Szerző: Fakirma
Más rendes családokhoz hasonlóan mi is készülünk az ünnepekre. Nem csak a titkos csomagok gyűlnek a szekrények tetején, hanem lélekben is igyekszünk a toppon tartani magunkat. A küzdelem távolról sem zökkenőmentes, de hülyén is érezném magam, ha az lenne. Mellesleg így is elég hülyén érzem magam. Mifelénk az adventi koszorúval kezdődik az ünnepi cívódás sorozat:
Pirosak, lilák avagy zöldek legyenek a gyertyák?
Giccsparádés vagy hithű waldorfos legyen a díszítés?
Ki nyomja a ragasztópisztolyt?
A gyertyák egymás mellett katonásan, vagy a koszorún szimmetrikusan elosztva álldogáljanak?
A lányok születése előtt az egyik évben az egyik, a másik évben a másik fiú menedzselte a koszorúnkat, így általában egészséges mennyiségű balhéval úsztuk meg a kreatív hadműveletet. Négy gyerekkel a vetésforgó idióta ötlet lenne, az egyszerűség kedvéért idén én vettem meg az ikeás gyetyákat, ragasztópisztolyozás helyett egy cserépedényt szórtam tele fenyőgallyakkal, a gyerekek pedig kedvükre ganajkodhattak a karácsonyi díszek között. A végeredmény esztétikailag hagy némi kívánni valót maga után, viszont koszorúnk gyorsan, olcsón és feszültségmentesen nyerte el végső formáját:
A lányok születése előtt az egyik évben az egyik, a másik évben a másik fiú menedzselte a koszorúnkat, így általában egészséges mennyiségű balhéval úsztuk meg a kreatív hadműveletet. Négy gyerekkel a vetésforgó idióta ötlet lenne, az egyszerűség kedvéért idén én vettem meg az ikeás gyetyákat, ragasztópisztolyozás helyett egy cserépedényt szórtam tele fenyőgallyakkal, a gyerekek pedig kedvükre ganajkodhattak a karácsonyi díszek között. A végeredmény esztétikailag hagy némi kívánni valót maga után, viszont koszorúnk gyorsan, olcsón és feszültségmentesen nyerte el végső formáját:
