2011. június 22., szerda

Hová lettek a magyarok?

Ma már az index is hozta a hírt, tehát illik komolyan vennünk: gyorsabban halunk, lassabban születünk. (Mármint nem a haláltusák és vajúdások idejét hasonlították össze a megtévesztő cím alatt, hanem egyik sorskérdésünk, a népességfogyással kapcsolatos legfrissebb KSH-adatok jöttek ki.) Valóban, 2011 első négy hónapjában 27.560 gyermek születésére 45.515 halálozás jutott. Nagyon durva!
Noha a szomorú tendenciát régóta ismerjük, a folyamat mégsem mindig kézzelfogható. Tavaly például egy kisvárosnyi népesség tűnt el az országból, ám a térképen idén sincs kevesebb település. A drasztikus csökkenés nem feltétlen érzékelhető a mindennapokban.

2011. június 21., kedd

Az index szalonrasszizmusa



Múlt héten az ELTÉ-n tartották az Európai Konfuciusz Intézetek konferenciáját, aminek kapcsán az index sajátos színvallást tett két, bicskanyitogató hangvételű cikkben.
A stílust hagyjuk, indexes, szilys, jóvanna, 2011-ben ezen nem fogunk kiakadni. Nem is érdekelne, főleg, mert nem vagyok az újsütetű kelet-mánia áldozata, de még freetibet kitűzőm sincs, egész más irányból fogott meg a dolog.

2011. június 20., hétfő

Női mozdulatok

Kislányom három éves múlt, immár ovis „nagylány”. Két bátyja fiúsra nevelte, alig tudok ráerőltetni egy-egy lányosabb ruhát, ha tehetné mindig inkább egy kitágult melegítőt választana, mint egy csinos szoknyát.
Szőkésbarna, kukoricahajra emlékeztető tincsei elől frufrura vágva, hátul lassacskán nőddögélnek. A nyár beköszöntével viszont nincs mese, itt a meleg, „frizura” kell!

2011. június 16., csütörtök

A mártír és a bohócok kora

Nagy Imre sokat látott már. Kis hazánkban a kétezres évek eleje, úgy tűnik, a bohócok kora. 2004. november 4-én Gyurcsány Ferenc, Magyarország első bohócsipkás miniszterelnöke (remélem, még emlékszünk felejthetetlen a táncára!) szólította meg a kivégzett politikust: „Imre! Mit tennél a helyemben?”– felkiáltással. Arról faggatta, vajon „hogyan kell boldogulni ebben a veszekedős világban, hogyan van egyszerre haza és haladás, hogyan van demokrácia és hatékony állam?”

2011. június 15., szerda

Amit nem mondanék a gyerekemnek 1.

"Ígérd meg, hogy...!"
"Megígéred, hogy...?"

Beugrik egy kép, ahogy szemlesütve állok, és azt gondolom, mennyire szeretnék olyan lenni, hogy megígérhessem: "Jaj Istenem, ha képes lennék rá, már most sem csináltam volna ilyen hülyeséget! Nem látjátok, hogy én sem akarom ezt?!"
Rosszabb esetben csak az jár a fejemben, hogy "mindenáron szabadulni ebből a megsemmisítő helyzetből - ha ígéret árán, akkor úgy."

2011. június 13., hétfő

Róma, aranyló nyár

Annyi minden szólt már róla, hogy túlfeszített lélekkel és várakozással érkeztünk. Először jártunk az Örök Városban, és nem csalódtunk.

Ránk szakadt, tébláboló idegenekre. Sodortak a terek, a házak, a templomok, a szökőkutak, az emberáradat, az élő múlt és az izgalmat rejtő jövő. Négy napig merítkeztünk meg benne, mint Anita Egberg a Trevi kútban. El is teltünk szépségével.

Csoda, hogy az operaházi ültető nénitől kezdve az ezoterikus témákban utazó szomszédasszonyon át a decens jogászfeleségig annyi nő kedvence ez a város? Én sem vagyok kivétel.

Pünkösd II.

Lotte kollegina megelőzött pünkösd-témában, itt üt vissza, ha az ember mindig késik, a barátnője meg perfekcionista.
Mert hogy én is azon gondolkodtam, hogy mit lehet kezdeni a pünkösddel itthon. Hiszen még egy hagyományos pünkösdi menü vagy íz sincs, ami mintegy memóriafogasa lenne ennek az ünnepnek.
Aztán még egy kicsit töprengtem, és már szinte örülök, hogy nem menekülhetünk a fakanál mögé, hiszen a pünkösd éppen nem a családi közösségeknek, hanem az emberi hivatás egy másik oldalának szól. Nem a családi tűzhely körül a hívő lélek féltő nevelgetése áll a középpontban, hanem a felnőtt világba menése, kifelé fordulása.

2011. június 11., szombat

Mit kezdjünk az ünnepeinkkel? I. Piros Pünkösd napja

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának…És lőn nagy hirtelenséggel az égből sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.” (ApCsel.)
Bevallom, keresztény ünnepeink közül ez a legnehezebb dió. (Jó, jó katolikus családtagjaim miatt még az Úr napjával is bajban vagyunk, de ott, az igyekezet is lanyhább, hogy karaktert adjunk az ünnepnek.)

2011. június 9., csütörtök

Ki vagy-vagy? 2.

Levendula vagy citromfű?
Levendula. Folytonos kísérletezés a kertben. Olyat szeretnék, mint mondjuk a Balaton-felvidéken. Még nem sikerült. (Lotte)
Te jó ég, ez a kérdés is értelmetlen 30 alatt! Őőőőő, citromfű. (Szofi)
Levendula, a bennem sunyító dauerolt hajú vénkisasszony örömére. (Zafirma)
Rúzs vagy körömlakk?
Hülyén áll a rúzs, marad a körömlakk. De hiába próbálkozom, abból is csak a színtelen jön be. (Lotte)
A rúzshoz még nem vagyok elég kétségbeesett, a körömlakk az idén nyáron köszöntött be hozzám, de még csak a lábon. Először francia lakkal próbálkoztam, mert a finom, ápolt hölgyek mind ilyet viselnek. Aztán jött az ámulat, hogy nem ezen múlik, sőt a koszos láb fehér körömszegéllyel még sokkal visszataszítóbb. Rövid kísérletsorozat után kiderült, hogy nekem az igazán közönséges vörös jön be, remekül megfér a szutyokkal és a bőrkeményedésekkel is. (Zafirma)

Borotva vagy gyanta?
Fura, de a hovatartozás már a kezdetekben eldől. Én nem ismerek áttérőket. Borotva. (Szofi)14 éves korom óta borotva. Az enyém a rózsaszín, az Övé a kék. (Lotte)
Harmadik út a Szőrevő (hivatalos neve azt hiszem, epilátor). A jó anya-jó nő kombó zseniális technikai újítása az „Éhes Szőrevő” nevet viselő vidám családi társasjáték. Természetesen a partit az nyeri, aki adott idő alatt a legtöbb szőrrel eteti meg a mama lábán fel-le szaladgáló epilátort. Már 1 éves kortól ajánlott! (Zafirma)

Virág vagy gyertya?
Virág. Minden mennyiségben. (Lotte)
A poros polcon szottyadozó félig elhasznált gyertya olyannyira lélekromboló látvány, hogy már évekkel ezelőtt száműztem mindet az otthonunkból (hiába, szeretem az egyszerűbb végén megragadni a dolgokat, a por maradt). A múlt hónapban végérvényesen elindultam a lejtőn lefelé: megvettem életem első művirág csokrát. Tehát éljenek a vörös selyemrózsák! (Zafirma)
Idényfüggő, de virág nélkül rosszabb. (Szofi)
Lévai Anikó vagy Makray Katica?
Katica kedvessége és odaadása lenyűgöz. Anikó rejtélyes, hozzá nehezebb lehet utat találni. (Lotte)
Lévai, mert még nálam is több gyereket szült, és mégsem olyan mártírpofa, mint én. (Zafirma)
Apás szülés vagy nem?
Örültem, hogy apás volt. De Neki talán még fontosabb lehetett. (Lotte)
Apa nélkül nem szülök! Legalább lássa az Ember, hogy azért a kilenc hónappal korábbi röpke gyönyörért én viszem el egyedül az egész balhét! (Zafirma)
Fodrász vagy kozmetikus?
Havonta kozmetikus, egyébként nem megyek emberek közé (najó, így se nagyon). A fodrász nem lényeges, az Ember profin festi a szőkét, szükség esetén meg is nyírbál. (Zafirma)
A legjobb relaxáció egy arcmasszázs. Rászoktam. Van, aki nem tudja elviselni más érintését. Én fizetek érte. (Lotte)A hajam a testrészem, ne nagyon piszkálják, meg különben se nyúljanak hozzám! (Szofi)

Csak nézem az özvegyet

Minap a Bazilikában voltunk gyászmisén. Engesztelés az elnökért, Mádl Ferencért. Egy villanásra láttam csak az özvegyet, aki törékeny termete ellenére elképesztő tartással viselte a halállal járó földi tennivalók gyötrelmeit és a temetést, a szentmisét, az együttérzés zuhatagát.
Ültem a férjem mellett és néztem az özvegyet. Minden temetésen rettegett és reménylő kíváncsisággal figyelem az elhunyt közeli hozzátartozóit. Próbálok leolvasni valami örökérvényűt az arcokról, s önkéntelen a sorsomra gondolok.

Ki vagy-vagy? 1.

Rubint Réka vagy hastánc?
Borzalmas a hangja és a műmelle, de rászoktam R.R-ra. Otthon csak "tornanéni". (Lotte)
A hastánc arra jó, hogy először megmozduljon a tömeg.Aztán jöhetnek a keményebb dolgok. (Szofi)

Kifli vagy zsömle?
Kifli, de keresem a gyerekkori ízt. Ha zsemle, inkább az alja. (Lotte)
Kifli. (Szofi)
Kína vagy IMF?
Tertia non datur? (Zafirma)
Hú, de nehéz! "Ha valaminek nem tudsz ellenállni, állj az élére!"- alapon mondhatnám a sárgákat. De nem mondom. (Lotte)
Hogy is volt az, amikor a törökkel szövetkeztünk a német ellen, és fordítva? (Szofi)

Eperjes vagy Rudolf?
Nehéz. Ha az Eldorádóra gondolok, Eperjes. Ha az összhatásra, Rudolf. (Lotte)
Az egyik színész, a másik a Szami. (Szofi)

Teljes kiőrlés vagy fehér?
Le a finomított civilizációval! (Szofi)
A fehér finomabb sütibe. Kenyérfélébe mehet teljes kiőrlés. (Lotte)
Leves vagy főzelék?
Leves! Abban a korban, mikor szeptemberben már eszedbe jut a karácsony, na kb akkorra már mindkettő. (Szofi)
Főzelék. Abból is a spenót meg a tök. Itthon mindenki utálja, így ritkán jutok hozzá. (Lotte)
Budapest vagy vidék?
Budapestre kézbesítenek levelet, Vidékre nem. Szóval, miről beszélünk?Egyébként minden felsőoktatást kivinni Budapestről! (Szofi)
Szeretem Budapestet. De ma már inkább vidék. Biztos korral is jár. (Lotte)
Együttélés vagy nem?
NEM! (Szofi)
Nem. (Lotte)

Késve vagy időben?
Mindig nyári gyerekeket akartam, mert csak. Van két szeptemberi. (Szofi)
Inkább időben: perfekcionista vonás. Néha azért késve, ritkán hamarabb. (Lotte)
Belmondo-Delon?
Belmondo. Szerintem Delon perverz. (Szofi)
Belmondót nagyon szeretem. A ronda, de szexi klasszikusa! (Lotte)

A boldogság festékes bödönben lakik


Végre nyár! Fészekrakási ösztöntől vezérelve (és férjem meg a gyerekek távollétét kihasználva) jön a hirtelen elhatározás: újrafestem a néhol már rozsdálló kerítést.
Elő az ócska pólót, fel a sortot és a baseball sapkát, munkáskesztyűt, és nosza!

Riposzt - rendet a Jobbik fejébe!

Előrebocsátom, ez nem a Jobbikról szól. Még kevésbé arról, hogy kormánypártiskodásból fúrjuk az ellenzéket. De arról igen, hogy a Jobbik történetesen miért komolyanvehetetlen, mint párt. Erre létezik egymondatos válasz: nincsenek elveik, csak alkalmi igazságtudatuk.

2011. június 8., szerda

Intro9 - Család




Csak közhelyek jutnak eszembe: a lényeg, a minden, a dolgok értelme. A gyerekek nevelnek olyan felnőtt-félévé, ők szembesítenek a végességgel, (...) Ezen a ponton álmából felsírt a kislányom. Most mellettem szuszog, tenyeremben érzem hároméves kis bőrének langymelegét. Ki kell próbálni! (Lotte)
Az enyém mozaik. Más néven patchwork. Vagyis nehéz sorsú Telhetetlen Bendőt és Szendvicsgyereket nem az édesapja, hanem egy gonosz mostoha neveli. S hogy a káosz még nagyobb legyen, a betolakodó megjelenése után hamarosan megszületett Királykisasszony és Kórházi Farkas (ezt a nevet Királykisasszony adta húgocskájának nem sokkal a szülészetről való hazatérésünk után, pszichológusok most örüljetek!). Nem gondolom, hogy ez a normális család. Sem hogy az ideális. Néha szívfájdító, máskor vicces, rendszerint átláthatatlan, jó terep a játszmázásra és a határok feszegetésére. Viszont türelemre, toleranciára, rugalmasságra, nagyvonalúságra, gyors problémamegoldásra, hatékony kommunikációra nevel, és elfér benne nagyon sok szeretet. S ahogy az egyszeri majommama mondta: „szőrős is, szaros is, de mégiscsak az enyém”. (Zafirma)

A család az, amivel egy jó nő össze tudja egyeztetni a bridzselést, a hegymászást, a vitorlavarrást és pszichológushoz jár miatta.
De én nem ez alatt a definíció alatt vagyok boldog. Ja, boldog vagyok – a családom miatt. (Szofi)



Intro8 - Munka


Hmm. Eredmények és kudarcok terepe. Hullámvölgyek. Sokszor eszembe jut egyik kedvenc sorozatunk, a Yes, Minister… (Lotte)
- Dolgozni márpedig jó! Feltéve ha…Emlékeztek a Kaland, játék kockázat könyvekre? (Ha a baloldali ajtót választod, lapozz a 146. ponthoz, ha inkább megküzdesz az orkkal, lapozz a 328-ra.) Amikor elindulsz egy meghatározott munícióval, fegyverekkel, arannyal, varázsszerekkel, és át kell jutnod egy labirintuson. (Szofi)
Tapasztalataim szerint nem nekem való elfoglaltság. Világ-megváltani olyan snassz pénzért. Néha azért megpróbálom, örökös kezdő lelkesedéssel, mert mire beletanulok, gyorsan szülök egy gyereket.
(Zafirma)

Intro7 - Férfi

Mivel lehet mostanság kiüldözni a világból? Mondjuk a gender mainstreaminggel. Aki nem tudja pontosan, mi ez, magyarázatul csak annyit, hogy ez a kép abban az ideológiai ámokfutásban érvényét veszti. A biológiai nem tagadása, az 1-es, 2-es szülők világa. Engem hagyjanak ki ebből, nekem férfi kell! (Lotte)
(elismerően) Igazi Férfi!
(megvetően): Férfi.
(Szofi)
Azt hiszem, nem vagyok az az igényes típus. De ez nem volt ám mindig így! Kezdetben vala a Férfi, hozzám hasonló világnézettel, bölcs tekintettel, fergeteges humorérzékkel, családorientált magatartással, herkulesi testtel, bőkezű lovagiassággal. Később, ahogy az igények csökkentek, a paraméterek sem estek olyan szigorú elbírálás alá. Hosszú ideig állta a sarat a „legyen nálam okosabb” elvárás, aztán egy szép napon ezt is ejtettem az egyre rövidülő listáról. Egészen sokáig tartotta magát a „ha már nem jóképű, de legalább ne legyen kövér” kritérium, mondanom se kell, hogy az Ember tekintélyes pocakkal büszkélkedik.. Az elmúlt években következetesen ragaszkodtam ahhoz, hogy a Férfinak legyen két lába, de most már ebben is elbizonytalanodtam. Azt hiszem, nem lennék olyan szőrösszívű, ha fél lábbal is el tudna kocogni a postára befizetni a csekkeket és időnként kivinné a gyerekeket legelni a játszóra...(Zafirma)

Intro6- A Pápa

Nagyon szép kép. Szögezzük le: református vagyok, de akkor is Ő A Pápa, aki ez enyém is egy kicsit. Hogy is hangzik a jelmondata? Totus Tuus. Egészen a Tied! De jó is lehet! Hol vagyok én ettől?
(Lotte)
- Sokáig azt hittem, hogy a pápa ab ovo olyan, mint A Pápa. Aztán felnőttem, ő meghalt, és az egyházat nem tartja többé egy szent Atlasz. Mondom felnőttem, és így is merek az ég alatt sétálni.
Jó reklám volt Jézusnak, és még a „ Nem-Menő Katolikus Egyházat” is el lehetett vele adni. (Szofi)

Intro5 - rendszerváltás

Összefügg az előzővel. A búvópatak nem tőlem ered. Felmenőim folyamából csordogált belőle. Politikai élményeim a falurombolás elleni tüntetésben gyökereznek, ez 16 éves koromra elvezetett az Ó utcai barakkhoz. Aztán az első politikai csalódás: egy hódmezővásárhelyi IDF-es konferencia. A vezérfonal azóta is ugyanaz: legyen jó magyarnak lenni! (A rendszerváltás eufóriáját idéző zseniális plakátot cellux darabkák erősítették pesti lányszobám falához, ahonnan néhány éve vidéki családi házunk pincéjébe költözött. Vajon a gyerekek mit gondolnak kövér kalapos bácsiról?) (Lotte)
Bizonyos szempontból több közöm van egy mai hatvanashoz, mint egy húszéveshez. Ez a bizonyos szempont pedig, hogy érti - nem érti. Nem érti? Na, nem mintha a politikát értettem volna, de szívtuk a levegőt. Egyszer még ezért fognak a mai húszasok a kisöpörni. „Egy kutya ezek mind!” – felkiáltással. Hiába sopánkodunk majd, hogy ez halálos sértés. Ja, és nemcsak a politika: Szekták, mozgalmak, összeesküvés-elméletek. Mindenki az utcán: gruftik, punkok, térítők, költők, hajléktalanok, mozgalmárok. (Szofi)
Ugyanolyan fiatal és zöldfülű voltam, mint a mi kis demokráciánk: csapongtak az érzések, jól megfért egymás mellett az ártatlanság és az ambivalencia, az eufória és a szomorúság. No nem az úttörőnyakkendőt és a sutyi-hittanórákat sirattam. A rendszerváltás nem csak az optimista jövőbetekintés volt, hanem valaminek a vége is. Valószínűleg mindenki búcsúzott valamitől. Ki ettől, ki attól. Én személy szerint női identitásom és mára már túlburjánzó kacérságom megalapozóitól. Az én kis „elvtársak vége”- sztorim dióhéjban: iskolánk közvetlen szomszédságában egy szovjet laktanya éktelenkedett. Amilyen mázlista vagyok, az én életemben a zsarnok megszállók fiatal, szemtelenül vigyorgó és füttyentgető aljósák és szerjózsák formájában öltöttek testet. A többi tinilánnyal együtt vihogva lógtunk az iskola ablakaiban, csábosnak szánt mosollyal és szempilla-rebegtetéssel próbálgatva épphogy bontakozó női csáberőnket. Így nyertek értelmet a dögunalmas orosz órák is, hiszen bőven volt rá alkalmunk, hogy a kaszárnya előtt fenekünket billegetve, vagy a sarki trafikban dianás cukorkáért sorban állva kezdetleges nyelvtudásunkat is tökéletesítsük. Nem vagyok rá büszke, szánalmas kis történet, viszont remek példa arra, hogy jing és jang simán átszabhatja az egészséges határokat. Van még egy pozitív hozadéka a sztorinak: nem csak a fenékriszálást tanultam meg, hanem ekkor kezdett derengeni bennem a felismerés csírája, miszerint a világ dolgai rendszerint nem fehérek, vagy feketék. (Fakirma)

Intro4- Széchenyi István




A bennem lakó Alkotó idolja. Búvópatakként fel-fel bukkan, mindig más formában. És a legszebbet adja: a Lelkesedést, ami ma sajna nem divat. Jó lett volna egy napórát állítani neki tavaly, a 200. évfordulón. Az elképzelt számlapon a megvalósult tettek szerepeltek volna. De ez nem valósult meg. (Lotte)
Nagy szerelem! 18 évesen mindent elolvastam róla. Ő értette, mi a tapasztalás: a késleltetésben, az alkotó potenciálban, sziklás partnak csapódva a tengeren.
Mást nem írok, mert a nagy rácsodálkozásaim azóta hivatalos szlogenekké váltak.(Szofi)
Nekem nem csak a Legnagyobb Magyar.
Gyermekkori álmos ebédutánok a nagyszülői házban.
Poros könyvillat, nagy régi kényelmes fotelek, amelyekben olyan jó „bekucizni”.
Nagyapa, a polihisztor, igazi Széchényi-rajongó, hosszasan mesél Róla.
Mi unokák elégé unjuk, de jól neveltek vagyunk, csak néha tekintünk ki lopva-lopva az ablakon, a szomszéd srácok már kint játszanak..
Még nem tudjuk, hogy a szomszéd srácok felejthetőek, Nagyapa és Széchényi nem. Ők a borongós délutánokkal karöltve beköltöznek a legszebb gyermekkori emlékek közé.
(Zafirma)

Intro3-Női(es)ség


Persze-persze: intellektus, meg lelkiek és egyáltalán. De közben belül a zsigeri vágy: működjön és hasson a nőiességem. Napi szükséglet. (Lotte)
Én igazából az a lány vagyok…, aki lenne Jeanne Moreau, de sajnos túl vastag a lába. Voltam BénaBéla, de Királynő is – egy nagy piros virág a hajamban volt már nevetséges, de nagyon helyénvaló is. (Szofi)
Nekem minden etapban más és más. A jelenlegi „itthon-vegetálósban” a kritériumok némiképpen minimalisták: 1. Itthon sem húzok macinacit. 2. Könnyekig sértődöm, ha a kölykök beszólnak („Jaj, mama, ebben a lila ruhában annyira ciki vagy, olyan igazán öreges!”) 3. Az éjszakai szellemjárás közepette próbálok arra vigyázni, hogy a hitvesi ágyban közém és az Ember közé egy gyerek se kerüljön. 4. Ha várható a gázszerelő, vagy az ebédhordó fiú, akkor a legminibb miniszoknyámat húzom fel (ha éppen beleférek).
Azt hiszem, ennyi. (Zafirma)

Intro2-Cseh Tamás

Eszmélés, sejtelmes megértés dalban. Nem rajongás, azt hiszem nem is tudok olyat: misztikus belső utazás, önismeret. Furcsa dolog: valakik kimondatlanul kimondják helyettem azt, ami közben nem kimondható. Aztán két éve a halállal való találkozás, azóta is nehezen múló borzongással. Rossz, hogy nincs. Az pedig még inkább, hogy ez is megszokható. De szívmelengető, mikor a gyerekek homokozás közben néha mit sem sejtve dudorásszák: Óh, a Balaton, régi nyarakon… (Lotte)
A felnőtt kor küszöbén. Narkotikum, órákon át szól. Csapdába esett nagyvadak, vergődnek, a nemes-kecses vadállatok. Férfias élet-halál tusa, nekem ebben nem lesz részem, valamiből én már kimaradtam. Még utánuk kapkodunk, mi értjük, mi nem felejtünk el titeket! Szabadság nemcsak kifelé van. (Szofi)

Intro1 - Gyerekkor



Mai harmincas, valahai meggypiros, bohócszájú gyerek. Meggy Márka? Érzem az ízét, lehunyt szemmel végig tudom tapogatni az üveg recéit. Alapvető, érdem nélküli élmény: az utolsó generációhoz tartozom, akik már tanultuk, de még éreztük is a Kádár-korszakot. (Ha már üdítő: édesanyámat lehet szidni a Queen Cola miatt.
(Védelemként egy titkos infó: a vakteszteken rendre verte a Coca Colát!) A gyerekkoromat semmiért nem adnám! (Lotte)

Nem foghatom erre a jelenlegi lelki nyomoroncságaimat. Teljesen rendben volt, sok rokonnal, nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatesókkal, síeléssel, Balatonnal, háromévenként nyugat-európai sátorozós körutakkal, BÁV-ban beszerzett nadrágkészlettel. Talán egy kicsit szeretgethettek volna többet, vannak családok, ahol nem divat az ölelés. (Zafirma)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...