Heti Muníció: Skandináv csöpögős

Szerző: Fakirma

Citrom- és narancsliget

Gyűlölöm a televíziót, akkor is, ha jó filmet adnak benne. Nem elvi okokból, hanem zsigerből. Hidegen hagynak a pszichológiai vizsgálatok eredményei, melyek szerint a televízió butít, agressziót szül, elmagányosít, sivárrá teszi az életet és megöli a kreativitást. Ezek a megállapítások legfeljebb simogatják a lelkemet, de a televízió iránti ellenséges érzelmeimhez semmi közük sincs. Mint minden komoly negatív attitűdnek,  gyökere ennek is egy gyermekkori traumában keresendő: kamaszkoromban valami érthetetlen oknál fogva a családom úgy döntött, hogy az én szobámba helyezi el a közös családi tévét. Ezért aztán az intim szférám 12 és 18 éves korom között nagyjából  a nulla közeli állapotban stagnált Az érzés természetesen generalizálódott, s lassan kiterjedt minden búgó kütyüre: turmixgépre, porszívóra és számítógépre egyaránt. Szóval takarítani sem szeretek, viszont filmet nézni annál inkább. Moziban. Pontosabban a Cirko Gejzírben. Talán az évek során megszületett gyermekeimnek, illetve az időközben elfogyasztott tetemes alkoholmennyiségnek köszönhető ez az intellektuális hanyatlással és az érdeklődési kör beszűkülésével együtt járó egyhangúság: az elmúlt években beszerzett filmélményeim többsége a spanyol és a skandináv vígjátékok osztályába tartozik. Ezeket az alkotásokat képtelen vagyok megunni, és még akkor is elnéző vagyok velük szemben, ha az aktuális rendező éppen nem hozta a csúcsformáját.

Az én Belmondóm - rejtvény

Szerző: Lotte

A bájos Sophie Marceau-val

Most láttam, hogy tegnap volt nyolcvan éves. Az egyik legkedvesebb filmszínészem. Fenébe, hogy telik az idő! Az index remek fotókat közölt róla, érdemes végigpörgetni: egy nagy életmű pillanatfelvételei. Nem vagyok rajongó típus, nem olvasok sztármagazinokat, tökéletesen zár a fülem a bulvárhírek hallatán. Belmondo magánéletéről sem tudok túl sokat, a filmjein keresztül mégis, mintha hangyányit ismerném. Pedig alig néhány dialektust pötyögök a nyelvén. (A legendás kettős közül is mindig ő állt közelebb hozzám, a kék szemű, szabályos szépségű Delon minden tehetsége ellenére hidegen hagyott.)

Heti Muníció: Cirko Gejzír+Szeráj

Szerző: Fakirma

Bor, tangó, kapufa

A négy napos ünnep (hihetetlen, de még a héten volt!) úgy alakult, hogy kétszer is eljutottam a Cirko Gejzírbe. Nagy élmény volt, a héten (illetve most már inkább a jövő héten) háziasszonyi praktikák helyett moziba invitállak Benneteket. Előre bocsánatot kérek az amatőr stílusért, sajnos filmelemzésben nem vagyok olyan penge, mint mondjuk mosószer főzésben, de remélem, mégis kedvet kaptok a mozizáshoz.

Először is egy régi barátnővel láttam a Francia hétvége című filmet. Szeretem azokat a filmeket, ahol nem történik semmi, csak sokféle karakter mutogatja magát, ráadásul - koromnál fogva - a retro hangulat is megmelengeti a szívemet. A történetben egyikből sincs hiány, a katarzis mégis elmaradt. A történetben egy kétgyerekes házaspár vonattal utazik gyermekkoruk nyaralásának helyszínére, anyu egy filmhossznyira elbambul, és eszébe jut egy régi nagycsaládos összeröffenés: nincs csattanó, csak apró-cseprő emberi drámák, szóval nem történik semmi, csak egy rakás nagyon különböző ember szülinapot ül: félsüket nagyik, nagyzolós és lúzer kamaszok, csók után ábrándozó kislányok, liberális szülők, porszívóügynök nagybácsik, bolond és kevésbé bolond rokonok gyülekezete ez, akiket a vérség édes szövedéke  köt össze.