A mimóza és a szülés

Szerző: Lotte   

Szép lassan araszolok a negyedik szülésem felé, nem csoda, hogy megakadt a tekintetem az Index véleményrovatának egy néhány nappal ezelőtti címén. „Én most egy ideig nem szülök” – sommázta az írás tartalmát a cikk jegyzője. Pillanatok alatt leperegtek lelki szemeim előtt azok a lehetséges szörnyű komplikációk, szülési nehézségek, fájdalmak, amik ilyen kategorikus címadásra késztethették a szerzőt. Legyőzve szorongásaimat, mégis úgy döntöttem, elolvasom az írást, hátha tanulsággal szolgál.

Bevallom, már a cikk leadje is merőben mást hozott, mint amire számítottam: „Kevés embernek adatik meg, hogy a bizonyosság pillanatában, mikor kiörömködte magát a születendő gyermeke okán, hogy ne az legyen a második, legfeljebb a harmadik gondolata: mennyibe fog ez kerülni?”

Próbáltam felidézni, mik kavarogtak bennem akkor, mikor negyedszerre élhettem át a két csík megjelenését a tesztablakban: nem, biztos, hogy sem másodszorra, sem harmadszorra nem ez ugrott be, így hát konstatálnom kellett, hogy a boldog kevesek közé tartozom. Aztán következett a hosszadalmas leírás arról, milyen borzalmak vártak szegény „nem tervezett gyermek” szüleire, hisz ők „nem spórolhattak ÉVEKET (!) előre a szülésre”. (Komolyan gondolja valaki, hogy egy gyermek azért születik meg, mert a bankszámlán egyszer csak rendelkezésre áll egy kikalkulált összeg? !) Nos, főhősnőnk vasakarattal és büszkeségtől dagadó mellel döntött az sztk, a kerületi orvos, az ügyeletes szülész és a Péterfy Kórház mellett. Csak halkan jegyzem meg, korántsem ő az első, s nem is az utolsó, aki ilyen-olyan megfontolások alapján nem kíván minden vizsgálatnál pénzt fizetni választott orvosának, s rábízza magát az állami egészségügyre. Ezt valami földöntúli bátorságként, szinte hőstettként feltüntetni, finoman szólva sem felel meg a valóságnak.

Anyanapló nulladik adás - Szüléstörténet 2.

Szerző: FiloSzofi

A történet eleje ITT olvasható.

Van egy kisfiú, plusz egy ikerpár, akiktől sokat szenved Fí az óvodában. Azt álmodtam, hogy hamarosan világra jönnek, és nagyon sajnáltam az ikrek anyját, hogy ugye két gyerek, az akkor páros fájás (ekkora marhaságot!). Aztán, ahogy az lenni szokott, kezdett derengeni, majd nagy csengéssel le is esett a húsz fillér: ez én vagyok! Felébredtem! Nekem vannak fájásaim!

Ahogy ez kitisztult, beállt a kos-nézésem. Nem tudom, kívülről hogy néz ki, de belülről azt jelenti, hogy kicsi vagyok és riadt, de elszánt. Egy fél pillanatot azért engedtem magamnak, hogy elbúcsúzzak a vágyott képtől, miszerint hétvégén, az éjszakai puha csend mámorában merülök bele a fájás-hullámokba, ugyanis hétfő reggel volt. Egy igazi szürke, koramárciusi hétfő reggel.

Azon nem kellett filózni, hogy mikor induljunk, mindenki azt mondta, hogy mivel harmadik gyerek, könnyen felgyorsulhatnak az események, bármilyen rendszeres fájások esetén azonnal indulás. A kocsiban telefonálgattam, persze hívtam Lottét, akit mindig, ha valami (számomra) érdekes dolog történik. Ez már ilyen kamaszkorból maradt fixáció, hogy azt érzem, hogy tudnia KELL róla most, azonnal.

Fószerek a kocsmánál a sarkon cigiznek, autósok dudálnak, reggeli dugó van. Úgy látom magam, mint egy totál másról szóló filmbe animált kivágott papírfigura. Ha jön a fájás megkövülök, Férj parkolóórát keres. (Egy hosszú szülés kész anyagi csőd!)

A szülőszobán az előző napi fiatal orvos vesz fel, akivel úgy búcsúztunk az ultrahang után, hogy jó-jó, fűszeres ételek, meg séta, "de egy jó szex, az a tuti szülésindító"- És ezt olyan beleérzéssel mondta, hogy az ő gondolatai egész biztos azonnal messzire (nálam jóval messzebbre) kalandoztak, nekem meg hízelgő volt, hogy rólam is feltételezi, részese lehetek még ilyesminek. Láthatóan tök komolyan gondolta. Na, végül a takarítás is bejött, kinek mi jut, ugye...

Kistesó születik

Szerző: Onleány   

A mi drága Szofink tíz perces fájásokkal az imént (délelőtt 9 fele) elindult a Kistesó világrahozatalához vezető úton. Kemény órák (reméljük, inkább csak percek) állnak előtte, de mi lélekben vele vagyunk, s alig várjuk, hogy ezen a verőfényes tavaszi napon kibújjon a tizedik Onleány csemete!

Hajrá, Szofi!

Burokrepesztés kipipálva, tuti, hogy jó ideig nélkülöznünk kell Szofi terhesnaplóját! Jaj, nagyon izgulok!

14.00 Két óra tájékán egy labdán ülve három perces fájások, mindent bele Kistesó!

14.30 Nagyon izgulunk! A női szolidaritás legintenzívebb percei...

15. 45 No végre, megszületett Kistesó, nagy a boldogság, az immáron háromszoros apa nem kommentálta az eseményeket, nyaggatásomra azt nyilatkozta, hogy hagyjam őket békén!:)))
Nagy szeretettel gratulálunk!

16.50 Nekem annyit még sikerült megtudnom, hogy minden simán ment, a kis emberke (ja, nem biztos, hogy nyilvánvaló, hogy egy fiatalemberről van szó) 3800 grammos, husis és első blikkre göndörnek tűnik. Isten hozott, Kistesó! Éljen Szofi! Háromszoros hurrá a háromszoros apukának! És persze, hála és köszönet oda, felfelé! Azt hiszem, elég király hét kezdet!

Szülni csak szoknyában, szépen

Szerző: FiloSzofi


"Jó, jó, de mit vegyek fel?" Nincs az a helyzet, aminek kapcsán ne merülhetne fel ez a kérdés. Itt van például a szülés. Még szerencse, hogy mindenre gondol valaki, így erre a kérdésre is született már válasz (a hálóingen kívül, hiszen az ugye nem is ruha):

Íme, a szülőszoknya!

kobieta

További, izgi képek a hajtás után!
Tényleg, Te miben szülsz, miben szülnél?

Lelki zöldségek: Kórházban, vagy otthon szüljünk?

Valamikor réges-régen egy baráti családhoz mentem babalátogatóba. Miután megcsodáltam a néhány hónapos tündérkét, egy széket húztam magam alá, s épp amikor ráhuppantam volna, az ifjú apa rám kiáltott: "Ne ülj rá, mert véres, a szülés óta még nem volt időnk lemosni!"

Nagyjából ez volt az első alkalom, amikor az otthon szülés véres valóságával találkoztam. Nem mondhatom, hogy azonnal rápörögtem a témára.
Most, évekkel később, waldorfos anyukaként az otthon, vagy nem otthon szülés kérdésben nagyon kikupálódtam.