2012. május 30., szerda

Heti Muníció: Szüljetek unokatestvéreket!

Szerző: Fakirma
Benetton gyerekek
A mosókence és a házi gyurma után azt javaslom, hogy szüljetek unokatestvéreket! Nagyobb sikerélmény, kisebb felfordulás és ésszerűbb vállalkozás. Jó szocializációs talaj gyerekeknek és gyes-szindrómás felnőtteknek is. A férjek néha kicsit mérgelődnek, amikor a munkából hazatérve üres a lakás, avagy éppen túl nagy a népsűrűség, előbb-utóbb azonban rájönnek, hogy tiszta haszon, ha nem nekik kell az asszonyt és a kölyköket unos-untalan szórakoztatni.
Zöldfülűként testvéreimet azért szerettem, mert kéznél voltak, ráadásul olyan nyelvet beszéltünk, mint senki más. Sosem jutott eszembe, hogy ők az én gyerekeim unokatesó-forrásai. Az első unokatestvér érkezése aggodalommal töltött el: féltem, hogy öcsém ezentúl az enyéim helyett a saját kölykét ajnározza majd. Félelmem nem volt alaptalan, de már kezdem megszokni, a kis betolakodó pedig  menet közben Királykisasszony első számú barátnőjévé nőtte ki magát.


Közösek az unokatestvérek is
Szerencsére felmenőim is komolyan vették az unokatestvér projektet, ezúttal is hála nekik a felbecsülhetetlen ajándékért! Elérzékenyülve  nézek körbe az első-, másod- és sokadfokú rokonok csapatán: mindegyikben az én vérem csörgedezik, számíthatok rájuk, ettől lesz a világ számomra kiszámítható hely. Valaki mindig bekopog hozzám, mert éhes, nyavalyás, lepasszolni való gyereke van, vagy egyszerűen csak egy kis pletykálkodásra vágyik. Valakihez mindig bekopoghatok, ha éhes, vagy nyavalyás vagyok, lepasszolni való gyerekem van, vagy csak egy kis pletykálkodásra vágyom. Az unokatestvérség zseniális találmány: már ajtót kell nyitnod hozzá, de ha nincs kedved felöltözni, maradhatsz pizsamában is.
Gyerekként pedig még nagyobb buli: egy unokatestvérrel lehet játszani és veszekedni, izgalmas szinte-testvér, de semmi sem véresen komoly, mert a végén úgyis hazamegy. Nem kell osztozni vele a mamán, a gyerekszobán és a karácsonyi Barbie babán sem. Lehet vele rivalizálni, hazai pályán biztos a győzelem, ha meg idegenben  lealáz, egy vállrándítással el lehet intézni, áh, ez csak egy hülye rokon, még szerencse, hogy nem a testvérem.

A mennyiség nem megy a minőség rovására
Nem voltam mindig ezeknek a bölcs gondolatoknak a birtokában, sokáig csak zsigerből élveztem az unokatestvérséget, még felnőtt fejjel is. Az egész akkor kezdődött, amikor Farkas Ójó beköltözött a hasamba. Vele együtt egy  másik ajándék is érkezett: kiderült, hogy húgom is kisbabát vár. Együtt jártunk orvoshoz, ultrahangra, összekeverték a leleteinket, cserélgettük a terhesnadrágokat, és összevesztünk azon, hogy kinek a kislányát hívják Lénának. Fogadásokat kötöttünk, ki hízik többet és melyik baba fog előbb megszületni. A babák azóta kislányokká cseperedtek, két évük közös történelem: együtt bőgtek a kiságyban, együtt növesztettek fogacskákat, együtt tették meg az első lépéseket,  együtt játszanak és most leginkább együtt veszekednek ("Ne sírj Ojó, most én sírok!"). Közös az anyatej, a kisnadrág, a pelenka, az esti fürdővíz, a fosós-hányós vírus és a többi unokatesó. Elválaszthatatlan egymástól a mi két Benetton-főhősünk: az egyik barna, nyurga, gyanakvó és született zseni, a másik szőke, csupa husi, talpraesett és az egész világ belefér a szívébe. Nem kétséges, ki fogja a házi feladatot megírni, s ki lesz az örökös másoló.
Tolom őket az ikerbabakocsiban, a járókelők tanácstalanul néznek minket.  Én büszkén kihúzom magam és vigyorgok rájuk. Szívem szerint odakiáltanék nekik (nyúl vagyok, ezért csak magam elé motyogok): Hahó, ne bámuljatok, inkább ti is szüljetek unokatestvéreket!









12 megjegyzés:

motymoty írta... [Válasz erre...]

És, kinek a gyereke lett Léna?

lotte írta... [Válasz erre...]

Irigyellek, a mi gyerekeinknek eddig "csak" egy másod-unokatesója született. Egy alomból várható lombikos elsőfokú poronty, akit nagyon-nagyon várunk!!

anyus írta... [Válasz erre...]

Nincs tesóm. Megszívtam :(

Fakirma írta... [Válasz erre...]

A tesómé lett Léna, így a miénknek már csak a Kórházi Farkas név maradt. Szerintem ez is szép, különösen egy kislánynak áll nagyon jól (amúgy Királykisasszony adta neki, amikor hazahoztuk a szülészetről).

Amikor a fiaim kicsik voltak, nálunk még nem indult be az unokatestvér szezon Talán azért tudok most annyira örülni a sok-sok porontynak, mert emlékszem, milyen volt "egyedül" kisgyerekeket nevelni és a játszótéren szociális életet élni.Drukkolok Lotte, hogy nálatok is jöjjön a gyerek áradat!

Hát Anyus, ezt tényleg beszoptad, vigasztaljon az a tudat, hogy mire vénasszony leszel, egy csomó unoka fog körbevenni. Ha a gyerekeid követik az anyai példát pontosan 25. Képzelj el 5 db. Kiskajlát az eperföldön...:)

anyuka2 írta... [Válasz erre...]

Meghatódtam a poszton, talán mert rólunk szól? Szent igaz, felbecsülhetetlen ajándék az unokatestvér. Nem is értem, nők milliói hogyan képesek gyereket nevelni úgy, hogy nincs 1-2 testvérük/unokatestvérük hasonló élethelyzetben, akivel kommunában nevelhetik a kölköket. Kénytelenek játszótéren, babamama klubokban keresni társaságot, ami szerintem igen lehangoló tud lenni. A gyerekek kortárskapcsolata pedig kimerül abba, hogy az említett helyeken messziről nézik a többi gyereket. Léna és Ojó már 8-10 hónaposan egymással játszottak, és mostanra elválaszthatatlan pajtások lettek. Csordultig telik a szívem, ha nézem őket.

ms.dixlekszia írta... [Válasz erre...]

Hát igen:)-nagyon sziven talállja az embert-főleg,ha rokon!Mert,hát mindden szava igaz.
Régebben úgy gondoltam,az unokatesós bisnis,mindden családban egyforma.Mosta már tudom,nagyon szerencsés vagyok(ebben is:)

anyus írta... [Válasz erre...]

Ezt az összenövés dolgot azért volt szerencsém megtapasztalni, amikor még a Világvégén laktunk és a Négyek reggelitől esti fürdetésig a barátaikkal lógtak.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Azt hittem, a Világvégén csak én laktam a két fiammal, de ezek szerint ti nyúltátok le anno az összes épkézláb szociális kapcsolatot:)

anyus írta... [Válasz erre...]

Elég groteszk h akkoriban éreztem magam bezárva és elszigetelve, pedig akkor nem csak virtuális barátnőim voltak mint most.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Én azzal vigasztalom magam, hogy a virtuális kapcsolat olyan, mint a télen a muskátli, kis szerencsével néhány tő túléli, s tavasszal lehet őket igaziból ápolni. Persze lehet, hogy csak önámítás. Amúgy szeretem a téli muskátlit, nincs vele sok gond.

anyus írta... [Válasz erre...]

:) Igen, az sem baj ha hetekig felé se nézel.

anyuka2 írta... [Válasz erre...]

A nagy összenövés azért veszélyeket is rejt: könnyen megeshet, hogy kizárjuk köreinkből a potenciális-barátnőket is. Pedig néha jól jönne a "friss hús" :-)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...