2013. november 7., csütörtök

Köztünk járó angyalok: a virágárus

Szerző: Lotte  

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a mondás. Igaz ez a falucskánk "intézményesült" központjára, a mi kedves virágosunkra is, aki a helyi szépségszalon és a kínai ruhabolt között köti a csokrokat reggeltől estig, hosszú évek óta.
A település közös nevezője ő, akit mindenki szeret, de legalábbis kedvel. Mert hozzá (egyszerű, de takaros virágboltjába) betérni mindig feltöltődés: a virágok mellé ugyanis itt jó szó és kedvesség, figyelem és gondosság is jár.
Nem ismerek más olyan üzletet, ahol rendre kevesebbet kell fizetni, mint a szabott (a fővárosi árakhoz képest szembeszökően alacsony) ár. Így esett ma is, sokadszorra: "a rózsa tegnapi" - mondta bűnbánóan, amikor fizetni akartam. 400 Ft helyett 300-ért adta csak a hosszú szálú, nagy fejű rózsát, s nem volt apelláta, mikor jóhiszeműen érvelni próbáltam, hogy ugyan már, hisz igazán frissnek látszik!

A boltocskát működtető ötven év körüli asszony kislány korától virágosnak készült, s azon kevesek közé tartozik, aki azóta is szereti és szeretetből végzi a munkáját, nem unt bele a hajnali kelésekbe, az állandó cipelésbe, a hűvös falú üzletben való didergésbe, az örökké fájós kezek kenegetésébe és a vásárlók ilyen-olyan hangulataiba.
Szeretettel köti a csokrot szerelmes fiúknak, vendégségbe igyekvőknek, évfordulókat ünneplőknek, kötöz születésre, ballagásra, esküvőre és temetésre. Sosem fog meggazdagodni aprócska üzletéből, szerényen él, de elégedett a sorsával, jól érzi magát a virágai között. Nem vágyódik el abból, ami körülveszi, itt és most teszi a dolgát odaadással, lelkiismeretesen.
Tanulhatnánk tőle!

 

0 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...