PszichoGo

Szerző: Fakirma

Kedveseim!

Örömmel jelentem, a gyászmunkán túl vagyok: az Onleányt elsirattam, feldolgoztam, elkapartam, megbocsájtottam, elengedtem, a rosszat szőnyeg alá söpörtem, a jót identitásom részévé tettem. Most készen állok, hogy kapcsolatunkat új keretek között, más felállásban, egy frissen létrehozott felületen folytassam Veletek. Friss a cucc, lekötnek a technikai részletek, így új szösszenettel még nem álltam elő, csak néhány régi posztról fújdogáltam le a port, s kicsit aktualizáltam. Ha engem már untok, olvassátok szerzőtársamat Anitát, elég jó fej. Már csak azért is, mert a legjobb barátnőm.

Szeretettel Várunk Benneteket:

http://pszichogo.hu/

Csak a halott pszichológus a jó pszichológus

Szerző: Fakirma

Az ellenőrző és az életünk minősíthetetlen állapotban van

 Kétségtelenül itt az év vége, javában tombol a szétesés, ami nyáron csak fokozódni fog, bár egészen más keretek között, a közoktatási rendszer vigyázó szemei nélkül. Most viszont még javában mérgezi hétköznapjainkat iskola, óvoda, s jó ideje nem kérdéses, hogy a túlélésre játszunk. A kínzó inkompetencia érzés rezignált beletörődéssé szelídült: naprakészen írom alá Bendő újabb intőit,

Nem tehetek róla, hogy véletlenül direkt kikapcsoltam a Dávid számítógépét és elveszett az egész órai munkája.

Szendvicsgyerekkel szembeni minimumkövetelményeim drasztikusan csökkentek, már nem a lecke megírása körül mozognak, boldog vagyok, ha az iskolatáskáját megtaláljuk,

Neked kell tudni Mama, hol a táskám, mondtam tegnap, hogy hozd be az autóból!

Szelíden rugdosom Királykisasszonyt az óvoda felé,

Gonosz vagy Mama, hogy ebbe az óvodába kell járnom, és nem mehetek olyan csúszdás oviba, ahol normális játékok vannak!

Ojókám bölcsen hallgat, égszínkék tekintetét rám szegezve legfeljebb nyög egyet,

Megint bekakiltam a bugyámba.

Ember csak sóhajtozik,

Ha már nem vasaltál, legalább mostál egy inget nekem, vagy vegyem fel még ma is a tegnapelőttit?

Én pedig ülök a mindent elborító fostengerünk közepén, s két hosszúlépés között összegzem az évet. Első nekifutásra arra jutok, hogy nem is állok annyira szarul,

Anyaként, feleségként, háziasszonyként, barátként ugyan most is elbuktam, de pszichológusként - mi tagadás - istenkirály vagyok: ömlenek hozzám gyerekek, szülők, pedagógusok, én bölcsen hallgatok avagy osztom az észt, a klienseim szemében hála, elismerés és csodálat...  

Pszichomamalízis

Szerző: Fakirma

Örömmel jelentem, hogy otthonunkba befészkelte magát Átmeneti Tárgy. Talán nem ismeritek, ezért bemutatom: Ő egy olyan pszichoanalitikus cucc, aki segít a kisgyermeknek átlényegülni anyján élősködő parazitából társadalmilag hasznos lénnyé. Megjelenési formája változó: cumi, anyu régi pólója, szakadt rongypelenka, fél fülű plüssmaci, vagy csecsemőkori takarófoszlány egyaránt alkalmas lehet arra, hogy anyja helyett a gyerkőc magával hurcolja, csócsálja, nyomorgassa. Gyermekeim persze egytől egyig csesztek komolyan venni bármelyik átmeneti tárgynak látszó objektumot, sokkal kielégítőbbnek találtak koszos rongydarab helyett engem macerálni. Épp ezért házunk tájékán nagy az öröm: Királykisasszony néhány év késéssel talált magának egy anyapótlékot. A dizájn nem túl hízelgő rám nézve, magam se hittem volna, hogy egyszer egy Sellőpóninál randább lénnyel fogok osztozkodni a kislányomon:

.

"Megcsaltak, úgy szerettek", avagy "holtomiglan-holtodiglan"

Szerző:  Fakirma

Sokan, sokféleképpen gondolkodunk arról, hogy mi fér bele egy párkapcsolatba, és mi nem. Az azonban valószínűleg közös bennünk, hogy életünk során mindannyian találkozunk ezzel a kérdéssel. Kompromisszumra kell jutnunk választottunkkal az ezzel kapcsolatos határ-kérdésekben, és magunkban is meg kell küzdenünk a saját "mumusunkkal". Ha ez nem sikerül, aligha élhetünk boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban.

A házasságról szóló interjúsorozat következő darabjában hűségről és hűtlenségről beszélgettem Halápi Anita pszichológussal és családterapeutával.

Éveken, évtizedeken keresztül ugyanazzal az emberrel megosztani az ágyat, sokak szerint nem túl izgalmas perspektíva. Törvényszerű-e, hogy az együtt töltött évek gyarapodásával a szexuális együttlétek száma csökken, és minősége is megsínyli a házasságot? Vannak-e olyan "receptek", amelyek „felturbózhatnak” egy kihűlt, esetleg kihűlő félben lévő kapcsolatot, vagy ezek csak félmegoldások? 

 Az izgalom abból adódik, hogy a másikat újnak, érdekesnek találjuk, amely érzés természetszerűleg csökken az idő múlásával, és ezt el kell tudni fogadni. És ez a szexre még fokozottabban igaz. Ilyenkor megpróbáljuk alkalmazni a női magazinok receptjeit, amelyek azt javasolják például, hogy randevúzzunk férjünkkel egy motelban, vagy kérjünk kölcsön lakást, ahol valószínűleg szintén nyikorog az ágy, vagy öltözzünk be nővérkének és felizgatott betegnek, de ezek csak igen ritkán hozzák meg a várt eredményt.

Mi lenne, ha nem a szexnél kezdenénk, hanem csinálnánk magunknak egy „felújított” férfit otthonra? Valahogy úgy,  hogy elengedjük néha egyedül, hadd érezze jól magát nélkülünk is, nem faggatjuk arról, amit nem akar elmondani, leállítjuk az sms és e-mail ellenőrzést, és ezt a megspórolt energiát mind magunkra fordítjuk…

Lelki Zöldségek: Reményfutam nem túl szépeknek

Szerző: Fakirma

Ha nagy a szeretetigényed, költözz a postaládák mellé!

Blogírói kötelességemnek érzem, hogy a múlt heti Zöldségek után olyan biztató pszichológiai eredményeket is közkinccsé tegyek, melyek szerint szeretetéhségünkben nem kell zacskót húzni a fejünkre, ha véletlenségből nem vagyunk bombanők.

Amilyen mázlisták vagyunk (mármint mi, nem-bombanők), a szakemberek a  vonzalom kialakulásában (és megmaradásában) számos olyan tényezőt találtak, amelyek simán maguk alá gyűrik a fizikai szépséget. Szofi irodalmi vonulatát követve gondoljatok csak a Szépség és a Szörnyeteg történetére!

 Én most azonban maradok a száraz tudománynál, bár vonzódás-ügyben - bármilyen izgalmas is a téma - szerintem a pszichológusok nem nagyon tettek ki magukért, inkább csak azokat  a hétköznapi praktikákat szaglászták körül, amelyeket mi  laikusok is rendszerint bevetünk azért, hogy embertársaink imádjanak minket. Íme, néhány ötlet, miként válhatunk közkedvenccé:

Érdemes-e szépnek lenni? - irodalmi lábjegyzet

Szerző: Filoszofi 

fotó innen

Irma írásához fűznék egy rövid illusztrációt és lábjegyzetet, finoman szúrva egyet a pszichológusok felé. De ez csak mint afféle társasági évődés egymást tisztelő, és érdeklődő felek között.

Vagyis ha nincs kedvünk szakkönyveket átrágni, még mindig ott az irodalom. Ha meg akarsz tudni valamit a nőkről, olvasd el az Anna Kareninát, és majdnem mindent tudsz. Polcokat söpörhetnék le egy könyvesboltban a Férfiak a Marsról jöttek típusú könyvekből, és ez az egy mű bőven kitöltené a tartalmi teret.

Az idézet a korábbi rejtvényünk alapjául szolgáló műből került. Zárójelben a parafrázisban használt nevek olvashatók:

"Sztyepan Arkagyicsot (Isti) jó és vidám természete s kétségtelen becsületessége miatt az ismerősei nemcsak hogy szerették, de szép, ragyogó külsejében, csillogó szemében, fekete szemöldökében és hajában, arca fehérségében és pirosságában volt valami, ami azokra, akik az útjába kerültek, fizikailag is barátságkeltően és szívvidámítóan hatott. "Ahá, Sztyiva Oblonszkij, itt van ő!" - mondták örvendő mosollyal csaknem mindig, akik találkoztak vele. S ha a beszélgetés után néha az derült is ki, hogy semmi különösen örvendetes  dolog nem történt; másnap, harmadnap, ha találkoztak vele, éppúgy megörültek."

És így kamatozik ez az oktalan szeretetreméltóság a magánéletben: (Tudjuk, hogy volt ugye egy csúnya megcsalási ügy, amit Dolly erősen megszenvedett.)

"Annak ellenére, hogy Sztyepan Arkagyics bűnös volt a feleségével szemben s ezt maga is érezte, a házban majdnem mindenki, még a daduska, Darja Alexandrovna (Dolly) legkedvesebb barátnője is az ő pártján volt."

Lelki Zöldségek: Érdemes-e szépnek lenni?

Szerző: Fakirma

A pszichológusok nem jósolnak nagy jövőt ennek a házasságnak

Lányaim megszületésével aggodalmaim listája is bővült: vajon szépekké serdülnek-e a lánykák, vagy ők lesznek a trampli, összenőtt szemöldökűek, akiken a fél osztály röhögni fog. Amilyen az én formám, szültem két álomszép fiúgyereket, aztán, hát hmmm...a lányokban még  anyai elfogult tekintetem sem tudod túl sok reklámbabás vonást felfedezni: Királykisasszony pislogó husigolyóként festett élete első hónapjaiban, szegény Farkaskánk pedig jó ideig leginkább a pincében áttelelt krumplira hasonlított. Azon soha nem agyaltam, vajon okosak lesznek-e, de a szépség kérdés mindig izgatott. Szerencsére most már kikupálódtak, s húgom szerint a négyévesből máris sikerült egy finnyás plázacicát nevelnem, ami persze gonosz túlzás, de tény, hogy sok időt töltünk a tükör előtt...

A magam megnyugtatása végett előkotortam poros tankönyveimet, és utánanéztem, mit gondol a pszichológia a szépségről. Íme, néhány érdekes megállapítás, ami alapján eldöntheti mindenki saját maga, érdemes-e a tükör előtt reggelente  bíbelődni: