2012. március 24., szombat

Érdemes-e szépnek lenni? - irodalmi lábjegyzet

Szerző: Filoszofi 

fotó innen
Irma írásához fűznék egy rövid illusztrációt és lábjegyzetet, finoman szúrva egyet a pszichológusok felé. De ez csak mint afféle társasági évődés egymást tisztelő, és érdeklődő felek között.

Vagyis ha nincs kedvünk szakkönyveket átrágni, még mindig ott az irodalom. Ha meg akarsz tudni valamit a nőkről, olvasd el az Anna Kareninát, és majdnem mindent tudsz. Polcokat söpörhetnék le egy könyvesboltban a Férfiak a Marsról jöttek típusú könyvekből, és ez az egy mű bőven kitöltené a tartalmi teret.
Az idézet a korábbi rejtvényünk alapjául szolgáló műből került. Zárójelben a parafrázisban használt nevek olvashatók:

"Sztyepan Arkagyicsot (Isti) jó és vidám természete s kétségtelen becsületessége miatt az ismerősei nemcsak hogy szerették, de szép, ragyogó külsejében, csillogó szemében, fekete szemöldökében és hajában, arca fehérségében és pirosságában volt valami, ami azokra, akik az útjába kerültek, fizikailag is barátságkeltően és szívvidámítóan hatott. "Ahá, Sztyiva Oblonszkij, itt van ő!" - mondták örvendő mosollyal csaknem mindig, akik találkoztak vele. S ha a beszélgetés után néha az derült is ki, hogy semmi különösen örvendetes  dolog nem történt; másnap, harmadnap, ha találkoztak vele, éppúgy megörültek."

És így kamatozik ez az oktalan szeretetreméltóság a magánéletben: (Tudjuk, hogy volt ugye egy csúnya megcsalási ügy, amit Dolly erősen megszenvedett.)

"Annak ellenére, hogy Sztyepan Arkagyics bűnös volt a feleségével szemben s ezt maga is érezte, a házban majdnem mindenki, még a daduska, Darja Alexandrovna (Dolly) legkedvesebb barátnője is az ő pártján volt."

No ugye, hogy milyen pontosan megírta nekünk Tolsztoj, micsoda igazságtalan előnyökhöz juthatunk a szépség által? Érdemes az egész művet elolvasni, és tejesen kikupálódunk.

De ne higgyétek, hogy én a pszichológia ellen szólok. A művészet és a filozófia nem helyettesítheti a tudományt, mert másra alkalmasak. A tudomány eredményei másra valók, sőt tulajdonképpen csak neki vannak eredményei, amik mérhetők, ellenőrizhetők, és bármikor megismételhetők.
Emellett azt gondolom, és ez a lényeg, hogy nemcsak hogy szépnek nagyon érdemes lenni, de olvasni is érdemes, mert olyan tudást szerzünk belőle, amelyet nem kell külön megtöltenünk élettel, mert eleve az. Úgy aránylik a pszichológia az irodalomhoz, mint a vitaminkapszula az ételhez. A kapszuláról tudjuk, hogy 500 mg C-vitamint tartalmaz, a savanyúkáposztában sosem lehetünk biztosak. (Csak zárójelben: valójában igen kevesen tudják, hogy hány mg van a kapszulában, a többség bizony csak hinni tudja,  hogy annyi. Azok száma is elenyészően kevés, akik ellenőrizni tudják, hogy valóban annyi. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a tudomány működéséhez mennyi bizalomra van szükség. Ez az ára az objektivitásának.)

2 megjegyzés:

anyuka2 írta... [Válasz erre...]

Az a baj, hogy a "Férfiak a Marsról" típusú könyvek rövidek, és könnyen érthetők. Egy orosz regényben pedig már egy bekezdés után eltévedek: miért van az, hogy minden szereplőnek van legalább 4 megjegyezhetetlen neve, de abból egyszerre csak 1 vagy 2 nevén említik? pl: Sztyepan Arkagyics = Sztyiva Oblonszkij. Amúgy egy Anna K. valószínűleg sokkal többet elmond az életről, mint 3 pszichológiai kísérlet (amióta a nagylányomat 1 évig hurcoltam tudományos kísérletekre alanynak, azóta végképp nem hiszek a tudományban).

Szofi írta... [Válasz erre...]

Ó, szerintem ezt a név dolgot meg lehet szokni. Ha például 18 éves koromban közölték volna, hogy hányféle kódot kell majd fejben tartanom a mindennapi élethez, kiakadtam volna. Aztán menet közben természetessé válik.

Sőt, szerintem az is fejleszthető készség, hogy belehelyezkedjünk egy regény világába, és ha sikerült, rögtön eltűnnek a nehézségek, és erőlködés nélkül szórakoztatóvá válik. Persze, ha tényleg jó a könyv. Ez is figyelem egy formája, ami fejleszthető.

Persze nagy a szám, mert én kb csak erre vagyok képes, minden másban szanaszét szóródik a figyelmem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...