Miért nem csinálunk már végre...?

Szerző: FiloSzofi

Tesz-vesz

Ülök a gép előtt, kezemben egy oktatócsomag, ami arra lenne hivatott, hogy valami internetes vállalkozás boldog szülőanyjává képezzen. Gyorsan visszadugom a fiókba, hiszen egyelőre még egy alig több mint egyhetes csecsemő boldog szülőanyja vagyok elsősorban.
Ez is igaz persze, de valójában félek. Félek a kudarctól. Pedig 2-3 év múlva, mikor Kistesó társadalmi élete intézményesül, már késő lesz. Nem untatnálak a magam nyomorával benneteket, ha nem valami olyan úton bukdácsolnék, ami nagyon is következik valami általános, mai  magyar szemléletmódból. Bár alapvetően optimista és boldog ember vagyok, a sikerességhez, pénzhez való viszonyom, hiányos kompetencia-tudatom, szobakreativitásom mégis tipikus negatív magyar.

Döbbenetes kutatási eredménnyel találkoztam, talán másnak is új, 2011-es felmérésről van szó:

A European Social Survey interjúkkal mérte fel, hogy egyes EU országok polgárai mennyiben érzik úgy, hogy maguk irányítják életüket, hányan élik meg akként, hogy „csak megtörténnek velük a dolgok” és mennyien vannak azok, akik mindennapi aktív küzdelemként látják életüket.
Magyarországon
- 67% a szenvedők aránya (az európai átlagnak több mint duplája)
- 20% lázadó
- 13% cselekvő

A cselekvők számának aránya egyedül csak Görögországban alacsonyabb, mint nálunk.

Háromszög a szerelemben - stabil forma

Szerző: FiloSzofi

A következő gondolatokat Pál Feri atyától kölcsönzöm erre a napra, és ne húzzátok a szátokat, hogy a szerelemről nem tudok valami belevalóbbat, mint éppen egy papot idecitálni. Feri atyában az a jó (többek közt), hogy sosem kerül ellentmondásba a papságával, az elköteleződésével, a kereszténységével, ugyanakkor hallgatóként nem kell ebben a tekintetben közös platformon lenni vele ahhoz, hogy tanuljunk tőle. Még a szerelemről is, higgyétek el!

Az ötletért pedig köszönet kedves Sógorsinak, aki a videót mutatta, és akivel húshagyó keddi fánksütögetés közben, míg a fiúk szalonnákat és kolbászokat tüntettek el, jól ki lehetett tárgyalni a témát.

(Emellett sejtem, hogy lesznek olyan olvasóink, akik felkapják a fejüket a hittanos szerelemből házasság témakörnél.)

Feri atya az érett szerelem feltételeként három tényezőt sorol fel: szenvedély, elköteleződés, intimitás.

Ha valakinek a gépén nem töltődik le, ITT a videó linkje

Szerelmes nyaralás

Szerző: FiloSzofi

"S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora, hogyha az étlapon nem szerepel a CSODA!" (Specko Jedno - Boglárka) ezt dúdolom a legutóbbi ki vagy-vagy óta, még ha nem is keresek szerelmet. De hát az egész mindenség hasonlít a szerelemre, vagy nem? Például a nyaralás.

link

Igen, a nyaralás, miért ne. Szebbnek látom magam benne, és az én szemem is mélyebbre lát. Érdekesebb a világ, a lelki gyönyörűség bőre az érzéki gyönyör, és fordítva.

Minden évben, mikor a netet böngészem szállásért, átgondolom ezt a dolgot. Szeretném visszakapni a szabad kóborlások, patakpart, rovarpercegés mély érzékelését, a fák lombja közt égbe révedő szemem.

"Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények."

Ti mikor aludtatok utoljára szabad ég alatt? Mióta gyerekeim vannak, én nem. A a gyerekszülés olyan állomás, amikor az ember elemi módon tér vissza a testéhez, de nem a természethez. A természettől a kialvatlanság, pelenkafüggés, bébiétel, megfelelő hőmérséklet, és a háztartási gépek felértékelődése választ el. Meg a sérülékenység. Fogkefe nélkül még csak nekivág az ember, de botmixer nélkül már kevésbé. És különben is, pont az apró testi és tárgyi nyűgök serege támadja a boldogságot egész évben, kinek kell még akkor beázó sátor, kifogyott wc papír és hétvégére bezárt bolt?