Príma Primisszima: Nádler

Szerző: FiloSzofi

Nádler István: Tandori Dezsőnek 2007.

Nem vagyok egy sms-szavazós típus, meg a díjátadókat sem szoktam követni. Az idei Príma Primisszima díjra mégis figyeltem, talán a facebook miatt. Renszeresen jöttek a tájékoztatások, hogy kire lehet szavazni, és mikor ott van az orrod előtt, akit szeretsz, akkor már olyan szívesen mondja ki az ember, hogy Igen, persze, őt el kell ismerni, éljen, éljen! Szavaztam is Feri atyára, hiszen ő is megtett értem ennél sokkal többet. Azt persze nem tudom, hogy neki ez jó-e, de úgy fogtam fel, hogy írni egy sms-t annyit jelent: köszönöm! Aztán másokra nem szavaztam, talán mert hiányzott a személyes elkötelezettség. De arra azért rácsoálkoztam, hogy "jé, a művészeti ágak egészen külön szerepelnek, és jé, van képzőművészet is, hogy Nádler Istvánra kellene szavazni."
Bevallom, nem szavaztam, de érdekes látni, hogy akik szavaztak, azok közül is legtöbben rá gondoltak. Vajon miért? Vajon mind szakmabeliek?

Én úgy látom - de javítsatok ki, ha nincs igazam -, hogy a kortárs képzőművészet igen kevéssé inspirálja a szakmán kívüli szellemi életet. Magamban még azt is kimondtam, hogy a hagyományos képzőművészet helyét a design vette át, kicsit elművésziesítve is ezt a fogalmat. A design, mint az életben vágyott közérzetünk megjelenítője, életnívónk felettes énje, vagy az ehhez való ironikus hozzáállás, vagy valami hasonló. Jóval több, mint formatervezés.

Szóval én még soha életemben nem hallottam senkitől, aki szegről-végről nem tartozik a művészekhez, hogy mennyire szereti ezt vagy azt a kortárs képzőművészt. Tényleg. Talán az is szerepet játszik ebben, hogy azt a léttapasztalást, amiből kirobbantak a neoavantgárd festészeti irányzatok nyugaton, nem lehet úgy lefordítani, ahogy az irodalmat, ahol a nyelv kiemeli az azonost, az ismerőst, a felismerhetőt. Csak abban rezeg tovább, akinek eleve vannak hozzá receptorai. A vizuális tapasztalatra süket maradhatok a látvány előtt is, ha van elég tér :)

Miért lehet hát szeretni Nádler Istvánt? Festett-e "szép" képeket?

Szegény Van Gogh, csúnya Gaugin és a többiek

Szerző: FiloSzofi

A november 24-ig látható kiállítás félszáz francia és közel hetven magyar remekművet tár a látogatók elé. A Magyar Nemzeti Galéria történetében még soha nem volt ilyen széleskörű és átfogó tárlat, ahol együtt lettek volna láthatóak az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mestereinek alkotásai.

Elmentünk a gyerekekkel megnézni az impresszionistákat a Nemzeti Galériába. Ilyenkor mindig egy kicsit bajaban vagyok, mert egy rakás kulturális alapvetést kell instant eléjük vetnem, ami ilyen formában meglehetősen értelmetlennek látszik:
- Ez egy nagyon fontos, forradalmi korszak volt a festészet történetében.
- Ezek nagyon értékes képek.
- Ő egy nagyon híres festő.
- Elvárás, hogy képnézegetés közben csendben legyünk.



Persze, nem így vezettem fel a programot, gondolhatjátok, de azért előkerülnek ezek az állítások valahogy. Elég, ha csak az elnevezést próbáljuk meg lefordítani valami értelmes, ötévesnek is befogadható jelentésre. Tényleg furcsa, hogy mai napig hajlongunk egy olyan egyszerű gesztus előtt, hogy a kedves festők fogták a cókmókot, és kimentek festeni a szabadba. Az ötéves Fí nem tudott elképzelni más indokot, mint hogy addig nem engedték a rendőrök. Pedig nem, a művészeti forradalmak nem a rendőrség megnyerésével kezdődnek. Azt hiszem, az pont nem érdekelte volna Párizs őreit, ha valaki rajzolgat a parkban. Az, hogy profán meztelenséggel reggelizik egy alak az Akadémia éves Szalonján, még ha csak vászonra festve is, az már sokkal inkább.

Hogyha ugyanezt művelné, de beöltözve régi görög jelmezbe, akkor minden rendben volna, na, ezt aztán igazi kihívás megértetni! Ahogy azt is, mi köze van ennek az egész sztorinak azokhoz a rendkívül békés témákhoz, amelyek ezen a kiállításon láthatók, mint pipacsok, vízililiomok, szénaboglyák és kikötőben ringatózó hajók. Az a néhány alak, aki mégis feltűnik, a táj része, vagy állig fel van öltözve.

Gonolatfakasztó akasztó

Szerző: FiloSzofi

A minap ezzel a termékkel találkoztam egy internetes áruházban. 3825ft. Megdobbant a szívem, és frissítő szél kavarta fel agyamban az avart.
Nektek mi ugrik be egy palackszárítóról, avagy csészetartóról?


Termék részletei

• Méretek: magasság 30 cm
• Súly: 0.7 Kg
• Anyag: kovácsoltvas

Garantált minőség.

Narancsbőrös Mennyország

Szerző: Fakirma

Halottak Napja környékén sokat gondolok a Mennyországra. És egyébként is, naponta legalább ötvenszer, amikor felkocogok lakásunk alsó szintjéről a felsőre. Mindig megmelengeti a szívemet a mi saját kis házi freskónk, s arra gondolok, hogy Odafent nem várhatnak ránk mások, csak ilyen vidám, pufók és szőröstül-(narancs)bőröstül gondtalan angyalkák:

Mészáros Zsófia alkotása

Veri-e a magyar lány a magyar medvét?

És mackó fronton hogy állunk? Állja-e a sarat a magyar medve a nemzetközi mezőnyben?

2008 nyarán Stuttgartban sétálgattunk, ahol legnagyobb megdöbbenésünkre egy rakás mackóba botlottunk. És képzeljétek, nem a már jó pár korsóval magunkba döntött sör űzött tréfát velünk! Az Egyesült Mackó Haverok (United Buddy Bears) kiállításán egy főtérnyi kipingált fenevad tárta felénk hívogató mancsát. 149 nemzet alkotta meg saját mackóját a világösszefogás jegyében.

Nekem ez a kínai nagyon bejön! Tekintélyt parancsolóan elegáns
 és feltámad bennem a vágy, hogy kicsit hozzá bújjak.

És persze a jótékonysági aukción jó pár elkélt belőlük. Te kiállítanál egy ilyet a kertedbe mondjuk a mogyoróbokor és a felfújható gyerekpancsoló közé?

No és a magyar? A beton frufru hiányzik, s egy kicsit olyan, mintha néhány hasmenéses madár megszállta volna a szerencsétlent. Hát matyónak semmiféleképpen sem mondható. De azért édes, és igazi hazai áru! Remélem, a szíved megdobban!
Magyar népnek magyar medvét!

KitűNő - szeredi Ambrus Noémi textilművessel beszélgettünk

Kézművesség vagy művészet?

A munkahelyen ülve cseng a telefon, egy kedves barátnő hív. Csak egy perc, de most azonnal üssek be a keresőbe egy nevet, nézzem meg, mit dob ki a gép: csodákat fogok látni! Engedelmesen és kíváncsian teszek eleget a szelíd erőszaknak. A keresés egy számomra ismeretlen névre szól, de szeredi Ambrus Noémi miatt érdemes volt megszakítani a munkát. Nem sokkal későbbi találkozásunk ugyanazt az érzést kelti bennem, mint az alkotásairól készült képek: szépre és jóra született. 

Kezdhetem egy fura kérdéssel? Miért fontosak a tárgyak? 

A test költészete

Tegnap este balettelőadáson jártunk az újlipótvárosi RaM Colosseumban. Régi vágyam volt, hogy eljussak egy táncos darabra, ami általában lemarad kulturális élménypalettánkról, pedig van bennem valami ősi vonzódás ehhez a műfajhoz, a legelementárisabb, legfelszabadítóbb kifejezésmódnak tartom a táncot.