"...és persze családbarát."

Szerző: FiloSzofi

"...és persze családbarát." Így fejeződött be a magyarázat. A férfi azt hiszem egy pályázatról mesélt az ismerősének a villamoson.
Na, gondoltam magamban, ez a fogalom jó úton van afelé, hogy valamiféle "vörös farokká" váljon.

Pedig jó lenne vigyázni, hogy ne üresedjen ki ez a fogalom, mert valójában óriási lehetőség az, hogy elfogadott szemponttá vált a a családbarát-ság. Mielőtt csak úgy elhasználjuk, ízlelgetni kellene a jelentőségét és ráharapni a lehetőségekre.

Nekem a családbarát szemlélet elsősorban azt jelenti, hogy a társadalom alapsejtje elsősorban nem az egyén, hanem a család. Ezért nem felcserélhető a gyerekbarát, vagy nőbarát jelzőkkel. Ha innen nézzük, akkor a családbarát intézkedések nem az egyesek közt tesznek különbséget a családosok javára, ahogy azt sokszor sérelmezik, hanem az egyénre tekintenek úgy, mint egy viszonylat tagjára, akinek a helyzete a család dinamikája szerint változik. Ez az adottság a nem családban élőknek nem kell, hogy hátrányt jelentsen, sőt. Lehet úgy tekinteni, hogy színesedik a piac, több az alternatíva.

Hallottam már keserűen megjegyezni, hogy családbarát munkahely az, ahol a gyerektelenek többet dolgoznak ugyanannyi pénzért. Vagy ugyanezt a másik oldalról, hogy már az újszülött mellől is illik minimum egy laptop után nyúlni, különben lenéznek és leírnak - már megint csak elvesznek valamit a nőktől.
A társadalom nem lesz családbarát egyedül a családpolitikai intézkedésektől. Példa erre a szocializmus a teljes foglalkoztatással, és hároméves gyessel. Csak a saját emlékeimet idézve: az anyák a négy fal között ültek, főztek, takarítottak, táplálták a gyereket papírforma szerint. Teljesítették a feladatot. És persze szerettek akkor is, ezért volt elviselhető, sőt jó. Három év parkolás után visszamentek dolgozni, kevesebb pénzért, kisebb pozíciókba.

Ki a család barátja?

Szerző: Lotte  

 

Divatos kifejezés manapság a családbarát jelző. Elegánsan oda lehet biggyeszteni a munkahely, az étterem, a közgondolkodás, a hivatal, a média, vagy épp a szálloda szavak elé, s tudatunkban máris megjelenik egy, a gyerektelenek számára nagy ívben elkerülendő, nekünk gyerekeseknek viszont némi túlélési eséllyel kecsegtető helyszín vagy hangulat.

Bár nem minden családbarát, ami annak hívja magát (mit mondjunk teszem azt egy szállodáról, ahol három feletti gyerekszám esetén már nem tudja álomra hajtani a fejét a család?), mégis az utóbbi időben örvendetes szemléletmódbeli változások indultak el e téren, s kevésbé nézik zombinak a több gyerekkel túlélő apukát és anyukát.

 

Jobban elviselik azt a szeleburdi család hangulatot, amit egy seregnyi hangoskodó gyerek, és az őket kocsányon lógó idegekkel üldöző, s a környezetnek megfelelni próbáló szülő gomolygása áraszt.

Sok okos ember: kerekasztalok szakértői, konferenciák előadói, a társadalom működésének tudós elemzői beszéltek az elmúlt évtizedekben arról, hogy a népességfogyás erőteljes ütemének lassítása (mely mostanság, a hetvenes évek derekán született Ratkó unokák szülőképes korból való fokozatos kiesése után válik majd igazán drámaivá!) anyagi ösztönzők beépítésével és szemléletváltással együtt lehetséges csak.

S bár a népességfogyást elkerülni matematikailag lehetetlen (ütemének mérséklését feladni viszont több mint bűn, hiba lenne), de vegyük észre az ürömben az örömöt is: az elmúlt évek végre nem csak a szavak szintjén voltak "család-barátok"!