Ki vagy-vagy a hideg télben?

Szerző: Onleány

Korcsolya vagy síléc?

A családunkban a síelésnek nagy hagyománya van. Még alig tudtam járni, de jóatyám már a Chopokról kergetett le síléccel. Ezért aztán fel se merült a saját gyerekeimnél, hogy ne ez lenne az élet rendje. Amúgy utálok síelni, mert hideg van. (Fakirma)
Egyszer síeltem életemben, korcsolyázni se nagyon tudok, otthon semmi hagyománya nem volt a téli sportoknak. Régi vágyam egy hófödte hegyen telelni, szeretném, ha legalább a gyerekek nem maradnának ki ebből a mesevilágból. (Lotte)
Én úgy nőttem fel, hogy eszembe sem jutott, hogy a síeléshez én is hozzájuthatnék, ezért nem is vágyakoztam rá. Nyilván hagyományhiány is, mert biztos lehetett volna olcsó buhera módon is csinálni, ha eszünkbe jut, hogy közünk lehet hozzá. Őszintén szólva azt sem értem, hogy lehet ma már általános népi sport, és iskolai program, amikor most tényleg drága. (Szofi)

Madáretető vagy hulljon a férgese?

Állandó lelkiismeret-furdalás. A madárfóbia miatt sikoltozom, ha madarak csipegetnek a kertemben, de ha Ember magára vállalja az etető-projektet, becsukom a szemem és hagyom. Szegény kis tollas jószágok nem tehetnek róla, hogy egy idegbeteg nőszemély lakik az otthonukban. (Fakirma)
Etető. Fáról lógatva a kertben és asztalon, a konyhai teraszon. Egyik kedvenc téli élményem a konyhaasztal mellől nézegetni az ide-oda röpködő vörösbegyeket, cinkéket, verebeket. (Lotte) 
Belvárosiként nem nagyon jut eszembe, hogy madáretetőt csináljak, pedig itt is lehetne. A vár alján például vannak lelkes madárbarátok, tele is van ocsmány kivágott műanyag flakonnal. Kellene szépeket csinálni! (Szofi)

Ki vagy vagy az óraátállítás után?

Szerző: Onleány

Depresszió a hosszú sötétség korszakától vagy "végre kuckósodhatunk!"-érzés?
Ilyentájt mindig nagy levegőt veszek, és próbálom a beköszöntő sötét évszakot a jó oldaláról szemlélni. Úgyhogy, igen, kuckósodunk. Ez Karácsonyig általában ki is tart, a január már nehezebb dió. (Lotte)
A legsötétebb depresszió. Ha lehetne kuckósodni, nem lenne semmi gond, de a társadalom úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Például elvárja, hogy a gyerekeket iskolába és edzésre küldjem, megfelelő téli öltözékben. Aki ezt a marhaságot kitalálta, biztosan nem próbált egy reggel alatt 12 darab kesztyűt (szín, méret már rég nem számít) összevadászni. (Fakirma)
Szeretem ezt nagyon, egészen karácsonyig. Ilyenkorra már teljesen átöltöztem nyáriból őszibe, és díszenként öltöztetem magam a télbe. (Ami viszont újév után jön, na azt aludnám át baromi szívesen!) (Szofi)

Díszkivilágítással a hangulatért vagy marad minden a régiben?
Ahogy hűl a levegő, úgy fokozódik bennem a giccs-hajlam. (Azért, az ablakot ostromló Mikulásig még nem jutottam el, ígérem, nem is fogok!) (Lotte)
Nálatok is télen ég ki az összes villanykörte? Még ezeket se vagyunk képesek pótolni, ezért aztán nem engedek a lakásba új, konnektor, égő vagy elem után sóvárgó fiszfaszokat. (Fakirma)

Ennyire nem vagyunk jólszervezettek, hogy legyen téli fényünk, és amúgy is kevés a konnektor, meg pici is a lakásunk hozzá. A gyertyák azonban, az első töklámpással nagyjából egyidőben visszaváltoznak porfogóból használati tárggyá. (Szofi)

Álmosabban, lassabban vagy tomboló energiákkal?
Álmosabban. (Lotte)

A nyári meleg pont annyira tesz tunyává, mint a téli hideg. Kizárólag száraz, napos, szélcsendes időben, 20 fokon működöm kielégítően. Egy évben nagyjából 15 ilyen nap van. Ilyenkor tök jó fej vagyok. (Fakirma)
Ha tél, ha nyár ebben is totál szeszélyesen működöm. De a nagy alkotó korszakok mégis mindig inkább az évnek erre a második felére estek. Pontosabban az őszi félévekre. A tudományban, a művészetben, és a szerelemben is. A legjobb dolgozataim, a legjobb festményeim, a legdrámaibb szerelmes korszakok mind erre az időszakra tehetők. (Szofi)