2013. november 16., szombat

Köztünk járó angyalok: aki halálával életet fakaszt

Szerző: Lotte

Az egész magyar médiát bejárta annak a harmincegy éves nőnek az esete, aki a beállott agyhalál diagnosztizálása mellett, mesterséges orvosi támogatással adott életet gyermekének a Debreceni Klinikán. A tavaly tavasszal, tizenöthetes terhesség mellett elszenvedett súlyos agyvérzés orvosi értelemben halálos kimenetelű volt, a testi működés csak gépekkel volt fenntartható.
Az orvosi team a családdal egyeztetve az anya méhében növekedő magzat életnek védelmében elkövetett mindent, ami emberileg és orvosilag lehetséges, s néhány napja világra is segítették a gyakorlatilag elhunyt édesanya egészséges kisbabáját.
A család nemcsak a gyermek életét óvta, ahhoz is hozzájárult, hogy a fiatalon elhunyt nő ép szerveit szervátültetésre váró beteg emberek kaphassák meg - az élet reményét adva nekik.

Az orvosi csodaként emlegetett, itt és most, előttünk lezajlott eset sokmindenről üzen számunkra: arról, hogy járnak köztünk valódi angyalok, akik halálukkal is életet adnak; arról, hogy léteznek olyan családok, akiknek lelkiereje és hite minden körülmények között, a legnagyobb veszteségek elszenvedése mellett is igent mond az életre.
Tizenhat hetes kismamaként különösen megérintett ez a történet, mégsem bántam, hogy megnéztem az Index szívszorító videóját, melyben az intenzív osztály dolgozói szólaltak meg:


5 megjegyzés:

a mesélő írta... [Válasz erre...]

Most én is megnéztem, eddig csak nyugtáztam az "eseményt", így még elképesztőbb volt,de a babára azóta gondolok, hogy először hallottam róla, hogy ő milyen furcsa csendben élt addig, hogy mindig csak feküdt, az ő anyukája egy idő után már tudott vele gondolati síkon sem érintkezni, ki beszélt hozzá? biztosan nehezebb lesz neki alkalmazkodni az új hangos életéhez, mint egy szép nagy zajos családba érkező babának.

lotte írta... [Válasz erre...]

Valahol azt olvastam, hogy az intenzíves nővérkék és orvosok, meg persze a család beszéltek a kicsihez, de tényleg milyen csendes modulatlanságban növekedhetett ez a pici. Most gondoltam ezt először igazán át...

a mesélő írta... [Válasz erre...]

Egy kicsit arra emlékeztet a dolog, amikor embergyárakat látunk a scifikben, csak ő egy élő inkubátorban nőtt- szegényke. Mondjuk az is lehet, hogy attól,hogy az anyukája kómában volt tudott gondolni rá! Sőt, így kellett, hogy legyen, hiszen a teste működött még hónapokig, tehát kommunikáltak- mondjuk azt, hogy így volt, jó?

lotte írta... [Válasz erre...]

Igen, maradjunk ebben, ez már úgysem a mi véges, emberi elménk terepe...

Névtelen írta... [Válasz erre...]


Szerintem nem lehetett mást választani, ez a tudomány átka és ádása is. Láttak egy élő, rugdalózó babát az ultrahangon, hogyan kapcsolhatták volna ki a gépeket?
Paradox helyzet ez, hiszen óriási erőfeszítésekkel megmentettek egy babát, miközben más gyermekek nem születhetnek meg. Egy ilyen döntéshez nagy életigenlés és bizalom kell, ezért jó ez. Szerintem a baba érezte, hogy várják, hiszen olvashattuk, hogy beszélgettek vele, szinte mindig volt valaki mellette.

Réka

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...