Köztünk járó angyalok: Öregapa

Szerző: Fakirma

Öregapa - amikor még egyáltalán nem volt öregapa, hanem hetyke háromgyerekes fiatalemberként gardírozta népes családját - egy késő tavaszi napon hazaszállított egy kutya szájából kimentett félig döglött rigófiókát. A kismadár minden előzetes várakozás ellenére az életet választotta, és jobb híján integrálódott a családunkba. A nappalinkban megörökölte húgom járókáját, kapott bele faágakat, füvet, leveleket, vizet, szabadon repkedett a lakásban, s csak estére zavartuk vissza takaróval beterített kuckójába. Vittük magunkkal nyaralni, jóapám szemcseppentővel itatgatta, megtanította fütyülni és szorgalmasan gyakorolták a repdesést. Krónikus madárfóbiám minden bizonnyal ezen a nyáron alapozódott meg. Amikor anyámnak elege lett a tollcsomókból, madárszarból és folyamatos csivitelésből, kinyitottuk az ablakot, a madárka elrepült, de Öregapa csicsergése hallatán azonnal visszatért. Később már csak pizsamaosztásra járt haza, végül nem szállt vissza, hanem a fáról beszélgetett gondozójával. Az egyik nap pedig elhozta bemutatni hozzánk a csaját (vagy a pasiját). Ilyen happy end mellett kit érdekelt, hogy az egész utca rajtunk röhög?!

Ha nem kuksolnánk vén szobáinkban....- Válasz a demográfiai előrejelzésekre

Szerző: FiloSzofi

Lotte egyenes ember, és nekimegy a kényes témáknak is, mint például a demográfiai krízis. Sokszor beszélgetünk arról, hogy miért születik kevés gyerek, hogyan változtak a nemi szerepek, a párkapcsolati szokások, és ezek a beszélgetések többnyire a változtatás lehetőségeit járják körül. Igazi fordulathoz azonban csodára volna szükség, ezért az sem árt, ha megnézzük, mi vár ránk, és hogyan készülhetünk fel a jövőre, ha a csoda mégsem következik be. Most még gyorsan szül, aki tud is, akar is, de néhány év múlva már nem ezen a fronton leszünk ütőképes haderő.

Buena Vista Social Club

Persze, dolgozunk, amíg bírunk, meg gyereket nevelünk, ahogy tudunk. De mi magunk hogyan állunk e különös jövő elé? Csak vénülünk, vénülünk, és - némi túlzással - még mindig ugyanazokat látjuk magunk körül, az azért egy kissé furcsa.

Sebtiben összeszedtem néhány gondolatot, de tőletek is várom a kiegészítést, mit tehetünk tehát.

Lelki Zöldségek: Ásó, kapa, nagyharang

Szerző: Fakirma

Megzizzent a világ, boldog-(de inkább) boldogtalan válik körülöttem, esetleg megcsal, vagy megcsalatik, én meg csak bután pislogok harmadik házasságom biztonságos kuckójából. Nem lenne túl hiteles az én számból a  mivé lett ez a világ-rinya, ezért meg sem próbálom morális magasságokból szemlélni a kérdést. Mostanában annyi szívszaggató történettel találkozom, hogy komolyan elgondolkodom, van-e egyáltalán létjogosultsága az ásó-kapa-nagyharang szövetségnek abban a világban ahol a játékszabályok örökösen változnak és minden felülírható. 

Velős gondolatok helyett elmesélek Nektek egy kicsit szomorú, kicsit szívet melengető történetet két emberről, akik nem éltek túl boldog házasságban, aztán a végén mégis csak kiderült, hogy érdemes volt lehúzniuk egy életet egymás mellett.

Itt még minden rózsaszínű

Lelki Zöldségek: Vénasszonyok/vénemberek nyara

Szerző: Fakirma

Ember képe az öregségről asszonyi instrukciók alapján

 Nem is olyan régen Lotte írt a szüleiről egy szívbemarkoló bejegyzést (eltaláltátok, azon is jól elbőgtem magam), azóta gyakran jut eszembe, hogy az anya-gyerek viszonyban nem csak anyaként vagyok jelen, hanem egy másik dimenzióban anyám-apám lányaként is.

Fiatalos lendülettel és büszkén, 18 éves koromban kezdtem meg önálló, szülő-nélküli életemet. Aztán újabb 18 év eltelte után úgy hozta a sors, hogy szépen visszakullogtam a szülői házhoz, immár három gyermekkel és egy újabb férjjel. Nem örültem életem eme fordulatának (mármint a hazaköltözésnek), tartottam tőle, hogy önálló felnőtt létem sérülni fog, és szüleim fizikai közelségében visszavedlek önállótlan kislánnyá.