Toalett Gender: Csendesben öregedős

Szerző: Fakirma

A bejegyzést szeretettel ajánlom Anyusnak és mindazoknak, akik segítenek hinni abban, hogy a párhuzamos egyenesek valahol a végtelenben találkoznak.

Harmincas éveim elején velem egyidős barátnőmmel a Szegedi Egyetemen faltuk az életet. Csapatunkhoz tartozott egy 37 éves csoporttárs is, akit magunk között csak úgy emlegettünk,

tudod, az a dekoratív idősebb nő.

Az egyik esti kocsmázás során a csaj repdesett az örömtől miközben kinyögte, hogy hullaszerelmes egy nála fiatalabb fickóba, akivel most boldogságban élnek. Barátnőmmel döbbenten meresztettük a szemünket, azt hiszem, már az is hihetetlen felismerés volt számunkra, hogy egy 37 éves nőnek egyáltalán van szexuális élete, nem hogy fiatal szeretője.

Hogy kell öregedni?

Szerző: Lotte   

Legnagyobb fiúnk idén lesz elsőáldozó, plébániánk pedig komolyan veszi a felkészülést, a gyerekek családjait is intenzíven bevonja a szentséggel való találkozásra való készületbe.
Szombaton családi napot tartottak egy környékbeli idősebb házaspár vezetésével, akik saját sorsuk - hol drámai, hol nevetős - fordulópontjainak feltárásán keresztül mutatták be hitük alakulását. Elmesélték, miképp indították őket annak idején szüleik az életre, milyen tanácsok, milyen életszemlélet volt abban a batyuban, amit induláskor kaptak. Ennek végiggondolására kértek bennünket is, érdekes volt a tapasztalás, hogy a szülőktől legtöbbször az elvárásoknak való megfelelés, a kötelességteljesítés, míg egy generációval későbbről, a nagyszülők irányából már sokkalta inkább az elfogadó, feltétel nélküli szeretet, a bizalomra, hitre való elhívás volt a gyerekeknek átadott muníció. A szembesítésből ki-ki levonhatta következtetéseit saját gyerekeinek nevelésével kapcsolatban: mi az, amit szívesen megtart ősei hagyatékából, s mi az, amit épp ellenkezőleg, gyökeresen másképp szeretne csinálni.
Néhány gondolat erejéig aztán szó esett arról is, hogy minden életkornak megvan a maga szépsége és értelme, amit egy Weöres Sándor idézettel érzékeltetett a hatvanas éveiben járó házaspár.
A Parainesis című veresében ezt írja a költő:

"Isten vendége vagy e világon!
mért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?"

Lelki Zöldségek: Viszlát Helló!

Szerző: Fakirma

Viszlát Helló!

Körülöttem az emberek napról napra udvariasabbak. Persze lehet, hogy egyszerűen öregszem. Az évek peregnek, s bár megesküdnék rá, hogy az idő vasfoga nem fog rajtam, mégis a  laza hellók helyett  nem csak a jónapotok gyarapodnak szédítő ütemben, hanem a csókolomok is. Alapvetően jól nevelt lány vagyok, jártam hittanra meg zongora órára, és azt is tudom, hogy teli szájjal nem illik beszélni. Kenem-vágom a megszólítás szabályait is: tegezést csak nő kezdeményezhet, egyébként meg a vénebb és a rangban felettünk álló. Azt is tudom, hogy a tegezést csak az igazán nagy suttyó utasítja vissza, a pertu pedig egy életre szól, még akkor is, ha seggrészegen koccint az ember. Értem én, hogy a szabály az szabály, és a tegeződés plázadivatja ellen berzenkedik minden jól nevelt lény, mégis legszívesebben szájba rúgnám a babaarcú eladólányt, amikor szenvtelen hangon nekem szegezi a kérdést: Mit tetszik kérni? Gyors kalkuláció után jön a megdöbbentő felismerés, basszus a lányom lehetne, no de akkor is, ő ezt nem tudhatja,  mit képzel magáról ez a liba?!

Ha nem kuksolnánk vén szobáinkban....- Válasz a demográfiai előrejelzésekre

Szerző: FiloSzofi

Lotte egyenes ember, és nekimegy a kényes témáknak is, mint például a demográfiai krízis. Sokszor beszélgetünk arról, hogy miért születik kevés gyerek, hogyan változtak a nemi szerepek, a párkapcsolati szokások, és ezek a beszélgetések többnyire a változtatás lehetőségeit járják körül. Igazi fordulathoz azonban csodára volna szükség, ezért az sem árt, ha megnézzük, mi vár ránk, és hogyan készülhetünk fel a jövőre, ha a csoda mégsem következik be. Most még gyorsan szül, aki tud is, akar is, de néhány év múlva már nem ezen a fronton leszünk ütőképes haderő.

Buena Vista Social Club

Persze, dolgozunk, amíg bírunk, meg gyereket nevelünk, ahogy tudunk. De mi magunk hogyan állunk e különös jövő elé? Csak vénülünk, vénülünk, és - némi túlzással - még mindig ugyanazokat látjuk magunk körül, az azért egy kissé furcsa.

Sebtiben összeszedtem néhány gondolatot, de tőletek is várom a kiegészítést, mit tehetünk tehát.

Lelki Zöldségek: Miért jó negyven évesnek lenni?

Szerző: Fakirma

A múlt hétvégén szörnyű dolog történt velem: negyven éves lettem. Nem állítom, hogy váratlanul ért, éppen negyven évem volt felkészülni rá. Azért megviselt nagyon. Gondoltam, jól kitolok a rusnya évfordulóval, és nem ünneplem meg: már idejében figyelmeztettem környezetemet, hogy nincs torta, nincs gyertya, nincs a mostanában oly divatos meglepetés parti, sőt még ajándék sincs, csak rengeteg vigaszdíj, amit én vásárolok magamnak (csuda dolgokat szereztem be, például egy csíkos fürdőruhát, de erről majd máskor). Így történt, hogy a születésnapom egész jó hangulatban telt: erre a napra esett a nagy mosószerfőzés izgalma, sötétedéskor pedig Ember zsebébe gyűrt néhány doboz sört, és kimentünk a kislányokkal kószálni az elhagyatott parkba. Igazán jópofa napunk volt, de este azért szomorúan bújtam ágyba: az ünnepséget megúsztam, de az idő ettől nem állt meg, innentől kezdve már soha nem fogok harminc-valahány éves lenni. Már több, mint egy hete vagyok túl a negyven, úgyhogy volt időm bőven vigasztaló gondolatokat után nézni. Remélem, még kihúzom velük egy darabig.