2012. március 19., hétfő

Adjon az élet piros szánkót!

Szerző: FiloSzofi 

Kisnyuszi, mint minden gyerek, már nagyon várja a karácsonyt. Egyik nap, mikor a szüleivel sétál, az egyik kirakatban lát egy gyönyörű, piros szánkót. Onnantól kezdve alig várja, hogy a Karácsonyi Nyuszi elhozza neki a várva várt ajándékot.

Karácsony reggelén Kisnyuszi kipattant az ágyból:


 Óriási csalódás, a szánkó sehol. Kicsit később:

- Ez  nem igazság! - bömbölte Kisnyuszi. - Csak azt a szánkót akartam!

Őszintén szólva elsőre nagyon felhúzott Kisnyuszi, mint az elkényeztetett gyerek mintaképe. Nekem eszembe nem jutott volna kifejezni, ha egy ajándék csalódást okozott. De az is lehet, hogy túlzott önkontrollra neveltek. Sokszor attól még szomorúbb voltam, hogy aki örömet akart nekem szerezni, annak nem sikerült. Szégyelltem,  hogy akár tudtán kívül is ilyen leforrázó helyzetbe hoztam. Később megértettem, hogy az ajándékozáshoz hozzá tartozik, hogy nyitott legyek arra, mit akar adni nekem a másik. Persze ez már nagyobbaknak való gondolatkör.
Első körben tehát Kisnyuszi felbosszantott. Később ez elpárolgott, és másodszor már a gyermeki bizalmat láttam, hogy a "Karácsonyi Nyuszi" ismeri, és teljesíti a titkos kívánságainkat.

A harmadik futamban pedig észrevettem a bennem lakozó Kisnyuszit. "- Hol van a szánkóm?"  - mondja, mintha az őszinte kívánság , a bizalom és a "Karácsonyi Nyusziban" való hit  már a neve mellé írta volna azt a szánkót. 
Nem így vagyunk mi is az élet adományaival?

El tudjuk-e fogadni, ha valami mással akar az élet boldoggá tenni, mint amit előre kinéztünk magunknak?

A karácsony ugyan éppen baromira nem aktuális, de ez a gondaltkör nálam épp nagyon.
(Harry Horse - Kisnyuszi karácsonya. General Press Kiadó)

2 megjegyzés:

anyuka2 írta... [Válasz erre...]

Ó, nekem erről a bátyám jut eszembe, aki kicsi korában nagyon vágyott egy biciklire. Karácsony előtt meg is találta a vágyott járgányt a padláson, de a karácsonyfa alatt nem volt ott. Anyukám azt mondta, hogy a főfő ajándék otthon vár rá, mert túl nagy, így nem tudták elhozni a nagymamához (mi gyerekkorunkban ott karácsonyoztunk). Az otthoni főfő- ajándék pedig valami fotel volt. Kiderült, hogy anyámék barátai kérték meg a szüleimet, hogy az ő gyerekük karácsonyi ajándékát rejtsék el. Én még most is úgy sajnálom a tesómat emiatt, és én totálisan empatizálok a nyuszival!

Szofi írta... [Válasz erre...]

Ó, ez tényleg nagyon szívszaggató történet!
Viszont megnyugtatlak, Kisnyuszi megkapta a szánkóját, csak tényleg nem fért el a zokniban. Később viszont további bonyodalmak vártak rá, mert bizony elszalad vele a ló, meg a szánkó. Meg kellett még egy-két leckét tanulnia. Izgi könyv...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...