Természetesen jó

Szerző: FiloSzofi


Bú nagy komolyan a szemembe nézett, és azt mondta: "Én nem szeretnék semmit karácsonyra, nekem mindenem megvan. Inkább adni szeretnék a Jézuskának, meg rajzolni az angyaloknak." Az öccse úgy nézett rá, mint egy komplett őrültre, de már hozzá van szokva a nővére dilijeihez, így ezt is egy fejcsóválással elintézte. Ő még csak ötéves, az efféle önmagunk fölé emelkedés még távol áll tőle. Az ő horizontján a jóság a nap (kis platonista), és ami abból részesül, az jó. Az árnyékos oldal pedig a rossz.

Vasárnap ovis misén voltunk, ahol az atya igazi jezsuita lelkülettel, úgy jött a kicsik közé, mint hittérítő a bennszülöttekhez. Nem akart mást átadni, mint Jézus üzenetét, a köré épült kultúrát egyelőre mint saját személyében civilizált képviselte, a kicsiket békén hagyta vele. Így az ovisok is megfogható üzenettel, és jóra való elszánással indultak haza. (A szülők kissé lestrapálva az általános zsongástól, de majdnem olyan elszántan.) Szent Erzsébet rózsacsodáját játszották el, és a végén, az oltárra tett kenyerekből valamennyien ettünk egy törésnyit. Ezek voltak a jóság-kenyerek, amik garantáltan megjavítanak mindenkit, aki eszik belőle. Legalábbis egy időre. Fí ugyan, időről időre rákérdezett, hogy mikor megyünk már haza, de azért a jóság-kenyérből nagy gondosan megőrzött egy darabkát a papájának.

Árpádházi Szent Erzsébet

Szerző: Fakirma

Nagy kedvencem Árpádházi Szent Erzsébet, s már hetek óta készülök arra, hogy november 19-én írok Róla egy bájos bejegyzést. A szent elhatározás óta egy visszatérő rémálom kísért, amelyben  megjelenik szemem előtt az Onleány Társasblog főoldala egy hatalmas Szent Erzsébet képpel, s kiderül, hogy mindig napra kész Lotténk megelőzve engem már rég felpakolta az aktuális Szent Erzsébet megemlékezést. Most itt a várva várt nap, amiből már csak két óra van hátra, és a poszt még sehol, se Lottétól, se tőlem. Szóval most muszáj villámgyorsan megírnom.

 Erzsébetnek több okból is rajongója vagyok. Számomra a legszerethetőbb jellemzője, hogy kilóg  a búval bélelt női szentek népes táborából. Észevettétek már női szentjeink sztereotip sorsát? Az aktuális szent először eljegyezi magát Jézussal, aztán el akarja venni őt feleségül a gazdag pogány gonosz városi elöljáró, ő nemet mond, megkínozzák, továbbra is nemet mond, aztán szegény meghal kínok közepette. Szörnyen földhözragadt vagyok, talán ez lehet az oka annak, hogy ezek a történetek mélyen megrendítenek, s mindig arra gondolok, talán célszerűbb lett volna hozzámenni a gazdag gonoszhoz, s életben maradva inkább valami jót cselekedni.