2013. november 19., kedd

Relativizálható-e a szenvedés?

Szerző: Lotte  

Samuel Pisar holokauszt túlélő 1979-ben írott, több nyelvre lefordított könyve, a Vér és remény idén magyar nyelven is megjelent a Corvina Kiadó gondozásában. Az olvasmányosan megírt kötet szerzője fiatal fiúként, tizenhárom évesen élte át a megsemmisítőtáborok borzalmait, s veszítette el egész családját. A könyvben megrendítő módon tárja elénk a náci terror sötét rémtetteit, s túlélésének kalandos történetét.
A mű nagyobbik része aztán későbbi életének eseményeit meséli el, melynek során a legnagyobb mélységekből a legnagyobb magasságokig jutott: Kennedy elnök tanácsadójaként vált nemzetközi szintű véleményvezérré, sikeres ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok befolyásos tanácsadója lett, igazi világpolgárként él, akinek identitását - érthető módon - alapvetően a gyermekként átélt holokauszt határozza meg.
A mindenáron való túlélés ösztöne, és a zsidókat ért üldöztetés élménye képezik tetteinek mozgatórugóját. A kötetben leírt, Pisar által személyesen átélt borzalmakból fakadó következtetéseit olvasva mégis kérdések fogalmazódtak meg bennem a szenvedés természetét és annak összehasonlíthatóságát illetően.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...