Szerző: Fakirma
Amikor az óvónénik a múlt héten megkértek, hogy ezentúl Királykisasszonyt reggel nyolc óráig szállítsam be az óvodába, mert elkezdik az iskolamunka készítését, kitört rajtam a jól ismert pánik: még egy ivadék, akit már megint nem leszek képes időben eljuttatni be kell íratnom egy új intézménybe. A nagycsaládos lét soha véget nem érő rutintevékenységei közé tartozik a tavaszi fáradtsággal együtt érkező beiratkozási láz. A feladat egyszerű: házilag kezelhető párkapcsolati válság és közepesen súlyos idegösszeomlás kíséretében, alaposan megcsócsált szempontok alapján választott emberneveldébe betuszkolni a kritikus kort elérő gyereket. Minden lustaságom, ellenérzésem és elvem ellenére. Mert alapjában véve úgy gondolom, rohadjon meg az összes olyan intézmény, amelyik nem tárja szét sóvárogva kapuit aktuális zsenipalántám előtt.
És mivel igen sok ilyen iskola létezik Budapesten, és eszük ágában sincs megrohadni, ellenben virágoznak az én gyerekeim nélkül is, marad a düh, és az önigazoló moralizálás. Sajnálkozó mosollyal nézegetem azokat a szülőpajtásokat, akik elszántan vetik bele magukat az iskolaválasztásként definiált szabadidős tevékenységbe. Én minden késztetésemnek ellenállva nem abuzálom óvodásomat képességfejlesztésekkel, különórákkal, tesztfüzetekkel, előkészítőkkel, és játékos képességfelmérésekkel. És közben rettegek. Mert tudom, hogy könyöklés, protekció, öles nyelvcsapások és alapos felkészülés nélkül mázli kell ahhoz, hogy a gyerekem olyan általános iskolába kerüljön, ahol nem keveredik korpa közé. Vagy legalább is nem eszik meg a disznók.
És mivel igen sok ilyen iskola létezik Budapesten, és eszük ágában sincs megrohadni, ellenben virágoznak az én gyerekeim nélkül is, marad a düh, és az önigazoló moralizálás. Sajnálkozó mosollyal nézegetem azokat a szülőpajtásokat, akik elszántan vetik bele magukat az iskolaválasztásként definiált szabadidős tevékenységbe. Én minden késztetésemnek ellenállva nem abuzálom óvodásomat képességfejlesztésekkel, különórákkal, tesztfüzetekkel, előkészítőkkel, és játékos képességfelmérésekkel. És közben rettegek. Mert tudom, hogy könyöklés, protekció, öles nyelvcsapások és alapos felkészülés nélkül mázli kell ahhoz, hogy a gyerekem olyan általános iskolába kerüljön, ahol nem keveredik korpa közé. Vagy legalább is nem eszik meg a disznók.
