2011. november 27., vasárnap

Unhatatlan uncsitesók

Szerző: Lotte


Első vagy másodfokú? Hangzott annak idején a gyakori kérdés. Nem, most nem korrupciós ügyek bírósági döntései fokaira gondolok. Az „uncsitesóság” mára kiveszőben lévő rokonsági formájára.


Nekem sem volt sok. Emlékszem, voltak, akik tíz fölötti számmal büszkélkedhettek, nekem mindössze három adatott. De sajna, a gyermekeim számára (és egyre többen vannak ezzel így) teljesen ismeretlen a fogalom: unokatestvér. Ilyen-olyan okoknál fogva nincs (még?) nekik ilyen, sőt, a közelebbi családban egyáltalán nincs más gyerek rajtuk kívül, holott a szülőképes korosztály nagyobb létszámban jelen van.
Pedig még a hetvenes években születettek többsége is biztos, hogy rengeteg emléket őriz: fogatlan gyerekek vigyorognak egy szakadt fényképen, nagy bandázások a nagymama vidéki otthonában, fogadalmak, vérszerződések és árulások, játékcserék és összeveszések.
A szocializáció egyik ritkán emlegetett, de fontos terepe a család más (nem testvér) gyermekeivel való kapcsolat: bepillantás egy másik család életébe, nevelési módszereibe, szokásaiba. A népességfogyás egyik tapintható hatása, hogy megfogyatkoztak, eltűnőben vannak az unokatestvérek. A népességfogyással ez is elvész. Kár érte!

2 megjegyzés:

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Nem akarok dicsekedni, de nekem rengeteg unokatesóm van, és azoknak rengeteg gyerekük, nekünk (nekem és a gyerekeimnek) ők jelentik a legjelentősebb szociális közeget. Nincs olyan nap, amikor minimum 2-3 ne fordulna meg nálunk. Nagyon emberbarát közeg, nagyjából ez az egyik fő ok, amiatt még nem kattantam meg teljesen.

Lotte írta... [Válasz erre...]

Irigyellek! Nálunk "csak" egy pocaklakó másodunokatestvér van kilátásban...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...