A legjobb viccek

Szerző: Lotte   

Reggel eszembe jutott Cseh Tamás november elsejei keserédes dala. Az avar illatú farkasréti temető egy csendes zúgára gondolok, ahol örökre megpihent. Mintha ez is csak egy fura vicc lenne, nem igaz?
Csak fanatikusoknak!

 

Gyerekkori vetítő és bujtatott könyvajánló

Szerző: FiloSzofi

Az Adventi időben valahogy mindig ott lebeg a saját gyerekkor előttünk, a régi karácsonyok hozzátartoznak az újakhoz.  Mintha fóliákat tennénk egymásra, és azon néznénk keresztül: egyik réteg a saját gyerekkor, a másik a társé, a harmadik a jelené és a gyerekeinké, és bizonyára van több is.
(Lehet, szép is lenne egy ilyen vetítés igaziból,írásvetítővel.)



Nem kell idilli gyerekkor ahhoz, hogy az emlékezés elvigyen ahhoz a mézes ragyogáshoz, ahhoz az észleléshez, ahol gondolattalan bőrfelület vagyunk, amit a lepkeszárny is felszánt. Ez a hunyorgó szemhéjon át néző belső szemléle(k)t ragadja magához a szót néha megint, advent idején gyakrabban.

Intro2-Cseh Tamás

Eszmélés, sejtelmes megértés dalban. Nem rajongás, azt hiszem nem is tudok olyat: misztikus belső utazás, önismeret. Furcsa dolog: valakik kimondatlanul kimondják helyettem azt, ami közben nem kimondható. Aztán két éve a halállal való találkozás, azóta is nehezen múló borzongással. Rossz, hogy nincs. Az pedig még inkább, hogy ez is megszokható. De szívmelengető, mikor a gyerekek homokozás közben néha mit sem sejtve dudorásszák: Óh, a Balaton, régi nyarakon… (Lotte)

A felnőtt kor küszöbén. Narkotikum, órákon át szól. Csapdába esett nagyvadak, vergődnek, a nemes-kecses vadállatok. Férfias élet-halál tusa, nekem ebben nem lesz részem, valamiből én már kimaradtam. Még utánuk kapkodunk, mi értjük, mi nem felejtünk el titeket! Szabadság nemcsak kifelé van. (Szofi)