2012. március 6., kedd

Végre tavasz, végre kert!

Szerző: Lotte                  

Hónapok óta csak a kocsibeállóig caplattam át az alvó kerten, a tél csúnyán ellustított és beszippantott a házba. De az első napsugarakkal újra megkezdődött a kerti idény.

Előkerült a "kinticipő", s végre kabát nélkül, pulcsiban vagdostam az elszáradt krizantémokat, gereblyéztem a diófalevelek maradékát és egy macska áldozatául esett gerle tollait, miközben a gyerekek sorra hordták ki a pincéből a pókhálós, ütött-kopott kerti játékokat. Összefutottunk az első bogarakkal és megcirógattuk a várva-várt, suttyomban már vagy négycentisre növekedett tulipán- és nárciszhajtásokat.

Hét éve élek vidéken, a kert is lassacskán "beáll", de még ma is mámoros állapotba kerülök a belőle áradó szabadság-élménytől. Olyasmi ez nekem, mint Szofinak a biciklizés, igazi flow-élmény, akkor is, ha olykor kidöglik bele az ember.
                                                  
Ebben a zsibongó jóérzésben a természetközelség mellett masszívan benne van a kétkezi munka öröme is. Mikor kézzelfogható látszatja van az elvégzett munkáknak: a visszametszett rózsatő hajtani kezd, a megtrágyázott fű napról-napra zöldül. Ismerem már a kert lakóit, tudom, melyik bokor a leglustább, s tetteti magát halottnak még április elején is, kiismertem a virágzások egymásutánját, a kertünkben megforduló állatok szokásait.
Egyszerű és nagyszerű örömök. De jó, hogy újra itt vannak!

6 megjegyzés:

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Lotte, kérlek gyere el hozzánk a kertbe egy kis flow-élményre, garantálom neked, miután átvágtad magad a kutyakaka kupacokon és a tavaly óta kint rohadó játék-roncs hegyeken!

Szofi írta... [Válasz erre...]

Gondoltam rád, Lotte, hogy biztos lelkendezel!
Rettentően vágyom most én is erre az érzésre, hogy a már "beállt" kertemben molyolhassak.
Egyelőre nem aktuális a dolog, mert egy lakással sem tudunk megbirkózni. Az viszont biztos, hogy ha egyszer kertem lesz, akkor csakis úgy állok neki, hogy minden tarolást és alapozást lehetőleg egyszerre elvégzek.

A biztos módszer, amivel meg lehet utálni a kertészkedést a koncepciótlan toldozás-foldozás, amikor sosem volt rendesen felásva, talajjavítva, sosem lett kitalálva az összkép, és mindig csak egy-egy sziget néz ki valahogy. Ilyenkor felőrli az embert az örök lepukkantság-érzés.

Lotte írta... [Válasz erre...]

Sejtettem, hogy te megérted a szentimentális ömlengésem, kár, hogy nem séta közben kotyogtam neked.

Szofi írta... [Válasz erre...]

Tényleg kár...

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Hmmm, Lotte, hamarosan virágoznak a fák, ugye? (kacsint-kacsint)

Szofi, nekem épp ilyen a kertem, toldozott-foldozott. És igazad van, szörnyű hervasztó. Most van egy része, amire rá lehetne fogni hogy beállt, legalábbis várhatom a cserjék rügyeit, aggódhatok, hogy lesz-e még valami a romos rózsákból, de ez is évek küzdelme. A többit meg inkább hagyjuk. De azért van benne valami igazán otthonos, hogy ezt én szenvedtem ilyenre sok lopott időmben. A varázsütésre kinőtt kertek nekem kicsit idegen-szépek. Na nekem minden növényemnek van története.

Lotte írta... [Válasz erre...]

Ilka, napom! Eszembe jutottál...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...