Adásszünet - beszélgetés Dióssy Klárival

Szerző: Lotte

A stúdióból kipenderülve egy narancsos Melbát csúsztatott a kezembe, majd vidáman huppant le mellém beszélgetni. A koncentrációt igénylő élő adás után is üde, jókedvű műsorvezetővel, a megújult Család-barát egyik háziasszonyával, Dióssy Klárival beszélgettünk.

Amíg elemeztétek a mai adást, szétnéztem picit az új stúdióban. Igazi családias légkört teremtettek az ablaktalan helységben: az egyik falon emberes farakás, mintha csak a kályha tüzére várna, kellemes szobabelső és egy komoly konyha, ahol minden adásban készül is valami. Ma citromos túrótorta sült, az illata belengte a stúdiót. Szoktál kóstolgatni?

Igen, és ez a mai túrótorta remek volt! Egyszerre fanyar és édes, a kedvencem!

És hogy ízlik az új műsor?

Jaj, nagyon! Második hete indultunk és nagyon jól érzem magam benne. Valamikor tizen-egynéhány évvel ezelőtt, mikor először próbálhattam ki magam a híradón túli képernyős világban, hasonló műfajú beszélgetős műsorba cseppentem. Csacsogós lánynak tartom magam, aki szereti kibeszélni a dolgokat. A Nappaliban vagy még korábban a Napi Mozaikban hasonló feladatom volt, azt hiszem, igazán nekem való műsor a Család-barát is.

Az előbb elcsíptem, ahogy "ö"-zve mondtál ki egy szót. Le se tagadhatnád a szegedi kötődést...

Tényleg? De érdekes, bár már mások is mondták, nekem fel sem tűnik. Valóban, Szegeden kezdtem a körzeti stúdiónál. Második éve, hogy felköltöztem a fővárosba, előtte ott volt a bázisom, bár nem vagyok szegedi születésű. Mezőtúron születtem, Szolnokon jártam gimibe, most meg Kunszentmártonba járok haza a szüleimhez. Aztán Szegedre kerültem, ott végeztem a bölcsészkaron magyar-ének szakot, utána kerültem a tévéhez. Meghatározó időszak volt, mindent kipróbálhattam, megtanulhattam a tévézésről. Jártam terepre interjúzni, vágtam, híradóztam: változatos, pörgős élet volt.