A pszichológus kérdez: Ciki-e az ótvar?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor egy valódi kamaszhát és az internetes képek összevetése után a fiánál ótvart diagnosztizál?

"Beteg a testvérem" (Királykisasszony rajza)

Köztünk járó angyalok: Öregapa

Szerző: Fakirma

Öregapa - amikor még egyáltalán nem volt öregapa, hanem hetyke háromgyerekes fiatalemberként gardírozta népes családját - egy késő tavaszi napon hazaszállított egy kutya szájából kimentett félig döglött rigófiókát. A kismadár minden előzetes várakozás ellenére az életet választotta, és jobb híján integrálódott a családunkba. A nappalinkban megörökölte húgom járókáját, kapott bele faágakat, füvet, leveleket, vizet, szabadon repkedett a lakásban, s csak estére zavartuk vissza takaróval beterített kuckójába. Vittük magunkkal nyaralni, jóapám szemcseppentővel itatgatta, megtanította fütyülni és szorgalmasan gyakorolták a repdesést. Krónikus madárfóbiám minden bizonnyal ezen a nyáron alapozódott meg. Amikor anyámnak elege lett a tollcsomókból, madárszarból és folyamatos csivitelésből, kinyitottuk az ablakot, a madárka elrepült, de Öregapa csicsergése hallatán azonnal visszatért. Később már csak pizsamaosztásra járt haza, végül nem szállt vissza, hanem a fáról beszélgetett gondozójával. Az egyik nap pedig elhozta bemutatni hozzánk a csaját (vagy a pasiját). Ilyen happy end mellett kit érdekelt, hogy az egész utca rajtunk röhög?!

Immunharcosok klubja

Szerző: Fakirma

Csendélet kandallóval

A Gyerekmentes hétköznapok projekt nyitóbulija mifelénk kilenc napig tartott, s jelen pillanatban úgy tűnik, a reményteli nyitány után villámgyorsan regrediáltunk a végtelenített itthon-fötrős állapotba: a  gyerekeim több mint egy hónapja betegek, az egyhangú enyészetbe csak a dögrováson lévők száma, és a betegségek színes és egyénre szabott lefolyása hoz némi változatosságot. Az őszi szünet kedvéért egy szusszanásnyi időre összekapták magukat, épp csak annyira lábadoznak, hogy nem lehet velük unaloműző közösségi programot szervezni, illetve lehet, de tömény lelkiismeret-furdalás kíséretében. Négy különböző életkorú lusta, elkényeztetett gyereknek szociális izolációjában főszerepet vállalni embertpróbáló feladat, rég feladtam már a menetrendszerűen befuccsoló gyermekközpontú erőfeszítéseimet, inkább azon agyalok, miként lehetne őket jövő hétre egészségileg kikupálni annyira, hogy hétfőtől tunyulásukat intézményes keretek között folytathassák. A szeptemberi betegségáradat után elhatároztam: idén amatőr hebehurgyaságok helyett átgondolt stratégiával esek neki immunrendszerük megtáltosításának. Első lépésként átgondoltam a modern tudományok és a hagyományos orvoslás által kínálta lehetőségeket:

Homeomámia

Szerző: Fakirma

Festmény a Kisüzem kocsmából

Nyakunkon a taknyos szezon, minket már alaposan bekebelezett, a két kicsi napok óta itt hörög az intim szférámban. Ami persze nem baj, hiszen a betegállomány rabságában legalább megtanulom értékelni a munkahelyemet, ahol szeretnek, nagyra becsülnek és békében hagynak megöregedni.

A taknyos időkben életünk kulcsfigurája akár a gyermekorvos is lehetne. A mi dokink egy igazi homeomama (kár, hogy nem fickó, a homeopapa sokkal viccesebben hangzana). Nem taglóz le a fogyatékossága, mindössze annyi különbözteti meg a kutyaközönséges körzeti orvostól, hogy az antibiotikum receptje mellé kapunk egy kézzel irott listát a kimondhatatlan nevű bogyeszkáiról is. Persze csak akkor, ha valami csoda folytán eljutok hozzá az aktuálisan döglődő gyerekemmel. Népszerűségének köszönhetően időpontot csak a bejelenkezés utáni harmadik napra tud adni. Érdemes türelmesnek lenni: amikor betoppanok a makkegészséges kölyökkel, minden szakmai tudását latba vetve nyomja rá a pecsétet a formanyomtatványra: Egészséges, közösségbe mehet, úszás alól két hétre felmentve. Ha véletlenségből nem egy fiszfasz takonykórról van szó, hanem sürgős orvosi beavatkozást igénylő nyavalyáról, akkor sem esünk kétségbe: este elkocogunk az ügyeletre, ahol mindig találunk egy undok fejű orvost. Általában azonban a lehangoló vizitre nem kerül sor, mert  a baj otthon orvosolható, például néhány üveg lejárt szavatosságú fehér bogyócska segítségével. Személyes tapasztalataim azokat a szakirodalmi adatokat támasztják alá, melyek szerint a homeopátiás szerek lószart sem érnek az emberek többsége nem racionális megfontolások alapján hozza meg döntéseit.

Levegőért kapkodva - hideg évszak asztmás és kruppos gyerekekkel

Szerző: Lotte

Babyhaler, Ventolin, szteroid kúp, hideg párásítás, bekészített kórházi kis csomag az előszobában és átalvatlan éjszakák hosszú-hosszú sora... 

Akinek mindezek hallatán azonnal görcsbe rándul a gyomra, na, ők azok a szülők, akiknek gyerkőceinél egy kis baci vagy vírus benyalása nem a szokásos, nyűgös kellemetlenség csupán, hanem a megfázásos tünetek pusztán járulékos (apróbb) problémák a kísérő fulladásos kórképpel járó bajok oldalán.

A téli szezon első betegséghulláma zajlik le nálunk, s felrémlett - a "nemszeretem" dolgok tárházába magamban mélyre süllyesztett - emlék: az évekig tartó időszak, mikor egyik betegségből a másikba estek a kicsik, s örök készenlétben állt minden fellelhető eszköz, mellyel próbáltuk valahogy elkerülni a kórházat.
Szörnyű érzés egy szülőnek, ha beteg a gyereke, még nyomorultabb, ha azt látja, ziháló kis mellkasával kapkod a levegő után. Az első egy-két eset után, amik borítékolhatóan a kórházban végződnek, némileg felvértezheti magát (eszközökkel és ismerettel) egy asztmás vagy kruppos csemete családja, mégsem lehet megszokni a fulladásos tüneteket.
Nálunk mindkét műfajból kijutott: a fiúk apukájuktól aszmatikus hajlamot örököltek (ilyenkor a kilégzés nehezített), a kislány tőlem kruppot kapott örökül (ilyenkor a kutyaugatáshoz hasonló köhögés mellett a belégzéssel van a gond).

A magyar egészségügy napos oldala

Szerző: Fakirma

Ezt az unalmas vidéki történetet csak azért írom meg, hogy kiköszörüljem a csorbát, amit rosszindulatú élcelődéseimmel a magyar kórházi viszonyok hírnevén ejtettem. Mert lám, tudnak ők, ha akarnak.
Úgy érzem, már évezredek óta  nyaralós üzemmódban működünk, s ebből még a péntek éjszakai kórházi fellépésünk sem tudott kizökkenteni. Sőt, állíthatom, az aktív pihenés újfajta arcával ismerkedtem meg.

Az esti kocsmázásból igyekeztünk kölcsönlakásunk felé, amikor Farkas-Ojónk olyan szerencsétlenül taknyolt el a kismotorjával, hogy az álla felrepedt. Miután a spriccelő vért a még szárazon maradt ruhadarabjainkkal sikerült többé-kevésbé csillapítani (nem lehet igaz, hogy senkinél sincs egy rohadt pézsé!), szomorúan állapítottam meg, hogy ez nem a megszokott ragtapaszos házi buherával elintézhető kaland. Így hát - mivel úgyis útba esett - bekocogtunk a kaposvári kórház traumatológiai ambulanciájára. Az ügyeleten nagy volt a forgalom, a nyomorultak jellemzően fél lábon ugráltak, ez csak fokozta a szemmel láthatóan vidám hangulatot.

Mártirma lefagy, avagy most van az "elég"

Szerző: Fakirma

Egy hónapja lakik köztünk fosós-hányós vírus. Időnként benéz hozzánk taknyos-hörgős barátja is, de ő  igazán rövid időre jön, épp csak azért, hogy megtörje hétköznapjaink egyhangúságát. Családanyáknak felesleges részleteznem a nálunk uralkodó állapotokat: száradó ágyneműk, összerohadt ruhakupacok, gyanús eredetű, sebtiben elkent foltok a szőnyegen, nem beszélve a szociális deprivációról, amitől mindannyian szenvedünk ebben az egyre nyomasztóbb karanténban.

Nincs is ezzel gond. Rutinos gyerekesek tudják, hogy a helyzet reménytelen, aztán - amikor már magad se várnád - a kölykök egyszer csak megrázzák magukat, betegség elfújva,  és ismét beköszöntenek a várva várt szürke hétköznapok.