Első vagy másodfokú? Hangzott annak idején a gyakori kérdés. Nem, most nem korrupciós ügyek bírósági döntései fokaira gondolok. Az „uncsitesóság” mára kiveszőben lévő rokonsági formájára.
![](http://1.bp.blogspot.com/-KvuJ_YAaoSs/TfYb0hrGgDI/AAAAAAAAAGQ/2o1CmWC8GTc/s320/uncsites%25C3%25B3k.jpg)
Nekem
sem volt sok. Emlékszem, voltak, akik tíz fölötti számmal
büszkélkedhettek, nekem mindössze három adatott. De sajna, a gyermekeim
számára (és egyre többen vannak ezzel így) teljesen ismeretlen a
fogalom: unokatestvér. Ilyen-olyan okoknál fogva nincs (még?) nekik
ilyen, sőt, a közelebbi családban egyáltalán nincs más gyerek rajtuk
kívül, holott a szülőképes korosztály nagyobb létszámban jelen van.
Pedig
még a hetvenes években születettek többsége is biztos, hogy rengeteg
emléket őriz: fogatlan gyerekek vigyorognak egy szakadt fényképen, nagy
bandázások a nagymama vidéki otthonában, fogadalmak, vérszerződések és
árulások, játékcserék és összeveszések.
A
szocializáció egyik ritkán emlegetett, de fontos terepe a család más
(nem testvér) gyermekeivel való kapcsolat: bepillantás egy másik család
életébe, nevelési módszereibe, szokásaiba. A népességfogyás egyik
tapintható hatása, hogy megfogyatkoztak, eltűnőben vannak az
unokatestvérek. A népességfogyással ez is elvész. Kár érte!
2 megjegyzés:
Nem akarok dicsekedni, de nekem rengeteg unokatesóm van, és azoknak rengeteg gyerekük, nekünk (nekem és a gyerekeimnek) ők jelentik a legjelentősebb szociális közeget. Nincs olyan nap, amikor minimum 2-3 ne fordulna meg nálunk. Nagyon emberbarát közeg, nagyjából ez az egyik fő ok, amiatt még nem kattantam meg teljesen.
Irigyellek! Nálunk "csak" egy pocaklakó másodunokatestvér van kilátásban...
Megjegyzés küldése