 |
| Tanul a gyerek |
Amikor Kisszendvics rajztanárnője telefonált, hogy a jövő héten fáradjak be hozzá egy kis beszélgetésre,
ijedtemben felhagytam szénhidrát diétámmal, és betoltam egy doboz bon-bont. Amikor megtaláltam fiam több hetes
intőjét, az absztinens életmódnak is vége szakadt. Erős jellemem bizonyítéka, hogy az ellenőrzőben éktelenkedő, nagyjából egy tucat egyes, kettes és hármas osztályzat felfedezése után sem gyújtottam rá a cigarettára. Helyette üvöltöttem, csapkodtam, fenyegettem és penitenciákat köpködtem a
levegőbe. Mély önismeretemnek hála, azt is beláttam, hogy
Elkeféltem a nevelésedet, te büdös
kölyök!
Ügyesen a bűnbakot is villámgyorsan előráncigáltam,
Ügyesen a bűnbakot is villámgyorsan előráncigáltam,
Etikán nem tanultátok, hogy csak
az ocsonda férgek lapítanak az anyjuk előtt, ha elkövetnek valami disznóságot?
Nem, nem tanulták. Viszont készítettek egy szép rajzot a bolygónkra látogató ufóknak. Legutóbb pedig verset írtak. Bármiről. Szendivcsgyerek a lepkepurciról. Aggodalmaskodtam némileg a témaválasztás miatt, de a kölyök megnyugtatott,
Ne aggódj mama, ezzel a tanárnővel nem
lesz semmi gondod, ő azt is megengedi, hogy etika órán a szemetes kosárban üljek.
Megnyugodtam. Jövő héten azonban
a rajztanár vérben forgó szemeibe fogok nézni. Azon gondolkodom, létezik-e nyerő taktika? Na jó, nyilván ez túlzás, a kérdés inkább az, hogyan úszhatnánk meg a legkevesebb fájdalommal?
a) Offenzív stratégia
a) Offenzív stratégia
Nem megyek be a rajztanárnőhöz, ellenben meglátogatom az etikát tanító kollégát, és leüvöltöm a fejét felelőtlen oktatási módszerei miatt.
b) Defenzív stratégia
b) Defenzív stratégia
Bemegyek a rajztanárhoz, s behúzva fülem-farkam bocsánatért
nyökögök. (Utána a legközelebbi Nemzeti Dohányboltba veszek magamnak egy doboz cigit.)
c) Hárítás
c) Hárítás
Menjen be a gyerek apja, elvégre a
kölyök tőle örökölte az elviselhetetlen természetét.
d) Konstruktív gondolkodás
d) Konstruktív gondolkodás
Menjen be Ember, hátha
megesik a tanárnő szíve Szendvicsgyereken a két méteres gonosz mostoha láttán.
e) Kerülőutas megoldás
e) Kerülőutas megoldás
Nem megy be senki, megvesztegetem a helyi
iskolapszichológus kolléganőmet: ha szakvéleményt ír arról, hogy a fiam önhibáján az én hibámon kívül vált antiszociális barommá, akkor bevállalom az egész éves munkahelyi
adminisztrációjának megírását.
f) Problémamegoldó gondolkodás
f) Problémamegoldó gondolkodás
Mielőtt bemenne bárki is, beszerzem Kisszendvicsnek az új rajzfelszerelést a
szeptember elején elkallódott helyett.
g) Kognitív disszonancia redukció
g) Kognitív disszonancia redukció
Nem mindegy, bemegy-e valaki?! József Attilát is kirúgták az egyetemről, mégis öngyilkos halhatatlan lett.
h) Szublimálás
h) Szublimálás
Bemegyek basszus, aztán írok egy posztot ebből az egész kínos történetből!
k
i)
10 megjegyzés:
Egyetlen gyereket ismertem, aki mindig megmutatta az ellenőrzőjét a szüleinek. Én voltam az.
Az én gyerekeim ellenőrzője
- elveszett
- beszedték
- ellopták
- az iskolában hagyta
- véletlenül elcserélte máséval
- az osztályfőnök azt mondta h csak havonta egyszer kell aláíratni
- elszakadt, ráömlött valami, egy galád osztálytárs összefirkálta
- még nem kapták meg, biztosan hiánycikk.
Nincs nagyobb találmány az elektronikus naplónál.
A napnál is világosabb, hogy mindenről az etika tanár tehet:) Ocsmány önző szempontból javasolnám a h jelű megoldást.
Kriszta
:))) Kriszta, ha jól sejtem, Te röhögsz rajtam!:)
Soha, de soha nem akarok több ellenőrzőt látni, főleg azért, mert nem a gyereket, hanem engem minősít.Még nem tudom, milyen mesét találok ki, hogy ebben a tanévben miért most, november elején láttam először a gyerekem ellenőrzőjét.
Én-e? Veled sírok! Ugyanakkor végtelenül kíváncsi vagyok, hogyan folytat pedagógiai pszichológiában (és még sok egyéb másban )járatos szakember gyümölcsöző párbeszédet saját gyermek ügyében pedagógussal. Nekem nem szokott sikerülni. Úgyhogy gerinctelenül - és sajnos sikertelenül -bujkálok az x tanárnővel folytatott reménytelen párbeszéd elől, keményen vágnám a véleményemet z tanárnő arcába, helyette udvarisan mosolygok, és bólogatok, w tanárnő arcára meg összeugrik a gyomrom, nyilván elfojtás lehet a dologban. Rosszul csinálom na, úgyhogy megérett a helyzet egy jó kis tanfolyamra. K.
:))) Jaj, én pont ugyanezt teszem. Egyébként hívott pénteken az angoltanárnő is (állítólag zűrök vannak a fiammal), mondtam, hogy remek, szerdán úgyis megyek a kollégájához, akkor hozzá is beugrom. Ezerrel agyalok a nyerő stratégián. Arra jutottam, hogy nincs. Kriszta, ebből csak szarul jöhetünk ki.:(
Egyébként MIT VÁR ilyenkor az illető tanár tőletek?
Meséljetek, még előttem az élet!
Gondolom, hogy törődjek többet a büdös kölykömmel. Mellesleg teljesen jogos a kérés.
Mindennek az óra a fogorvos! Ha nem kellene órákat várni rá, és az az idő a gyerekre fordítódna... Na, ugye? :D
Bocsánat! Nem óra, oka...
Hát kedves Szofi, magam is tanácstalan vagyok olykor, mit is akarnak tőlem. Ha csak az utóddal kellene törődni, nem is állnék rosszul, már mennyiségileg. Hamar meggyőznek, hogy inkább a minőséggel van baj. Mármint a szülőkével, meg a gyerekével -ez ugye már majdnem szervesen következik az előzőből. A szülő dolga, hogy megnevelje a gyerekét úgy, hogy az iskolában csillogó szemmel, szivacsként igya a tudást és kellő helyen és időben ki is facsarja magát. Véletlenül se találjon ki semmi hülyeséget, s ha mégis azt ne ossza meg a körülülőkkel. Néhány esetben tudtam megfejteni, mit várnak tőlem. Néha egyszerűen szégyellnem kell magamat. Pl. ha korpa közé keveredett az utód és én nem tiltottam meg erélyesen. Máskor arról próbálnak meggyőzni, hogy rosszul látom a szemem fényét. Nem is olyan okos. Ritkábban, hogy okosabb mint gondolom, csak nem elég motivált. Vagy nem elég bátor. (Tetszett volna kevésbé bedöngölni az agyagba.) Vagy hogy nem az óra unalmas kórosan, hanem a gyerekem küzd aktivitás és figyelemzavarral és loghorreaval. (Ha a beszélgetés közben nem kellene néhány ásítást elnyomnom,szívesebben hinném el a második variációt). Néha közösen gondolkodunk. Miért utálnak/nem tanulnak testületileg egy-egy tárgyat.(Szerintem a "meg fogtok dögleni" típusú belépők szeptemberben jól alapozzák a szimpátiát). Ki a hibás, ha egy tárgyból még a jobbak is rosszul állnak/és vagy nem tudnak semmit? (Megfejtés: a gyerekek.) Igazságtalan lenne a panoráma, ha nem említeném a jó beszélgetéseket, mert voltak, és kevés dologgal lehet annyira boldoggá tenni a kedves/kedvetlen szülőt (engem), ha találsz valami jót a gyerekében,netán dicséred is, és süt rólad, hogy szereted a haramiát. K.
Megjegyzés küldése