se fogok többet a kezembe venni.

Nekem volt egy hétfő, neked legyen kedd!

Szerző: FiloSzofi

A kihalt Hurrá hétfő hagyományára kacsintok vissza, amikor tovább passzolom nektek, ami ma inspirált, megörvendeztetett, elgondolkodtatott. Lesz, amit egy az egyben dobok tovább, és olyan is, aminek csak szelével reptetek valami egészen mást.

Vannak inspiráló napok, és vannak mélyen hallgatók, a mai épp az előbbiekből került ki. A hétfőhöz amúgy nem ragaszkodom.

Élmény: 
Gustavo Aimar grafikus, illusztrátor munkafotóit egyben látni.  Felélesztette bennem a régi szenvedélyt, a parázs most fellobbant kissé (eredetileg ugyanis festő volnék.)

Sok ilyet láthattok egyben, meg festéket, szép tárgyakat, na meg a művészt:

Gustavo Aimar

 Táplálék (szellemi):

Nekem nosztalgia, nektek egy jól összefogott, érthető poszt a xx. század egyik nagy filozófiai kérdéséről, ami ma is érdekes, a vita még parázs. Egy jezsuita blogger, Satori tollából - hogy mégegy sallert adjak az érdeklődéseteknek.

Van-e „objektív igazság” a humántudományokban? A reáltudományok objektivitásának bukása

Európai Polgári Kezdeményezés - aláírásgyűjtés az életért

Szerző: Onleány

Egy közülünk

Az "Egy közülünk" Európai Polgári Kezdeményezés célja, hogy 1 millió európai polgár közvetlenül kérje fel az Európai Bizottságot, hogy az Unióhoz tartozó ügyben a polgárok kérésére jogszabályt alkosson. 

Jelen kezdeményezés arra irányul, hogy a fogantatástól kezdve minden embert illessen meg az élethez, a méltósághoz és az integritáshoz való jog. 

Az Európai Unió történetében ez az első alkalom, hogy a polgárok közvetlenül beleszólhatnak a kontinens jövőjének alakításába, hisz egy olyan horderejű kérdésről van szó, ami nem kevesebbet tűz ki célul, minthogy a legkisebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat is illesse meg az élethez való jog. Ezzel elérhető, hogy az Európai Unióban közpénzekből ne támogassanak embrionális életek elpusztításával járó kísérleteket és más tevékenységeket. A kezdeményezés nem népszavazás, hanem véleménynyilvánítás, s miután az abortuszok szabályozása a tagállamok hatásköre, nem az unióé, ez nem is képezheti tárgyát. Ugyanakkor lehetőséget biztosít kimondani, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik.

Az Európai Polgári Kezdeményezés a polgárok alulról szerveződő civil akciója. Európa szerte önkéntesek, szülők, nagyszülők, fiatalok és idősek szervezik a gyűjtést. Magyarországon is számos civil szervezet csatlakozott az aláírásgyűjtéshez, a hazai koordinációt az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület munkatársai vállalták magukra.

A történelmi jelentőségű, 27 európai országban egy időben zajló emberi jogi vállalkozás már az interneten keresztül is aláírható a egykozulunk.hu oldalon az "Aláírom" fülre kattintva!

Ki vagy-vagy az új évben?

Szerző: Onleány  

Fogyókúrával vagy anélkül kezded?

Igyekszem kicsit jobban odafigyelni és próbálom végre újra kiharcolni a mozogásra az időt! (Lotte)
Esetemben a fogyókúra gáz lenne, de szeretném kinőni a szőkeségem, hogy végre olyasmit egyek, amitől nem leszek rosszul. (Szofi)
Két ünnep között mindig purgálok, nem számít, hogy múlt évet avagy jövő évet írunk. (Fakirma)

Fogadalmakkal vagy a szokott üzemmódban?

Csak a szokásos, de ez nem kötődik az évkezdethez: türelmesebb leszek és megtanulok végre jól angolul. (Lotte)
Én olyan örökzöld vagyok, aki mindig megújul, de mindig hullik egy kicsit, viszont sosem sárgul el. Az angolról már nem merek mit mondani. Viszont, figyeljétek meg, így vagy úgy, de szülök egy gyereket! (Szofi)
Megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit. Különös kényszert érzek, hogy ígéreteimmel ellentétesen cselekedjek, ami általában jelentős romlást eredményez a kiinduló állapothoz képest. (Fakirma)

És mi most kik vagyunk?

Szerző: FiloSzofi

"- Hová mentek, fiatalok?

- Rumba, rumba, Centrumba!"

"Hé, öreg, csak előttem égsz, ha égsz."

Na most, aki ismeri ezeket, az vagy öreg, vagy nem bír felnőni, és a Centrumba tart,  vagy úgy ahogy felnőtt, és már a Centrumban vásárol. Kis nagyképűséggel ezek lennénk mi (a barátaim és én).

Bocs a fiataloktól, ezek itt régi reklámszlogenek, és olyan áthallásosan döcögtek be a fejembe. Amúgy harmincas vagyok, ha nem lenne egyértelmű.

Néha vicces, néha szorongató ráébredni, hogy most van az, amiről olyan sokat beszéltünk, de olyan kevéssé képzeltük el. 

Vámos Miklós megírta az újabb tutiból kimaradt nemzedék könyvet (attól még lehet, hogy jó, ez nem minősítés, nem olvastam), remélem, nekünk nem lesz ilyesmire késztetésünk, már elég sokat rinyálunk így is.

Kicsit aggasztó, hogy a helyettes államtitkár-helyettes ismerősök ismerősei kezdenek emlékeztetni a régi, szocializmust belülről bomlasztók cinikus öregjeire, de az valószínűleg állandó, hogy ki kerül oda, az meg személyiségfüggő.

A Kádár utáni értelmiség ugyan nem issza el (mind) az agyát, mert az már nem trendi, de olyan cinikus burkot növesztett, amin keresztül a világ szellemi ütőerén tartott kéz nem tudom, mit érezhet, szerintem csak a másik kérges, tapizó kezet. Ez már kellemetlenebb.

De ez mind nem igazán számít.

Idétlen idők

Szerző: Lotte 

"Miért van idő? Miért mindig csak ez az idióta egymásután, s miért nincs pezsgő, laktató egyidejűség? (...) E röpke életen át élvezhet, alkothat az ember, de mindig csak dalt dal után dalol, s az egész, teljes szimfónia sosem csendül fel egyszerre összes hangjával és hangszerével együtt." (Hermann Hesse)

A mögöttünk hagyott ünnep újra rámutatott arra, milyen más a gyerekkori és a felnőtt időérzékelés. Emlékeztek a régi karácsonyokra? Bennem úgy élnek, hogy végtelenek voltak, mint egy kedves, kimerevített pillanat. Hosszú rokonlátogatások, véget nem érő, álmosító felnőtt-duruzsolás, az ajándékok tapogatása lassan csordogáló órákon át a szoba sarkában. 

Most pedig fel-alá futkosva, díszítve, főzve, ajtót nyitva és -csukva, kiszolgálva és újra melegítve röpült el úgy, hogy szinte fel sem ocsúdtunk. Nézem a szép karácsonyfát a közelgő Vízkereszt árnyékában, a kornyadozó Mikulás virágot az asztalon, s azon morfondírozom, ennyi volt csupán az egész? 

Mi változtunk, vagy a körülmények tették ilyen rohanóssá az életünket és vele az ünnepeinket? 

Jó volna lassítani, felvenni kicsit a gyerekórák ketyegésének ritmusát. De vajon hogyan?

Januári életmódváltás egy olasz űrorvossal

Szerző: Lotte

A január egyik első fájdalmas szembesülése, mikor erőt veszünk magunkon és mérlegre állunk. Az első sokk után aztán rendre megrázzuk magunkat és több kevesebb sikerrel nekiveselkedünk az évkezdő fogyókúrának. Nemrégiben Novodomszky Éva ajánlására kezembe került egy nutrigenomikával (genetikára épülő táplálkozástudomány) foglalkozó olasz sztárorvos könyve, amely már címében is ígéretes volt: "Úgy egyél, hogy lefogyjál!" 

A szerző, Filippo Ongaro tíz éven át volt az Európai Űrügynökség életmód-tanácsadó és rehabilitációs orvosa, s egyik fő feladata az asztronauták űrutazás során elszenvedett extrém öregedéstől (6 hónap alatt akár 10 évet is vénülhet egy űrutazó) való megóvása volt. Az itt szerzett tapasztalatokat, a génkutatás és a modern orvoslás újdonságait pedig egy ideje immár velünk, földi halandókkal is megosztja. 

Útravaló minden magyar újszülöttnek

Szerző: Onleány 

Akik szültek mostanság, tudják, hogy a szülőágyról kábultan lekecmeregve az első "hivatalos", a való élet menetébe visszazökkentő teendő egy ajándékcsomag aláírásos átvétele, mellyel az újszülöttet és családját köszöntik erre szakosodott cégek: termékminták, csecsemőgondozási tanácsok, biztosítási ajánlatok adják a doboz tartalmát.

A CD első tulajdonosa, Üveges Anna Léna

Tavaly óta egy kedves gesztusként az új jövevény születését jelző ajtódísz is belekerült az alapvetően reklámcélokat szolgáló csomagba, s az idei év első napjától újabb értékes tartalommal gazdagodott a babaköszöntő ajándékdoboz. 

A Magyar Állami Operaház jóvoltából ugyanis - egyfajta nemzeti és kulturális köldökzsinórként - tegnaptól egy CD is eljut minden magyar újszülötthöz és családjához. Erkel Ferenc, Weiner Leó, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Liszt Ferenc népszerű zeneműrészletei hangoznak el a százezer példányban megjelentetett Útravaló című  kiadványon. A lemez fülszövege Kodály Zoltánt idézi, akitől egyszer megkérdezték, igaz-e az, hogy a gyermek zenei nevelését már a születése előtt kilenc hónappal el kell kezdeni? A mester legendás válasza szerint "ezt már az anya születése előtt kilenc hónappal el kell kezdeni". A magyar zenekincs legjavát tablózó lemez szépen példázza a következő generációért, a "nullkilométeres" kis magyarokért és az ő érzelmi, esztétikai fejlődésükért érzett felelősséget. 

Különösen szép gondolat, hogy az Útravaló CD az anyaország határain túl született magyar újszülöttekhez is eljut majd, kifejezve összetartozásunkat és a nemzeti kultúra megtartó erejébe vetett hitet.
A lemez első példányát a 2013-ban először szült (Budapest, SOTE I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 0 óra 2 perc), immár háromgyermekes édesanya vehette át, aki Üveges Anna Léna nevét írhatja a borítón kihagyott helyre. Isten éltesse őt sokáig!

Újévi terhesnapló - testesedő intellektus

Szerző: FiloSzofi

31. hét

+ 8,5 kg (volt karácsony előtt, de lesz az már 10 is)

Illustratio by Eline Van den Broeck

Jó régen írtam, mert egy ideig igazán nem történt semmi. Kicsit béna lány, aki éppen terhes - nem lett volna túl szórakoztató, vagy akár tanulságos történet. Aztán felpörögtek az események.

Úgy a 29. hét táján például elvonszoltam magam arra a bizonyos nagyfelbontású ultrahangra a Klinikára. Ki is dobtak, mint macskát szarni. Ekkor esett le, micsoda álszent duma volt, hogy jó az, ha megnézik, nincs abban semmi. (Tudni annyit lehetett, hogy a baba veséi nem egészen voltak egyformák a 19. héten.) A doktornő a napnál világosabban mondott el mindent azzal, ahogy üvöltözött velem: mit képzelek, mit keresek itt ILYENKOR! Tessék terhesgondozásra menni, nekem ezzel semmi dolgom!

Egy darabig törtem a fejem, vajon miért volt korábban olyan borzasztó fontos, hogy megnézzék a babát, most pedig miért vált egyszerre képtelen ötletté. Mikor rájöttem, majdnem köptem egyet az undortól.

A szorongásom viszont csak növekedett, hogy megint le fognak szúrni, amiért nem vettem ezt az akadályt, megint én leszek a rossz diák. Mostanában folyton úgy beszélnek velem, mint egy gyenge képességű tanulóval.

Heti Muníció: Hisztimatyiknak hisztimatyikról

Szerző: Fakirma

 

A karácsonyi őrületben azért akadt egy kedves órácskám Ojóval a kedvenc könyvesboltomban. Dagadtam a büszkeségtől: ahogy kislányommal békésen böngésztük a mesekönyveket, semmi jel nem mutatott arra, hogy négy neveletlen gyerek elgyötört édesanyja vagyok. Minden bizonnyal a pénztárosnő is értetlenül nézte a kosarunkba pottyanó Hisztikönyvet. Nem sejthette, hogy végső anyai kétségbeesésemben szakmai érdeklődésből veszem meg Berg Judit könyvét. A négygyermekes szerzőnő történeteit nem csak azért szeretem, mert az oldalakról vízfejű debilek helyett bájos, szerethető lények mosolyognak ránk. Rumini kalandos élete sok-sok felejthetetlen összebújós estét szerzett nekem és a fiaimnak. Már alig várom, hogy a kislányok agyilag összekapják magukat annyira, hogy értékelni tudják a kisegér kalandjait.

Gondoltam, addig jó lesz nekik a Hisztikönyv. Úgy tűnik, elfogult anya módjára túl sokat néztem ki belőlük: továbbra sem képesek felfogni, hogy a hiszti a világ egyik legundorítóbb tevékenysége, és azonnal le kellene szokniuk róla.