Szerző: FiloSzofi
Igen, igen, ez egy pontos és fontos megkülönböztetés:
Igen, igen, ez egy pontos és fontos megkülönböztetés:
 |
| Gustavo Aimar |
"...ha tehát figyelmeztette őket, hogy mielőtt bejönnének a lakásba,
vessék le a gumitalpú utcai cipőjüket, mindegyik gyerek tudta jól, hogy
főleg azért szól rájuk, mert ha összemászkálják a padlót, Bessie mehet
újra végig rajta a kefélővel. Ha azonban én mondtam nekik, hogy vessék le a cipőjüket, tudták, hogy elsősorban azért mondom, mert szerintem rendetlen, aki ezt teszi."
(J.D. Salinger - Seymour: Bemutatás)
A teljes szövegből az is kiderül, kinek fogadtak szót inkább.
(Sajnos nincs olyan valamirevaló forrás, ami ne azt állítaná, hogy ha nem tetszik valami a gyerekeidben, először ne te magad légy másmilyen.)
13 megjegyzés:
aha, ja.de most egész más jutott erről eszembe, te azt tudtad, hogy az teljesen kultúrafüggő, hogy levesszük a cipőnket vendégségben? az olaszok pölö tök meghökkennek ezen, ez olyan tipikus keleteurópai, mondják.
És melyiknek fogadnak inkább szót? EL nem tudom képzelni, hogy empátiából annak, aki aztán sikálhatja újra a padlót, de valahogy azt is kétlem, hogy annak, aki előtt emiatt rossz színben tűnnek fel.
(off: nem lehetne ezt a robotos szóellenőrzést megszüntetni? Egy csomószor rosszul írom be, és oda a magvas megjegyzésem.)
Fontos információ: Bessie egy harmadik személy, nem az, aki kéri, hogy vegyék le a cipőt.
Valójában itt két idősebb fivérről van szó, Bessie pedig az anya
Bélám, nem is csak nemzetek között van ilyen különbség. Az én családomban a pécsi szál is ismeri ezt a szokást, de nem tartják egészen vadul.
De tényleg, még pont Vica néni is kikelt magából, hogy az milyen idétlen szokás, elvárni a vendégtől, hogy zokniban/harisnyában mászkáljon.
Persze ehhez hozzá tartozik egy olyan életvitel, ahol a fogadó és a személyes terek elkülönülnek a lakásban. Vagy az ilyen emberek egyáltalán nem is heverésznek a földön és nem hagyják szanaszét a könyveiket meg mittududomén, de ezt csak gondolom.
Még egy fontos részlet: a gyerekek TUDTÁK, kit mi vezérel, amikor rájuk szól.
Szerintem egyébként a legtöbb gyerek tudja, de legalább érzi.
nem tudom, nekem a Judit mesélte, hogy hogy röhögtek az olaszok, mikor rájöttek, hogy ő is a cipőlevevős klikkhez tartozik. :) én meg épp azon gondolkoztam el, hogy tök fura, de ha jön hozzánk valaki, engem az egyáltalán nem zavar, hogy leveszi-e, vagy se, de az zavar, ha meg se kérdezi, hogy nem baj, ha nem veszi le. Az már olyan tolakodás nálam. És nem azért, mert takarításmániás vagyok, tudod. hanem mert nem tudom, de ez is egy fontos különbség!
Igen, azt hiszem, én is azt szeretem, ha megkérdezi, nem csak úgy begyalogol ide.
egyébként meg perszehogy azt mondom olyankor, hogy nehogy levegye, szóval érdekes, milyen felesleges népszokás ez, de valahogy mégis kell...visszatérve a gyerekekre, nálunk simán leveszik mindenhol szó nélkül, az a hazaérés biztos jele, a mezítláb. de máshol is. nem tudom, valszeg az ovis cserecipőzés miatt van
Most voltam misén, és mindig van egy szüleink korú olasz pár, a férfi igazi italicus, 160cm, penge száj, sötét bőr, hátranyalt olajos haj, tojásdad fej, kicsit mint picasso kubista önarcképei, vagy milánói nyakkendőboltos. Ma próbáltam elképzelni, hogy este még megisznak egy pohár bort a barátaikkal, és leveszi a cipőjét. Röhögnöm kellett, egész biztos, hogy nem veszi le.
Otthon viszont bizonyára van egy nagyon puha haázi papucsa meg selyemköntöse.
Szeretnék hinni benne, hogy a gyerekek Bessie-re való tekintettel leveszik a cipőt.
Az én férjem is 160 cm (na jó 170) sötét bőr, fekete göndör haj, és soha nem veszi le a cipőjét, mondhatok én neki bármit :-(
hehe, kerestem a lájk-gombot a kommentednél:) egy jó papucs, az fele királyság, az biztos, én is de szeretnék egy újat, mert a helókittis cicapapucsom épp elkopott...és a tornacipőmet is már hiába pucolom ki a Kövér Hölgy kedvéért, lejárt az ideje. elképesztő, hogy a cipő az tényleg mennyire kifejező ruhadarab, tényleg egész mivoltában rendetlen az ember, ha rendetlen a cipője
Ha lesz valaki a családban, aki ÚGY tudja mondani a gyerekeknek, hogy vegyék le a cipőjüket, hogy azonnal megjelenik előttük anyuka2, ahogy megtört tekintettel veszi elő a felmosókefét, akkor egészen biztos, hogy le fogják venni.
Szóval figyeld az egyes számú versenyződet, bontakozik-e benne hasonló képesség. Ha igen, akkor jöhet egy még egy féltucat kistesó, nem lesz gondod velük :)
B! Végülis az ember teteje meg az alja, az nagyon fontos. A nyitókapcsolatt, meg a szabad vége. Most rájöttem, hogy engem is kifejezetten jellemez a cipőm meg a hajam, és ezeken a területeken nem vgyok hajlandó stíluskompromisszumot kötni. És az is igaz (most elszégyeltem magam), hogy általában mindkettő rendetlen. De igazán sajátos is (szerinem).
Megjegyzés küldése